Ez az a hét amikor Kopár Istvánról semmi új anyaggal nem szolgálhatok. Kiapadtak a hírek, nem tudom éppen mit csinál, nem tudom hol tart a felkészülésben. Kérdezgetni nem akarom, mert van neki nélkülem is baja elég, az biztos hogy nem unatkozik.

Miután másolatban kapom a versennyel kapcsolatos anyagok nagyrészét, pár napja egy olyan jött amiben a verseny rendezője.... nos nem mondom azt, hogy "oldalakon keresztül", mert olyan Emailben nincs, de vagy 200 sorban részletezi azokat a fontos tudnivalókat... igazából  ukázokat amiknek meg kell felelni. Beleolvastam, nagyrészét nem értem, mert hivatkozik benne többnyire rövidítésekkel, betűszavakkal, korábbi értekezleteken megbeszéltekre amiket nem ismerek, de így is találtam benne számomra elég furcsa dolgokat. Például olyat, hogy az automatikusan felfújódó mentőtutaj elhelyezésére valamilyen okból nem ajánlják a fedélzetnek a cockpit előtti részét (legalábbis ezt a mondatot "Life raft position. It is NOT recommended to store the life raft on the working deck forward of the cockpit." én másképpen magyarra  fordítani nem tudom). Na most a hajók ugye 32-36 láb (10-11 m) hosszúak, szóval nem nagy hajók amiken ezeket a mentőeszközöket valahol külön állványon tartani lenne elég hely. Ezért ilyen méretű hajókon, nagyjából mindenki a világon a kapszulát ami a tutajt tartalmazza valahol az árboc és a cockpit közti fedélzeti részen tárolja abból a praktikus szempontból, hogy szükség esetén ott a legelérhetőbb, ahhoz képest, hogy ott van a legkevésbé útban a fedélzeti munkák, vitorlacserék, vitorlabeállítások során. Ráadásul, mivel a versenyutasítás előírja a 6 személyes tutaj használatát ( ami elég furcsa egyszemélyes hajó esetén, talán az indokolja, hogy az igazán profi tutajok hatszemélyesek) ezek a holmik elég terjedelmesek.  https://www.youtube.com/watch?v=QmDgLMTE4yk  Talán az az indok, hogy nem fér el a bum alatt, meg nem lehet tőle rendesen kilátni előre, de elképzelni nem tudom hol lehet egy ekkora cuccnak jó helyet találni egy ilyen kis hajón.( hab a tortán, hogy eredetileg két darabot írtak volna elő belőle)

Kimondottan vicces, hogy a verseny francia résztvevőitől nem követeltetnek meg azok a bizonyítványok, licencek, certficatek, amik a más országok versenyzőitől meg igen. István egy Emailjében írta korábban, hogy kifejezetten emiatt kell több költséges, időigényes tanfolyamot  elvégeznie Amerikában, amit  az ottani hatóságok amúgy nem követelnek meg, de a verseny rendezője igen. Ha francia színekben indulna, elhinnék neki, hogy felkészült mondjuk a "biztonság a tengeren" című anyagból?

A hajókra ilyen http://www.ybtracking.com/products-yb3i  nyomkövetőket kell majd Angliában felszerelni. A levél nyomatékosan felhívja a figyelmét minden résztvevőnek, hogy most idejében sajátítsa el a készülék használatára, felszerelésére vonatkozó  ismereteket, eszébe ne jusson hogy akkor kezdi majd tanulmányozni a készülék irkáját ( meg teszem én hozzá, elkezdeni kiépíteni neki az elektromos tápot) amikor majd Falmouthban június 12.-én a kezébe nyomják, hogy szerelje fel! Hogy ne maradjon kétség senkiben mivel jár ez, mindenki köteles a verseny rendezőjének a készülékre, a tápegységre, a csatlakozó kábelre, meg mindenféle tartozékokra átutalni március 23.-áig  1916,41 angol fontot, ha ezt nem teszi meg úgy veszik, hogy visszalépett a versenytől. Mindenkinek kötelező megvásárolni egy Iridium 9555-ös műholdas telefont, amit azonban  a verseny során  csak a rendezővel való kommunikációra használhat, ezért a SIM kártyát, melynek hívószámát nem közlik vele, Falmouthban fogják a készülékbe helyezni, amit ezután lepecsételnek. A versenyzőnek kreditet kell biztosítania, amiről a verseny során a készülékkel történt forgalmazás díját  a szolgáltató inkasszálja.

 A verseny rendezője alapos megfontolás után (komolyan!, azt írják "after careful consideration") úgy határozott, hogy mindenkinek adnak egy lezárt és lepecsételt vízmentes dobozt, benne 2 db kézi GPS készülékkel és három készlet lítium elemmel, így ha valakinek sikerül eltévednie az óceánon, akkor a dobozt felbontva a GPS-ekkel  és a papír-térképeivel akármilyen hülye is lenne, haza tud találni. A levél nem tér ki rá, de nyilván ebben az esetben kiesik a versenyből, még akkor is, ha közbe megkerüli a Földet. Ez a kis "megfontolás" a versenyzőre nézve mindössze 250-300 angol fontba fog kerülni. Kíváncsiságból most megnéztem, a Garmin eTrax10-es, amiben már átnézeti világtérkép is van( tehát ha találnak ennél gyengébbet akkor az olcsóbb is lesz), darabja 85 angol font, gondolom ha nem egyet vesznek belőle hanem 40-et a 20 versenyzőnek, akkor ennyi se, a vízmentes doboz lehet ezek szerint aranyból. Tudom, hogy én magyarból vagyok és azért gondolkodom így, de a versenyzők nagyrésze se dúskál a pénzben, fel nem foghatom miért ne vihetne magával Falmouthba mindenki saját GPS-t, nyilván akad mindenkinél otthon néhány darab, amiket aztán a zsűri bedug a dobozba és lepecsételi. Úgy látszik az "alapos  megfontolásnak" is vannak határai.

Külön "öröm", amiről viszont a verseny rendezője valóban nem tehet, hogy a franciák egy 80000(!!) fős zenei fesztivált szerveztek a verseny rajtjának helyszínére és időpontjára, ami hatalmas zsúfoltságot és a terrorveszélyre való tekintettel rettenetes biztonsági intézkedéseket fog eredményezni. Ennek hatása a rajtra, az azt megelőző pakolászásra, utolsó percekben való hektikus szaladgálásra, vendégek mozgására, egyelőre még kiszámíthatatlan. És az Email csak sorolja, csak sorolja, de már belefáradtam az értelmezésébe, a végén Don maga is megsokallhatta amit a versenyzők nyakába zúdított, ezért ezzel zárja hosszú instrukcióit :"Nagyon reméljük, hogy minden terved jól alakul, és az idő múlásával kezd egy kicsit minden javulni. Hamarosan találkozunk." Nos a "hamarosan" az legkésőbb július  elseje és addig már csak 107 nap van hátra.

Ezek után folytatom az ellenfelek bemutatását. A következő a sorban

                          a 44 éves  Mark Slats, 

 egy újabb versenyző, aki kerülte már meg a Földet szólóvitorlázóként 2004-2005-ben egy 46 lábas Alan Buchanan  tervezte  (tehát a mostani versenyelőírásokkal azonos) hajóval, a  Corneliával. Holland nemzetiségű, az ausztráliai Darwinban született, holland bevándorlók leszármazottjaként, nyolc évesen került Hollandiába.
Saját vállalkozást működtet, régi házak felújításával foglalkozik mint asztalos, ezt a képzést a holland haditengerészetnél kapta, ahova először szerződött, de aztán belátta a kötöttségek nem neki valók, így nem írt alá sokéves szolgálatot.  Igazi vízi sportember,  fiatalabb korában vizilabdázott,  de  triatlonozott is és miután 23 évesen visszament Ausztráliába megkeresni a "gyökereit", egy addig nem próbált sportban, kick-boxban, két év után ausztrál bajnokságot nyert. A nyereményből vásárolta meg a Cornelia hajót és hazavitorlázott vele Hollandiába. Ezen az úton szerette meg a tengert és az se vette el tőle a kedvét, hogy a hajót, úton hazafelé egyfolytában javítani, szerelni kellett. Ekkor alakult ki benne a vélemény, "még több óceánt akarok!". Ahogy elnézem az Interneten róla elérhető (sajnos leginkább holland nyelvű) anyagot, ő lenne a hollandok "üdvöskéje", ha nem lenne kicsit furcsa ezt állítani egy két méternél magasabb óriásról. A 2017-es, "Talisker Whisky Transatlantic Rowing Challenge"-en (mely elfogadottan a világ legkeményebb evezős versenye, az Atlanti-óceán átevezése, valamivel több mint 3000 tmf  a Kanári szigetek és Antigua közt), az abszolút negyedik helyen végzett 30 nap 4 óra 49 másodperces idővel. Ezt a negyedik helyet azonban úgy kell értékelni, hogy ő EGYEDÜL evezett, míg az előtte befutók NÉGYEN ültek egy hajóban és az első hajó 29 nap 14 óra 34 másodperccel nyert, szóval Mark még egy teljes nappal se maradt le tőle, elképesztő! Ezen a távon a korábbi szóló evezés világcsúcsát 19 (!!) nappal javította meg. Egyébként kétpárevezősben indult volna, de röviddel a verseny rajtja előtt a társa valamiért kiesett, ezért indult egyesben, de így is megelőzte a kétpárevezősöket.  Miután ez a verseny belesett a GGR-re való felkészülés időszakába, annyit jegyezett meg róla, hogy "nagyon időigényes állandóan tréningben lenni" Honlapjának jelmondata " Ne álmodj, csináld!".

A GGR versenyre egy Rustler 36-ost (tehát ugyanazt a típust, melyből a legtöbb lesz a versenyben, rajta kívül még hatan indulnak ezzel)  vásárolt, az elsőt ami ebből a típusból épült, a hajó neve "Maverick". Persze bármennyire is kemény legény ő, azért egyszerre evezni az Atlantin és otthon vitorlást felújítani még ő sem tud, ezért a felkészülés menedzselését a holland hajóépítő Dick Koopmans végezte. Miközben Mark az Atlanti-óceánon "lapátolt" a hajót az Északi-tengeren át anyakikötőjébe a Scheveningen halászkikötőhöz közeli Wassenaarba vitték, ahol Koopman irányításával egy 3 fős csapat foglalkozott a felkészítésével. Amikor Markot megkérdezték, miért vág bele a Golden Globe Racebe, azt válaszolta: "Mert élek halok ezért a dologért". A hajó technikai felkészítése befejeződött ( legalábbis ez a hír róla, nos mutassanak nekem egy hajót ami "készen van", mert én még olyat nem láttam), mindent kicseréltek, felújítottak rajta ami kell, e hónapban kerül vízre és Mark szándékai szerint a verseny rajtjáig már csak vitorlázással fog foglalkozni. Tehát ő volt Mark Slats az asztalos.

Kopár István következő ellenfele a svájci Nérée Cornuz

 29 éves. Ha létezik olyan akit az anyja a tengerre szült, akkor ő az. Szülei 42 lábas ketchén született és nőtt föl, szóval előbb tanult meg hajón járni mint szárazföldön. Két éves volt amikor "teljesítette" első átkelését az Atlanti-óceánon és azóta is vitorlázik és versenyez a legkülönfélébb hajókon. 19 éves korában lett kereskedelmi tengerész, ebben a minőségben  öt éven át az Indiai- és a Csendes-óceánon teljesített szolgálatot. Vitorlásoktató, ő a Golden GlobeRrace legfiatalabb résztvevője. Hajóját, egy Lello 34-est ( ugyanaz a Dél-afrikai típus amivel az ausztrál mark John Sinclair is indul), melyben még motor se volt, Cape Townban vásárolta és 8000 mérföldet vitorlázott vele magányosan a Földközi-tengerre, miközben a hajón ami csak elképzelhető volt, tört vagy szakadt. A hajó neve Rendezvous, teljes felújításon esett át, ezen a képen még elég kezdetleges az állapota.

Ezeken a képeken már egy kicsit jobban néz ki.

Szemre a hajó még nincs készen, nem látok Albát, preventereknek bekötőpontokat, dodgert, vagy buborékhatchet, ez egyelőre csak olyan "Adriás" hajónak néz ki, nem igazán Földkerülőnek. Egy percig se feledjük a déli tengerek az NAGYON más.

Sokat nem találtam Nérée Cornuzról az Interneten, ő is azok közé tartozik, akik mintha a Golden Globe Race előtt  nem is nagyon léteztek volna. Igazából  amit irigylek tőle, hogy azon a kevés videón amit találtam róla, hol angolul, hol franciául, hol olaszul beszél, hallhatóan jól. Hiába, ha valaki svájci...

Kopár István hálásan köszöni valamennyi  támogatónak  a pénzadományokat. Ahogy sokszor elmondta ez nemcsak pénz, hanem erőt ad, erősíti a hitét, hogy nemcsak magáért küzd. Különösen szívmelengető hogy a forintátutalások szövegrészében legtöbben biztató, bátorító, lelkesítő szavakat is fűznek az adományhoz, hála érte.

Sajnos az adakozó kedv úgy tűnik fogyatkozóban van, sokakat érdekel ez a projekt, de zsebremenően már nem akarnak részt venni benne, ha mégis valaki meggondolná magát akkor megteheti   ITT  http://koparsailing.com/donate/  PayPal -on kleresztül dollárátutalással, vagy az alanti hazai számlára forintátutalással 

Számlatulajdonos:  BARTYIK VILMOS ISTVÁN

                                Budapest Bank

Számlaszám:       10103104-66444700-01003009

A "Közlemény" rovatba kéretik beírni " Kopár", valamint az adományozó nevét, amennyiben egyetért annak nyilvánosságra hozatalával! Az összeg ( ha csak külön nem kéri az adományozó) nem fog szerepelni sehol.

A támogatók listájának legfrissebb állása : 

Bartha Gábor,  Rozs Gergely,  Huoranszki Máté,  Orbán Péter,  Jankó György (többször),  Kuzsel Tamás,  Vadász László,  Dzsiki Ferenc,  Bartyik Vilmos,  Csikós László,  Antal Péter,  Radics Gyula, Steve Rakoczy & Liz (De hát azért mi tudjuk, hogy ők az Ausztráliában élő sikeres feltaláló mérnök, Rákóczy István és  felesége Szepessy Piroska  a pearthi egyem kutató professzora) Tóth Mihály, Szecskő Tamás,  Ángyás Orsolya,  Anonim 50 $,   De Chatel András,  Szendrey Józsefné,  Anonim 50 $,  Reisch Richárd, Kóka János,  Kocsis Csaba,  Csete András,  Anonim 20000Ft, Tóth Mihály (mégegyszer),  Méder István,  Méder Áron,  Poller Tamás,  Anonim 50$ ( mégegyszer),  Kiss Ádám, Cziffra Péter,  Giricz Zoltán,  Kerényi István,  dr Szini István, Rába Zoltán,  Geráth János,  Schöll Károly,  Bagdi Attila, Szendrey Józsefné (mégegyszer),  Kovács Krisztián,  Székely Zsolt,  Lakatos György,  Ujhelyi Gáspár,  Noll Adolf,  Gavallér István,  Juhász Tamás,  Ganz Danubius Trading Co. Ltd. (ahogy István írja a legrégibb és legbefolyásosabb  cég, mely 1989 óta támogatja tengeri vállalkozásait ),  Galántai Nándor,  Vankó Bence, Varró István,  Kurucz Péter (és a gyerekek születési sorrendben, Kata, Norbi, Balázs, Gergő és Árpi),  Egri Zoltán

A következő, GGR 2018 32. rész várhatóan március 22.-én jelenik meg.

"Szegény embert ág is húzza". Ismerős a mondás? Hát most (is) érvényes. Tegnapelőtt este ( jelen sorokat 3.-án hétfőn írom) nézem szokásom szerint az esti Híradót, vészes felvételek az USA keleti partjairól, hatalmas eső, szélvihar korbácsolta hullámok öntötték el a szárazföldet, kidőlt fák, már 20 halálos áldozta van az időjárásnak. Egyből Kopár Istvánra gondoltam vajh mi van vele?

Tegnap Emailt küldtem neki tisztázni valamit, telefonon hívott vissza, nem tud levelezni, mert nincs áram, de  ami ennél rosszabb, a pincéjét ahol a felhalmozott anyagait, eszközeit, készleteit tárolja elöntötte a vihar hajtotta tengerár, plusz az egy nap alatt leesett 6 centi eső. Egész Long Isladen nincs áram és valószínűleg még napokig nem is lesz. Ő a  szó szoros értelmében elúszott, a pincében  most értékmentés folyik gyertyafénynél, jeges vízben fűtetlen házban.

A Puffin is vízben áll, de a felúszástól még messze van.

És hogyan kommentálta ezt István a telefonba? "Az hogy mit visz magával az ember az útra, amúgyis egy nehéz kérdés, most legalább kiderült mi az ami nem bírja a vizet."

Azt hiszem van ebben az emberben még tartalék. Persze ami történt most  az nagyon rossz, de az ilyesmit nem lehet másképpen felfogni, szerencsések azok akik a megpróbáltatásokból megerősödve, pozitív gondolatokkal kerülnek ki, belőlük lesznek az igazán sikeresek. Mindenesetre ezen a héten aligha fogok új történésekről beszámolni, villany nélkül István egy maroktelefonnal tart kapcsolatot a világgal, hogy hol tölti fel ha lemerül már az is kérdés.

Fentieket mint jeleztem hétfőn írtam, szerdára lett áram, ami azt jelenti, hogy fűtés is és lehet ismét haladni, mármint ha eltakaríttattak a romok. Az aktuális feladat a hajó villamos rendszerének véglegesítése. Energiatermelők, a motoron lévő generátor, (ennek nyilván nem lesz gyakorlati szerepe a verseny során, néhány gallon üzemanyagot minden versenyző betankolhat a rajt előtt aztán azt kezd vele amit akar, akkor használja fel amikor jónak látja, a néhány órára elegendő üzemanyagnak nyilván nincs taktikai jelentősége egy 300 napos versenyen), a hajó tükrére szerelt,  menetben  a vízáramlás hajtotta hidrogenerátor, a szélgenerátor és a napelem(-ek, ha mégis többre futná a helyből és a kasszából). Fogyasztók az  önindító, akkumulátortöltő, a világítások, rádióállomás, váltakozóáramú inverter, a műholdas nyomkövető és az engedélyezett néhány műszer. (Ja, elfelejtettem írni, hogy köszönet a felajánlott kazettás magnókért, Istvánnak sikerült szereznie egy vadonat újat és már be is építette a hajóba.) A termelők és fogyasztók összehangolt működéséről már írtam, a lényeg, hogy automatikusan mindig  töltse éppen az az egység az akkumulátorokat, amely ehhez a legnagyobb töltőáramot biztosítja.( A magam részéről ezekben a rendszerekben bízom a legkevésbé. Tapasztalatom szerint hajón legelőször az romlik el ami villannyal megy, pláne elektronikával, utána a hidraulikus rendszerek, majd a mechanika és csak a legvégén az ember. Én például a saját hajómra nem is telepítettem semmi automatikus működtetést ami az akkutöltést illeti, magam választom ki kézi kapcsolókkal, hogy most épp napelemről, generátorról, vagy parti tápról töltök. Szurkolok Istvánnak, hogy kitartsanak a méregdrága szuper kütyüi.)

Legújabb információm a rádióval kapcsolatban Szatmári Flóritól, rádiókommunikáció szaktanácsadómtól  és összekötőmtől származik.  HA7TM  Németh Tibor vállalta az út során a hazai rádiókapcsolat tartását Kopár Istvánnal. Mert ma már nem úgy van mint régen, a lelkes rádióamatőrök kihaltak, a MAHART tárnoki rádióállomása pedig a vállalattal együtt tűnt el a semmibe, tehát az, hogy Németh Tibi rendelkezik az ehhez szükséges megbízható technikai háttérrel és hajlandó az ehhez szükséges ügyeletet, periódusidő tartást, adminisztrációt  és minden ezzel kapcsolatos nyűgöt vállalni az nagyon nagy dolog.

A magyar Rádióamatőr Szövetség ( http://mrasz.hu/) honlapjára fel fog kerülni egy ismertető István útjáról, ezzel az amatőrök nyilván szélesebb körben lesznek felcsigázva az esemény iránt, minden segítség jól jöhet. 

Flóri felvállalta, hogy ő lesz István QSL menedzsere, amiről egyelőre fogalmam sincs hogy mit jelent, de biztos valami rettenetesen fontos dolog ami nélkül nem lehet szabályosan rádiózni, mert bizonyos "vétel jelentő lapok" kezelését jelenti. Flórinak ehhez regisztráltatni kell István hívójeleit (hogy hol és kivel azt ő tudja), amiből ha minden igaz van neki három, egy magyar hivatalos, egy magyar tengeri és egy amerikai hivatalos. Jó nagy katyvasz mi? Na ezért jó nekem, hogy van a Flóri áldassék a neve, mert ebbe nekem biztos beletörne a bicskám!  Külön extraként Flóri megpróbál amerikai szakembert találni aki a Puffinon beüzemeli István rádióállomását, illetve próbál olyan helyi amatőrt találni akinek a segítségével István tartani tudja  a kapcsolatot feleségével Évával Floridában.

 Mint írtam visszajött Long Islanre a villany, viszont cserébe megjött a 10-es idő hóviharral, ezek tegnapi képek.

Ebben az időben kell Istvánnak valamiféle tartalék kormányt kitalálnia és elkészítenie a hajójára, mert a legfrissebb versenyutasítás ezt kötelezően előírja. Lehet csak a túlzott aggodalom beszél belőlem, de fizikailag érzem a legutóbbi Emailjeiből a hajszoltságot, kimerültséget, most túl azon, amiről már írt is.

Ennyit  a Kopár Istvánnal kapcsolatos eheti hírekből, most egy hír a GGR-ről. A verseny  egyszemélyes "vezérkara" 100%-al bővült, nevezetesen  Patrice Carpentier versenyigazgatóval. A hír  URL-je http://www.covarimail.com/view.lasso?id1=1884&id2=1384770 . Ezen az oldalon sokminden található a versenyről és a versenyzőkről. Nyilván rengeteg olyan van benne, ami azok számára akik ezt a blogfolyíamot a kezdetektől olvassák nem újdonság, de majd ha elmélyedek benne én is tanulok majd belőle. Még csak futólag néztem bele, eléggé vasvillával összehányt anyagnak néz ki, pl Koprár Istvánról kétszer kopyzták be ugyanazt az anyagot, meg egy csomó olyan versenyzővel is foglalkozik, akik már rég visszaléptek az indulástól, bár az a véleményem, hogy már az is teljesítmény, hogy valaki egyáltalán megpróbálta a felkészülést. Felteszem ez a gyűjtemény annak a korábbi részekben említett dörgedelmes megfélemlítésnek az eredménye, amivel a rendező fenyegette a versenyzőket, hogy méltóztassanak magukról anyagokat szolgáltatni. Alighanem a továbbiakban bővülni és pontosodni fog, mert a jelenlegi állapotában azt kell mondjam, még az én amatőr összeállításom is jobb nála mind képanyagban mind szerkezetében. Bár az angol nyelvű szöveg tömény és szakmai, de remélhetőleg még az is sokat megtudhat majd  erről az oldalról aki nem beszél angolul. (én is gyakorta használom a Google fordítót ) De egyelőre nem tartok a konkurenciától.

És akkor folytatom a versenyzők bemutatását. A sok kieső után egy üdítő kivétel, ő még rajta van az indulók listáján, az ausztrál Mark John Sinclair.

60 éves, nős, három gyermek apja, hivatásos tengerész. A Royal Australian Navy ( ausztrál haditengerészet) kötelékében szolgált 20 évig, ahol három hajón is töltött be parancsnoki beosztást, rendfokozata fregattkapitány. Miután visszavonult a seregből, kisebb és nagyobb hajókkal, valamint repülőgépekkel végzett tengeri hidrográfiai kutatásokat szerte a világon. Szenvedélyes vitorlázó, kétszer hajózta át szólóban a Tasman tengert. Rendszeresen vitorlázik ugyancsak magányosan Ausztrália parti és nyílttengeri vizein a "Starwave" nevű 44 lábas S&S típusú hajóján. Amikor hírét vette a mostani versenynek, azonnal vásárolt egy, ehhez  megfelelő hajót, neve "Coconut" ( kókuszdió), típusára nézve  Lello 34 -es.  A  karcsú építésű hagyományos "long kieles" , erős tengerálló hajó 1981-ben épült a dél-afrikai Durbanben. Már egyszer megkerülte a Földet, Földközi-tengeri és Csendes-óceáni kalandozások beiktatásával, mielőtt visszatért volna anyakikötőjébe Durbanbe. Markot annyira lenyűgözte az  a videó, melyet a YouTubeon talált, és azt mutatta, hogyan viselkedik a hajó az "üvöltő 40-esek" környékén, útban Afrikából az ausztráliai Adelaideba, hogy elhatározta,  a versenyre ezt a hajót fogja megvásárolni. A hajón ezután jelentős átépítéseket végzett, hogy az a versenyelőírásoknak  és a szólóvitorlázás követelményeinek mindenben megfeleljen. Ezt a videót találtam róla illetve főleg a hajója belsejéről  https://www.youtube.com/watch?v=wlN8Bv6Lr50 , látszik hogy valóban masszív darab. Ő is egy olyan versenyző, akiről túl sokat nem találtam az Interneten, végülis a FB segített. A verseny honlapja szerint ha készen van a hajója, elvitorlázik vele Angliába, de ahogy itt látom https://www.facebook.com/CoconutGGR/  hajója inkább egy picivel nagyobb hajón, a konténerszállító "Luisán",  https://www.facebook.com/CoconutGGR/videos/566616380338952/  konténertalpon deckrakományként  teszi meg az utat ( Kevin Farebrother "Sagarmathájával " együtt), hogy időben odaérjen az előverseny rajtjához Angliába, ahol, mint  külön megemlíti, Kopár Istvánnal fog találkozni.

A hajóról mindössze ezt az egy, nem különösebben mutatós képet találtam

a legfigyelemreméltóbbnak az igazán tengerálló dodgert tartom benne, nem egy ponyva tákolmány az biztos. Már feladni készültem a kutatást, de még egy stúdióműsor keretében bejátszott felvételre bukkantam  https://au.news.yahoo.com/sunrise/video/watch/36030795/voyage-for-madmen/ itt sokkal impresszívebb a hajó és Mark John Sinclairről is kiderül, hogy  vidám, barátságos fickó.

Sokszor és bőbeszédűen ecseteltem, mennyire fontos lenne hogy Istvánt minél többen támogassák pénzzel , de sajnos az elmúlt 10 napban mindössze egyetlen forint-átutalás érkezett, igaz ez igazán dicső adomány, az ötgyermekes "Sün" barátunk küldte az átlagos forintadományokhoz képest dupla mennyiségű pénzt. Bíztatok minden olvasót hasonlóra.

Ha még valaki... akkor  ITT  http://koparsailing.com/donate/ PayPal -on kleresztül dollárátutalással, vagy az alanti hazai számlára forintátutalással itt

Számlatulajdonos:  BARTYIK VILMOS ISTVÁN

                                Budapest Bank

Számlaszám:       10103104-66444700-01003009

A "Közlemény" rovatba kéretik beírni " Kopár", valamint az adományozó nevét, amennyiben egyetért annak nyilvánosságra hozatalával! Az összeg ( ha csak külön nem kéri az adományozó) nem fog szerepelni sehol.

A támogatók listájának legfrissebb állása : 

Bartha Gábor,  Rozs Gergely,  Huoranszki Máté,  Orbán Péter,  Jankó György (többször),  Kuzsel Tamás,  Vadász László,  Dzsiki Ferenc,  Bartyik Vilmos,  Csikós László,  Antal Péter,  Radics Gyula, Steve Rakoczy & Liz (De hát azért mi tudjuk, hogy ők az Ausztráliában élő sikeres feltaláló mérnök, Rákóczy István és  felesége Szepessy Piroska  a pearthi egyem kutató professzora) Tóth Mihály, Szecskő Tamás,  Ángyás Orsolya,  Anonim 50 $,   De Chatel András,  Szendrey Józsefné,  Anonim 50 $,  Reisch Richárd, Kóka János,  Kocsis Csaba,  Csete András,  Anonim 20000Ft, Tóth Mihály (mégegyszer),  Méder István,  Méder Áron,  Poller Tamás,  Anonim 50$ ( mégegyszer),  Kiss Ádám, Cziffra Péter,  Giricz Zoltán,  Kerényi István,  dr Szini István, Rába Zoltán,  Geráth János,  Schöll Károly,  Bagdi Attila, Szendrey Józsefné (mégegyszer),  Kovács Krisztián,  Székely Zsolt,  Lakatos György,  Ujhelyi Gáspár,  Noll Adolf,  Gavallér István,  Juhász Tamás,  Ganz Danubius Trading Co. Ltd. (ahogy István írja a legrégibb és legbefolyásosabb  cég, mely 1989 óta támogatja tengeri vállalkozásait ),  Galántai Nándor,  Vankó Bence, Varró István,  Kurucz Péter (és a gyerekek születési sorrendben, Kata, Norbi, Balázs, Gergő és Árpi)

Kopár István hálásan köszöni valamennyi  támogatónak  az átutalásokat. Ahogy sokszor elmondta ez nemcsak pénz neki, hanem erőt ad, erősíti a hitét, hogy nemcsak magáért küzd. Különösen szívmelengető hogy a forintátutalások szövegrészében legtöbben biztató, bátorító, lelkesítő szavakat is fűznek az adományhoz, hála érte.

A következő, GGR 2018 30. rész várhatóan március 15.-én jelenik meg.

Ahogy az előző részben is említettem, Kopár István fuldoklik a verseny rendezője által  teremtett bürokrácia tengerében. Írtam neki, hogy "nemelehetnee" lázadni a versenyzőknek az ellen a hülyeség ellen, hogy csak kazettás magnót, meg celluloid filmes képrögzítőket lehet használni, ahogy ausztrál barátom RP írja,  "Ha mindenben a korhűség a cél akkor muszáj a trapéznadrág és a Beatles frizura is?" István lakonikusan csak ennyit válaszolt :"ez semmi, most kaptam a felszólítást, hogy a 37-es rajtszámom körül a fehér kört 6 cm szélességűre kell növelnem..."

( Ma éjjel kaptam Istvántól a választ, amikor az alanti inverterre rákérdeztem, engedélyezték az akkus fúrógépet , mert állítólag 50 éve már létezett, bár alig hiszem, hogy  Robin Knoxnak, vagy Bernard  Moitessiernek lett volna)

Máshol ezt írja: "Bevallom legszívesebben ágyba zuhannék, nemcsak a mai nap frusztrációitól , hanem a 2015 ősze óta tartó folyamatos hajóépítés , versenyre készülés mostanra kulmináló kimerültségétől. Már csak 4 hónap  van rajtig és a Puffin még mindig hiányos. A rövidhullámú rádiót ugyan már beszereztem és be is szereltem, de az antennaként használt árboc hátramerevítőt ma ki kellett vennünk , mert annak kiszigetelését korábban nem jól oldottuk meg. A hajó elektromos hálózatát is át kell alakítanunk , mert a versenyben előírt műholdas  nyomkövető folyamatos üzemeltetése napelemeket és szélgenerátort igényel.

Miközben az előírt mentőtutaj, túlélő ruha,  számtalan biztonsági kellék és az élelem beszerzése meg megoldatlan. Hab a tortán, hogy versenyrendezőség az utolsó pillanatra tartogatta a verseny kvalifikáció adminisztrációs akadálypályáját és olyan tanfolyamok elvégzését követeli amelyekről eddig szó sem volt.

Csak a barátok, szurkolók tartják bennem a lelket. Miközben nagy cégek változatlanul ignorálnak a kicsik , egyéni vállalkozók és a kevésbe módos emberek segíenek, ahol tudnak."

Miközben igyekszik megfelelni a versenyelőírásoknak, bosszantó idő és energiaigényes apróságok őrlik fel energiáit. Pl. a Puffin  az egy  Tradewind 35-ös amit 1986-ban építették Angliában. A beépített réz cső ami a gázpalackoktól a konyhai tűzhelyhez megy 8 mm átmérőjű. Ez a rendszer bővül szerelvényekkel, gázkályhával a felújítás során, továbbá máshova kerülnek a palackok mint eredetileg voltak, tehát mindent át kellett alakítani. Mindezt az USA-ban, ahol is minden inch szabvány (azaz hüvelyk, ami ráadásul még a collal se stimmel csak majdnem), a 3/8 hüvelyket kell csatlakoztatni a 8 mm-hez. És ezek nem olyan szerelvények amik a sarki boltban kaphatók. István ezt írja egyik Emailben: "A propán gázos konyhai tűzhelyemet nem tudom bekötni, mert a hajó eredeti  8 mm-es rézcsövéhez nem találok metrikus csatlakozót."

Mondom, ránézvést ezek apróságok, de amikor elakad az ember egy ilyen apróságon akkor az  alkalmasint több nap utánakavarás és persze pénz, pénz, pénz.

Jött ajándék, amiről már korábban írtam. Egy VHF rádiótelefon és egy inverter, melyeket István már be is szerelt a Puffinba. 

Így ír az ajándékozókról: "Sike László és felesége Carolann Sike. Csodálatos magyar -kanadai házaspár, akik megjártak még a Szaharát is motorkerékpáron és jelenleg New -Brunswikban élnek. Laci még a Szentpétervari Yacht Club tagja is lett és megszerezte az engedélyt (Szovjet) anno, hogy átvitorlázhasson az Északkeleti Átjáron, sajnos a veséje felmondta a szolgalatot és most fél vesével , de duplára nagyobbodott magyar szívvel támogat engem. Az inverter, amit tegnap küldött 12 V-ból állít elő 110 V-ot, amivel tudom tölteni az elemeimet ( fejlámpákhoz, fúróhoz stb.).  László és Carolann nemcsak az első magyar, hanem az első vitorlázó a világon, aki Hudson után 400 évvel felvitorlázott a felfedezőről elnevezett öbölbe, és ezt tette 1985-ben. Különleges vállalkozásukról részleteket a "Something Worth Doing" c. könyvből tudhat meg az angolul olvasó , de a 108 napos 3600 mérföldes  subartic vitorlás kalanjukról a rangos Cruising Word is irt illetve a Sike házaspárnak ítélte  az 1986-os Coastal Medalt (legrangosabb parthajózási kitüntetés). László a legféltettebb ereklyéit küldi Kanadából, hogy a Puffin elrajtolhasson. Ma délután érkezett meg legújabb ajándék csomagja amelyben elküldte a Hundson öblöt megjárt Canon fényképezőgépét

és a ruhatáramban van a Laci egykori viharöltönye is. Felesége, Carolann egy bájos , támogatást toborzó  szórólapot tervezett és azt 500 példányban kinyomtatva küldte meg, hogy adakozásban nehogy lemaradjon a férjétől."

A csomagban volt még a VHF rádiótelefon és az inverter. Ahogy István írja : "Megjött a Mikulás!"

A rádió-iránymérő, a rövidhullámú rádió hangszórója és kontrollpanelja.

A rövidhullámú rádióállomás a mennyezet alá került , (ahogy nézem van itt még szerelnivaló)

és az antenna hangolóegysége is. (Persze csak ha jól forgattam a képeket {ilyen apróságok miatt nem szekálom Istvánt, van neki rajtam kívül is  elég baja}, a jobb alsó  sarokban látható spannerből következtettem ki a pozíciót, ami alighanem egy fedélzeti bekötőpontot feszít le a hajó oldalához, vagy egy válaszfalhoz )

Egy különlegesség, Istvának  sikerült a "hatch"-ekre ( fedélzeti vízmentes, nyitható nyílásfedők, amik felülvilágító-szellőző ablakként, cuccok és személyek ki-be közlekedtetésére szolgálnak) árnyékoló tetőket szereznie, ez a trópusokon lesz rendkívül hasznos.

A biztonsági előírások szerint kötelező az AIS a hajón. Ez olyan berendezés mely VHF sávban kommunikál azokkal a hajókkal amiken van ugyanilyen készülék és GPS segítségével kijelzi a saját pozíciót és a VHF hatótávolságon belül lévő más hajók pozícióját. Amennyiben ütközésközeli helyzet áll fenn  jelzést ad. Miután a verseny lényege a klasszikus navigáció, ezért  csak valami lebutított készülék jöhet számításba, ami csak vészjelzést ad, de koordinátákat nem. A verseny rendezője erre a célra a NOMAD készülék alkalmazását írta elő (https://www.youtube.com/watch?v=ze44zSfaDrk), amit, ahogy a videót nézem arra fejlesztettek ki, hogy a meglévő laptophoz, mobiltelefonhoz,  csatlakoztatva működjön quasi chartplotterként, tehát a saját hajón kívül a környezetben lévőket is mutatva. ( a chartplotter az olyan képernyős eszköz mely egy térképen mutatja a saját hajó helyzetét). Miután se mobiltelefon, se laptop nem lehet a hajón, így a készülék csak riasztásra lesz alkalmas. A baj ( az árán kívül) csak az, hogy ezt a készüléket nemrég fejlesztették ki  az USA-ban még nem is kapható, Angliában kell majd beszerezni. 

Helyhiány ( és alighanem pénzhiány) miatt a korábban tervezett több napelem helyett csak egy lesz a Puffinon, a dodger tetejére felerősítve. Ebből is a drágább fajtát kell venni, mert a dodger ívelt tejére csak ilyen hajlítható napelem jöhet számításba. https://www.solbian.eu/en/sr-series/68-sr-62.html

Angliában ha minden jól megy elkezdik készíteni a Puffin vitorláit ( hogy odáig, keresztbe az Atlantin milyen kanavászokkal küzdi át magát az egy más kérdés). A vitorlaszabóval folytatott hosszas levelezésből egy bekezdést idézek:

"A rendelés tételeinek megerősítése függ a  költségvetésem alakulásától, szükségem lenne a kért vitorlák tételes áraira." Ahogy írtam, pénz, pénz, pénz. Az óra pedig ketyeg a rajtig már csak 121 nap van hátra.

Hát ezen a héten ennél több hírem nincs hősünkről, így rátérek az ellenfelekre.

Következő bemutatandó az ausztrál    Kevin Farebrother

 Pertből. 50 éves, foglalkozása tűzoltó, korábban SAS ("Special Air Service", szóval légideszant) katona. Vérbeli kalandor, háromszor mászta meg  a Mount Everestet, amikor 48 éves korában a harmadik sikeres akció után  megkérdezték  mit érez, azt mondta nagyon elégedett, de a legjobban annak örül, hogy élve lejutott onnan a rossz időben. Szóval ő is olyan ember aki keresi a kihívásokat. A hegymászó expedícióra Sir Robin Knox-Johnstonnak az első GGR-ről írt könyvét vitte magával, melyet elolvasva az a meggyőződése támadt, hogy az 50 évvel ezelőtti verseny megnyerése  sokkal félelmetesebb vállalkozás volt, mint feljutni a Csomolungma csúcsára. Szereti a magvas aranymondásokat, egyik rá legjellemzőbb, hogy " soha nem vagy élőbb mint amikor közel vagy a halálhoz". "Hát ő csak tudja" szögezi le egy internetes fórum, mert nem elégedett meg az Everesttel, a világ három további legmagasabb hegycsúcsának megmászására készül, ezzel ő lenne az első ausztrál akinek ez sikerül.  Amikor nem mászik hegyekre akkor az UFO 34 jachtjával vitorlázik, hogy mikor oltja a tüzeket arról nem találtam információt. A GGR felkeltette az érdeklődését ( gondolom az Everestre sétálás közben egyik kezében tartott könyv olvasgatása adta az ötletet), így megvásárolta Don McIntyre  ( a mostani  verseny rendezője)Tradewind 35-ösét   a "Silver Heels"-t( ugyanaz a hajótípus mint  Kopár István Puffinja)

terve az volt, hogy gyakorlásképpen Sidneyből Perthbe vitorlázik vele, majd Ausztráliát megkerülve átkel a Csendes-óceánon, a Panama csatornán, végül az Atlanti- óceánt átszelve érkezik Falmouthba.  Ezt az információt a verseny honlapjáról vettem, ehhez képest a Fb oldalán ezt a képet találtam

tejhát úgy tűnik átkeresztelte a hajót ( Sagarmatha "nepáliul"  a Mount Everest ),  valamint egy ismerőse február 2.-ai bejegyzését, miszerint ezt a hajót egy teherautón látta, amire Kevin azt válaszolta, hogy már egy Franciaországba tartó hajón kellene lennie, szóval alighanem ugrott a bemelegítésképpeni fél Földkerülés vitorlák alatt a verseny előtt. Még véletlenül sem akarnék ujjat húzni egy ilyen kőkemény palival mint Farebrother, de nekem nem igazán meggyőző ez az alulinformáltság a felkészülésének állásáról. Ilyenkor hajlamos vagyok megérteni Don McIntyre-t, hogy súlyos pénzbüntetések kilátásba helyezésével figyelmezteti a versenyzőket a felkészülésük állapotáról való adatszolgáltatási kötelezettségeik teljesítésére.

Ő volt tehát a halálközeli kalandok elkötelezett kergetője Kevin Farebrother.

Következő a francia                           Loïc Lepage

 62 éves, nem találok olyan adatot róla mely versenyvitorlázó múltra utalna. Általában véve alig találok róla valamit. Az egykori tanár azt nyilatkozta, hogy fiatalkora óta vitorlázik, 20000 megtett tengeri mérföld van mögötte, benne négy transzatlanti átkelés. 2011-ben két év felkészülés után vágott neki egy First 35-össel régi vágya megvalósításának a szóló Földkerülésnek, de nem volt szerencséje, 10 nappal az indulás után Madeiránál ütközött egy vízben úszó konténerrel és két óra alatt elsüllyedt. De nem adta fel nagy álmát, melynek megvalósításához most ezzel a versennyel ismét közel került. Amúgy igazi sportember a kitartó fajtából, maraton és ultramaraton futó, triatlonista, "ironman", hegyikerékpározó, a 2015-ös Párizs-Brest-Párizs kerékpárverseny résztvevője ( az 1200 km !), szóval állóképességben aligha szenved hiányt. https://www.youtube.com/watch?v=XXikyUh2I7M

 Hajója a  "Laaland" nevű Nicholson 32 Ez a kép 2017 augusztusban készült róla, újabbat nem találtam. Ő sem viszi túlzásba a tájékoztatást.

Igazából amit találni lehet róla az Inteneten az 95 %-ban a GGR-el kapcsolatos, https://www.youtube.com/watch?v=nk-uH78mdls&t=2s  tehát előtte mint vitorlázóról (vagy mint bármiről)  semmi. Nem írt könyvet, nem jelent meg videomegosztó oldalakon, nem lehet tudni tanárként mit tanított és hogyan élt, szóval túl sokat nem tudtunk meg Loïc Lepageról, de hát majd a versenyben megmutathatja az oroszlánkörmeit.

 Végezetül a sajnos elmaradhatatlan támogatásgyűjtés. Mint e fejezet bevezetőjében is említettem, nagyon kell a pénz, mert jelentős summákat kell Istvánnak kifizetnie az utolsó beszerzésekre. A listát a Facebook oldaláról vettem át ( az összegek természetesen $-ban értendők):

Mentőtutaj-Viking Rescueyou:                                                                         3 200 
Túlélő öltöny, Mustang Ice Commander                                                            1 305 
Vészhelyzeti pozíció jelző rádió jeladó (epirb)-mcmurdo plusz                          1 079 
Orvosi ellátásra kötelező befizetés a rendezőnek                                               1 500 
Fáklyák (offshore)                                                                                               595 
Hajóelhagyó túlélő készlet                                                                                2 699 
Radar reflektor                                                                                                    229 
Napelemek                                                                                                          250 
Szél-Generátor-superwind 350                                                                         2 500 
Az elektromos rendszer további alkatrészei                                                       3 500 
Rádió kommunikációs rendszer                                                                        6 500 
Viharruha Musto                                                                                               1 625 
Egyéb ruházat                                                                                                  2 500 
Élelem 30 dollár / nap 1 évre                                                                           10 800 
Biztosítás a versenyre                                                                                      12 000 
Vitorlák                                                                                                           12 500 
A csapat utazási költségei                                                                               10 000 
Helyi díjak az Egyesült Királyságban és Franciaországban                                 10 000   

Direkt nem adtam össze. Ehhez képest a kinti támogatásgyűjtő "Fund Raising"  https://www.gofundme.com/racetheworld  állása nem túl kecsegetető ( napok óta a végösszeg ugyanaz, de esküdni mernék, hogy volt már magasabb is, valaki visszavette a támogatást?), az itthoniról mindjárt szólok.

Kíváncsiságból meggoogleztam  a  túlélőruhát,  

https://www.mustangsurvival.com/en_CA/products/government-and-industry/immersion-and-dry-suits/ice-commander-rescue-suit-pro-62533353831.html?utm_source=facebook.com&utm_medium=social&utm_campaign=thank-you!!-in-just-two-days-we-managed

Komoly holmi, bízzunk benne, hogy nem lesz szükség az "élesben" való viselésére, mert ara való, hogy jeges vízben is kibírja benne valaki amíg a segítségére sietnek. Hogy hány napba tart a segítség na az a nagy kérdés.   

A korábban itt és más fórumokon is gyakran emlegetett "sok kicsi sokra megy " elv egyelőre sajnos nem működik, mert hiányzik belőle a "sok".  A  hazulról ( és Ausztráliából) érkezett dollárbefizetések összege nem éri el a 4000 $-t, a forintbefizetések meg egyelőre alatta vannak a 500000 Forintnak. Abban biztos vagyok, hogy István mindenféleképpen el fog rajtolni, mert látom az a törhetetlen elszántságot ami hajtja. De ha pénzhiány miatt nem tud eleget tenni a  mentőfelszerelések beszerzési kötelezettségének, akkor ezt csak a rajtvonalon kívül és versenyen kívül teheti, azaz még ha jó eredményt ér is el, akkor sem lesz a részvétele hivatalos. Ráadásul az élete fokozottabban veszélybe kerül. Ezért kérek mindenkit aki megteheti, támogassa! Mert ha a pénz miatt az élelmen kell takarékoskodjon, akkor is veszélybe kerül az élete.

Szóval aki nemcsak szenvtelen külső szemlélője akar lenni a kalandnak, hanem valamelyest résztvevője is, az Kopár Istvánt kétféle módon támogathatja. Vagy ITT  http://koparsailing.com/donate/ PayPal -on kleresztül dollárátutalással, vagy az alanti hazai számlára forintátutalással itt

Számlatulajdonos:  BARTYIK VILMOS ISTVÁN

                                Budapest Bank

Számlaszám:       10103104-66444700-01003009

A "Közlemény" rovatba kéretik beírni " Kopár", valamint az adományozó nevét, amennyiben egyetért annak nyilvánosságra hozatalával! Az összeg ( ha csak külön nem kéri az adományozó) nem fog szerepelni sehol.

A támogatók listájának mai állása : 

Bartha Gábor,  Rozs Gergely,  Huoranszki Máté,  Orbán Péter,  Jankó György (többször),  Kuzsel Tamás,  Vadász László,  Dzsiki Ferenc,  Bartyik Vilmos,  Csikós László,  Antal Péter,  Radics Gyula, Steve Rakoczy & Liz (De hát azért mi tudjuk, hogy ők az Ausztráliában élő sikeres feltaláló mérnök, Rákóczy István és  felesége Szepessy Piroska  a pearthi egyem kutató professzora) Tóth Mihály, Szecskő Tamás,  Ángyás Orsolya,  Anonim 50 $,   De Chatel András,  Szendrey Józsefné,  Anonim 50 $,  Reisch Richárd, Kóka János,  Kocsis Csaba,  Csete András,  Anonim 20000Ft, Tóth Mihály (mégegyszer),  Méder István,  Méder Áron,  Poller Tamás,  Anonim 50$ ( mégegyszer),  Kiss Ádám, Cziffra Péter,  Giricz Zoltán,  Kerényi István,  dr Szini István, Rába Zoltán,  Geráth János,  Schöll Károly,  Bagdi Attila, Szendrey Józsefné (mégegyszer),  Kovács Krisztián,  Székely Zsolt,  Lakatos György,  Ujhelyi Gáspár,  Noll Adolf,  Gavallér István,  Juhász Tamás,  Ganz Danubius Trading Co. Ltd. (ahogy István írja a legrégibb és legbefolyásosabb  cég, mely 1989 óta támogatja tengeri vállalkozásait ),  Galántai Nándor,  Vankó Bence, Varró István

Kopár István hálásan köszöni valamennyi  támogatónak  az átutalásokat. Ahogy sokszor elmondta ez nemcsak pénz neki, hanem erőt ad, erősíti a hitét, hogy nemcsak magáért küzd. Különösen szívmelengető hogy a forintátutalások szövegrészében legtöbben biztató, bátorító, lelkesítő szavakat is fűznek az adományhoz, hála érte.

Ha szabad kérnem, az anonimitásnak természetesen nincs akadálya, de ne titkolja senki a nevét, ha csak nincs rá nyomós indoka! ( mondjuk olyan hatalmas összeget küld, hogy fél, rázuhan az adóhatóság)  Egyrészt példát mutat a vállalt névvel, másrészt megkímél engem és Istvánt az odafigyeléstől, hogy amikor bejön egy összeg akkor evidenciában kell tartani, hogy "Jaj, akkor névvel vagy név nélkül közlendő?". Nekem egyszer sikerült is publikálni valaki nevét aki nem akarta, utólag kellett leszedi, szóval van nekünk elég nyűgünk enélkül is. Én a forintadományoknál le is egyszerűsítettem úgy, hogy aki nem kéri külön a névtelenséget, azt kirakom névvel. De István nálam disztingváltabb úriember, ő nem tesz ilyet, ő igyekszik odafigyelni, ami nem könnyű ebben a zaklatott időszakában. Kérem az olvasót ha teheti küldjön pénzt, hogy István anyagi helyzete reménytelenről legalábbis kétségbeejtőre javuljon!

A következő, GGR 2018 30. fejezet várhatóan március 8.-án jelenik meg.

A hajóra felkerült a rajtszám

  és a neve. ( nekem nagyon tetszik, már sokkal jobb mint e fejezet végén bemutatott favorit MATMUT)

Kevés egyéb új hírem van erre a hétre. Kopár Istvánt elborították az adminisztratív teendők. A verseny rendezője, mint már egy korábbi részben is jeleztem, keményen felszólította a résztvevőket beszámolók, jelentések és promóciós anyagok határidőre való benyújtására. A  határidő február 28.-a. Pár napja újabb ultimátumot kaptak a kormányosok, aki lekési a határidőt az 1500 € büntetést köteles fizetni. Aki március 7.-éig se adja be a kötelezőket, az újabb 1500 € büntetést kap. Kemény feltételek, de hát nagy a teher lehet a rendezőn is, Don McIntyre jelentős kötelezettségeket vállalhatott a média, a verseny beszállítói, a versenyzői falu építői felé, nyilván tart tőle, ha  nem kapja meg  az anyagokat, nem lesz mit mutogatnia amikor a résztvevőkről kérdezik. Lehet hogy éppen e drákói szigor hatására, múlt héten újabb versenyző dobta be a törölközőt, a jelentkezők legfiatalabbja a 29 éves, Amerikai Egyesült Államok-beli Roy Butler Hubbard lépett vissza a versenytől. Így a 30 fő indulóra maximált keret, mely kezdetben nemhogy betelt, de számosan várakoztak, hogy felkerülhessenek, 21-re olvadt. És még nincs itt a rajt, az 128 nap múlva lesz.

Pár napja bonyolult Emailt kapott ismét valamennyi indulni szándékozó, melynek tárgya  a hajókra telepített médiaeszközök, illetve úgy tűnik érinti a versenyzők által használható egyéni képrögzítőket is, de a nehéz angol nyelvű szöveg annyira speciális és a korábbi ismeretekre ( melyekkel én nem rendelkezem) épített, hogy Istvántól kértem segítséget, aki azt válaszolta, hogy  "a szöveg valóban nagyon tömény , nemcsak nyelvileg , de tartalmában is, majd jelentkezem..." ha lapzártáig megérkezik beszerkesztem e fejezetbe. Meg kell őt érteni, rengeteg a dolga, nem akarom túl sokat szekírozni. Nélkülem is elég hajszolt, egyik válaszlevelét, melyben azt említi, hogy a Puffinra nincs is ideje, mert annyira leköti a 2 x 1500 €-val fenyegetett határidők teljesítése, angolul kezdte írni és csak a második mondatnál vette észre, hogy nem magyarul ír.

Egy csomó "kötelező" van aminek semmi köze a hajó felkészítéséhez. Egy ilyenről így ír István e hó 15.-i levelében:

"Jövő csütörtökon megyek vizsgázni a tengeri rádiókezelői jogosítványért, amelyet sajnos hagytam lejárni 2007-ben és március 24-25 Annapolisban ( Naval Academy) a kötelező "Biztonság a tengeren" 2 napos kurzusra ( $320 + rezsi)....  a GGR követeli ezeket a papírokat nem az USA....ez az egyetlen ország, ahol bármilyen hajót vezethetsz engedély nélkül, ha azt nem kereskedelmi célból teszed.."

Ha már a rádiónál tartunk,  ez sem olyan egyszerű dolog. És nemcsak beépítés szempontjából, ahogy korábban írtam, "ez nem olyan mint egy otthoni készülék, hogy csak úgy odatesszük a nachkasztlira", de a helyzet még ennél is bonyolultabb. Németh Tibor aki  reményeink szerint a hazai rádiókapcsolat-tartó lesz  erről így ír:

" Ami nagyon fontos lenne, hogy egy rádiós szakember átnézze a berendezést, sőt kipróbálja a START-nál. "  

Ehhez én annyit tettem hozzá, hogy a start az már késő, még mielőtt elindul New Yorkból a rádiókapcsolatnak működni kell, mert akkor az Atlanti-óceánon való átkelés során lehetne tesztelni. Ha közvetlen a start előtt  jön ki bármi probléma akkor az már késő.  Úgyis egészen biztosan lesz ami akkor fog kiderülni, pedig az lenne az ideális, ha legalább egy hét állna rendelkezésre a három éves felkészülés utáni lenyugvásra. Egy hét amikor semmi más dolog nincs mint csevegni a riporterekkel, koktélokat iszogatni és  búcsúzkodni a családtól. Egy közönséges balatoni verseny előtt is szüksége van a kormányosnak lenyugvásra. Az eredményes versenyzők tudják ezt, a győztesek ritkán kerülnek ki azok közül, akik a rajt előtt 10 perccel még reggeliznek. 

Szóval rádióállomás, tehát  még a szakszerű beépítés is kevés. Nem akarok hülyeségeket beszélni, de a készüléket az antennával hangoló egységgel valahogy optimalizálni kell a helyi körülményekre. Éppen azért, mert nem értek ehhez a szakmához, bevontam segítőnek Szatmári Flórián ( HA5SEA ) rádióamatőr barátomat, akire rásóztam ennek a komplex feladatnak a koordinálását, mert még a kérdezéshez sincs elegendő tudásom. Flóri ezt elvállalta, köszönet érte.

István Emailjeit automatikusan kapom másolatban, így van nagyjából rálátásom a pillanatnyi elfoglaltságára. Sorozatos nehézségek, kisebbfajta drámák  sorozatban. Egy kedves felajánló alighasznált VHF-et ( "Very High Frequency", azaz URH, rövid hatótávolságú rádiótelefon, ezzel tartják a hajók a tengeren a rádiókapcsolatot egymással, vagy a parttal) kínál, de tisztázandó, hogy a remek ajándék nem tartalmaz e GPS-t, mert ugye a versenyszabályok értelmében ilyen nem lehet a hajón. Márpedig az újabb készülékekben mind van GPS helymeghatározó.

Komoly levélváltás után egy kedvező mentőtutaj árajánlatot vissza kellett utasítson, mert a verseny rendezője csak meghatározott gyártó meghatározott típusát engedélyezi.

Csak azért nem mondom, hogy papír papír hátán, mert minden Emailben megy, de ugyanolyan fárasztó.

Rengeteg a beszereznivaló, itt van például egy kardinális kérdés a vitorlák. Rákérdeztem, de még nem jött válasz, annyit lehet tudni, hogy Angliában szabják ( vagy fogják szabni) a vitorlákat, de hogy hányat és milyeneket, meg hogy mivel fog odáig áthajózni az Atlantin, hogy hogy lesz ott idő kipróbálni mindet, még nem tudni, ahogy azt se hogy mennyit vesz ki a kasszából, de ahogy mostanában röpködnek az ezerdolláros tételek, semmi jót nem jósolok.

Ennyi az eheti híradó, most folytatom a soron következő versenytárs bemutatását. Ő a francia

                                                 Jean-Luc van den Heede

 Nos ő a verseny vitathatatlan favoritja. Neve annyira ismert, hogy csak VDH-nak, szóval nevének kezdőbetűivel emlegetik, mint anno ifjúkorom francia szexbálvány színésznőjét BB-t.

( fiataloknak Brigitte Bardot) VDH a francia szólóvitorlázók atyja és nemcsak a kora miatt. (még nálam is öregebb, igaz csak 37 nappal, pedig mennyi haja van, nekem meg szinte semmi)  idén június 8.-án lesz 73 éves, ő a verseny legidősebb résztvevője. Ötször kerülte meg egyedül vitorlázva a Földet, ebből egyszer nyugat felé, tehát a szokásossal ellenkező irányba, az uralkodó szelekkel és áramlatokkal szemben hajózva. Ezen az útvonalon a  sebességi rekordot is ő tartja melyet még  többfős legénységgel vitorlázó hajókkal sem sikerült megdönteni. De a másik négy szóló Földkerülő verseny során ( 1986 BOC Challenge Around Alone Race,  1990 Vendee Globe Race, 1993 Vendee Globe,  1995 BOC Challenge Around Alone Race ) is dobogós, második, harmadik helyeken végzett. Egyszer már visszavonult a világversenyektől, de úgy látszik ennek a kihívásnak nem tudott ellenállni. 17 éves kora óta vitorlázik, eredeti foglalkozása matematika tanár, de 1989-től már csak vitorlázással foglalkozik. Míg a többi versenyző előéletéről többé kevésbé nehéz volt anyagot találni az Interneten, ez VDH-ról nem mondható el. Honlapján ( http://www.vdh.fr/) rengeteg írás, kép, videó látható róla, lehet barangolni aki kíváncsi a nagy ellenfélre. Számtalan interjút készítettek vele, hogyan készül fel és mik az elképzelései, sok más mellett azt nyilatkozta, hogy ez a verseny  a  korszerű navigációs eszközök és parti támogatás hiánya, valamint a régi típusú "long kieles"  hajó, miatt sokkal nehezebb lesz mint a Vendée Globe, vagy bármely más modern Földkerülő verseny. ( erről már beszéltem sokat és ha eljutok odáig, egy fejezetben részletezni is fogom azokat a különbségeket, hogy mennyiben is másabb ezekkel a hajókkal a vitorlázás, mint a korszerű "rohanógépekkel")

A versenyre 2015-ben megvásárolt egy ugyanolyan Rustler 36-ot, mint amilyennel rajta kívül még hatan versenyeznek majd. Ez a leghosszabb  ( tehát matematikailag a leggyorsabb) hajó amit a versenykiírás megenged. Néhány hónapot vitorlázott vele az Atlanti-óceánon, hogy kiismerje a hajó sajátosságait, majd "honi kikötőjébe" Les Sables-d’Olonne-ba (igen ahonnan  a verseny is rajtol) hajózott vele, ahol a hajót teljesen felújította. Természetesen az irigység beszél belőlem, ezen a filmen 

https://www.youtube.com/watch?time_continue=134&v=qbntFATiq8g

látszik, hogy alighanem sokkal kevesebb gondja volt vele mint Kopár Istvánnak a Puffin felújításával. Sok segítőt látok, mindössze 6 hónap alatt lett készen a hajóval, és támogatója a legnagyobb francia biztosítótársaság a MATMUT ( melyről a hajót is elnevezte),  mely bizonyára megoldotta a felmerülő pénzügyi problémákat is.

Tehát jegyezzük meg jól, ő a legnagyobb ellenfél  Jean-Luc van den Heede, aki felé minden irányból lejt a pálya, hazai a rajt, nyugodtan nevezhetjük a legtapasztaltabb résztvevőnek és a felkészülése  során nem kellett semmiben kompromisszumokat kötnie.

Végezetül a sajnos elmaradhatatlan támogatásgyűjtés. Mint gyakran említettem, nagyon kell a pénz, mert jelentős summákat kell Istvánnak kifizetnie az utolsó beszerzésekre. A "sok kicsi sokra megy " elv egyelőre sajnos nem működik, mert hiányzik a "sok" belőle, szóval aki nemcsak szenvtelen külső szemlélője akar lenni a kalandnak, hanem valamelyest résztvevője is, az Kopár Istvánt kétféle módon támogathatja. Vagy ITT  http://koparsailing.com/donate/ PayPal -on kleresztül dollárátutalással, vagy az alanti hazai számlára forintátutalással itt

Számlatulajdonos:  BARTYIK VILMOS ISTVÁN

                                Budapest Bank

Számlaszám:       10103104-66444700-01003009

A "Közlemény" rovatba kéretik beírni " Kopár", valamint az adományozó nevét, amennyiben egyetért annak nyilvánosságra hozatalával! Az összeg ( ha csak külön nem kéri az adományozó) nem fog szerepelni sehol.

A támogatók listájának mai állása : 

Bartha Gábor,  Rozs Gergely,  Huoranszki Máté,  Orbán Péter,  Jankó György (többször),  Kuzsel Tamás,  Vadász László,  Dzsiki Ferenc,  Bartyik Vilmos,  Csikós László,  Antal Péter,  Radics Gyula, Steve Rakoczy & Liz (De hát azért mi tudjuk, hogy ők az Ausztráliában élő sikeres feltaláló mérnök, Rákóczy István és  felesége Szepessy Piroska  a pearthi egyem kutató professzora) Tóth Mihály, Szecskő Tamás,  Ángyás Orsolya,  Anonim 50 $,   De Chatel András,  Szendrey Józsefné,  Anonim 50 $,  Reisch Richárd, Kóka János,  Kocsis Csaba,  Csete András,  Anonim 20000Ft, Tóth Mihály (mégegyszer),  Méder István,  Méder Áron,  Poller Tamás,  Anonim 50$ ( mégegyszer),  Kiss Ádám, Cziffra Péter,  Giricz Zoltán,  Kerényi István,  dr Szini István, Rába Zoltán,  Geráth János,  Schöll Károly,  Bagdi Attila, Szendrey Józsefné (mégegyszer),  Kovács Krisztián,  Székely Zsolt,  Lakatos György,  Ujhelyi Gáspár,  Noll Adolf,  Gavallér István,  Juhász Tamás,  Ganz Danubius Trading Co. Ltd. (ahogy István írja a legrégibb  cég, mely 1989 óta támogatja tengeri vállalkozásait ),  Galántai Nándor

Ha szabad kérnem, az anonimitásnak természetesen nincs akadálya, de ne titkolja senki a nevét, ha csak nincs rá nyomós indoka! ( mondjuk olyan hatalmas összeget küld, hogy fél, rázuhan az adóhatóság)  Egyrészt példát mutat a vállalt névvel, másrészt megkímél engem és Istvánt az odafigyeléstől, hogy amikor bejön egy összeg akkor evidenciában kell tartani, hogy "Jaj, akkor névvel vagy név nélkül közlendő?". Nekem egyszer sikerült is publikálni valaki nevét aki nem akarta, utólag kellett leszedi, szóval van nekünk elég nyűgünk enélkül is. Én a forintadományoknál le is egyszerűsítettem úgy, hogy aki nem kéri külön a névtelenséget, azt kirakom névvel. De István nálam disztingváltabb úriember, ő nem tesz ilyet, ő igyekszik odafigyelni, ami nem könnyű ebben a zaklatott időszakában.

A következő, GGR 2018 29. fejezet várhatóan március 1.-én jelenik meg.

Istvánt szelíden, de folyamatosan macerálom új hírekért, képekért, ma ( február 13. kedd) ezt írta:

"Sajnos most semmi látványos dolog nem történik, bár sok területen van előrelépés. Nagyon sok időt elvesz a papírmunka, engedélyezések, határidős verseny követelmények teljesítése, és a fund raising ügyintézése. Ezeknek képi megjelenítése limitált..."

Sebaj, azért nem maradtok hírek nélkül.

Az első fontos hír, megvan Kopár István egyéni magyar rádióamatőr engedélye:

Kicsit halovány, de az eredetijét Németh Tibor (HA7TM)  rádióamatőr, aki az engedélyt intézte és  csapatával a hazai rádiókapcsolat-tartó lesz, fogja vinni Istvánnak a rajthoz, vagy ha ő nem tud menni akkor én. ( bár alig hiszem, hogy valaki kérné tőle az Antarktisz felett párszáz mérfölddel, azok nem azok a vizek ahova kimegy a vízirendőr macerálni a hajósokat bármiért is) Az útra kapott egy különleges egyéni magyar hívójelet, mely HG5MARINE

Ez meg az USA hatósági engedély a hajón üzemeltetett rádióállomásra: 

A rádió megérkezett, de még kicsomagolni se volt ideje Istvánnak, minden energiáját leköti a legutóbbi "fund raising" szóval az a bizonyos többrétegű támogatásgyűjtő akció. Az akció röviden úgy foglalható össze, hogy koncentrált támadás valamennyi idáig elszórtan alkalmazott módszerrel a kis és nagy adakozások begyűjtésre, mert torkon a kés, a kassza kimerült. (persze igazából már rég kimerült, azért kellett eladniuk a házukat) 

A rádió és egyebek miatt a hajó villamos hálózatán munkái vannak, az akkumulátorok, a töltési rendszerek kialakítása folyik, azt hiszem nyakig van a villanyszerelésben.

 A másik a gázrendszer véglegesítése az összes csövezéssel és szerelvényekkel, plusz  gázpalackok (összesen 42 kg PB gázzal {az angol LPG-nek liquiid petroleum gas-nak hívja} jórészt ilyen  https://www.westmarine.com/buy/trident-marine--composite-lpg-cylinder-17lb-fiberglass-lpg-tank--12871935 áttetsző üvegszálerősítésű műanyag palackban, aminek az az előnye, hogy látszik mennyi gáz van még benne),  beszerzési ár az előttem lévő számla szerint 2333,12 $ .

Közben megjöttek a képek is Istvántól a szállítmányról.

Megrendelte a  hiányzó, a navigációhoz szükséges könyveket és egyéb segédleteket, ez "csak" 400 $-ba került. 

Itt van előttem a többszöri levélváltás a  https://www.expeditionfoods.com/ angol céggel élelmiszer ügyben, a dolog lényege, hogy 300 napra kapjon táplálkozási szakértő által összeállított, tehát mind tápanyag tartalomban, mind ízben, mind változatosságban kielégítő, teljes értékű élelmet. Sajnos ez a cég úgy tűnik abból él, hogy ilyesfajta, nagy érdeklődésre számot tartó extrém vállalkozásokhoz is  biztosít élelmet, azaz "annyira" azért nem hatotta meg őket István érdeklődése, hogy mondjuk ingyen adják neki a kaját reklám fejében. De azt írják, azért 30 %-engedményt adnak. Az is pénz.

Szóval rengeteg az intézni-, beszerezni-, szerelni való, nagy a hajsza, sajnos ilyenkor könnyű hibázni. Istvánnak is sikerült. Felszállt úgy a repülőre Floridában, hogy a váróban felejtette a kabátját, benne az összes iratával, pénzével. Amikor megírta, engem kivert a víz, visszaemlékeztem amikor egyszer elaludtam a vonaton és ellopták tőlem ugyanezeket. De Amerikában úgy tűnik ez is másképp van. Rákérdeztem és ezt válaszolta ( a történet olyan szép, hogy csak az ékezeteket raktam bele):

"Bocsi, hogy nem számoltam be a szerencsés kimenetelű kabát történetről: Szerencsére a West Palm Beach-i reptéren felejtettem a beszálló pultnál. Ez a reptér a jelenlegi Elnök hazai reptere, hiszen a leggazdagabb magyar Péterffy Tamás szomszédja  Royal Palm Beachen, repülője gyakran parkol itt , és a reptéri személyzet is ennek megfelelően van kiválogatva.

Már kedden megküldték a kabátomat a pénztárcámmal, kocsikulccsal együtt. Csak $37 dollár volt benne ( hiánytalanul) de, 4 hitelkártya, személyi, stb. semmi sem hiányzott. Az ügyet kezelő hölgy csatoltan megküldte a névjegyét is...

Az, hogy a kocsimat a parkolóból az éjfél utáni téli hidegben, kabát, pénz és kulcs nélkül, hogyan hoztam ki a fizető parkolóból mar másnapra tartozik... (szó szerint)"

Egy friss hír, lapzárta előtt este 23:41-kor vettem. Küldője Farkas Judith a zebegényi Hajózástörténeti Múzeum tulajdonosa. ( Tőle kapta kölcsön Kopár István a Rustler kronométert. Külön nehézség, hogy miután védett múzeumi tárgy, kiviteli engedélyt kellett rá szerezni és biztosítást kell rá kötni.)

És akkor a végére  folytatom a bemutatást. A következő versenyző az ír  Gregor McGuckin

Dublinból. 32 éves, a harmadik legfiatalabb (nála csak az amerikai Roy Butler Hubbard és az angol Susie Goodall fiatalabb) a mezőnyben. Korai gyermekkorát az írországi hegyek bűvöletében töltötte, előbb csak hegymászó, később sziklamászó lett. Innen vezetett a nem túl kacskaringós út az "outdoor"-nak titulált másik népszerű sporthoz, a szörfözéshez, melyért Írország nyugati partjára költözött. Ettől már igazán csak egy kis ugrás a vitorlázás, melyhez ismét lakhelyet változtatott átköltözve Anglia déli partjára. Ezt  végülis életpályájául választotta. Vitorlásoktató lett, majd a nyílttengeri vizsgák letétele után hivatásos hajókormányos. Ebben a minőségben szállított megrendelésre hajókat a világ tengerein, megtéve mintegy 50000 tengeri mérföldet. A megelőző időkben egy 62 lábas jachton skipperkedett  a Karib tengeren( skipper=fizetett vitorlás kormányos, hajóparancsnok) ,szóval fiatal kora ellenére tapasztalt tengerész. A Golden Globe Racingről 2015 tájt indított honlapján így ír : " Amikor hírét vettem ennek a versenynek azonnal ráugrottam. Ez volt az amiért idáig dolgoztam és végre megkaptam az esélyt rá. A következő pár évben csapatommal ezen fogok dolgozni, hogy ezt a végső célt megvalósítsam. Olyan kihívás lesz ez, amilyenbe idáig még soha nem ugrottam fejest  " (http://www.gregormcguckin.com/ ) Ha sikerül neki, ő lesz az első ír aki szólóban körbevitorlázta a Földgolyót. 

Hajójának egy Biscay 36-ot választott, azaz ugyanolyan kétárbocos ketchet, mint a korábban bemutatott francia Antoine Cousot, és a palesztin Nabil Amra . A felkészüléséhez tartozó különlegesség, hogy társult egy könyvkiadóval, mely  a gyerekek számára  általános iskolai programként dolgozza fel a versenyt és a tengeri környezet megismerését. Ezt az ötletet (bár nem említi sehol) egyébként Kopár István adta neki, annakidején amikor István a  Salammbô-val  először kerülte meg a Földet, volt olyan iskola ahol a tanulók földrajz órán az ő pozíciójának a világtérképen való bejelölésével kezdték az órát, talán innen jött az ötlet. 

Ő volt tehát az ír Gregor McGuckin.

A következő versenyző a.... amikor ideértem, elkezdtem írni az asztalom felett függő, a versenyzők képét mutató tavaly decemberi párizsi Boat Show-n kiadott posterről, hogy "a brazil Gustavo Pacheco", de közben megnyitottam a verseny hivatalos honlapját és látom, hogy ott már mint "visszalépett" szerepel. Hát igen, sorban hullanak el az ellenfelek, pedig még 135 nap van a rajtig. Vagy már csak annyi, attól függ honnan nézzük. Gondolom a felkészülés akadálya a legtöbb jelentkezőnél a pénzhiány. Kopár István és amerikai támogatói újabb pénzgyűjtő kampányba kezdtek és csak reménykedni tudok, hogy sikeres lesz és István nem kerül a visszalépők közé.  https://us17.campaign-archive.com/?e=&u=17f72e70d06fce3418f4a7d53&id=cddd69ec

Amúgy néhány kivételezettől eltekintve mindenki pénzért esedezik, még  a rendező is támogatókat keres a verseny honlapján. A jó hír, hogy eldőlni látszik a vita a francia vitorlás szövetséggel ( French Sailing Federation ), mely a vitorlás versenyekre vonatkozó biztonsági előírások miatt sokáig megakadályozni, leginkább betiltani igyekezett a versenyt. Mielőtt egyáltalán szóbaálltak volna a rendező Don McIntyre-rel, országos média visszhangot kapott az a vád, hogy ez a verseny felelőtlenül teszi kockára a résztvevő álmodozó vénemberek életét ( hát igen, maga a "bulvár" szó is francia). Szerencsére győzött a józan ész. Miután az induló hajók mindenben megfelelnek a nyílttengeri vitorlásokra vonatkozó előírásoknak ( sőt jelentősen túlteljesítik azokat), az a salamoni döntés született, miszerint a verseny nem vitorlás sportverseny hanem hanem vitorlás hajók versenye, melyekre nem vonatkoznak a szövetség sportverseny előírásai, hanem csak a tengerjogban előírtak, így a legrémisztőbb akadály elhárult a verseny rajtja elől. Bár ahogy István elmesélte, a rendező és a versenyzők el voltak szánva rá, hogy ha a szövetség hajthatatlan, akkor kirakják a verseny rajtját a 200 tmf-es francia fennhatóságon kívüli nemzetközi vizekre, ahol már senki nem szólhat bele ki mivel hajózik.

 Visszatérve a bemutatáshoz a következő  versenyző az orosz Igor Zareckíj ( Зарецкий, Игорь Вольдемарович).

Jaroszlavból, ami "mindössze" 700 km-nyire van légvonalban Szentpétervártól, az arrafelé alighanem csak egy köpésnek számít. 67 éves, a verseny honlapja szerint Oroszország egyik legtapasztaltabb nyílttengeri vitorlás versenyzője, de nyert versenyeket a Volga folyón, valamint az Onyega és Ladoga tavakon. Kétszer nyert orosz bajnokságot a balti vizeken népszerű "negyedtonnások" bajnokságán ( a Balatonra néhány "Néva" típusú ilyen hajó került be pár évtizeddel ezelőtt az akkori Szovjetuniból), versenyzett RORC ( Royal Ocean Racing Club) karibi versenyeken  és olyan klasszikusokon mint a Fastnet, New Port- Bermuda és Földközi-tengeri versenyek. 2010-ben megnyerte a Jester Challenge egyszemélyes transzatlanti versenyt, melyben 33 nap alatt 3300 tengeri mérföld megtétele után úgy futott be Newportba, hogy fogalma se volt róla, hogy nyert.  A rendkívüli megpróbáltatásokkal járó verseny során a résztvevők fele  feladta a versenyt, volt aki el is süllyedt. Igor ezzel az eredményével  elnyerte Oroszországban az "év vitorlázója" címet, de a díjat sajnos nem tudta személyesen átvenni, mert  többszörös infarktussal kórházba került. (Bár 8 évig tanítottak oroszul, de nem nagyon boldogulok az orosz szöveggel, valami olyasmit nyilatkozott, hogy "Egész végig ott lehetett a dolog, de csak akkor adta fel a szívem amikor végre nyugalomba kerültem") Mindenesetre keményen készül a mostani versenyre. Az alábbi kép az orosz jacht magazinból  ( Журнал Yacht Russia ) való, ahol részletesen ismertetik a versenyt és lelkesen gyűjtik az adományokat Zareckíj felkészüléséhez.

A versenyre az olasz Francesco Cappellettihez és Patrick Pheliponhoz  hasonlóan kétárbocos ketchet választott, egy  Endurance 35-öt, hogy hol tart a felkészítésben, arra nem találtam adatot az interneten. De a jaroszlávi orosz hírtelevízió 1-es csatornája készített  a versenyről és róla egy összeállítást, amin nagyon úgy néz ki, hogy  a hajó már 2016-ban készen volt, szóval aligha fog visszalépni. https://www.youtube.com/watch?v=Iyj8IdMeafI  Az, hogy otthon van az északi vizeken ( ha a tengerre megy vitorlázni azt lakhelyéhez legközelebb Szentpéterváron teheti, ami tíz fokkal van északabbra dél-Angliánál és hússzal a Földközi tengernél ) esélyessé teszi Igor Zareckíjt a Földkerülő versenyen való eredményes helytállásra. Annak ellenére, hogy a döntően angol nyelvű világsajtóban az égvilágon semmi hír nincs róla, nekem komoly ellenfélnek tűnik, különösen annak fényében, hogy mekkora céltudatos elszántság kellhetett  ahhoz, hogy  abból az elzárt országból képes volt egyáltalán eljutni világversenyekre. 

Végezetül a sajnos elmaradhatatlan támogatásgyűjtés. Mint e fejezet bevezetőjében is említettem, nagyon kell a pénz, mert jelentős summákat kell Istvánnak kifizetnie az utolsó beszerzésekre. A korábban itt és más fórumokon is gyakran emlegetett "sok kicsi sokra megy " elv egyelőre sajnos nem működik, mert hiányzik a "sok" belőle, szóval aki nemcsak szenvtelen külső szemlélője akar lenni a kalandnak, hanem valamelyest résztvevője is, az Kopár Istvánt kétféle módon támogathatja. Vagy ITT  http://koparsailing.com/donate/ PayPal -on kleresztül dollárátutalással, vagy az alanti hazai számlára forintátutalással itt

Számlatulajdonos:  BARTYIK VILMOS ISTVÁN

                                Budapest Bank

Számlaszám:       10103104-66444700-01003009

A "Közlemény" rovatba kéretik beírni " Kopár", valamint az adományozó nevét, amennyiben egyetért annak nyilvánosságra hozatalával! Az összeg ( ha csak külön nem kéri az adományozó) nem fog szerepelni sehol.

A támogatók listájának mai állása : 

Bartha Gábor,  Rozs Gergely,  Huoranszki Máté,  Orbán Péter,  Jankó György (többször),  Kuzsel Tamás,  Vadász László,  Dzsiki Ferenc,  Bartyik Vilmos,  Csikós László,  Antal Péter,  Radics Gyula, Steve Rakoczy & Liz (De hát azért mi tudjuk, hogy ők az Ausztráliában élő sikeres feltaláló mérnök, Rákóczy István és  felesége Szepessy Piroska  a pearthi egyem kutató professzora) Tóth Mihály, Szecskő Tamás,  Ángyás Orsolya,  Anonim 50 $,   De Chatel András,  Szendrey Józsefné,  Anonim 50 $,  Reisch Richárd, Kóka János,  Kocsis Csaba,  Csete András,  Anonim 20000Ft, Tóth Mihály (mégegyszer),  Méder István,  Méder Áron,  Poller Tamás,  Anonim 50$ ( mégegyszer),  Kiss Ádám, Cziffra Péter,  Giricz Zoltán,  Kerényi István,  dr Szini István, Rába Zoltán,  Geráth János,  Schöll Károly,  Bagdi Attila, Szendrey Józsefné (mégegyszer),  Kovács Krisztián,  Székely Zsolt,  Lakatos György,  Ujhelyi Gáspár,  Noll Adolf, 

Ha szabad kérnem, az anonimitásnak természetesen nincs akadálya, de ne titkolja senki a nevét, ha csak nincs rá nyomós indoka! ( mondjuk olyan hatalmas összeget küld, hogy fél, rázuhan az adóhatóság)  Egyrészt példát mutat a vállalt névvel, másrészt megkímél engem és Istvánt az odafigyeléstől, hogy amikor bejön egy összeg akkor evidenciában kell tartani, hogy "Jaj, akkor névvel vagy név nélkül közlendő?". Nekem egyszer sikerült is publikálni valaki nevét aki nem akarta, utólag kellett leszedi, szóval van nekünk elég nyűgünk enélkül is. Én a forintadományoknál le is egyszerűsítettem úgy, hogy aki nem kéri külön a névtelenséget, azt kirakom névvel. De István nálam disztingváltabb úriember, ő nem tesz ilyet, ő igyekszik odafigyelni, ami nem könnyű ebben a zaklatott időszakában.

A következő, GGR 2018 28. fejezet várhatóan február 22.-én jelenik meg.

Miután a versenyszabályok csak az 50 évvel ezelőtti technikai eszközök használatát engedélyezik ez vonatkozik a szórakoztató elektronikára is. Kopár Istvánnak szüksége lenne a Puffinra jó minőségű, működőképes kazettás magnóra. Kint nem talál már ilyesmit, amije meg van öreg készülék, javítást igényelne amihez meg már nincs szakember.  Ha valakinek van elfekvőben amit neki ajándékozna, akkor valahogy érte megyek, vagy ha eljuttatja nekem külön megköszönöm és kiviszem neki a rajt előtt Franciaországba. ( Kapcsolat a vilmosbartyikkukachotmailpontcom  -on {a kéretlen reklámok miatt így})

Ahogy az előző részben írtam, István New Yorkból hazautazott Floridába, nem utolsó sorban ritkánlátott felesége Éva szülinapjára, de beszerzéseket is intézni (pl sajnos a hajó korlátköteleit újra kellett szabni, mert az első verziót a profik elmérték), de a fő ok egy frissítő csillagászati navigációs kurzus volt. Erről és a közeljövő teendőiről ezt írja:

"  Egy barátom ( nyugdíjas Navy Commander ( ezt ugye Veperdi Banditól tudjuk, hogy fregattkapitány),  https://youtu.be/OrJAeYUFuHY) adott nekem egy 3 napos gyorsított tanfolyamot, ami nagyon szükséges volt hiszen a Salammbo óta nem számoltam/ plottoltam  kézzel és fejjel... Sajnos ennyi kihagyás után ez több időt vesz igénybe, mint  biciklizés esetében... 

Februári programom fő eleme lesz a Puffin elektromos hálózatának ellenőrzése és korrekciója , bővítve a hálózatot egy töltésszabályzoval, napelemekkel, szélgenerátorral, amely a nap, szél és víz energiát megfelelően osztja el.

A palackos gaz főzési-fűtesi rendszerének kialakítása a következő fontos munka, amely magába foglalja majd a megfelelő palackok, szelepek, szivárgásérzékelők beszerzését és beépítését.

A következő feladat a a mentőtutaj, rakéták, túlélő ruha és egyéb túlélő cucc beszerzése, amelyhez persze ( és a fentiekhez is) pénzt kell szerezni.

Ehhez itteni kis csapatommal "fundraising" (parlagian fordítva "pénzgyűjtő" ) estet szervezünk a Seawanhaka Klubban ( marcius 9) és online (GoFundme) kampányt indítunk a napokban.

Kis magyarázat a fentiekhez.  A hajó villamos energiával való ellátására, magyarul az akkumulátorok töltésére napelem(ek), szél által hajtott generátor és a menetben lévő hajó alatt eláramló víz által hajtott generátor áll majd rendelkezésre. Ezeket nem lehet csak úgy ukk-mukk-fukk rákötni az akkumulátorra, mindegyiknek saját szabályzó, töltő egysége van, melyeket egy automatikus rendszer mindig az optimális módon csatlakoztat az akkumulátortelepre. Ha nem így lenne akkor előfordulhatna, hogy valamelyikük akár nem termelőként, hanem fogyasztóként működik, esetleg károsodva, de mindenféleképpen merítve az akkumulátort. Márpedig a villany rendkívül fontos, elsősorban a rádiózás szempontjából. Nem akarom túldramatizálni a dolgot, de petróleumlámpával el lehet lenni ha csak a világításra gondolunk, de a szárazfölddel való kontaktus létfontosságú a biztonság szempontjából. (Meg persze azért is, hogy itt hetente hírekkel, netán rádió hangfelvételekkel szolgálhassak a hölgyi és úri olvasóközönségnek.)

Palackos gáz... A főtt, meleg étel fontosságát nem kell hangsúlyoznom, de Istvánnak lesz egy  gázkályhája is, hogy valamelyest melegedni tudjon "odalent délen", nem messze a jéghegyek birodalmától. A nagy  kérdés, hogy hány palack és mekkorák. Én mint hajón rendszeresen  gázt használó, minél több palack berámolására biztattam,  mert a súly ugyan nagyon fontos ( mármint hogy versenyszempontból minél kisebb legyen ) de kockáztatni, hogy  kifogy a meleg ételből, vagy a teste kihűl, sokkal fontosabban elkerülendő, mint plusz 25 kiló teher cipelése. De persze az is bosszantó lenne ha tele palackokkal futna be a célba ( mondjuk ha elsőnek akkor egye fene). Szóval ilyen dilemmákkal szembesül István naponta. Továbbá. A gáz rendkívül veszélyes üzem. A propán nehezebb a levegőnél, ha szivárgás van, leszáll a hajófenékbe és ott a legkisebb szikrától robban. Tehát a megfelelő tömített szerelés, a biztonságos csővezetés ( az állandó rezgések valami éles dologgal érintkezve a legellenállóbb flexibilis csövet is kilyukaszthatják) mellett szükség van biztonságos gázkoncentráció érzékelőre, mely riaszt ha szivárog valahol a gáz.

A túlélő felszerelések nagyrészt az utóbbi 50 év termékei, ezeket nem a verseny retro jellege indokolja, hanem az azóta életbe lépett kötelező biztonsági előírások. Ezekben nincs pardon. Még így is nagy kérdés mennyit enged majd a francia szövetség azok közül a kötelezők közül (pl 2 db hatszemélyes mentőtutaj) melyek betarthatatlanok, mert fizikailag nem férnek el ekkora hajókon. 

Amiket fent István felsorolt, a beépítés nehézségei és időigényes voltán túl mellbevágóan költséges dolgok. Nem akarok belemerülni a számmisztikába, de azt hiszem röpködnek majd az ezerdollárosok ebben az utolsó fázisban. Nagyon is indokolt tehát a holnapra  (február 9.-e) tervezett pénzgyűjtő est klubjában a  http://www.seawanhaka.org/ sportklubban!

Az úti készletek beszerzésével István még igazából sehol se tart. Hogy az árról kis fogalmunk legyen, ez

egy kész élelmiszeradag, igaz nem a legolcsóbb helyen a reptéri boltban, viszont  kevesebb mint 10 deka, aligha elég egy napra egy embernek. Tehát még ha netán negyedennyiért kapja is meg valahol, akkor is négyszer ennyi kell belőle.

István megrendelte a korábbi részben mutatott árajánlat alapján a rádióállomást a tartozékokkal, megérkezését a napokban várja, a beépítés újabb feladat, ez nem olyan mint egy otthoni készülék, hogy csak úgy odatesszük a nachkasztlira. Hogy még fájdalmasabb legyen, ezt írja: "A hajó hivatalos regisztrációja is folyamatban van a Coast Guardnál, az eddigi engedélyezési eljárásokra mar több, mint $800-t fizettem ki."

És van még és van még és van még... " Florida előtt tovább növeltem az algagátló rétegek számat a megemelt vizvonalon, de most túl hideg van további külső munkákra."

 De legalább a hó elolvadt...

 A hidrogenerátor talpa ezek szerint, ahogy korábban tippeltem, mégiscsak lejjebb és nem feljebb került,

 és véglegesedett a "kétéltű" hajókonyha, ami vagy konyha-hűtőláda-munkapult,  OFF  Ki emlékszik melyik Verne könyvben van a "szék-ernyő-pipa"? ON

vagy térképasztal.

 Ez utóbbi rendkívül fontos funkció, mert a "normális" jachtokon amik ugye  rövdecske utacskákat teszegetnek meg, kicsi, A3-as térképeket használnak, illetve használtak amikor még nem mindenki chartplotterrel hajózott (olyan navigációs eszköz ahol képernyőn jelenik meg a térkép és rajta  a hajó helyzete, szóval semmiféle munkát nem igényel sem a helymeghatározás, sem annak a térképen való megjelölése). Itt viszont ahogy a szép régi magyar kifejezés utal rá, igazi "Földabroszokat"kell majd hősünknek teregetni és rajta körzővel, vonalzóval szerkesztgetni a "rottát", számolni a megtett utat, lapozgatni a csillagászati táblázatokat végezni a matematikai számításokat, pont ahogy a régi szép időkben  tették tengerészek generációi. Az imént rákérdeztem milyen térképek és egyéb dolgok hiányoznak még ide. A válasz gyorsan jött, ezek szerint sikerült Istvánt "elkapnom", ami egyáltalán nem egyszerű, pörög szegény mint a búgócsiga. "igen, nagy térképeket viszek, és többnyire a régieket (az újak nagyon drágák). Újat csak az utolsó pillantban veszek a part közeli térségekre. Valószínűleg Angliában....Igen , kell Nautical Almanac, amelyet csak 2018-ra tudok megvenni, mert a 2019-es csak július-augusztusban jön ki ....Kellenek Sight Reduction táblázatok, csillagazonositók és persze a térkép plottoláshoz szükséges eszközök, amelyekkel persze rendelkezem. Nagyon sok régi cuccot kell átfésülnom, ami persze nagyon időigényes, így most búcsúzom:-)"  Szóval erre a hétre abbahagyom István hírekért való szekírozását, elégedjünk meg ennyivel!

 Végezem a konkrét beszámolót egy linkkel, mely a párizsi hajókiállítás alkalmából készült poster a résztvevőkkel, akinek nem jutott a budapesti találkozón és kíváncsi rá, esetleg letöltené, kinyomtatná, íme:

 Poster GGR - Salon du nautisme (V 23 nov 17).pdf

És folytatom a versenytársak bemutatását  a brit ( hogy mi a különbség a "brit" és az "Egyesült Királyságbeli" közt, arról fogalmam sincs, egyszer Cardiffban megkérdeztem egy helybélit, hogy ő most épp angol, vagy walesi, azt válaszolta, I'm British!) 

                                                 Ertan Beskardessel

57 éves  és körülbelül annyira brit amennyire Kopár István amerikai, ő Isztambulban született és a Boszporusz hullámain kezdett hajózni egy evezős csónakkal, szóval török. Aminek persze az égvilágon semmi jelentősége nincs sem a vitorlázás, sem a verseny szempontjából. Mint nyilatkozta, egész életében önálló volt, most is saját vállalkozásából, a "Mess Dress Limited"-ből  finanszírozza magát és a felkészülését. Ahogy nézem a cég katonai kitüntetések, érmek, medálok, plakettek és díszek kereskedésével biztosítja, hogy Ertan minden energiáit a vitorlázásra fordíthassa. Talán az lehet ennek az alapja, hogy számunkra bármilyen szokatlan is, léteznek olyan országok ahol negyed évszázadonként nem dobálják a kukába a korábbi érdemérmeket és a korábban szerzett érdemek nem válnak néhány évtized múltával titkolnivaló szégyenné.

Bár már nem fiatal, mégsem mondható igazán  "öreg vitorlázónak",  nyílttengeri vitorlázással  1998-óta foglalkozik.  Eredetileg a 2022-es GGR versenyre tervezte az indulást, de annyian léptek vissza az idei versenytől, hogy felismerve a lehetőséget tavaly vásárolt Szardínián egy Rustler 36-ot a "Lazy Otter"-t ( magyarul Lusta Vidra) és hozzálátott a felkészítéséhez. Alighanem most is azon dolgozik, mert a fellelhető kevés információ alapján a verseny indulási feltételei közül az április 30.-áig előírt 2000 tengeri mérföldes szólóvitorlás kvalifikáció megszerzésére a jövő hónapban akar indulni Szardíniából Angliába. Nos nem fogja nagyon túlteljesíteni a távot, ahogy most méricskélem a térképen, ez szinte pont annyi. Szívesen szolgálnék róla ennél több indformációval, de Ertan Beskardesről semmi egyebet nem találok az Interneten.

 A következő versenyző az olasz

                                                         Francesco Cappelletti

40 éves toszkánai illetőségű hivatásos vitorlázó. Különféle jachtokat navigált a Földközi-tengeren, Nyugat-Európa vizein és az Atlanti-óceánon át megrendelőknek, valamint  charterskipperként  (bér-hajókormányos) és vitorlás oktatóként működött, szóval alighanem szokva van a változatos viszonyokhoz. Ifjúkori hajózási gyakorlatot egy aprócska, mindössze 20 lábas (6m) hajócskában szerzett, mellyel a Toszkán partok és a szigetek közt hajózott, mindenféle elektronikus navigációs eszköz és robot(szél)kormány használata nélkül. Ezt a verseny honlapja, mely elég kevés információt közöl úgy tűnik fontosnak tartja megemlíteni, nos a tenger persze más mint a Balaton, de arrafelé a leghosszabb nyílttengeri  táv Elba szigete és Korzika közt 60 km, emlékeim szerint elég sokszor megtettük a Balatonon akár 6 m-nél rövidebb hajókkal is, robotkormány és GPS nélkül, márcsak azért is, mert még nem voltak feltalálva. Ezzel persze nem akarom egy cseppet se lebecsülni az olasz fiút, mert "nagykorában" már a hosszútávú nyílttengeri hajózásokkal alighanem alaposan bizonyított, csak azt gondoltam kicsit túltengőnek amit a GGR honlapja a bemutatásakor megemlített. Ahogy a versenyről nyilatkozik abban is az ragadta meg, hogy nincsenek modern eszközök, a navigáció olyan ahogy tanították akkor amikor még egyetlen viharlámpával felvértezve indult kis hajójával tengeri utakra. A Föld körbevitorlázása élete egyik fő célja volt és most ez a verseny alkalmat ad annak megvalósítására.

 A versenyre egy 1975-ben épített  Endurance 35 ketch-et választott ( kétárbocos vitorlás, melynél a hátsó árboc alacsonyabb az elsőnél, ilyen volt az 50 évvel ezelőtti győztes Robin Knox hajója is), szóval ez a hajó se egy fiatal darab, ráadásul eléggé romos állapotban lehetett amikor Francesco rátalált, például az  árbocai is hiányoztak minden hozzátartozó résszel egyetemben. Reméli, hogy ez az egyszerű építésű, robusztus hajó jól fog vizsgázni mind a könnyűszeles, egyenlítő környéki, mind a viharos déltengeri szakaszokon. A modell kiválasztásakor döntően esett latba a kényelmes belsőtér, a tágas fedélzet és a biztonságos cockpit, A  felújítást  baráti segítséggel maga végezte, a hajó a keresztségben a "OO7" nevet kapta. Ezen a filmen látható a munka és eredménye, meg természetesen ahogy valamennyi versenyző a bemutatkozásakor  ő is részletezi a verseny sajátosságait is, úgy hogy ha valaki olaszul is hallani akarja itt megteheti. ( a szöveg ikonra kattintva beállítható az angol fordítás, magyar sajnos nincs) A film címe "Kevesebb mint 200 nap az indulásig."  https://www.youtube.com/watch?time_continue=165&v=iPQ4FKQKfQM Korábban Are Wiig kapcsán említettem az elfogultságomat az északiakkal kapcsolatban, nos ezzel a kedves vidám olasz fiúval az anyanyelve miatt vagyok elfogult, amit itt elmesél ugyanezzel a szöveggel gitárkísérettel is meghallgatnám.( Egyszer Triesztben hallottam ahogy egy rendőr, olyan százhúsz kilós Bud Spencer forma leállított egy autóst valamiért és elkezdett neki magyarázni. Alighanem a carabinierik kórusában ő volt a basszista, mert ahogy beszélt az maga a zene volt, "g" kulcsban valahol az alsó harmadik, negyedik pótvonal környékén. Bár az autós nem úgy tűnt hogy élvezi...)

Mindenesetre a hajó szemmel láthatóan készen van és elég meggyőzőnek látszik. A széles kabintető terjedelmes belteret sejtet, ami az egy évre szolgáló készletek elraktározása és  mellette a férőhely szempontjából nem mellékes. https://www.youtube.com/watch?v=npoXzqik6X8  A többi kiderül a rajt után. Tehát ő volt a verseny egyetlen olasz résztvevője Francesco Cappelletti.

149 nap a rajtig 

Ismételten excuse moi, bizonyára feltűnt, hogy reklám lett a blogban. Nem szeretem a reklámokat és nem is volt szándékomban a blogba reklámot rakni, de egy olvasóm felhívta a figyelmemet rá, hogy ha ezt a "blog.hu"ingyenes formátumot továbbra is úgy használom, hogy letiltom, hogy a szolgáltató reklámokat rakjon rá,  az automatikusan kizárja, hogy az anyag az internetes média szerkesztőinek látókörébe kerüljön. Pedig ha esetleg bekerülne az ott címlapra kerülő blogpostok közé, az jelentősen megnövelné az olvasottságot. A saját hajónaplómnál ez különösebben nem izgat, pénzt nem akarok reklámból csinálni és az olvasottságomat se akarom ezúton növelni, de ez a "kopárblog" más. Igenis az a célom, hogy minél többen tudjanak erről a vállalkozásról, minél többen ismerjék meg Kopár Istvánt, minél többen érezzenek nemzeti büszkeséget a teljesítménye nyomán ( tudom, nem foci, de akkor is) és minél többen érezzék az új kaland ízét.  És persze segíteni is szeretnék neki a támogatók toborzásban, bár mégegyszer ismétlem, nem ez a blog fő célja. Persze saját reklám itt se lesz, de azt, hogy a szolgáltatóm rátesz, remélhetően nem annyit amennyivel élvezhetetlenné teszi az olvasást, azt mostantól el kell viselni a cél érdekében. 

A héten nem tudok új eseményről  beszámolni, István New Yorkból ( ahol a Puffin áll a parton behavazva ) hazament Floridába az otthoni beszerzéseket intézni, így visszatérek a versenyzőtársak bemutatására. A következő a sorban a norvég

                                                  Are Wiig

Oslóból. 59 éves, 17 éves korától hivatásos kereskedelmi tengerész, hajómérnök, hajóminősítő,  tíz éven át volt műszaki vezetője Norvégia legnagyobb hajókereskedő cégének, egyszóval minden a tengerhez, a hajózáshoz köti. Több mint negyven éve vitorlázik, több jeles verseny helyezettje, győztese az északi vizeken egy és többtestű hajókkal, szóval alighanem nem lesz neki meglepetés a téli hidegben vitorlázni odalent délen sem. Több mint 30000 tmf nyílttengeri vitorlázás áll mögötte, de Földet nem került még ő sem. Nem tehetek róla elfogult vagyok az északiakkal szemben, egyszer Svédországban láttam ahogy Karácsony táján amikor amúgy minden normális ember vitorlás magazinokat lapozgat a kandalló előtt, ezek kint vitorláztak a tengeren. Még a disszidens  magyarra is, akivel Malmőben ismerkedtem össze a kikötőben, ráragadt a vkingség, mert mondta, hogy ők bizony nem szeretnek a Földközin vitorlázni, ott nekik túl meleg van.

Hajója a neves Olle Enderlein által, kifejezetten nyílttengeri vitorlázásra tervezett, klasszikus skandináv megjelenésű ( nincs fartükör, a tat is hegyes, Enderlein annyira megszerette a saját munkáját, hogy magának is épített egyet) OE 32. A hajó neve "Olleanna", 32,45 láb (9,89 m) hosszát tekintve az alsó határa közelében van a versenykiírásban megjelölt 32-36 lábnak, Are Wiig ezek szerint nem tulajdonít olyan nagy jelentőséget a vízvonalsebességnek, valami másban bízik. Mindenesetre a skandinávok az évszázadok alatt megtanultak tengerálló hajókat építeni, technikailag jó kilátásai lehetnek a déli tengereken való helytállásra. Az 1975-ben  (!!) épült hajót 2015-ben vásárolta meg és kezdte felújítani, a versenyre felkészíteni, szóval sokban hasonlít a Puffin restaurálásához a történet, mert bár a norvégokról hajlandó vagyok feltételezni, hogy remekül tartják karban a hajóikat, de azért egy 40 éves, a zord északi viszonyok közt használt hajót felkészíteni Földkerülésre, nem kis feladat lehet. Ez a kép azt mutatja, ahogy az első vízmentes válaszfal kerül be a hajóorrba.

Ez meg a szalont ahogy alakul. (az a Dickinson olajkályha az nagyon "ott van", a déli 50-es szélességek környékén úgy tervezi napi két óra fűtés elég lesz a komfortérzethez)

Ezen a videón mutatkozik be a a verseny honlapján, https://www.youtube.com/watch?time_continue=43&v=2NSMVHeOxmE   bár sokat nem tudunk meg belőle, nekem valahogy olyan nagyon nyugodt embernek tűnik, akinél "odabent" rendben vannak a dolgok..

A Skandinavian Mariner Magazine   újságírója megkérdezte tőle, amit mindenki megkérdezne egy közel 60 éves embertől, hogy mi vitte rá, "legszebb életkorában",  hogy jelentkezzen a versenyre. Ezt válaszolta: " Hát még korai a nyugdíjról beszélni, Mindig is vágytam a Földkerülésre, egyszer egészen közel jutottam a Vendee Globe-hoz , majd a BOC-hoz is ( ezek különféle korábbi Földkerülő versenyek). Nos ez és még sok utam Skandinávia körül és a Spitzbergákon, tartotta életben az álmot. Amikor megtudtam, hogy Mr. McIntyre elindította a GGR projektet, megbeszétem a feleségemmel és azonnal jelentkeztem. A fogadtatás fantasztikus volt ez a nagyszerű projekt, mindenkit motivált."

A riporter rákérdezett arra is, hogy miből finanszírozza a felkészülést, nos ez is kísértetiesen hasonló Kopár Istvánéhoz, elsősorban a családja segíti, a felesége javaslatára eladták a házukat és egy kisebbe költöztek. Támogatják a skandináv hajófelszerelés gyártók, a  barátai pedig gyűjtést indítottak a javára.

Arra a kérdésre, hogy milyen pótalkatrészeket visz magával a versenyre, legfontosabbnak a szélkormányhoz szükséges alkatrészeket jelölte meg, miután a Spitzbergákon tett próbaútja során (eléggé autentikus felkészülés az Antarktisz dermesztő partjaitól  15-20 szélességi fokkal északabbra való versenyzésre) a kormány szélkakasát sikerült puskával átlőni, de ahogy a riporter megjegyezte, lent délen legalább lőfegyverre nem lesz szüksége a jegesmedvék ellen. ( és csakugyan ott van a golyóverte lyuk a kormány széllapátján)

Are Wiignek nagyon tetszik az, hogy ez a verseny a fiatalságát idézi fel az 50 év előtti technikai megkötésekkel, csak azzal nem ért egyet, hogy nem lehet digitális kamerákat használni, de reméli, hogy ezen még a rendező elgondolkodik. (nem véletlenül tetszett meg nekem ez az ember első ránézésre, ugyanezen morogtam amikor elolvastam a versenyszabályokat)

Végignéztem egy hosszabb videót is, amiben a versenyzőket kérdezik a miértről és hogyanról, arra a kérdésre, hogy voltaképpen miért is vállalkozik erre a versenyre, nevetve válaszolja, hogy azon kívül, hogy veszélyes és költséges a dolog, igazából nem tud rá racionális választ adni, de megszokta a téli vitorlázást mely számára sokkal vonzóbb mint meleg szobában a TV-t bámulni.

Szóval ő volt Are Wiig és az ő Olleannája.

 A következő versenyző az Amerikai Egyesült Államok-beli Carl Huber.

Mint a mellékelt színes ábra mutatja ő se tartozik a csikókorosztályba, 58 éves. Az ötgyermekes családapa, bár kora fiatalsága óta szeretett volna vitorlázni, de  közel 50 éves volt amikor elhatározta, hogy belevág. Amikor fiatalon emlegette, hogy vitorlázni szeretne, a barátai azt mondták, hogy "Hát fogj egy Sunfisht ( pici egyszemélyes vitorlás strandeszköz) és vitorlázd körbe a tavat!" Nem értették meg, hogy igazából mire gondol, a végtelen vizek végtelen szabadságára, mely nem hasonlítható össze a hegycsúcsok körbezárta kis tavon való hajózgatással. De hát addigi élete, mely szokásos módon a család, a munkája ( ahogy meséli egy interjúban "egész nap ültem a monitor előtt"), a ház, az autó, meg a kutya körül forgott, nem engedte a vágyat megvalósulni. Aztán  egycsapásra megváltoztatta az életét. Intenzív vitorlás tanfolyamokon vett részt Chesapeake és  a Karib-térségben és rájött, hogy sokminden amiről az ember csak álmodozik, igazából megvalósítható.  Miközben sorra tette le a vizsgákat az egymásra épülő  tanfolyamokon, egyre nőtt az önbizalma, míg eljutott odáig, hogy saját hajója legyen. A mostani versenyről olvasott valahol és csak úgy megemlítette a feleségének, hogy "mi lenne ha..." És meglepetésre az asszony azt válaszolta, hogy "miért ne?". Ezen rágódott egy darabig, de aztán ő is azt mondta, "Miért ne!" És az elhatározást tett követte, jelentkezett a versenyre. Úgy érzi végre kilép abba a világba amit idáig még az irodája ablakából se látott. "Még el tudnék  mondjuk tíz évet tölteni a dobozban, majd kényelmesen visszavonulni,  csak ez már nem tetszik nekem. Többet akarok tenni az életben. Jelentősebb módon szeretnék hozzájárulni a bolygóhoz, és valami fontosabbat akarok tenni, mielőtt elmegyek. Vitorlázni a világban valami, ami mindig is ott volt előttem, de az idő múlásával egyre frusztráltabbá tesz hogy tudom, ahogy öregszem egyre kevésbé leszek képes megtenni, most kell tehát megtegyem." Magáról, életéről és a versenyről itt beszél   https://www.youtube.com/watch?time_continue=15&v=cPT_KkjGd98

Hajója egy a  taiwani Ta Shing cég által épített, Bob Perry tervezte Babe 35,  a hajó nevét nem sikerült kiderítenem. A hajót a Karib-tengeren vásárolta és az első útján hazafelé Marylandbe azonnal megismertette a halálfélelemmel. Rettenetes időt fogott ki " Azt hittem a hajó megpróbál megölni." nyilatkozta, de ami bebizonyosodott, a hajó erős, bírja a megpróbáltatásokat, persze rengeteg munka van rajta, hogy a Földkerülésre is alkalmas legyen.

Carl Huber végkövetkeztetése, mely a versenyre inspirálja. "Nem kapcsolódunk szimbiotikus szervezetünkhöz a bolygónkhoz. Ellenséges szervezetként viszonyulunk mi, az emberiség a bolygóhoz. A földet kihasználjuk ahelyett, hogy harmóniában élnénk vele ... Azt hiszem, alapvetően meg kell változtatnunk a bolygónkkal való kapcsolatunkat."

A  végére a szokásos tarhálás. Megismétlem, "kétszer ad aki gyorsan ad", most kell a pénz, nem akkor amikor már folyik a verseny, most jönnek a végső nagy kiadások. Nagyon jól jön minden adomány melytől István anyagi helyzete a reménytelenről legalábbis kétségbeejtőre javul. Aki nemcsak szenvtelen külső szemlélője akar lenni a kalandnak, hanem valamelyest résztvevője is, az Kopár Istvánt kétféle módon támogathatja. Vagy

 ITT  http://koparsailing.com/donate/ PayPal -on kleresztül dollárátutalással, vagy az alanti hazai számlára forintátutalással itt

Számlatulajdonos:  BARTYIK VILMOS ISTVÁN

                                Budapest Bank

Számlaszám:       10103104-66444700-01003009

A "Közlemény" rovatba kéretik beírni " Kopár", valamint az adományozó nevét, amennyiben egyetért annak nyilvánosságra hozatalával! Az összeg ( ha csak külön nem kéri az adományozó) nem fog szerepelni sehol.

A támogatók listájának mai állása

Bartha Gábor,  Rozs Gergely,  Huoranszki Máté,  Orbán Péter,  Jankó György (többször),  Kuzsel Tamás,  Vadász László,  Dzsiki Ferenc,  Bartyik Vilmos,  Csikós László,  Antal Péter,  Radics Gyula, Steve Rakoczy & Liz (De hát azért mi tudjuk, hogy ők az Ausztráliában élő sikeres feltaláló mérnök, Rákóczy István és  felesége Szepessy Piroska  a pearthi egyem kutató professzora) Tóth Mihály, Szecskő Tamás,  Ángyás Orsolya,  Anonim 50 $,   De Chatel András,  Szendrey Józsefné,  Anonim 50 $,  Reisch Richárd, Kóka János,  Kocsis Csaba,  Csete András,  Anonim 20000Ft, Tóth Mihály (mégegyszer),  

A következő, GGR 2018 26. fejezet várhatóan február 8.-án jelenik meg.

Bevezetésként mentegetőzéssel kezdem. Alapvető ismereteim hiányoznak a számtalan helyről összeollózott anyag tördelőszerkesztéséhez.  A copy-paste, a control-C, control-V alkalmazásán túl megáll a tudományom. Így aztán összevissza lógnak a sorvégek, bekezdések meg vagy vannak vagy nincsenek, aszerint, hogy az eredeti, a világhálóról vett, anyag (pl egy kép) milyen formázási tulajdonságokat hoz magával. Az előző részben pl az indiai versenyző anyagát egyszerűen képtelen voltam új bekezdéssel megkülönböztetni az előtte írt anyagtól. Nézzétek el nekem, ha a tartalmat megbocsájtjátok a külalak vonatkozásában is legyetek elnézőek.

Más téma. Valamelyik fórumon fellángolni látom a "Ki a nagyobb Földkerülő, ki a korábbi Földkerülő, kié a nagyobb érdem stb., Fa Nándor kontra Kopár István" témát. A magam részéről mindkettőjük teljesítményét kiemelkedőnek tartom és csak azonos pályán, egyszerre induló  versenyzőket tartok összehasonlíthatónak. Ráadásul itt alapvetően más különbségek is vannak, hajóméretben, típusban és versenyzési formában. Szóval mint a tojást a krumplival. Azt meg, hogy ki kit szeret jobban a magánügye, nekiállni a kevésbé szeretettet a fórumokon farigcsálni olyan csúnyán magyaros, én messze kerülöm az ilyet olvasni is. Amennyiben  a világon bárkinek a volt, vagy jövőbeli  Földkerülő teljesítménye arra ingerel valakit, hogy összemérje ezzel a mostani versennyel, gondoljon arra, hogy ez a verseny kizárólag az 50 évvel ezelőttivel vethető össze. Mert az, hogy  erre épített mai hajóval, mai technikai háttérrel,  már 42 nap alatt  képes volt a francia François Gabart körbevitorlázni a Földet, azaz 27 csomó átlagsebességgel ( 50 km/h !! ) vágtatni, óriási teljesítmény, de körülbelül annyiban összevetető azzal a versennyel amin most Kopár István indulni fog, mint mondjuk a Forma 1 körátlagát azzal hogy ugyanazon a távon mennyit megy csúcsforgalomban akár egy világbajnok autóversenyző az M0-son. Hogy érthetőbb legyek, csak egy jelentős tényezőt említek, egy másfél hónapos Földkerülést lehet úgy időzíteni, hogy minden szakaszán az útnak a legkedvezőbbek legyenek az időjárási viszonyok. Tehát a szélcsendövezetet az év legélénkebb szeles időszakában, míg a tomboló viharaival pusztító dél-Indiai óceánt meg a legjámborabb időszakában átszelni. De egy 9-10 hónapos versenynél, az 50 éve épült,  hagyományos, lassú hajókkal ez lehetetlen. Tehát a versenyzők a nyári start miatt pont a legkegyetlenebb téli időszakban fognak valahol az antarktiszi úszó jéghatártól északra megküzdeni az " üvöltő 40-esekkel és a vijjogó 50-esekkel" ( Kettős értelmű kifejezés, egyrészt a déli szélesség 40. és 50. körére, másrészt az ott alapban uralkodó 40-50 tmf/h sebességű {80-100 km/h} szelekre utal. Csak a rend kedvéért, a rettegett Horn fok a déli szélesség 55° 58′ 48″ körön fekszik). Szóval az a verseny amire most pillanatnyilag 23 versenyző készül, a jelenleg elképzelhető leghosszabb és legkeményebb vitorlás verseny lesz, de más sportágban se nagyon tudok elképzelni nehezebbet. A hajózás amúgy sem szűkölködik legendás teljesítményekben, ifjúkorom egyik meghatározó könyvélménye volt Sir Ernest Shackleton útleírása, magyar címe emlékeim szerint " A Déli sark hajótöröttjei" volt. Régi, háború előtti Franklin kiadás azokból az időkből, amikor a könyvek kinézete ( dombornyomású fedlap, félbőr kötés stb) is utalt valahogy a nemes beltartalomra. 60 év után is vissza tudok emlékezni arra a hősies kalandra, melyben Sir Ernest miután a jég összeroppantotta vitorlás hajóját az "Endurence"-ot a  embereivel olyan hosszú utat tett meg jégtáblákon, gyalog, a készleteket, csónakokat szánon vontatva, evezős csónakban  jégtáblák közt  és behavazott sziklás hegyeket megmászva, -20. -40 C°-os hidegben, mint a Budapest-Moszkva távolság. Szóval korunk bár szinte mindenben túlszárnyalja a megelőzőket, az embert az egyre komfortosabb világ, a mindent kiszolgáló gépek, elkényelmesítették, bizony puhányok lettünk, a jó közérzetet csak légkondival és Wi-Fivel tudjuk elképzelni. Hát ez a verseny a résztvevőknek régifajta megpróbáltatás, nekünk szurkolóknak megy egy kis kitekintés lesz a kényelmes foteljainkon túli világra.

Nézzük mi történt az elmúlt hét napban! István felpróbálta a hajóra a dodgert ( magyar neve nincs, bár felénk a sprayhood talán járatosabb kifejezés, szóval az a ponyva szélvédő ami az elölről jövő permettől védi a hajóst) és sajnos nem passzolt. Egy  ponyvaszabó barátja csinálta Floridában ingyen, de sajnos az, hogy a hajó New Yorkban van így nem lehetett pontos szabásmintát csinálni azt eredményezte, hogy nem passzolt, helyben kellett egy újat csináltatni, ez már tökéletes, de sajnos 1600 $ -ba került. De más baj is volt. István így ír erről:

"A dodger is új, de sajnos az utolsó rögzítési pontjánál a rozsdamentes keret alapeleme összeomlott ( velem együtt)...Most az egészet szét kell szedni darabjaira ( beleértve az előtte szorosan fekvő travelert), hogy az elhajlott darabokat le tudjam cserélni erősebbre. Ehhez persze plusz hőmérséklet kell , mert a a dodger plexi üvege megtörik, ha dermedt. A szokásos két lépést előre hármat hátra táncjáték, de összességében nagyon örülök, hogy ez most történt és nem egy hullám pofonjától később..."

Ez görbült el.

Traveler leszerelve dodger kijavítva.

És  újra visszaszerelve minden. Helyükre kerültek azok a spécik, amik arra hivatottak, hogy a kötelek elakadását megakadályozzák a traveler sín végeiben. ( nagyon drukkolok, hogy beváljanak, nekem ugyanerre, mint már korábban említettem semmi jó megoldást nem sikerült kitalálnom)

Az 50 évvel ezelőtti "műszerpark" is készen áll a használatra.

( Ugye, hogy mennyivel egyszerűbb volt akkor  egy hajó műszerfala? Egy óra és egy barométer, a legmegbízhatóbb világítással.) 

A"hajóműhely" ( nyugi, van egy nagyobb satu is)

Úgy tűnik megjött a legkedvezőbb árajánlat a hajó rádió-állomásra.( Figyelem ez volt a legkedvezőbb!)

Sajnos ezt ki kell pengetni. A rádiónak működnie kell a hamarosan bekövetkező New York- Falmouth Atlanti-óceáni átkelésen, hogy tesztelni lehessen a Magyarországgal való rádiókapcsolatot. NAGYON izgalmas. Ha sikerülne itt a rádióbeszélgetéseket bejátszani, az egészen tökéletes lenne.

Még egy dologról tudok a különféle levelezésekből, hogy vitorlaszámokkal és a nagyvitorlák felső csücskére ragasztható rikító-világító narancsvörös megkülönböztető jelekkel foglalatoskodott a hét közepén. ( Ez Peter Sanders  barátjának hajója, aki ebben is segít neki)

Hát nagyjából ezek a hét történései, most visszatérek az ellenfelekre.

A következő versenyző akit  bemutatok,  a francia Antoine Cousot. 

47 éves, nős három gyermek apja. A verseny honlapján annyit tudunk meg róla, hogy hivatásos vitorlázó, annyit vitorlázott már amivel háromszor megkerülhette volna a Földet, ami egyúttal azt is jelenti, hogy még egyszer se kerülte meg. Nagy luxusjachtokon bérkormányoskodott, több mint 15 óceánátkelése van, melyek során komoly tapasztalatot szerzett a nyílttengeri vitorlázásban. Példaképe az a Bernard Moitessier aki eséllyel nyerhette volna meg az 50 évvel ezelőtti Földkerülő versenyt, mert a Horn fokot a későbbi győztes Robin Knox-Johnston előtt kerülte meg, de elment a kedve a versenyzéstől, nem vágyott visszatérni a civilizációba és egyáltalán nem érdekelte az első helyezettnek járó jelentős pénzdíj sem, hanem megtoldotta az utat még egy fél Föld-kerülettel, átszelte az Atlanti-óceánt ismét megkerülve a Jóreménység-fokát, át a dél- Indiain, majd Ausztráliát balról elhagyva végülis a Csendes-óceáni Tahitin volt csak kedve abbahagyni a magányos vitorlázást.

Coushot a versenyre megvásárolt egy Alan Hill tervezte a Biscay 36-ot, amelyet a The Falmouth Boat Co 1975-ben épített. A hajót visszavitte az eredeti  műhelybe, ahol  9 hónap alatt teljesen felújították. Miután ismét vízre került "Goldstar" néven újrakeresztelték és  Antoine a tervek szerint 2017-ben indult vele Falmouthból a 2000 mérföldes szólóvitorlázásra, mely feltétele a versenyen való indulásnak. Ezeket az adatokat a verseny honlapjáról vettem, ahol mindezekről jövőidőben beszélnek, tehát, hogy a hajója 2017-ben fog vízre kerülni és a próbavitorlázás során át fogja szelni az Atlanti-óceánt, érinti a Karib-tengert, Floridát és  New-York, Newport, Rhode Island érintésével ( szóval az USA keleti partját végigjárva ) az Atlantin ismét átkelve tér vissza a rajthoz Európába. De hát ez ma 2018 januárjában feltehetően  már múltidő, viszont ennek semmi jele az elérhető fórumokon, hogy megtörtént e és ha igen akkor hogy sikerült, nekem gyanús, hogy ekkora a csend, szóval igazából nem lehet tudni hol tart a felkészülésben. A bemutatkozó videója elég semmitmondó, https://www.antoine-cousot.com/en/home-2/    (és ez is csak 2017 december 8.-án került ki a YouTubera) ennek fényében nagyon megértem azt a dörgedelmes levelet amiben a verseny rendezője minden versenyzőt felszólított, hogy méltóztassék a felkészülésének dokumentálását komolyan venni. Ennek a filmnek alapján  https://www.youtube.com/watch?v=lASsHwOvSrY  annyi bizonyosnak látszik, hogy a hajója ki volt állítva a tavaly novemberi párizsi Boat Show-n, de hogy előtte mit és hogyan teljesített, teljes a homály. Hajója a Biscay 36 típus azon kívül, hogy egy lábbal hosszabb mint az a Tradewind 35 amivel Kopár István indul, tehát matematikailag néhány százalékkal gyorsabb, keskenyebb is valamivel, így feltehetően a gyenge szeles szakaszokon gyorsabb lesz a Puffinnál. A nagy kérdés az, hogy a várhatóan viharos és  bőszeles Indiai- óceánon a Tradewind mennyivel fog több vitorlát elbírni és ezáltal gyorsabban haladni. Mindenesetre az indulók közül  többen bíznak a Biscay-ben, így a palesztin lobogó alatt induló, amúgy Amerikai Egyesült Államok-beli

Nabil Amra is,

aki 43 éves tőzsdeügynök. Talán ami a legjellemzőbb rá, hogy szinte semmit nem lehet tudni a korábbi vitorlázó múltjáról az Interneten keresgélve. Nagyjából azt mondja el magáról, hogy most kínálkozik számára a megfelelő alkalom hogy kiteljesedjen a tengerimádata ( ez nekem  így egy helyből  Földkerüléssel kicsit nagy ugrásnak tűnik) és szeretne dicsőséget szerezni a palesztin lobogónak. A verseny honlapján rögzített írásos bemutatkozásából főképpen a palesztin nemzeti büszkeség sugárzik. Saját meghatározása szerint "lelkes vitorlázó", ebbe a kategóriába szinte mindenki bele tartozik aki valaha hajóba ült, szóval sokat ez se mond el róla. 

Antoine Cousot-val való közös filmjük az azonos hajótípusukkal a háttérben itt látható. https://www.youtube.com/watch?v=voAiFDAqRHo  . Az érdekesség benne az, hogy Cousot az elsőnek, míg Amra az utolsónak épült hajót vásárolta mag az angol hajógyár Biscay 36-os sorozatbából. A videó akkor készült, amikor mindkettőjük hajóját egyszerre újították fel az eredeti gyártó falmouthi műhelyében. Elmondása szerint ugyanazt a próbautat szándékozik megcsinálni mint Antoine Cousot. Azt, hogy ebből mi az ami megvalósult nem sikerült kiderítenem.

A végére a piszkos anyagiak.

 Rákérdeztem hogy áll hősünk a fizetési köztelezettségekkel, mert emlékeztem, hogy a startpénznek csak az egyik felét fizette még ki, nos megnyugtatott, hogy kiköhögte szeptemberben a második részletet is, mert ez feltétele volt annak, hogy véglegesítsék a jelentkezését. Persze kérdés, mi marad  a hátralevő komoly beszerzésekre. 

 Támogatni lehet ITT  http://koparsailing.com/donate/

ÚJ. 

Kopár István felesége Éva egy autórakomány magyar élelmiszerrel indul a franciaországi rajthoz, tehát ez forintbeszerzés lesz. Értesültem róla, hogy vannak akik szívesen támogatnák Istvánt, de gondot okoz nekik a PayPal rendszer alkalmazása, akár informatikai, akár egyéb okokból ( pl. nem mindenki beszél angolul). Ezért itthoni gyűjtést indítok.

Aki szívesen adományozna bármely csekély forint összeget ( azért 1 Ft-ot ne küldjetek balhéból) banki átutalással, ami nyilván megszokottabb itt az országban, mint a valutaátutalás a PayPallal, azok számára itt van a lehetőség.

Számlatulajdonos:  BARTYIK VILMOS ISTVÁN

                                Budapest Bank

Számlaszám:       10103104-66444700-01003009

A "Közlemény" rovatba kéretik beírni " Kopár", valamint az adományozó nevét, amennyiben egyetért annak nyilvánosságra hozatalával! Az összeg ( ha csak külön nem kéri az adományozó) nem fog szerepelni sehol.

Nagyon jól jön minden adomány melytől várhatóan István anyagi helyzete a reménytelenről legalábbis kétségbeejtőre javul.

A Kopár Istvánt idáig  pénzzel, munkával támogatók listájának mai állása.

Bartha Gábor,  Rozs Gergely,  Huoranszki Máté,  Orbán Péter,  Jankó György,  Kuzsel Tamás,  Vadász László,  Dzsiki Ferenc,  Bartyik Vilmos,  Csikós László,  Antal Péter,  Radics Gyula, Steve Rakoczy & Liz (De hát azért mi tudjuk, hogy ők az Ausztráliában élő sikeres feltaláló mérnök, Rákóczy István és  felesége Szepessy Piroska  a pearthi egyem kutató professzora) Tóth Mihály, Szecskő Tamás,  Ángyás Orsolya,  Anonim 50 $,   De Chatel András,  Szendrey Józsefné, Kovács István

Akik hozzászoktak, hogy idáig nagyobb lépésekben ismertetem Kopár István felkészülését a Golden Globe Racingre, azok kicsit csalódottak lesznek, miután  percre utolértem ezzel a bloggal a "mát", mostantól egy-egy heti fejezetben csak az elmúlt hét eseményeiről számolhatok be, azok meg a korlátozott idő miatt nem lehetnek nagyléptékűek. Ráadásul miután az idő szorít, István a feladatokra koncentrál és nem az én folyamatos információéhségem kielégítésre. Mindenesetre jó ha az eszünkbe véssük, hogy amikor ez a részlet kikerül a netre január 18.-án csütörtökön, akkor már csak 163 nap lesz hátra a rajtig. A műsor a következő:  Az "igazi" versenyt megelőzi egy előfutam, mely a korábbi rajthely Plymouth helyett Falmouthból indul, szóval Anglia legdélibb csücskéből, június 14.-én. Ennek a versenynek a befutója a Golden Globe Racing starthelye  Les Sables d'Ologneban. A hírverésen túl cél lehet az is, hogy ezzel is hű legyen a fél évszázaddal ezelőtti versenyhez a rendezés, hiszen akkor Angliából indult a futam. Az előzetes hírek szerint ezen az előfutamon részt venne az 50 évvel ezelőtti verseny győztese Sir William Robert Patrick "Robin" Knox-Johnston, aki 79 éves kora ellenére még aktív vitorlázó, két éve még részt vett egy szóló Földkerülő versenyen és eredményesen be is futott. Mindenesetre Istvánnak a tél végével el kell dobnia a köteleit New Yorkban és át kell vitorláznia az észak- Atlanti óceánon Falmouthba, hogy legyen ideje felkészülni ott a startra, az átkelés közben esetlegesen kiderülő problémákat kezelni, esetleg a hajót még egyszer kiemelni a fenék megtisztításához, a készleteket beszerezni, vagy kiegészíteni stb, tehát ha idáig feszes volt a menetrend, a "helyzet" csak fokozódik, a versenyóra könyörtelenül zabálja a másodperceket.

 "Mindenek felett az idő az úr." Mondta valamelyik ókori bölcs és nagyon igaza volt. Akárhogy késleltetnénk, vagy épp siettetnénk, nincs hatalmunk felette. Hogy a verseny startja itt van a nyakunkon, ezt egy friss közlemény is mutatja. A verseny rendezője 2018-ra mindenkinek sikereket kíván és egy körlevélben közli az alábbiakat.

Megkezdődött a GGR 24 órás orvosi felügyeletének szervezése, ami bármilyen konkrétumot is takar, alapvetően jó hír, csak mindjárt utána közli a rendező, hogy ennek a fejenkénti 1500 angol fontos költségét ( több mint félmillió Ft) minden versenyző köteles legkésőbb február végéig befizetni a verseny kasszájába. Cserébe mindenesetre mindenki kap egy koffert Falmouthban a legszükségesebb egészségügyi felszerelésekkel és gyógyszerekkel, valamint egy irkát amibe  fontos dolgok vannak leírva hogy olvasgassa a verseny előtt.

Február végéig várhatón kiderül, hogy a hajók hogy lesznek követhetők műholdon keresztül. Persze ez nem azt jelenti, hogy a versenyzők is tudni fogják belőle merre járnak, csak mi tudjuk őket követni a neten, ahogy azt a korábbi Földkerülő versenyeken is tettük. 

 A közlemény felhívja a figyelmét minden versenyzőnek, hogy ha a szponzora a rajt helyszínén igényel standot akkor azt 3 napon belül(!!) jelezze, mert folyik a versenyzői falu tervezése, a 3 x 3 illetve  5 x 5 m-es  kutricákra nagy az érdeklődés és aki későn ébred már nem kap helyet. Nekünk magyaroknak, akiknek az érdeklődése még egy fél pavilont se tölt meg a Hungexpo hajókiállításán, talán kicsit szokatlan ez, de hát a start Franciaországban lesz, ahol egész más a helyzet. De azért eszembe jut, hogy én aki fennállásom óta kifejezetten kerülök minden reklámot és dafke nem veszek semmit aminek a reklámja mégis áttöri az érdektelenségem tűzfalát, amikor Francis Chichester 1966-67-ben egy megállással megkerülte vitorlásával a Földet ( amiért a királynő Francis Drake kardjával ütötte lovaggá) és láttam a híradókban, hogy legfőbb támogatója a Woolmark volt, sovány műszaki gyakornoki fizetésemből vettem egy Woolmark öltönyt.

 Végezetül dörgedelmes hangon figyelmeztet a rendezőség mindenkit, hogy "akinek nem inge ne vegye magára", de aki még nem küldött a felkészüléséről a versenyutasításoknak megfelelő anyagokat, az haladéktalanul pótolja. Mert "idáig türelmesek voltunk" ( " We have been very patient, but time is up.... We will be very strict with all... deadlines...  There will be no exceptions. ") de most ennek vége, aki nem tartja a határidőket annak jaj lesz, nem tesznek kivételt,  stb, stb. A komité  tekintetbe veszi, hogy lehetnek  olyanok akiknek a hajója még nincs vízen, de a vízretétel után a videobeszámolók megküldendők. Mivel ezeknek alapján fogják a rendezvényt követő millióknak bemutatni az indulókat, kéretik maximálisan segíteni a rendezőség munkáját, hogy a rendezők segíthessék a versenyzőket az ismertté válásban. A versenyzői faluban bemutatók lesznek a résztvevőkről, melyekhez legkésőbb március 30.-ig kell megküldeni az összes anyagot, a hajók tervrajzait, a versenyzők kép és filmanyagát és minden vonatkoztatható promóciós anyagot. Ezt követően egy sereg azonnal megválaszolandó kérdés szól a versenyzőkhöz részletes bemutatási határidőkkel, a személyes adatokra, a hajóra, a pénzügyi teljesítendőkre, a biztosításra, a rádióállomásra, kapcsolattartókra, a szponzorokra, mentőfelszerelésekre vonatkozóan  és  mindenre kép, dokumentum, bizonylat és hatósági bizonyítvány, szóval még a papírról is papír! Nos a feszültség tapinthatóan fokozódik, felpörögnek az események az előkészületek vonatkozásában, ha valaki nem értené István miért nem áraszt el minket bővebben információkkal ( és miért nem prostituálja magát lelkesebben reménybeli szponzoroknak, ezen még mindig ki vagyok akadva), itt a válasz, lélegzetet venni nincs ideje. És ez nemcsak munka, de pénz, pénz és még egyszer pénz. Tehát támogatók továbbra is kerestetnek. Többször  váltottam Emailt valakivel, nevezzük X-nek, a történet olyan gyönyörű, hogy ismertetem. Ezzel kezdődött:

"Szervusz Vilmos! Segítségedet kérem, szeretnék pénzt küldeni Kopár Istvánnak, de a kártyáról történő utalást mindig visszadobja a rendszer azzal, hogy lépjek be a fiókomba. Létezik az hogy nem lehet csak Pay Pall-lel utalni? Amúgy kezd az agyamra menni ez a digitális világ!"

Sajnos a digitális világgal én is örökös hadilábon állok, de sikerült megoldást találni. Az illető 1100 $ -t küldött, az akció ezzel a levelezéssel zárult:

"Ez remekül működött! Elküldtem az összeget, a bankom már megküldte a leemelésről az SMS-t, gondolom hétfőn a munkakezdésnél át is megy a pénz.Vilmos, köszönöm a segítségedet! A bank már hívott is telefonon, hogy szerintük ez illetéktelen tranzakció... Azért ez megnyugtat, hogy ütre-püfre nem utalgatnak a számlákról. Legalább is az én bankom. Mindent tisztáztunk, megy a pénz.

Más:

Kopár István nekem is szívügyem! Engem lenyűgözött a története. Különösen az, hogy semmiképpen nem adja fel! Tulajdonképpen most is ezt teszi,és nagyon örülök, hogy egy nagyobbacska téglát bele tehettem a cocpit-ba. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a Te hajó építési történeted sem "szokványos". A blogodból értesültem István tervéről és a problémáiról, és ekkor határoztam el, hogy megpróbálok lehetőségeimhez képest segíteni...Most kimegyek a tornácra, pipára gyújtok, és felpattintok egy Pilseni típusú sört. Most nagyon jól érzem magam..."

Nos meg kell mondjam én is így éreztem a levelet olvasván.

X barátunk Istvánnak a köszönő Emailjére és ajándékkönyv ajánlatára ezt válaszolta:

Türelem, és kitartás!"

És most elkezdem amire már régen készülök, megpróbálom a verseny résztvevőit, Kopár István ellenfeleit kicsit körbejárni. Ismerkedjünk meg azokkal, akik pillanatnyilag úgy tűnik, hogy elszánták magukat a világ minden bizonnyal leghosszabb és valószínűleg legnehezebb versenyére. Közülük  legtöbben francia lobogó alatt indulnak, ők öten vannak.  A britek  és az USA egyaránt három versenyzővel szerepel, közülük egyik Kopár István, mint kettős állampolgár. Itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy szeretett volna magyar lobogó alatt indulni, de minden állami támogatás kérelme kitérő, semmitmondó válaszokra talált, így, miután az Amerikai Egyesült Államok-beli  klubjától kapta a legtöbb támogatást, maradt a csillagos sávos lobogó.  Ketten vannak az ausztrálok, a többiek egy olasz,  egy brazil, egy indiai, egy norvég, egy palesztin, egy ír, egy észt, egy orosz,  egy finn és  egy holland. Ez 23 fő ebben a pillanatban. Csak megjegyzem, hogy a verseny honlapján

http://goldengloberace.com/skippers/már csak az itt felsorolt nemzetek 23 versenyzőjének képe található, míg az induló nemzetek felsorolása még 30 főt részletez( szóval a verseny profi honlapszerkesztője a kiesettek képeit már törölte, de a fölé írt listát nem módosította)  és a verseny múlt év december 8.-i párizsi Boat Show alkalmából kibocsájtott plakátján még 24 résztvevő arcképe található, de azóta a versen legfiatalabbja, a svájci aspiráns  Nérée Cornuz már visszalépett. Szóval sorra hullanak ki már az indulás előtt a versenyzők. Ha ez a tempó folytatódik, a július 1.-i rajtnál már 20 alatt lesz az indulók száma. Az, hogy István "ne fogyjon el" rajtunk támogatókon is múlik.

ABC sorrendben első az indiai Abhilash Tomy.

39 éves, az indiai haditengerészet aktív tagja, rendfokozata  fregattkapitány.( az eredeti angol szövegben "commander" amit az összes szótár "parancsnok"-nak fordít, de szerencsére nekünk itt van a Veperdi András tengerész barátunk, NATO szakfordító, akitől tudom, hogy minden amerikai film magyar szinkronja hibás, mert tengeren a "commamder" az fregattkapitányt, szárazföldi hadseregnél meg alezredest jelent) Egyike annak az öt versenyzőnek, akik külön névreszóló meghívást kaptak a GGR rendezőjétől. 52000 tengeri mérföld ( a továbbiakban tmf) vitorlázás áll mögötte, benne egy megállás nélküli  szóló Földkerülés, melyet 2012-13-ban teljesített Mumbai-ból indulva és oda befutva. Ez a videoösszeállítás erről és a gondolatairól szól.

https://www.youtube.com/watch?time_continue=35&v=XPt5R3Xb9AI

Csak, hogy érezzük mi áll most is mögötte támogatóként, ez a kép a korábbi Földkerülése befutóján készült.

( ehhez képest dobáljuk itt mi az aprópénzt Kopár István kalapjába, egészen szürreálisan gyönyörű, mint a népmesében ahol a legkisebb fiú hajt a fele királylányra és az egész királyságra... vagy valami ilyesmi)

Ő képviselte hazáját kormányosként a 2011-es  dél-Atlanti óceánt átszelő "Cap Town-Rio Race" 3600 tmf-es versenyen résztvevő indiai hajón, akárcsak a "Spanish Copa del Rey Race"-en, valamint a 2014-es Korea Kupán. Eredményei tehát fiatalok, ahogy ő maga is az, bár az elért helyezésekről nem találok információt. Ami biztos, hogy az általam korában gyakran emlegetett liofilizált élelemmel már van tapasztalata, tengeri útjain a haditengerészet megbízásából tesztelte az indiai katonai élelmiszer laboratórium hűtveszárított élelmiszereit, várhatóan ezen a versenyen sem lesznek élelmezési problémái. ( Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy a franciaországi rajthoz egy személyautó-rakománnyi élelemmel váltósofőrként kísérem Évát, Kopár István  feleségét, szóval az örök és megbonthatatlan  magyar Globus májkrémmel vesszük fel a versenyt az Indian Navy szuperkajáival.) Tehát ha verseny szempontból mérlegeljük mint ellenfelet, fiatal, tapasztalt, mögötte áll egy középhatalom haditengerészete és minőségi ellátmányának köszönhetően várhatóan jó fizikai  kondícióban lesz a verseny során. Amikor megkérdezték tőle hogyan  regenerálódik a magányos vitorlázás során, azt válaszolta meditációval. Egy hindunál ez gondolom alap, szóval mentálisan is ott lehet a tízpontos tartományban, komoly ellenfél.

Hajója az 50 évvel ezelőtti győztes Robin Knox -Johnston "Suhaili" nevű ketchének  ( kétárbocos vitorlás melynek az első árboca magasabb a hátsónál) replikája. Az  apropó az, hogy fél évszázada a Suhaili  a Bombay Shipyardban épült, ( szóval Indiában, amikor Mumbait még Bombaynek hívták)  bár annyiban eltér tőle, hogy modern építési technológiával készült, nem deszkákból kézzel fűrészelve és csapolva, hanem számítógépes tervezéssel és CNC gépekkel, az eredetinél sokkal könnyebb és erősebb, laminált fa-epoxi kompozitból. Itt egy videó az építésről, a végén Sir Robin Knox -Johnston gratulációjával és jókívánságaival. 

https://www.youtube.com/watch?v=at0p21AHRJQ

Egy másik videón látható, hogy a hajó teljesen készen van  https://www.youtube.com/watch?v=umaYgl68jus&feature=youtu.be    neve "Thuriya"  és elég látványosra sikeredett.  A filmet nézve nekem a hajó egy kicsit "hempergősnek"tűnik, szóval a szemmel láthatóan könnyű szélben is már erősen dől ( öreg balatoni vitorlázók ismerik ezt a "Tramontana" effektust). A kecses kenu farának és a nyilvánvalóan könnyű súlyának köszönhetően alighanem nagyon gyors lesz a könnyű szelekben, a nagy kérdés, hogy fogja bírni az "üvöltő 40-eseket" és a "vijjogó 50-eseket"a készletek legalább még kétharmadával leterhelve. Ami szembetűnő különbség István "Puffin"-jához képest az eggyel több árboc és a rudas kormány a "Puffin" kormánykerekével szemben. Mindennek megvan az előnye és a hátránya, két árboc több, de kisebb vitorla, talán kisebb erő kell a kevésbé súlyos vitorlák szélerő-változáskori csereberéléséhez, viszont többet kell vele dolgozni. A kormánykereket István egyértelműen előnyben részesíti a kormányrúddal szemben, mert állva kormányzásnál kevésbé alszik el az ember  és kevésbé satnyulnak el a lábai a hosszú út alatt. Tomy hajójával "bemelegítésként" 4500 tmf-et vitorlázva  átszeli az Indiai-óceánt, majd Fokvárosból hajóját szállítóhajó fogja a verseny színhelyére vinni.  Nos, nem tűnik pénz-  és támogatásszűkében lenni a projektje. A

https://www.facebook.com/abhilashtomysailing/ Facebook oldalán barangolva feltűnik Kopár István "Kihívás" című könyve angol kiadásának ajánlása , szóval hősünk nem kerülte el Abhilash Tomy ( jegyezzük meg mostantól jól a nevét)  fregattkapitány figyelmét.

Lapzárta előtt egy gyors ugrás vissza a Pufinra. Kaptam pár képet a végleges árboc alátámasztásról.

 

A Kopár Istvánt idáig  pénzzel, munkával támogatók listájának mai állása.

Bartha Gábor,  Rozs Gergely,  Huoranszki Máté,  Orbán Péter,  Jankó György,  Kuzsel Tamás,  Vadász László,  Dzsiki Ferenc,  Bartyik Vilmos,  Csikós László,  Antal Péter,  Radics Gyula, Steve Rakoczy & Liz (De hát azért mi tudjuk, hogy ők az Ausztráliában élő sikeres feltaláló mérnök, Rákóczy István és  felesége Szepessy Piroska  a pearthi egyem kutató professzora) Tóth Mihály, Szecskő Tamás,  Ángyás Orsolya,  Anonim 50 $,   De Chatel András,  Szendrey Józsefné

Kis megjegyzés a végére, egyik támogató felajánlotta, hogy folyamatosan küldene kisebb összegeket, ami nemes gondolat. Csak sajnos a támogatásra most van szükség, amikor a rajt előtti mellbevágó utolsó kiadások jelentkeznek ( tudomásom szerint hősünk még "lóg" a startpénz nagyobbik részével), a rajt után semmit se ér az adománnyal. Szóval akiben megvan a hajlandóság ( "kétszer ad aki gyorsan ad"), szépen kéretik most a zsebébe nyúlni.

 

 Támogatni lehet ITT  http://koparsailing.com/donate/

Folytatása következik.