Szitnyai Jenő emlékblog

Kopár István újra a Föld körül

GGR 2018 26.rész

2018. február 08. - A Tengerész

Ahogy az előző részben írtam, István New Yorkból hazautazott Floridába, nem utolsó sorban ritkánlátott felesége Éva szülinapjára, de beszerzéseket is intézni (pl sajnos a hajó korlátköteleit újra kellett szabni, mert az első verziót a profik elmérték), de a fő ok egy frissítő csillagászati navigációs kurzus volt. Erről és a közeljövő teendőiről ezt írja:

 Egy barátom ( nyugdíjas Navy Commander ( ezt ugye Veperdi Banditól tudjuk, hogy fregattkapitány),  https://youtu.be/OrJAeYUFuHY) adott nekem egy 3 napos gyorsított tanfolyamot, ami nagyon szükséges volt hiszen a Salammbo óta nem számoltam/ plottoltam  kézzel és fejjel... Sajnos ennyi kihagyás után ez több időt vesz igénybe, mint  biciklizés esetében... 

Februári programom fő eleme lesz a Puffin elektromos hálózatának ellenőrzése és korrekciója , bővítve a hálózatot egy töltésszabályzoval, napelemekkel, szélgenerátorral, amely a nap, szél és víz energiát megfelelően osztja el.

A palackos gaz főzési-fűtesi rendszerének kialakítása a következő fontos munka, amely magába foglalja majd a megfelelő palackok, szelepek, szivárgásérzékelők beszerzését és beépítését.

A következő feladat a a mentőtutaj, rakéták, túlélő ruha és egyéb túlélő cucc beszerzése, amelyhez persze ( és a fentiekhez is) pénzt kell szerezni.

Ehhez itteni kis csapatommal "fundraising" (parlagian fordítva "pénzgyűjtő" ) estet szervezünk a Seawanhaka Klubban ( marcius 9) és online (GoFundme) kampányt indítunk a napokban.

Kis magyarázat a fentiekhez.  A hajó villamos energiával való ellátására, magyarul az akkumulátorok töltésére napelem(ek), szél által hajtott generátor és a menetben lévő hajó alatt eláramló víz által hajtott generátor áll majd rendelkezésre. Ezeket nem lehet csak úgy ukk-mukk-fukk rákötni az akkumulátorra, mindegyiknek saját szabályzó, töltő egysége van, melyeket egy automatikus rendszer mindig az optimális módon csatlakoztat az akkumulátortelepre. Ha nem így lenne akkor előfordulhatna, hogy valamelyikük akár nem termelőként, hanem fogyasztóként működik, esetleg károsodva, de mindenféleképpen merítve az akkumulátort. Márpedig a villany rendkívül fontos, elsősorban a rádiózás szempontjából. Nem akarom túldramatizálni a dolgot, de petróleumlámpával el lehet lenni ha csak a világításra gondolunk, de a szárazfölddel való kontaktus létfontosságú a biztonság szempontjából. (Meg persze azért is, hogy itt hetente hírekkel, netán rádió hangfelvételekkel szolgálhassak a hölgyi és úri olvasóközönségnek.)

Palackos gáz... A főtt, meleg étel fontosságát nem kell hangsúlyoznom, de Istvánnak lesz egy  gázkályhája is, hogy valamelyest melegedni tudjon "odalent délen", nem messze a jéghegyek birodalmától. A nagy  kérdés, hogy hány palack és mekkorák. Én mint hajón rendszeresen  gázt használó, minél több palack berámolására biztattam,  mert a súly ugyan nagyon fontos ( mármint hogy versenyszempontból minél kisebb legyen ) de kockáztatni, hogy  kifogy a meleg ételből, vagy a teste kihűl, sokkal fontosabban elkerülendő, mint plusz 25 kiló teher cipelése. De persze az is bosszantó lenne ha tele palackokkal futna be a célba ( mondjuk ha elsőnek akkor egye fene). Szóval ilyen dilemmákkal szembesül István naponta. Továbbá. A gáz rendkívül veszélyes üzem. A propán nehezebb a levegőnél, ha szivárgás van, leszáll a hajófenékbe és ott a legkisebb szikrától robban. Tehát a megfelelő tömített szerelés, a biztonságos csővezetés ( az állandó rezgések valami éles dologgal érintkezve a legellenállóbb flexibilis csövet is kilyukaszthatják) mellett szükség van biztonságos gázkoncentráció érzékelőre, mely riaszt ha szivárog valahol a gáz.

A túlélő felszerelések nagyrészt az utóbbi 50 év termékei, ezeket nem a verseny retro jellege indokolja, hanem az azóta életbe lépett kötelező biztonsági előírások. Ezekben nincs pardon. Még így is nagy kérdés mennyit enged majd a francia szövetség azok közül a kötelezők közül (pl 2 db hatszemélyes mentőtutaj) melyek betarthatatlanok, mert fizikailag nem férnek el ekkora hajókon. 

Amiket fent István felsorolt, a beépítés nehézségei és időigényes voltán túl mellbevágóan költséges dolgok. Nem akarok belemerülni a számmisztikába, de azt hiszem röpködnek majd az ezerdollárosok ebben az utolsó fázisban. Nagyon is indokolt tehát a holnapra  (február 9.-e) tervezett pénzgyűjtő est klubjában a  http://www.seawanhaka.org/ sportklubban!

Az úti készletek beszerzésével István még igazából sehol se tart. Hogy az árról kis fogalmunk legyen, ez

img_4890.JPG

egy kész élelmiszeradag, igaz nem a legolcsóbb helyen a reptéri boltban, viszont  kevesebb mint 10 deka, aligha elég egy napra egy embernek. Tehát még ha netán negyedennyiért kapja is meg valahol, akkor is négyszer ennyi kell belőle.

István megrendelte a korábbi részben mutatott árajánlat alapján a rádióállomást a tartozékokkal, megérkezését a napokban várja, a beépítés újabb feladat, ez nem olyan mint egy otthoni készülék, hogy csak úgy odatesszük a nachkasztlira. Hogy még fájdalmasabb legyen, ezt írja: "A hajó hivatalos regisztrációja is folyamatban van a Coast Guardnál, az eddigi engedélyezési eljárásokra mar több, mint $800-t fizettem ki."

És van még és van még és van még... " Florida előtt tovább növeltem az algagátló rétegek számat a megemelt vizvonalon, de most túl hideg van további külső munkákra."

puffin_uj_vizvonal.JPG

 De legalább a hó elolvadt...

 A hidrogenerátor talpa ezek szerint, ahogy korábban tippeltem, mégiscsak lejjebb és nem feljebb került,

puffin_hidrogenerator.jpg

 és véglegesedett a "kétéltű" hajókonyha, ami vagy konyha-hűtőláda-munkapult,  OFF  Ki emlékszik melyik Verne könyvben van a "szék-ernyő-pipa"? ON

img_4904.JPG

vagy térképasztal.

img_4907.JPG

 Ez utóbbi rendkívül fontos funkció, mert a "normális" jachtokon amik ugye  rövdecske utacskákat teszegetnek meg, kicsi, A3-as térképeket használnak, illetve használtak amikor még nem mindenki chartplotterrel hajózott (olyan navigációs eszköz ahol képernyőn jelenik meg a térkép és rajta  a hajó helyzete, szóval semmiféle munkát nem igényel sem a helymeghatározás, sem annak a térképen való megjelölése). Itt viszont ahogy a szép régi magyar kifejezés utal rá, igazi "Földabroszokat"kell majd hősünknek teregetni és rajta körzővel, vonalzóval szerkesztgetni a "rottát", számolni a megtett utat, lapozgatni a csillagászati táblázatokat végezni a matematikai számításokat, pont ahogy a régi szép időkben  tették tengerészek generációi. Az imént rákérdeztem milyen térképek és egyéb dolgok hiányoznak még ide. A válasz gyorsan jött, ezek szerint sikerült Istvánt "elkapnom", ami egyáltalán nem egyszerű, pörög szegény mint a búgócsiga. "igen, nagy térképeket viszek, és többnyire a régieket (az újak nagyon drágák). Újat csak az utolsó pillantban veszek a part közeli térségekre. Valószínűleg Angliában....Igen , kell Nautical Almanac, amelyet csak 2018-ra tudok megvenni, mert a 2019-es csak július-augusztusban jön ki ....Kellenek Sight Reduction táblázatok, csillagazonositók és persze a térkép plottoláshoz szükséges eszközök, amelyekkel persze rendelkezem. Nagyon sok régi cuccot kell átfésülnom, ami persze nagyon időigényes, így most búcsúzom:-)"  Szóval erre a hétre abbahagyom István hírekért való szekírozását, elégedjünk meg ennyivel!

 Végezem a konkrét beszámolót egy linkkel, mely a párizsi hajókiállítás alkalmából készült poster a résztvevőkkel, akinek nem jutott a budapesti találkozón és kíváncsi rá, esetleg letöltené, kinyomtatná, íme:

És folytatom a versenytársak bemutatását  a brit ( hogy mi a különbség a "brit" és az "Egyesült Királyságbeli" közt, arról fogalmam sincs, egyszer Cardiffban megkérdeztem egy helybélit, hogy ő most épp angol, vagy walesi, azt válaszolta, I'm British!) 

                                                 Ertan Beskardessel


ertan-beskardes-profile.jpg

57 éves  és körülbelül annyira brit amennyire Kopár István amerikai, ő Isztambulban született és a Boszporusz hullámain kezdett hajózni egy evezős csónakkal, szóval török. Aminek persze az égvilágon semmi jelentősége nincs sem a vitorlázás, sem a verseny szempontjából. Mint nyilatkozta, egész életében önálló volt, most is saját vállalkozásából, a "Mess Dress Limited"-ből  finanszírozza magát és a felkészülését. Ahogy nézem a cég katonai kitüntetések, érmek, medálok, plakettek és díszek kereskedésével biztosítja, hogy Ertan minden energiáit a vitorlázásra fordíthassa. Talán az lehet ennek az alapja, hogy számunkra bármilyen szokatlan is, léteznek olyan országok ahol negyed évszázadonként nem dobálják a kukába a korábbi érdemérmeket és a korábban szerzett érdemek nem válnak néhány évtized múltával titkolnivaló szégyenné.

Bár már nem fiatal, mégsem mondható igazán  "öreg vitorlázónak",  nyílttengeri vitorlázással  1998-óta foglalkozik.  Eredetileg a 2022-es GGR versenyre tervezte az indulást, de annyian léptek vissza az idei versenytől, hogy felismerve a lehetőséget tavaly vásárolt Szardínián egy Rustler 36-ot a "Lazy Otter"-t ( magyarul Lusta Vidra) és hozzálátott a felkészítéséhez. ertan_beskardes_hajoja.jpgAlighanem most is azon dolgozik, mert a fellelhető kevés információ alapján a verseny indulási feltételei közül az április 30.-áig előírt 2000 tengeri mérföldes szólóvitorlás kvalifikáció megszerzésére a jövő hónapban akar indulni Szardíniából Angliába. Nos nem fogja nagyon túlteljesíteni a távot, ahogy most méricskélem a térképen, ez szinte pont annyi. Szívesen szolgálnék róla ennél több indformációval, de Ertan Beskardesről semmi egyebet nem találok az Interneten.

 A következő versenyző az olasz

                                                         Francesco Cappelletti

francesco-cappelletti_profil2.jpg

40 éves toszkánai illetőségű hivatásos vitorlázó. Különféle jachtokat navigált a Földközi-tengeren, Nyugat-Európa vizein és az Atlanti-óceánon át megrendelőknek, valamint  charterskipperként  (bér-hajókormányos) és vitorlás oktatóként működött, szóval alighanem szokva van a változatos viszonyokhoz. Ifjúkori hajózási gyakorlatot egy aprócska, mindössze 20 lábas (6m) hajócskában szerzett, mellyel a Toszkán partok és a szigetek közt hajózott, mindenféle elektronikus navigációs eszköz és robot(szél)kormány használata nélkül. Ezt a verseny honlapja, mely elég kevés információt közöl úgy tűnik fontosnak tartja megemlíteni, nos a tenger persze más mint a Balaton, de arrafelé a leghosszabb nyílttengeri  táv Elba szigete és Korzika közt 60 km, emlékeim szerint elég sokszor megtettük a Balatonon akár 6 m-nél rövidebb hajókkal is, robotkormány és GPS nélkül, márcsak azért is, mert még nem voltak feltalálva. Ezzel persze nem akarom egy cseppet se lebecsülni az olasz fiút, mert "nagykorában" már a hosszútávú nyílttengeri hajózásokkal alighanem alaposan bizonyított, csak azt gondoltam kicsit túltengőnek amit a GGR honlapja a bemutatásakor megemlített. Ahogy a versenyről nyilatkozik abban is az ragadta meg, hogy nincsenek modern eszközök, a navigáció olyan ahogy tanították akkor amikor még egyetlen viharlámpával felvértezve indult kis hajójával tengeri utakra. A Föld körbevitorlázása élete egyik fő célja volt és most ez a verseny alkalmat ad annak megvalósítására.

 A versenyre egy 1975-ben épített  Endurance 35 ketch-et választott ( kétárbocos vitorlás, melynél a hátsó árboc alacsonyabb az elsőnél, ilyen volt az 50 évvel ezelőtti győztes Robin Knox hajója is), szóval ez a hajó se egy fiatal darab, ráadásul eléggé romos állapotban lehetett amikor Francesco rátalált, például az  árbocai is hiányoztak minden hozzátartozó résszel egyetemben. Reméli, hogy ez az egyszerű építésű, robusztus hajó jól fog vizsgázni mind a könnyűszeles, egyenlítő környéki, mind a viharos déltengeri szakaszokon. A modell kiválasztásakor döntően esett latba a kényelmes belsőtér, a tágas fedélzet és a biztonságos cockpit, A  felújítást  baráti segítséggel maga végezte, a hajó a keresztségben a "OO7" nevet kapta. Ezen a filmen látható a munka és eredménye, meg természetesen ahogy valamennyi versenyző a bemutatkozásakor  ő is részletezi a verseny sajátosságait is, úgy hogy ha valaki olaszul is hallani akarja itt megteheti. ( a szöveg ikonra kattintva beállítható az angol fordítás, magyar sajnos nincs) A film címe "Kevesebb mint 200 nap az indulásig."  https://www.youtube.com/watch?time_continue=165&v=iPQ4FKQKfQM Korábban Are Wiig kapcsán említettem az elfogultságomat az északiakkal kapcsolatban, nos ezzel a kedves vidám olasz fiúval az anyanyelve miatt vagyok elfogult, amit itt elmesél ugyanezzel a szöveggel gitárkísérettel is meghallgatnám.( Egyszer Triesztben hallottam ahogy egy rendőr, olyan százhúsz kilós Bud Spencer forma leállított egy autóst valamiért és elkezdett neki magyarázni. Alighanem a carabinierik kórusában ő volt a basszista, mert ahogy beszélt az maga a zene volt, "g" kulcsban valahol az alsó harmadik, negyedik pótvonal környékén. Bár az autós nem úgy tűnt hogy élvezi...)

Mindenesetre a hajó szemmel láthatóan készen van és elég meggyőzőnek látszik. A széles kabintető terjedelmes belteret sejtet, ami az egy évre szolgáló készletek elraktározása és  mellette a férőhely szempontjából nem mellékes. https://www.youtube.com/watch?v=npoXzqik6X8  A többi kiderül a rajt után. Tehát ő volt a verseny egyetlen olasz résztvevője Francesco Cappelletti.

 

A  pénztámogatás egyre fontosabb, ha lehet egyáltalán fokozni a nagyon fontosat. Megismétlem, "kétszer ad aki gyorsan ad", most kell a pénz, nem akkor amikor már folyik a verseny, most jönnek a végső nagy kiadások.  István így ír erről, amikor rákérdeztem mikor indul át az Atlantin és meddig tartanak még ezek a nagy pénzköltések: "Legjobb esetben március legvégén, április elején indulhatok, de lesz egy Bermuda megálló és az sem lesz ingyen. Utána Angliában lesz  minimum 3 hét tartózkodas, ahol a hiányosságokat kell pótolni, javítani, ami persze további pénz. A race village (versenyzői falu) Franciaországban ugyancsak nyeli majd a pénzt, így a Július 1-ig minden fillér jól jön... Nos ehhez nincs mit hozzáfűzzek. Aki nemcsak szenvtelen külső szemlélője akar lenni a kalandnak, hanem valamelyest résztvevője is, az Kopár Istvánt kétféle módon támogathatja. Vagy ITT  http://koparsailing.com/donate/ PayPal -on kleresztül dollárátutalással, vagy az alanti hazai számlára forintátutalással itt

Számlatulajdonos:  BARTYIK VILMOS ISTVÁN

                                Budapest Bank

Számlaszám:       10103104-66444700-01003009

A "Közlemény" rovatba kéretik beírni " Kopár", valamint az adományozó nevét, amennyiben egyetért annak nyilvánosságra hozatalával! Az összeg ( ha csak külön nem kéri az adományozó) nem fog szerepelni sehol.

A támogatók listájának mai állása : 

Bartha Gábor,  Rozs Gergely,  Huoranszki Máté,  Orbán Péter,  Jankó György (többször),  Kuzsel Tamás,  Vadász László,  Dzsiki Ferenc,  Bartyik Vilmos,  Csikós László,  Antal Péter,  Radics Gyula, Steve Rakoczy & Liz (De hát azért mi tudjuk, hogy ők az Ausztráliában élő sikeres feltaláló mérnök, Rákóczy István és  felesége Szepessy Piroska  a pearthi egyem kutató professzora) Tóth Mihály, Szecskő Tamás,  Ángyás Orsolya,  Anonim 50 $,   De Chatel András,  Szendrey Józsefné,  Anonim 50 $,  Reisch Richárd, Kóka János,  Kocsis Csaba,  Csete András,  Anonim 20000Ft, Tóth Mihály (mégegyszer),  Méder István,  Méder Áron,  Poller Tamás

A következő, GGR 2018 27. fejezet várhatóan február 15.-én jelenik meg.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kopar.blog.hu/api/trackback/id/tr3513630104

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása