149 nap a rajtig 

Ismételten excuse moi, bizonyára feltűnt, hogy reklám lett a blogban. Nem szeretem a reklámokat és nem is volt szándékomban a blogba reklámot rakni, de egy olvasóm felhívta a figyelmemet rá, hogy ha ezt a "blog.hu"ingyenes formátumot továbbra is úgy használom, hogy letiltom, hogy a szolgáltató reklámokat rakjon rá,  az automatikusan kizárja, hogy az anyag az internetes média szerkesztőinek látókörébe kerüljön. Pedig ha esetleg bekerülne az ott címlapra kerülő blogpostok közé, az jelentősen megnövelné az olvasottságot. A saját hajónaplómnál ez különösebben nem izgat, pénzt nem akarok reklámból csinálni és az olvasottságomat se akarom ezúton növelni, de ez a "kopárblog" más. Igenis az a célom, hogy minél többen tudjanak erről a vállalkozásról, minél többen ismerjék meg Kopár Istvánt, minél többen érezzenek nemzeti büszkeséget a teljesítménye nyomán ( tudom, nem foci, de akkor is) és minél többen érezzék az új kaland ízét.  És persze segíteni is szeretnék neki a támogatók toborzásban, bár mégegyszer ismétlem, nem ez a blog fő célja. Persze saját reklám itt se lesz, de azt, hogy a szolgáltatóm rátesz, remélhetően nem annyit amennyivel élvezhetetlenné teszi az olvasást, azt mostantól el kell viselni a cél érdekében. 

A héten nem tudok új eseményről  beszámolni, István New Yorkból ( ahol a Puffin áll a parton behavazva ) hazament Floridába az otthoni beszerzéseket intézni, így visszatérek a versenyzőtársak bemutatására. A következő a sorban a norvég

                                                  Are Wiig

Oslóból. 59 éves, 17 éves korától hivatásos kereskedelmi tengerész, hajómérnök, hajóminősítő,  tíz éven át volt műszaki vezetője Norvégia legnagyobb hajókereskedő cégének, egyszóval minden a tengerhez, a hajózáshoz köti. Több mint negyven éve vitorlázik, több jeles verseny helyezettje, győztese az északi vizeken egy és többtestű hajókkal, szóval alighanem nem lesz neki meglepetés a téli hidegben vitorlázni odalent délen sem. Több mint 30000 tmf nyílttengeri vitorlázás áll mögötte, de Földet nem került még ő sem. Nem tehetek róla elfogult vagyok az északiakkal szemben, egyszer Svédországban láttam ahogy Karácsony táján amikor amúgy minden normális ember vitorlás magazinokat lapozgat a kandalló előtt, ezek kint vitorláztak a tengeren. Még a disszidens  magyarra is, akivel Malmőben ismerkedtem össze a kikötőben, ráragadt a vkingség, mert mondta, hogy ők bizony nem szeretnek a Földközin vitorlázni, ott nekik túl meleg van.

Hajója a neves Olle Enderlein által, kifejezetten nyílttengeri vitorlázásra tervezett, klasszikus skandináv megjelenésű ( nincs fartükör, a tat is hegyes, Enderlein annyira megszerette a saját munkáját, hogy magának is épített egyet) OE 32. A hajó neve "Olleanna", 32,45 láb (9,89 m) hosszát tekintve az alsó határa közelében van a versenykiírásban megjelölt 32-36 lábnak, Are Wiig ezek szerint nem tulajdonít olyan nagy jelentőséget a vízvonalsebességnek, valami másban bízik. Mindenesetre a skandinávok az évszázadok alatt megtanultak tengerálló hajókat építeni, technikailag jó kilátásai lehetnek a déli tengereken való helytállásra. Az 1975-ben  (!!) épült hajót 2015-ben vásárolta meg és kezdte felújítani, a versenyre felkészíteni, szóval sokban hasonlít a Puffin restaurálásához a történet, mert bár a norvégokról hajlandó vagyok feltételezni, hogy remekül tartják karban a hajóikat, de azért egy 40 éves, a zord északi viszonyok közt használt hajót felkészíteni Földkerülésre, nem kis feladat lehet. Ez a kép azt mutatja, ahogy az első vízmentes válaszfal kerül be a hajóorrba.

Ez meg a szalont ahogy alakul. (az a Dickinson olajkályha az nagyon "ott van", a déli 50-es szélességek környékén úgy tervezi napi két óra fűtés elég lesz a komfortérzethez)

Ezen a videón mutatkozik be a a verseny honlapján, https://www.youtube.com/watch?time_continue=43&v=2NSMVHeOxmE   bár sokat nem tudunk meg belőle, nekem valahogy olyan nagyon nyugodt embernek tűnik, akinél "odabent" rendben vannak a dolgok..

A Skandinavian Mariner Magazine   újságírója megkérdezte tőle, amit mindenki megkérdezne egy közel 60 éves embertől, hogy mi vitte rá, "legszebb életkorában",  hogy jelentkezzen a versenyre. Ezt válaszolta: " Hát még korai a nyugdíjról beszélni, Mindig is vágytam a Földkerülésre, egyszer egészen közel jutottam a Vendee Globe-hoz , majd a BOC-hoz is ( ezek különféle korábbi Földkerülő versenyek). Nos ez és még sok utam Skandinávia körül és a Spitzbergákon, tartotta életben az álmot. Amikor megtudtam, hogy Mr. McIntyre elindította a GGR projektet, megbeszétem a feleségemmel és azonnal jelentkeztem. A fogadtatás fantasztikus volt ez a nagyszerű projekt, mindenkit motivált."

A riporter rákérdezett arra is, hogy miből finanszírozza a felkészülést, nos ez is kísértetiesen hasonló Kopár Istvánéhoz, elsősorban a családja segíti, a felesége javaslatára eladták a házukat és egy kisebbe költöztek. Támogatják a skandináv hajófelszerelés gyártók, a  barátai pedig gyűjtést indítottak a javára.

Arra a kérdésre, hogy milyen pótalkatrészeket visz magával a versenyre, legfontosabbnak a szélkormányhoz szükséges alkatrészeket jelölte meg, miután a Spitzbergákon tett próbaútja során (eléggé autentikus felkészülés az Antarktisz dermesztő partjaitól  15-20 szélességi fokkal északabbra való versenyzésre) a kormány szélkakasát sikerült puskával átlőni, de ahogy a riporter megjegyezte, lent délen legalább lőfegyverre nem lesz szüksége a jegesmedvék ellen. ( és csakugyan ott van a golyóverte lyuk a kormány széllapátján)

Are Wiignek nagyon tetszik az, hogy ez a verseny a fiatalságát idézi fel az 50 év előtti technikai megkötésekkel, csak azzal nem ért egyet, hogy nem lehet digitális kamerákat használni, de reméli, hogy ezen még a rendező elgondolkodik. (nem véletlenül tetszett meg nekem ez az ember első ránézésre, ugyanezen morogtam amikor elolvastam a versenyszabályokat)

Végignéztem egy hosszabb videót is, amiben a versenyzőket kérdezik a miértről és hogyanról, arra a kérdésre, hogy voltaképpen miért is vállalkozik erre a versenyre, nevetve válaszolja, hogy azon kívül, hogy veszélyes és költséges a dolog, igazából nem tud rá racionális választ adni, de megszokta a téli vitorlázást mely számára sokkal vonzóbb mint meleg szobában a TV-t bámulni.

Szóval ő volt Are Wiig és az ő Olleannája.

 A következő versenyző az Amerikai Egyesült Államok-beli Carl Huber.

Mint a mellékelt színes ábra mutatja ő se tartozik a csikókorosztályba, 58 éves. Az ötgyermekes családapa, bár kora fiatalsága óta szeretett volna vitorlázni, de  közel 50 éves volt amikor elhatározta, hogy belevág. Amikor fiatalon emlegette, hogy vitorlázni szeretne, a barátai azt mondták, hogy "Hát fogj egy Sunfisht ( pici egyszemélyes vitorlás strandeszköz) és vitorlázd körbe a tavat!" Nem értették meg, hogy igazából mire gondol, a végtelen vizek végtelen szabadságára, mely nem hasonlítható össze a hegycsúcsok körbezárta kis tavon való hajózgatással. De hát addigi élete, mely szokásos módon a család, a munkája ( ahogy meséli egy interjúban "egész nap ültem a monitor előtt"), a ház, az autó, meg a kutya körül forgott, nem engedte a vágyat megvalósulni. Aztán  egycsapásra megváltoztatta az életét. Intenzív vitorlás tanfolyamokon vett részt Chesapeake és  a Karib-térségben és rájött, hogy sokminden amiről az ember csak álmodozik, igazából megvalósítható.  Miközben sorra tette le a vizsgákat az egymásra épülő  tanfolyamokon, egyre nőtt az önbizalma, míg eljutott odáig, hogy saját hajója legyen. A mostani versenyről olvasott valahol és csak úgy megemlítette a feleségének, hogy "mi lenne ha..." És meglepetésre az asszony azt válaszolta, hogy "miért ne?". Ezen rágódott egy darabig, de aztán ő is azt mondta, "Miért ne!" És az elhatározást tett követte, jelentkezett a versenyre. Úgy érzi végre kilép abba a világba amit idáig még az irodája ablakából se látott. "Még el tudnék  mondjuk tíz évet tölteni a dobozban, majd kényelmesen visszavonulni,  csak ez már nem tetszik nekem. Többet akarok tenni az életben. Jelentősebb módon szeretnék hozzájárulni a bolygóhoz, és valami fontosabbat akarok tenni, mielőtt elmegyek. Vitorlázni a világban valami, ami mindig is ott volt előttem, de az idő múlásával egyre frusztráltabbá tesz hogy tudom, ahogy öregszem egyre kevésbé leszek képes megtenni, most kell tehát megtegyem." Magáról, életéről és a versenyről itt beszél   https://www.youtube.com/watch?time_continue=15&v=cPT_KkjGd98

Hajója egy a  taiwani Ta Shing cég által épített, Bob Perry tervezte Babe 35,  a hajó nevét nem sikerült kiderítenem. A hajót a Karib-tengeren vásárolta és az első útján hazafelé Marylandbe azonnal megismertette a halálfélelemmel. Rettenetes időt fogott ki " Azt hittem a hajó megpróbál megölni." nyilatkozta, de ami bebizonyosodott, a hajó erős, bírja a megpróbáltatásokat, persze rengeteg munka van rajta, hogy a Földkerülésre is alkalmas legyen.

Carl Huber végkövetkeztetése, mely a versenyre inspirálja. "Nem kapcsolódunk szimbiotikus szervezetünkhöz a bolygónkhoz. Ellenséges szervezetként viszonyulunk mi, az emberiség a bolygóhoz. A földet kihasználjuk ahelyett, hogy harmóniában élnénk vele ... Azt hiszem, alapvetően meg kell változtatnunk a bolygónkkal való kapcsolatunkat."

A  végére a szokásos tarhálás. Megismétlem, "kétszer ad aki gyorsan ad", most kell a pénz, nem akkor amikor már folyik a verseny, most jönnek a végső nagy kiadások. Nagyon jól jön minden adomány melytől István anyagi helyzete a reménytelenről legalábbis kétségbeejtőre javul. Aki nemcsak szenvtelen külső szemlélője akar lenni a kalandnak, hanem valamelyest résztvevője is, az Kopár Istvánt kétféle módon támogathatja. Vagy

 ITT  http://koparsailing.com/donate/ PayPal -on kleresztül dollárátutalással, vagy az alanti hazai számlára forintátutalással itt

Számlatulajdonos:  BARTYIK VILMOS ISTVÁN

                                Budapest Bank

Számlaszám:       10103104-66444700-01003009

A "Közlemény" rovatba kéretik beírni " Kopár", valamint az adományozó nevét, amennyiben egyetért annak nyilvánosságra hozatalával! Az összeg ( ha csak külön nem kéri az adományozó) nem fog szerepelni sehol.

A támogatók listájának mai állása

Bartha Gábor,  Rozs Gergely,  Huoranszki Máté,  Orbán Péter,  Jankó György (többször),  Kuzsel Tamás,  Vadász László,  Dzsiki Ferenc,  Bartyik Vilmos,  Csikós László,  Antal Péter,  Radics Gyula, Steve Rakoczy & Liz (De hát azért mi tudjuk, hogy ők az Ausztráliában élő sikeres feltaláló mérnök, Rákóczy István és  felesége Szepessy Piroska  a pearthi egyem kutató professzora) Tóth Mihály, Szecskő Tamás,  Ángyás Orsolya,  Anonim 50 $,   De Chatel András,  Szendrey Józsefné,  Anonim 50 $,  Reisch Richárd, Kóka János,  Kocsis Csaba,  Csete András,  Anonim 20000Ft, Tóth Mihály (mégegyszer),  

A következő, GGR 2018 26. fejezet várhatóan február 8.-án jelenik meg.