Ahogy az előző részben is említettem, Kopár István fuldoklik a verseny rendezője által teremtett bürokrácia tengerében. Írtam neki, hogy "nemelehetnee" lázadni a versenyzőknek az ellen a hülyeség ellen, hogy csak kazettás magnót, meg celluloid filmes képrögzítőket lehet használni, ahogy ausztrál barátom RP írja, "Ha mindenben a korhűség a cél akkor muszáj a trapéznadrág és a Beatles frizura is?" István lakonikusan csak ennyit válaszolt :"ez semmi, most kaptam a felszólítást, hogy a 37-es rajtszámom körül a fehér kört 6 cm szélességűre kell növelnem..."
( Ma éjjel kaptam Istvántól a választ, amikor az alanti inverterre rákérdeztem, engedélyezték az akkus fúrógépet , mert állítólag 50 éve már létezett, bár alig hiszem, hogy Robin Knoxnak, vagy Bernard Moitessiernek lett volna)
Máshol ezt írja: "Bevallom legszívesebben ágyba zuhannék, nemcsak a mai nap frusztrációitól , hanem a 2015 ősze óta tartó folyamatos hajóépítés , versenyre készülés mostanra kulmináló kimerültségétől. Már csak 4 hónap van rajtig és a Puffin még mindig hiányos. A rövidhullámú rádiót ugyan már beszereztem és be is szereltem, de az antennaként használt árboc hátramerevítőt ma ki kellett vennünk , mert annak kiszigetelését korábban nem jól oldottuk meg. A hajó elektromos hálózatát is át kell alakítanunk , mert a versenyben előírt műholdas nyomkövető folyamatos üzemeltetése napelemeket és szélgenerátort igényel.
Miközben az előírt mentőtutaj, túlélő ruha, számtalan biztonsági kellék és az élelem beszerzése meg megoldatlan. Hab a tortán, hogy versenyrendezőség az utolsó pillanatra tartogatta a verseny kvalifikáció adminisztrációs akadálypályáját és olyan tanfolyamok elvégzését követeli amelyekről eddig szó sem volt.
Csak a barátok, szurkolók tartják bennem a lelket. Miközben nagy cégek változatlanul ignorálnak a kicsik , egyéni vállalkozók és a kevésbe módos emberek segíenek, ahol tudnak."
Miközben igyekszik megfelelni a versenyelőírásoknak, bosszantó idő és energiaigényes apróságok őrlik fel energiáit. Pl. a Puffin az egy Tradewind 35-ös amit 1986-ban építették Angliában. A beépített réz cső ami a gázpalackoktól a konyhai tűzhelyhez megy 8 mm átmérőjű. Ez a rendszer bővül szerelvényekkel, gázkályhával a felújítás során, továbbá máshova kerülnek a palackok mint eredetileg voltak, tehát mindent át kellett alakítani. Mindezt az USA-ban, ahol is minden inch szabvány (azaz hüvelyk, ami ráadásul még a collal se stimmel csak majdnem), a 3/8 hüvelyket kell csatlakoztatni a 8 mm-hez. És ezek nem olyan szerelvények amik a sarki boltban kaphatók. István ezt írja egyik Emailben: "A propán gázos konyhai tűzhelyemet nem tudom bekötni, mert a hajó eredeti 8 mm-es rézcsövéhez nem találok metrikus csatlakozót."
Mondom, ránézvést ezek apróságok, de amikor elakad az ember egy ilyen apróságon akkor az alkalmasint több nap utánakavarás és persze pénz, pénz, pénz.
Jött ajándék, amiről már korábban írtam. Egy VHF rádiótelefon és egy inverter, melyeket István már be is szerelt a Puffinba. 
Így ír az ajándékozókról: "Sike László és felesége Carolann Sike. Csodálatos magyar -kanadai házaspár, akik megjártak még a Szaharát is motorkerékpáron és jelenleg New -Brunswikban élnek. Laci még a Szentpétervari Yacht Club tagja is lett és megszerezte az engedélyt (Szovjet) anno, hogy átvitorlázhasson az Északkeleti Átjáron, sajnos a veséje felmondta a szolgalatot és most fél vesével , de duplára nagyobbodott magyar szívvel támogat engem. Az inverter, amit tegnap küldött 12 V-ból állít elő 110 V-ot, amivel tudom tölteni az elemeimet ( fejlámpákhoz, fúróhoz stb.). László és Carolann nemcsak az első magyar, hanem az első vitorlázó a világon, aki Hudson után 400 évvel felvitorlázott a felfedezőről elnevezett öbölbe, és ezt tette 1985-ben. Különleges vállalkozásukról részleteket a "Something Worth Doing" c. könyvből tudhat meg az angolul olvasó , de a 108 napos 3600 mérföldes subartic vitorlás kalanjukról a rangos Cruising Word is irt illetve a Sike házaspárnak ítélte az 1986-os Coastal Medalt (legrangosabb parthajózási kitüntetés). László a legféltettebb ereklyéit küldi Kanadából, hogy a Puffin elrajtolhasson. Ma délután érkezett meg legújabb ajándék csomagja amelyben elküldte a Hundson öblöt megjárt Canon fényképezőgépét
és a ruhatáramban van a Laci egykori viharöltönye is. Felesége, Carolann egy bájos , támogatást toborzó szórólapot tervezett és azt 500 példányban kinyomtatva küldte meg, hogy adakozásban nehogy lemaradjon a férjétől."
A csomagban volt még a VHF rádiótelefon és az inverter. Ahogy István írja : "Megjött a Mikulás!"
A rádió-iránymérő, a rövidhullámú rádió hangszórója és kontrollpanelja.
A rövidhullámú rádióállomás a mennyezet alá került , (ahogy nézem van itt még szerelnivaló)
és az antenna hangolóegysége is. (Persze csak ha jól forgattam a képeket {ilyen apróságok miatt nem szekálom Istvánt, van neki rajtam kívül is elég baja}, a jobb alsó sarokban látható spannerből következtettem ki a pozíciót, ami alighanem egy fedélzeti bekötőpontot feszít le a hajó oldalához, vagy egy válaszfalhoz )
Egy különlegesség, Istvának sikerült a "hatch"-ekre ( fedélzeti vízmentes, nyitható nyílásfedők, amik felülvilágító-szellőző ablakként, cuccok és személyek ki-be közlekedtetésére szolgálnak) árnyékoló tetőket szereznie, ez a trópusokon lesz rendkívül hasznos.
A biztonsági előírások szerint kötelező az AIS a hajón. Ez olyan berendezés mely VHF sávban kommunikál azokkal a hajókkal amiken van ugyanilyen készülék és GPS segítségével kijelzi a saját pozíciót és a VHF hatótávolságon belül lévő más hajók pozícióját. Amennyiben ütközésközeli helyzet áll fenn jelzést ad. Miután a verseny lényege a klasszikus navigáció, ezért csak valami lebutított készülék jöhet számításba, ami csak vészjelzést ad, de koordinátákat nem. A verseny rendezője erre a célra a NOMAD készülék alkalmazását írta elő (https://www.youtube.com/watch?v=ze44zSfaDrk), amit, ahogy a videót nézem arra fejlesztettek ki, hogy a meglévő laptophoz, mobiltelefonhoz, csatlakoztatva működjön quasi chartplotterként, tehát a saját hajón kívül a környezetben lévőket is mutatva. ( a chartplotter az olyan képernyős eszköz mely egy térképen mutatja a saját hajó helyzetét). Miután se mobiltelefon, se laptop nem lehet a hajón, így a készülék csak riasztásra lesz alkalmas. A baj ( az árán kívül) csak az, hogy ezt a készüléket nemrég fejlesztették ki az USA-ban még nem is kapható, Angliában kell majd beszerezni.
Helyhiány ( és alighanem pénzhiány) miatt a korábban tervezett több napelem helyett csak egy lesz a Puffinon, a dodger tetejére felerősítve. Ebből is a drágább fajtát kell venni, mert a dodger ívelt tejére csak ilyen hajlítható napelem jöhet számításba. https://www.solbian.eu/en/sr-series/68-sr-62.html
Angliában ha minden jól megy elkezdik készíteni a Puffin vitorláit ( hogy odáig, keresztbe az Atlantin milyen kanavászokkal küzdi át magát az egy más kérdés). A vitorlaszabóval folytatott hosszas levelezésből egy bekezdést idézek:
"A rendelés tételeinek megerősítése függ a költségvetésem alakulásától, szükségem lenne a kért vitorlák tételes áraira." Ahogy írtam, pénz, pénz, pénz. Az óra pedig ketyeg a rajtig már csak 121 nap van hátra.
Hát ezen a héten ennél több hírem nincs hősünkről, így rátérek az ellenfelekre.
Következő bemutatandó az ausztrál Kevin Farebrother
Pertből. 50 éves, foglalkozása tűzoltó, korábban SAS ("Special Air Service", szóval légideszant) katona. Vérbeli kalandor, háromszor mászta meg a Mount Everestet, amikor 48 éves korában a harmadik sikeres akció után megkérdezték mit érez, azt mondta nagyon elégedett, de a legjobban annak örül, hogy élve lejutott onnan a rossz időben. Szóval ő is olyan ember aki keresi a kihívásokat. A hegymászó expedícióra Sir Robin Knox-Johnstonnak az első GGR-ről írt könyvét vitte magával, melyet elolvasva az a meggyőződése támadt, hogy az 50 évvel ezelőtti verseny megnyerése sokkal félelmetesebb vállalkozás volt, mint feljutni a Csomolungma csúcsára. Szereti a magvas aranymondásokat, egyik rá legjellemzőbb, hogy " soha nem vagy élőbb mint amikor közel vagy a halálhoz". "Hát ő csak tudja" szögezi le egy internetes fórum, mert nem elégedett meg az Everesttel, a világ három további legmagasabb hegycsúcsának megmászására készül, ezzel ő lenne az első ausztrál akinek ez sikerül. Amikor nem mászik hegyekre akkor az UFO 34 jachtjával vitorlázik, hogy mikor oltja a tüzeket arról nem találtam információt. A GGR felkeltette az érdeklődését ( gondolom az Everestre sétálás közben egyik kezében tartott könyv olvasgatása adta az ötletet), így megvásárolta Don McIntyre ( a mostani verseny rendezője)Tradewind 35-ösét a "Silver Heels"-t( ugyanaz a hajótípus mint Kopár István Puffinja)
terve az volt, hogy gyakorlásképpen Sidneyből Perthbe vitorlázik vele, majd Ausztráliát megkerülve átkel a Csendes-óceánon, a Panama csatornán, végül az Atlanti- óceánt átszelve érkezik Falmouthba. Ezt az információt a verseny honlapjáról vettem, ehhez képest a Fb oldalán ezt a képet találtam
tejhát úgy tűnik átkeresztelte a hajót ( Sagarmatha "nepáliul" a Mount Everest ), valamint egy ismerőse február 2.-ai bejegyzését, miszerint ezt a hajót egy teherautón látta, amire Kevin azt válaszolta, hogy már egy Franciaországba tartó hajón kellene lennie, szóval alighanem ugrott a bemelegítésképpeni fél Földkerülés vitorlák alatt a verseny előtt. Még véletlenül sem akarnék ujjat húzni egy ilyen kőkemény palival mint Farebrother, de nekem nem igazán meggyőző ez az alulinformáltság a felkészülésének állásáról. Ilyenkor hajlamos vagyok megérteni Don McIntyre-t, hogy súlyos pénzbüntetések kilátásba helyezésével figyelmezteti a versenyzőket a felkészülésük állapotáról való adatszolgáltatási kötelezettségeik teljesítésére.
Ő volt tehát a halálközeli kalandok elkötelezett kergetője Kevin Farebrother.
Következő a francia Loïc Lepage
62 éves, nem találok olyan adatot róla mely versenyvitorlázó múltra utalna. Általában véve alig találok róla valamit. Az egykori tanár azt nyilatkozta, hogy fiatalkora óta vitorlázik, 20000 megtett tengeri mérföld van mögötte, benne négy transzatlanti átkelés. 2011-ben két év felkészülés után vágott neki egy First 35-össel régi vágya megvalósításának a szóló Földkerülésnek, de nem volt szerencséje, 10 nappal az indulás után Madeiránál ütközött egy vízben úszó konténerrel és két óra alatt elsüllyedt. De nem adta fel nagy álmát, melynek megvalósításához most ezzel a versennyel ismét közel került. Amúgy igazi sportember a kitartó fajtából, maraton és ultramaraton futó, triatlonista, "ironman", hegyikerékpározó, a 2015-ös Párizs-Brest-Párizs kerékpárverseny résztvevője ( az 1200 km !), szóval állóképességben aligha szenved hiányt. https://www.youtube.com/watch?v=XXikyUh2I7M
Hajója a "Laaland" nevű Nicholson 32 Ez a kép 2017 augusztusban készült róla, újabbat nem találtam. Ő sem viszi túlzásba a tájékoztatást.
Igazából amit találni lehet róla az Inteneten az 95 %-ban a GGR-el kapcsolatos, https://www.youtube.com/watch?v=nk-uH78mdls&t=2s tehát előtte mint vitorlázóról (vagy mint bármiről) semmi. Nem írt könyvet, nem jelent meg videomegosztó oldalakon, nem lehet tudni tanárként mit tanított és hogyan élt, szóval túl sokat nem tudtunk meg Loïc Lepageról, de hát majd a versenyben megmutathatja az oroszlánkörmeit.
Végezetül a sajnos elmaradhatatlan támogatásgyűjtés. Mint e fejezet bevezetőjében is említettem, nagyon kell a pénz, mert jelentős summákat kell Istvánnak kifizetnie az utolsó beszerzésekre. A listát a Facebook oldaláról vettem át ( az összegek természetesen $-ban értendők):
Mentőtutaj-Viking Rescueyou: 3 200
Túlélő öltöny, Mustang Ice Commander 1 305
Vészhelyzeti pozíció jelző rádió jeladó (epirb)-mcmurdo plusz 1 079
Orvosi ellátásra kötelező befizetés a rendezőnek 1 500
Fáklyák (offshore) 595
Hajóelhagyó túlélő készlet 2 699
Radar reflektor 229
Napelemek 250
Szél-Generátor-superwind 350 2 500
Az elektromos rendszer további alkatrészei 3 500
Rádió kommunikációs rendszer 6 500
Viharruha Musto 1 625
Egyéb ruházat 2 500
Élelem 30 dollár / nap 1 évre 10 800
Biztosítás a versenyre 12 000
Vitorlák 12 500
A csapat utazási költségei 10 000
Helyi díjak az Egyesült Királyságban és Franciaországban 10 000
Direkt nem adtam össze. Ehhez képest a kinti támogatásgyűjtő "Fund Raising" https://www.gofundme.com/racetheworld állása nem túl kecsegetető ( napok óta a végösszeg ugyanaz, de esküdni mernék, hogy volt már magasabb is, valaki visszavette a támogatást?), az itthoniról mindjárt szólok.
Kíváncsiságból meggoogleztam a túlélőruhát,
Komoly holmi, bízzunk benne, hogy nem lesz szükség az "élesben" való viselésére, mert ara való, hogy jeges vízben is kibírja benne valaki amíg a segítségére sietnek. Hogy hány napba tart a segítség na az a nagy kérdés.
A korábban itt és más fórumokon is gyakran emlegetett "sok kicsi sokra megy " elv egyelőre sajnos nem működik, mert hiányzik belőle a "sok". A hazulról ( és Ausztráliából) érkezett dollárbefizetések összege nem éri el a 4000 $-t, a forintbefizetések meg egyelőre alatta vannak a 500000 Forintnak. Abban biztos vagyok, hogy István mindenféleképpen el fog rajtolni, mert látom az a törhetetlen elszántságot ami hajtja. De ha pénzhiány miatt nem tud eleget tenni a mentőfelszerelések beszerzési kötelezettségének, akkor ezt csak a rajtvonalon kívül és versenyen kívül teheti, azaz még ha jó eredményt ér is el, akkor sem lesz a részvétele hivatalos. Ráadásul az élete fokozottabban veszélybe kerül. Ezért kérek mindenkit aki megteheti, támogassa! Mert ha a pénz miatt az élelmen kell takarékoskodjon, akkor is veszélybe kerül az élete.
Szóval aki nemcsak szenvtelen külső szemlélője akar lenni a kalandnak, hanem valamelyest résztvevője is, az Kopár Istvánt kétféle módon támogathatja. Vagy ITT http://koparsailing.com/donate/ PayPal -on kleresztül dollárátutalással, vagy az alanti hazai számlára forintátutalással itt
Számlatulajdonos: BARTYIK VILMOS ISTVÁN
Budapest Bank
Számlaszám: 10103104-66444700-01003009
A "Közlemény" rovatba kéretik beírni " Kopár", valamint az adományozó nevét, amennyiben egyetért annak nyilvánosságra hozatalával! Az összeg ( ha csak külön nem kéri az adományozó) nem fog szerepelni sehol.
A támogatók listájának mai állása :
Bartha Gábor, Rozs Gergely, Huoranszki Máté, Orbán Péter, Jankó György (többször), Kuzsel Tamás, Vadász László, Dzsiki Ferenc, Bartyik Vilmos, Csikós László, Antal Péter, Radics Gyula, Steve Rakoczy & Liz (De hát azért mi tudjuk, hogy ők az Ausztráliában élő sikeres feltaláló mérnök, Rákóczy István és felesége Szepessy Piroska a pearthi egyem kutató professzora) Tóth Mihály, Szecskő Tamás, Ángyás Orsolya, Anonim 50 $, De Chatel András, Szendrey Józsefné, Anonim 50 $, Reisch Richárd, Kóka János, Kocsis Csaba, Csete András, Anonim 20000Ft, Tóth Mihály (mégegyszer), Méder István, Méder Áron, Poller Tamás, Anonim 50$ ( mégegyszer), Kiss Ádám, Cziffra Péter, Giricz Zoltán, Kerényi István, dr Szini István, Rába Zoltán, Geráth János, Schöll Károly, Bagdi Attila, Szendrey Józsefné (mégegyszer), Kovács Krisztián, Székely Zsolt, Lakatos György, Ujhelyi Gáspár, Noll Adolf, Gavallér István, Juhász Tamás, Ganz Danubius Trading Co. Ltd. (ahogy István írja a legrégibb és legbefolyásosabb cég, mely 1989 óta támogatja tengeri vállalkozásait ), Galántai Nándor, Vankó Bence, Varró István
Kopár István hálásan köszöni valamennyi támogatónak az átutalásokat. Ahogy sokszor elmondta ez nemcsak pénz neki, hanem erőt ad, erősíti a hitét, hogy nemcsak magáért küzd. Különösen szívmelengető hogy a forintátutalások szövegrészében legtöbben biztató, bátorító, lelkesítő szavakat is fűznek az adományhoz, hála érte.
Ha szabad kérnem, az anonimitásnak természetesen nincs akadálya, de ne titkolja senki a nevét, ha csak nincs rá nyomós indoka! ( mondjuk olyan hatalmas összeget küld, hogy fél, rázuhan az adóhatóság) Egyrészt példát mutat a vállalt névvel, másrészt megkímél engem és Istvánt az odafigyeléstől, hogy amikor bejön egy összeg akkor evidenciában kell tartani, hogy "Jaj, akkor névvel vagy név nélkül közlendő?". Nekem egyszer sikerült is publikálni valaki nevét aki nem akarta, utólag kellett leszedi, szóval van nekünk elég nyűgünk enélkül is. Én a forintadományoknál le is egyszerűsítettem úgy, hogy aki nem kéri külön a névtelenséget, azt kirakom névvel. De István nálam disztingváltabb úriember, ő nem tesz ilyet, ő igyekszik odafigyelni, ami nem könnyű ebben a zaklatott időszakában. Kérem az olvasót ha teheti küldjön pénzt, hogy István anyagi helyzete reménytelenről legalábbis kétségbeejtőre javuljon!
A következő, GGR 2018 30. fejezet várhatóan március 8.-án jelenik meg.
