Pozíció helyi idő szerint 08 órakor 037° 49.182N, 071° 12.085W, sebesség 4,8 csomó, az idő melegszik 19° C van. Nagyjából a Bermudáig tartó első szakasz harmadánál járnak.

Miután az AIS-t kikapcsolták amint a hajóforgalom sűrűjéből kiértek, a nyomkövetés a korábban ismertetett oldalon nem lehetséges, ezért itt fogok, ahogy időm és a technika engedi, időnként pozíciót adni. A Puffin tegnapi (ápr. 30.) helyi idő szerint  20 órakor vett pozíciója  038° 42.660N, 071° 38.852W sebessége 6 csomó, hőmérséklet 15 °C 

Nézve a https://www.marinetraffic.com/en/ais/home/centerx:-73.916/centery:40.749/zoom:12

AIS nyomkövető oldalt, most halad el az East Riveren a Wards island mellett a Hell Gate alatt (ott most 14:10 van, ha tartja ezt a sebességet, két óra múlva lehet a Szabadság szobornál, onnan kb. még három óra a nyílt tenger, szóval még világosban kiér a "sűrűjéből".

( A rend kedvéért azoknak akiknek esetleg nehézséget okoz az oldal használata, megnyitás után a jobb felső sarokba a kereső rovatba (Vessel Port, etc.) a 368020850 számot kell beírni, majd miután rákattintva kiadja alá a hajó nevét és a kis  hegyes hajószimbólumot ami azt jelenti, hogy menetben van, erre kattintva megnyit egy mindenféle információt tartalmazó oldalt, a lényeg, lefele gördülve balra van a kis térkép, ott a zöld mezőben a "Show on live map" feliratra kattintva megjelenik a térkép. Mielőtt rutinból bezárja az ember a bal felső sarokban  felugró ablakot , érdemes az "ACTIONS ON MAP" felirat alatt rákattintani  a Show Previous Track feliratra, mert így lila vonallal berajzolja az indulástól megtett útvonalat.)

21:09 Érdekes dolgot produkál az AIS  nyomkövető, mely szerint most  a szárazföldön halad a Puffin, mert épp New York Lower East Sideot szeli keresztül, de az irányt nézve mindjárt kint lesz ismét a vízen, nagyjából a Brooklyn híd alatt.

2018 04.28. szombat 7:58   A 

https://www.marinetraffic.com/en/ais/home/centerx:-73.514/centery:40.900/zoom:17

weboldalon a "Satellite map"-et (jobb felső sarok, +/- jel alatti térkép ikonra kattintva) megnyitva látszik, hogy a Puffin a bójáról visszaállt a kikötőstégre. Az időeltolódás miatt ott még éjszaka van, ha minden igaz Kopár István nemsokára elindul.

Nézem a rajtlistát, legjobb esetben is már csak 19 versenyző lesz ott a  65 nap múlva esedékes rajtnál.  Mindössze ennyien maradtak  "állva" mostanra. Emlékeztetőül,  bő három éve 30 résztvevőre írták ki a versenyt, mely keret azonnal betelt és volt még ezen felül vagy féltucat várakozó a listán. Azóta folyamatosan hullanak ki az aspiránsok. És a "rostát" még mindig rázzák.   Nagyon szeretném azt írni, hogy végre meg lehet nyugodni minden sínen van, de ez alighanem  csak vágyálom. Ha netán valamelyik versenyző egy pillanatig is úgy érezné, hogy fellélegezhet, kész a hajója és már csak oda kell érnie a rajthoz ( az ember azt gondolná, hogy ez is épp elég szép feladat), akkor a rendező gondoskodik róla, hogy ismét csupa fül legyen.  Egy tegnapi (ápr. 20.) hosszú Email valamennyi versenyző számára fontos tudnivalókat, megjegyzendőket, kötelezőket tartalmaz. Mindenki azonnal adja meg a szállítási címet ahova elküldhetik számára a nyomkövetőket (yellow brick 3)! ( mondjuk aki épp hajózik a rajthoz valamelyik óceán közepén az hogy veszi az üzenetet és hogy adja meg és milyen címet?). Törölték a Falkland szigeteki bóját ahol az úton  készített filmeket ki lehetett volna adni, mert az ott uralkodó szokásos rettenet időjárás miatt kockázatos a megközelítés, pláne mindössze azért, hogy ott a kezébe nyomj valakinek  ötméteres hullámzásban néhány filmtekercset. Május elsejétől lesz egy Facebook oldal ahol minden versenyző nyomomon követheti az épp aktuális tudnivalókat (szóval szó sem lehet arról, hogy valaki csak úgy mobil internet nélkül elinduljon odavitorlázni Angliába). Nyomatékosan felhívatik mindenki figyelme rá, hogy ez nem online beszélgetésekre való és kérdések sem lesznek itt megválaszolva, kizárólag arra való, hogy mindenki figyelje mi az amit a komité számára kötelezően elrendel. (kicsit szabadon fordítottam, ennél udvariasabb a szöveg de ez az értelme). Az a bizonyos NOR hat pontban változott. Miután a többi kétszázat sem ismertettem, ezt is kihagynám, pláne, hogy van olyan közte, mint a  törvény módosításoknál szokott lenni, hogy a 4.10 bekezdés "ez és ez a mondata... így és így változik", csak épp a kutya nem tudja hogy is szólt a 4.10.  A lényeg a 4.10 úgy változik, hogy a YB3 ( yellow  brick nyomkövető)-ről naponta köteles mindenki egyszer bejelentkezni akár előre rögzített, akár egyéni szöveggel. Egy másik pontban közlik a megváltozott üzemanyag mennyiséget amit a hajók magukkal vihetnek literben és gallonban. Valami miatt két értéket adtak meg, 20 gallon, vagy 80 liter, illetve 40 gallon vagy 160 liter. Csak saccolni tudom, hogy  talán aki olajkályhával fűt, az viheti a dupláját. És még vagy hat bekezdés hasonlókkal, pl. részletes utasítás, hogy a kötelezően beszerzendő Iridium (műholdas) telefonokra amikről már korábban részletesen írtam, hogy és mint és mennyit kell fizetni és hogy kell majd használni, tárolni (merthogy persze nem vízmentesek). 

A mai nap ( ápr. 24. ) Kopár István 10 db( !!) különböző dokumentum másolatát küldte meg a rendezőségnek. Ezek a személyes képzéseinek, a hajójának, a rádióállomásának és a különféle biztonsági berendezéseinek hatósági, valamint gyártói megfelelési bizonylatai, valamint az egészségügyi megfelelésének dokumentuma. (Szóval csupa "bőrpapír"). Egy másik Emailben küldi azt a  nyolc darab  nemzetközi, illetve USA bizonyítványainak másolatát, mely különféle hajózásra és hajózással kapcsolatos tevékenységre feljogosítja. (És ebben nem szerepelnek a magyar hatósági jogosítványai, mert azért ne feledjük, hogy ő magyar tengerésztiszt és sportvitorlázó, de hát ez "odaát" a kutyát nem érdekli). Egy harmadik levélben a Puffin hivatalos hatósági szemléjének  16 oldalas jegyzőkönyv másolatát küldi a rendezőnek. Jó lenne azt hinni, hogy ezzel végzett a papírmunkával, de persze ez aligha van így, még egész biztosan ki fog derülni mit kell még jelentenie az átkelés alatt is, a jury rig (szükségvitorla) tesztről például már értesültünk..

Ápr. 25.-én újabb Email érkezett. Miután nem sikerült  általános szponzort találni a versenyre, a versenyzők a fővitorlájukon magát a versenyt fogják reklámozni. Mindenki köteles megadni egy  telefonszámot és egy címet, ahova leszállítják számára az öntapadós matricákat, melyeket szigorúan sík felületre fektetett, vadonatúj vitorlákra szabad csak felragasztani (és ha valaki már használta a vitorláját?), mindkét oldalra, a második és harmadik reffsor közé. Nyomatékos a figyelmeztetés, hogy senki ne szúrja el, tehát ne próbálja mondjuk a felhúzott vitorlára felragasztani, mert  el fogja rontani és a csere sokba kerül. Falmouthban várható még különböző reklám-molinók érkezése, ezeket  legalább a franciaországi  rajtig viselni kell a reklámfotók végett. Lesznek továbbá a hajótestre ragasztható öntapadós izék is, ezeket már a vízen lévő hajókra kell majd nagyon óvatosan felragasztani.

Örömteli változás történt a fotó-videókamerák vonatkozásában. Korábban említettem, hogy csak tekercsfilmes, illetve szuper 8-as mozifilmes kamerák engedélyezettek és hogy  véleményem szerint mekkora ökörség ezen a szinten ragaszkodni az 50 évvel ezelőtt is létező technikához olyan dolgokban, amiknek semmi köze a vitorlázás retro jellegéhez. Nem tudom mikor dőlt el és mikor kaptak erről a versenyzők értesítést, ezek szerint ebben a képtelen levélözönben elkerülte a figyelmemet, szóval mégiscsak engedélyezett a digitális technika használata. A mai Email csak azt köti meg, hogy mindenki köteles haladéktalanul bejelenteni jóváhagyásra, milyen típusú, modellszámú digitális képrögzítőket visz magával. Engedélyezettek a testkamerák, különféle sportkamerák, sőt úgy tűnik a ló túloldalára való átesés esete forog fenn, ilyeneket https://sjcam.com/product/sj7/ a verseny rendezője is a versenyzők rendelkezésére fog bocsájtani. Külön felhívatik a figyelem arra, hogy aki korábban nem használt ilyen eszközöket az ne ijedjen meg tőle (?) és időben kezdje megtanulni a használatát innen https://sjcam.com/sj7-star-official-manual-announcement/. Ennek fényében értelmet nyert egy korábbi, általam akkoriban nem értelmezhető pontja a versenyutasításnak, miszerint külön díjazni fogják azokat akik szuper 8-as filmkamerát használnak és használható filmekkel mutatják be az útjukat.

A mai (ápr 25.) Email még további hat bekezdésben részletez a promócióval, médiaeseményekkel, a versenyzőfaluról való tudnivalókkal, színpadi eseményekkel, bemutatókkal, az általános viselkedéssel kapcsolatos  tudnivalókat. Például, hogy ha a francia partok közelében esetleg a haditengerészet helikopterei, melyekről filmezni, fényképezni fognak, kerülgetik valamely résztvevő hajóját, akkor az esetleges utasok, legénység, azonnal tűnjön el a deckről és minden kormányos viselkedjen szólóvitorlázóként, kezdje el magát produkálni, hol a kormánynál, hol a vitorlákkal, kötelekkel, árbocon matatva, mert ezeknek a filmeknek később jelentős promóciós funkciójuk lesz. Már most jegyezze meg mindenki, hogy június 23.-a szombatra semmilyen programot ne csináljon magának, mert 13 órától késő estig prezentációk lesznek a versenyzők személyes részvételével. Mindenki figyelmét felhívják, hogy időben érkezzen meg Falmouthba, elfoglalni a kikötőhelyét, ahol ugyancsak fontos események lesznek, itt adják át a felszerelendő YB3 nyomkövetőket (ennek fényében nem egészen értem az öt nappal korábbi Emailben mért kértek ugyanerre szállítási adatokat, lehet, közben ők is "kapcsoltak"?), a havariakoffereket, június 12.-én pedig a Royal Cornwall Yacht Clubban délutáni tea keretében (azért ez Anglia)  lesz rövid biztonságtechnikai eligazítás. (azért a miheztartás végett azt is közlik, hogy vacsoráról már mindenki maga gondoskodjon), másnap pedig sajtókonferencia. Csak úgy eszembe jut, hogy ha valamelyik versenyző még sebtiben akar valami életbevágóan fontos dolgot szerelni a hajóján, vajh kizárják e a versenyből, mert elkésik emiatt a sajtótájékoztatóról, vagy elnézőek lesznek vele szemben...Ennyit mutatóban, mert a levél ennél terjedelmesebben cifrázza a sokoldalú tennivalókat, kötelmeket, figyelembe veendőket és utasításokat, de bevallom őszintén belefáradtam és másokat sem akarok vele fárasztani, csak azért részleteztem ennyire is, hogy érzékeltessem mi az a rengeteg cécó amivel jár ez a verseny és amiből alighanem SEMMIT nem kellett elszenvednie az 50 évvel ezelőtti eredeti indulóknak.

A legfrissebb hír, hogy   István szombaton, tehát április 28-án hajnalban indul a Puffinal New York Oyster Bayből, ahol a hajó  3 éves felkészítése folyt  Bermudára Ian Gumprechttel, a team managerével. Reményei szerint  a 600 tmf-es utat 4-5 nap alatt abszolválják, ott Ian kiszáll és István egyedül folytatja útját az angliai Sothamptonba. Az onnan 3000 tmf., ha minden jól megy május végére odaér. Ebben az estben marad egy hete kiemelni a hajót, ellenőrizni a feneket, az algagátlót, a cink anódokat és behajózni az Angliában készült új vitorlákat.

István felszerelte az AIS készüléket a hajóra ami már üzemel. Aki követni akarja, mostantól megteheti. Nekem még nem volt időm megküzdeni vele, de leírása szerint valamilyen ingyenes alkalmazást kell hozzá letölteni a netről, pl a "Find Ship"-et, ezt írta hozzá  Emailben amit az imént kaptam tőle: "A Puffin MMSI száma: 368020850. Ha rámész NY területére , Oyster Bayben látható a hajó..."

Kegészítés  04.26. 0:32-kor, én ezen az  oldalon  https://www.marinetraffic.com/en/ais/home/centerx:-72.9/centery:40.7/zoom:6  találtam meg a Puffint,  ezek szerint még mindig bóján áll.

A versenyutasítás szerint a versenyzőknek június 11.-ig kell Falmouthban jelentkezniük. A terminusok elég feszesek, reméljük, nem jön közbe semmi ami felborítja az időrendet. Ápr 24.-i Emailjében ezt írta: " Tegnap elkezdtem bepakolni az élelmet és úgy tűnik, hogy a 4 inch vízvonal emeléssel nem túloztam. Egy évre készletezni a hajót egyébként valódi kihívás,... Csak egymás  közt : ennyi energiát egyetlen vállalkozásomba sem fektettem , de lehet, hogy ezt csak a korom miatt érzem így???"( István utólagos engedelmével ezt az "egymás közt"-öt kiterjesztettem Rátok Olvasókra is.)"A jó hír, hogy végre itt is megjött a tavasz és, hogy a rossz hírekkel nem fárasztalak tovább."

Tetszettek hallani. TALÁN jön egy kis megkönnyebbülés a felkészülés finisében, a rajt előtt. Kopár István hálásan köszöni valamennyi  támogatónak  a pénzadományokat.  Ahogy sokszor elmondta ez nemcsak pénz, hanem erőt ad, erősíti a hitét, hogy nemcsak magáért küzd. Különösen szívmelengető hogy a forintátutalások szövegrészében többen biztató, bátorító, lelkesítő szavakat is fűznek az adományhoz, hála érte, de az indulás után már nem igazán venné a pénznek hasznát. A magam részéről ehhez annyit teszek hozzá, hogy a forintadományokat június 5.-éig gyűjtöm a számlámon a hazai élelmiszer-bevásárlásokra, melyet Évával a feleségével viszünk ki neki a rajthoz, illetve Euróra átváltva eljuttatom neki a franciaországi költségekre. Ez után az időpont után kérem ne küldjön senki pénzt! Ez nem vonatkozik a könyveladásokra, még van 26 darab a Kihívás I-II.-ből,

ezeket a könyveket 5000 Ft plusz 2600 Ft postaköltségért utánvéttel tértivevénnyel meg lehet rendelni. A könyvek Tordason vannak István feleségének édesanyjánál ( tudom "anyós" de az olyan csúnya szó), tehát aki esetleg ott venné át személyesen, az a postaköltséget megspórolhatja. A vásárlási szándékot kérem a tordas@t-online.hu Email címre Kovács Sándornénak, azaz Rozikának jelezni!

 Ha valaki még segítené most az utolsó percekben, azért még megteheti  ITT  http://koparsailing.com/donate/  PayPal -on keresztül dollárátutalással, vagy az alanti hazai számlára forintátutalással 

Számlatulajdonos:  BARTYIK VILMOS ISTVÁN

                                Budapest Bank

Számlaszám:       10103104-66444700-01003009

A "Közlemény" rovatba kéretik beírni " Kopár", valamint az adományozó nevét, amennyiben egyetért annak nyilvánosságra hozatalával! Az összeg ( ha csak külön nem kéri az adományozó) nem fog szerepelni sehol.

A támogatók listájának jelenlegi állása : 

Bartha Gábor,  Rozs Gergely,  Huoranszki Máté,  Orbán Péter,  Jankó György (többször),  Kuzsel Tamás,  Vadász László,  Dzsiki Ferenc,  Bartyik Vilmos,  Csikós László,  Antal Péter,  Radics Gyula, Steve Rakoczy & Liz (De hát azért mi tudjuk, hogy ők az Ausztráliában élő sikeres feltaláló mérnök, Rákóczy István és  felesége Szepessy Piroska  a pearthi egyem kutató professzora) Tóth Mihály, Szecskő Tamás,  Ángyás Orsolya,  Anonim 50 $,   De Chatel András,  Szendrey Józsefné,  Anonim 50 $,  Reisch Richárd, Kóka János,  Kocsis Csaba,  Csete András,  Anonim 20000Ft, Tóth Mihály (mégegyszer),  Méder István,  Méder Áron,  Poller Tamás,  Anonim 50$ ( mégegyszer),  Kiss Ádám, Cziffra Péter,  Giricz Zoltán,  Kerényi István,  dr Szini István, Rába Zoltán,  Geráth János,  Schöll Károly,  Bagdi Attila, Szendrey Józsefné (mégegyszer),  Kovács Krisztián,  Székely Zsolt,  Lakatos György,  Ujhelyi Gáspár,  Noll Adolf,  Gavallér István,  Juhász Tamás,  Ganz Danubius Trading Co. Ltd. (ahogy István írja a legrégibb és legbefolyásosabb  cég, mely 1989 óta támogatja tengeri vállalkozásait ),  Galántai Nándor,  Vankó Bence, Varró István,  Kurucz Péter (és a gyerekek születési sorrendben, Kata, Norbi, Balázs, Gergő és Árpi),  Egri Zoltán,  Koncz Ákos,  Zimányi András,  Anonim 100 $,  Tóth József,  Szendrey Józsefné (harmadszor),  Bárány László,  Sótonyi Botond,  Illy Gábor,  Kiss Tamás, Schopper Tibor,  Anonim 100$,   Kiss József,  Varga Krisztián,  Balassai Imre,  Szendrey Józsefné (negyedszer)

A következő, GGR 2018 37. rész várhatóan május 3.-án jelenik meg.

72 nap van hátra a rajtig. István ezt írta az előző fejezet megjelenése napján. "Holnap akartuk a Puffint vízre tenni, de csak most vettem észre, hogy péntek és 13.-a, így valószínű, hogy hétfőre napolódik a vízre szállás..".

Sajnos hiába kerültetett el a péntek 13, merthogy végül szombaton került vízre a hajó, amikor ilyen vaj idő volt,

viszont másnapra bejött az 50 csomós ( közel 100 km/óra) szél, ehhez való hullámokkal és majdnem az történt, hogy MINDENNEK vége van. István a hajóval a szerelőstéghez állt, ami egy patkó alakú úszó létesítmény, de a vihar még azt is megrongálta, ráadásul lévén hétvége, egyedül volt a kikötőben minden segítség nélkül, miközben láncok szakadtak és verődött, tört minden. Ezeket ma délután (17.-e) mesélte el telefonon, mert valami miatt az internet kapcsolatunk is megszakadt napokra. A hangján is éreztem a kimerültséget.

Hétfőn aztán jött a kikötő személyzet, de még azzal is hat órába telt, amíg teljes fordulaton bőgetett saját motorral meg egy motorossal kivitték a Puffint bójára, ahol biztonságban van, amíg a kikötőhelyet kitatarozzák (mert csak itt van még így egyben, miután helyreállt az Email kapcsolat, István annyit írt róla, hogy "szétesett"), de nem lehet tudni ez meddig tart, pláne ha az idő nem csitul. Most úgy bepakolni útra, úgy szerelni a hajón, hogy állandóan ki-be kell csónakázni, különösen ebben az időben, el lehet képzelni mennyire macerás. Pedig lehet, hogy búvárkodni is kell majd, mert gyanús hogy sérülhetett a vihar során a hidrogenerátor tartója. 

Komolyan mondom aggódom, hogy István most dől ki a felkészülés végén.  "Elfogtam egy levelet" amiben Ian Gumprechtnek, a team managerének egyebek mellett ezt írja: "Az elmúlt három évben szó szerint minden nap teljes munkaidőben dolgoztam a hajó felkészítésén. Állva eszem a konyhai mosogató mellett (hogy ne kelljen mosogatni) még a  fürdőszobában is ügyeket intézek, a családomat tökéletesen elhanyagolom és keveset alszom."

Amikor felhívott telefonon, rákérdeztem, hogy hogy áll a rádióval, mert ugye én nagyon akarnám, hogy tudósíthassak róla már az Atlanti átkelés során is. Azt mondta, még bekapcsolni se volt ideje. A jó rosszhír, hogy viszont MUSZÁJ lesz az átkelés során mobil internetet használnia, mert annyi jelentési kötelezettsége van még a rajtig, hogy csak így tudja megoldani. Például az előző részben említett NOR előírja a szükségvitorlázattal való 10 tmf-es háromszögpályán megtett próbavitorlázást. Erre már csak az átkelés során lesz alkalma és erről videofilmet kell készítsen, amit el kell küldenie Franciaországba, hogy kipipálják a NOR checklistán. Megkockáztatom, hogy ha 50 éve ilyen előírások lettek volna, akkor most nem lenne minek a jubileumára versenyt csinálni, mert SENKI el nem indult volna ekkora bürokrácia mellett.

István az indulást New York Oyster Bayből a Bahama-Southampton útvonalra pillanatnyilag 26.-ra, halasztotta, azaz a következő fejezet megjelenésének napjára, drukkoljunk, hogy ez alatt az egy hét alatt összejöjjön minden az induláshoz!

Kopár István hálásan köszöni valamennyi  támogatónak  a pénzadományokat.  Ahogy sokszor elmondta ez nemcsak pénz, hanem erőt ad, erősíti a hitét, hogy nemcsak magáért küzd. Különösen szívmelengető hogy a forintátutalások szövegrészében többen biztató, bátorító, lelkesítő szavakat is fűznek az adományhoz, hála érte.

Továbbra is rendkívül fontos, hogy minél többen támogassák őt, ezt megtehetik  ITT  http://koparsailing.com/donate/  PayPal -on keresztül dollárátutalással, vagy az alanti hazai számlára forintátutalással 

Számlatulajdonos:  BARTYIK VILMOS ISTVÁN

                                Budapest Bank

Számlaszám:       10103104-66444700-01003009

A "Közlemény" rovatba kéretik beírni " Kopár", valamint az adományozó nevét, amennyiben egyetért annak nyilvánosságra hozatalával! Az összeg ( ha csak külön nem kéri az adományozó) nem fog szerepelni sehol.

A támogatók listájának jelenlegi állása : 

Bartha Gábor,  Rozs Gergely,  Huoranszki Máté,  Orbán Péter,  Jankó György (többször),  Kuzsel Tamás,  Vadász László,  Dzsiki Ferenc,  Bartyik Vilmos,  Csikós László,  Antal Péter,  Radics Gyula, Steve Rakoczy & Liz (De hát azért mi tudjuk, hogy ők az Ausztráliában élő sikeres feltaláló mérnök, Rákóczy István és  felesége Szepessy Piroska  a pearthi egyem kutató professzora) Tóth Mihály, Szecskő Tamás,  Ángyás Orsolya,  Anonim 50 $,   De Chatel András,  Szendrey Józsefné,  Anonim 50 $,  Reisch Richárd, Kóka János,  Kocsis Csaba,  Csete András,  Anonim 20000Ft, Tóth Mihály (mégegyszer),  Méder István,  Méder Áron,  Poller Tamás,  Anonim 50$ ( mégegyszer),  Kiss Ádám, Cziffra Péter,  Giricz Zoltán,  Kerényi István,  dr Szini István, Rába Zoltán,  Geráth János,  Schöll Károly,  Bagdi Attila, Szendrey Józsefné (mégegyszer),  Kovács Krisztián,  Székely Zsolt,  Lakatos György,  Ujhelyi Gáspár,  Noll Adolf,  Gavallér István,  Juhász Tamás,  Ganz Danubius Trading Co. Ltd. (ahogy István írja a legrégibb és legbefolyásosabb  cég, mely 1989 óta támogatja tengeri vállalkozásait ),  Galántai Nándor,  Vankó Bence, Varró István,  Kurucz Péter (és a gyerekek születési sorrendben, Kata, Norbi, Balázs, Gergő és Árpi),  Egri Zoltán,  Koncz Ákos,  Zimányi András,  Anonim 100 $,  Tóth József,  Szendrey Józsefné (harmadszor),  Bárány László,  Sótonyi Botond,  Illy Gábor,  Kiss Tamás, Schopper Tibor,  Anonim 100$,   Kiss József,  Varga Krisztián,  Balassai Imre

A következő, GGR 2018 37. rész várhatóan április 26.-án jelenik meg.

ugyanitt rejtőzködik a különféle áramellátók elosztó kapcsolója a túláramvédelemmel, valamint az inverter. Bill Bingham  hajóelektrikus kötötte be az általam felszerelt kütyüket.

A szélgenerátor 

és a napelem is szitáló esőben. ( még mindig jobb, mint a tegnapi hóesés...)

A kitűnően működő autó- rádió-magnó 

vízhatlan hangfalakkal,

 Illetve az "ágyam" ami keskenyebb, mint a matróz agyam volt a Rába tengerjárón ( 60 cm), a végében felszerelt kis tájolóval.

 Az élelem az Atlanti átkeléshez, egyelőre még az autóban

Az előző, 34. részhez is fűzött István néhány megjegyzést .

"A mentőtutaj valóban $3,200 de el kellett küldenem egy  közeli szerviz állomásra, ahol felnyitják és beleteszik a rendezőség által előírt PBL ( personal EPIRB) és handheld VHF-et, potom $650-ért. (természetesen ez csak a behelyezés ára, mind az EPIRB bója mind a repülési frekvenciákon is forgalmazni képes kézi rádiótelefont külön kellett beszerezni) Az eddigi  megkövetelt egyetlen radar reflektor helyett most hármat kell beszerezni, felszerelni, ebből az egyik aktív, tehát kábelezni is kell. Eddig úgy volt, hogy a rendezőség adja a Satellite telefonokat, most már nekünk, kell beszerezni és fizetni az előfizetői díjat min. 5-6,000 $, stb., így az indulás inkább a hónap végére csúszik.

Ian , a team managerem egyre bőszültebb, látván , hogy Don gyűjti be a babérokat  a francia hajózási hatóságoktól a biztonsági követelmények  magas színvonala miatt a versenyzők kárára, miközben visszavonta a verseny díjakat és minden egyéb korábbi jutalmat..."

Ma (ápr 6.) olvasok egy levelet, amit Jane Zhou ( aki a GGR honlapja szerint a verseny Admin & Finance Directora ) írt a versenyzőknek. Egyrészt iszonyatosan hosszú, kinyomtatva lenne vagy három oldal, a szöveg olyan, hogy a google fordító cigánykereket hány tőle ( de tényleg, képes olyan aljasságra is, hogy komplett mondatokat kihagy, azt hiszi a rohadék, hogy nem veszem észre), másrészt embertelen mennyi adminisztrációs jelentési kötelezettséget hánytorgat fel, aminek a versenyzők még mindig nem tettek eleget. Egyetlen bekezdést idézek a levélből:

"Ha havaria történik a GGR során, a francia jogszabályok szerint a SZERVEZŐT kell hibáztatni, és mindaddig bűnösök vagyunk, amíg nem bizonyítjuk az ártatlanságunkat. Igen, így igaz. Ha valaki azt hiszi viccelek, Jean Luc majd elmagyarázza, amikor legközelebb találkoztok vele! Nem számít, hogy történt, a szervezőt hibáztatják. Nyomozásra kerül majd sor, melyben a szervező felelősségét alaposan megvizsgálják. A NOR (Notice of Race, azaz a  versenyzőknek szóló utasítások gyűjteménye, mely ahogy nézem lassan kötetekre rúg és a kötelezően beszerzendő eszközök meg dollártízrekre)  az egyetlen védekezésünk. Ez nagy felelősséget ró ránk, abban, hogy hogyan állítsuk össze és tartassuk be a NOR-t. Ha elnézőek vagyunk az egyes pontok betartásában, hogy  például valaki nyilatkozott e a szükségvitorlázat tesztjéről, ahogy azt a NOR előírja, és nem tudjuk ezt bizonyítani (a versenyzőknek egy 10 tmf-es háromszög pályát kell szükségvitorlázattal teljesíteni, amiről  bővebbet nem tudok mondani, mert a "szükségvitorlázat" az éppenhogy azt jelenti, hogy ha kidől valaki elveszti az árbocát, akkor a hajón lévő maradékokból összetákol valamiféle alkalmatosságot, amivel meghajtja a hajóját, nem gondolom, hogy azért a teszt során mindenki kidöntené az árbocát), hogy megmutassuk, hogy valóban ragaszkodunk ahhoz, hogy a résztvevők kövessék a NOR eljárást ...  akkor nagy bajban vagyunk, még akkor is, ha a balesetnek semmi köze a szükségvitorlázathoz vagy annak bizonylatolásához. Ebből meg fogod  érteni, hogy mért próbáljuk keményen betartatni a NOR-nak való megfelelést  és mért szabtunk ki NAGYON kemény bírságokat. Segíts nekünk és takaríts meg magadnak pénzt azzal, hogy  az elkövetkező regisztrációs folyamatra a lehető legnagyobb figyelmet fordítod."

Naugyehogymegmondtamhogybőrpapír!! (aki nem tudja mi az, két fejezettel előbb kifejtettem) Nem tudok megszabadulni a gondolattól, hogy hiba volt elvinni a verseny rajtját Falmouthból Les Sables d'Olonneba, az angolok talán nem lettek volna ennyire bürokraták, a másik amit gondolok, hogy ez, azzal árnyalva, hogy a francia versenyzőkre, akik  a francia szövetség tagjai, bizonyos adminisztrációs követelmények nem vonatkoznak, eléggé feléjük lejteti a pályát. De hát legyen ez csak az én összeesküvéselméletem. (Amúgy a verseny honlapján is látszik, hogy megélénkült a rendező-szervezői tevékenység, a városnévre kattintva a legújabb GGR hírekről tájékozódhat az aki olvas angolul.)

Kopár István lakonikusan  ennyit ír róla a rendező Don McIntyrenek: "Utálom ezt írni, de nem látom az USA-t a versenytárs nemzetek között, míg Franciaországot kétszer is ... így USA-val a szám 13 lenne, igaz?"

Elgondolkodtam rajta, hogy milyen kutyaszorítóban lehetnek a versenyzők, akik szemben azokkal a kevesekkel akiket bőkezű szponzor segít pénzzel és munkaerővel, egyedül küzdenek a felkészüléssel és miközben sanyargatott körülmények közt üres pénztárcával próbálják hajójukat fizikailag alkalmassá tenni a versenyre ( most kibeszélek valamit, Isvánnak eddig 18000 $ adósságot sikerült összeszednie, miközben a családi otthon már ráment a hajóra), ilyen remekbeszabott kötelezettségekkel kell még nap mint nap szembesülniük. Mert visszalépni MOST amikor már annyi minden ráment a felkészülésre, borzasztó lenne, szóval aki még állva marad az "fut a pénze után".  A szó szoros értelmében is. 50 éve még fel sem merültek olyan költségek, a rengeteg papírmunkáról nem is beszélve, mint amik most kikerülhetetlenek. Moitessier (aki valószínűleg megnyerhette volna a versenyt, de elment a kedve a befutás utáni hajcihőtől, meg az egész civilizációtól és még a győztesnek járó pénzjutalom se érdekelte, különben is még csak alig egy éve vitorlázott magányosan, inkább  csinált még egy fél Földkerülést és Tahitin kötött ki),  például villanyoszlopokból csinálta az árbocait, egy darab rozsdamentes verete nem volt a hajón, a vantnijai horganyzott drótkötélből voltak, melyekre a

spannereket békakörmökkel rögzítette és a kutya nem ellenőrizte milyen biztonsági berendezéseket visz magával, ha visz egyáltalán.

 Itt van előttem egy számla 675 angol fontról, ennyibe kerül az előző részben említett aktív radar transzponder/detektor. https://www.echomax.co.uk/  és még meg kell várni amíg megjön Angliából és fel is kell szerelni.

A versenytársak bemutatását  Tapio Lehtinen-nel folytatom.

A hatvan éves finn egész élete a tengeren zajlott. A Helsingfors Segelsällskap (HSS) Yacht Club 60 éves egykori kommodoréja hat évesen kezdett  Optimist osztályban. versenyezni.  Laserrel, majd 470-esel folytatta, végül az ultrakönnyű 29-es, kétszemélyes hajóosztályban való versenyzés után váltott tőkesúlyos hajóra, Harminc éven át versenyzett  klasszikus 6R jachtjával a May Be IV-el. Résztvevője volt az 1981-82-es Whitbread Földkerülő versenynek, a finn "Skopbank" hajóval, az 1985-ös kétkezes (két személy által vezetett hajó) Round Britain and Ireland Race-nek ( vitorlás verseny Nagy-Britannia és Irország körül), az 1986-os  2-STAR Azori szigetek "oda vissza"versenynek és a 2014-es Bermuda versenynek, szóval rendkívül tapasztalt versenyző.

A GGR-ről ezt mondja: "Azért veszek részt, mert imádom a vitorlázást és élvezem az életet a tengeren. Elfogadom a kihívást, de nem keresem a kockázatokat. Eltökélt vagyok és felkészült.  Ez egy verseny, de tisztában vagyok vele, hogy ahhoz, hogy egyáltalán eredményt érjek el, be kell tudjam fejezni ".

Hajója a "Asteria" egy Sparkman & Stephens tervezte  Gala 36-os, egyedülálló típus a versenyben, más nem indul ilyennel. 1965-ben épült, a legöregebb hajó az indulók közt, építése évében megnyerte  az első "One Ton" kupát, és longkieles elődje a későbbi, népszerű Nautor Swan 36-nak. Tapio miután Olaszországban megvásárolta, a Földközi -tengerről hazavitorlázott vele Finnországba, ahol a hajó  a larsmoi, Nordic Refit Centreben teljes felújításon és jelentős megerősítéseken esett át. Tapio, a verseny meglehetősen régen karbantartott honlapja szerint abban reménykedik, hogy az idei Húsvétra a hajó teljesen elkészül. Miután így a vége felé eléggé belefáradtam abba az internetes kutatómunkába amivel a versenyzők bemutatásához szükséges anyag összeállítása jár, kifejezetten örülök annak, hogy a finn nyelvű Facebook oldalán a legutóbbi bejegyzés 2017 november 19.-i keltezésű, így nem kell azzal foglalkoznom, hogy vajh kész lett e a hajó a múlt hétre és mi a további sorsa. 

 Ő volt tehát  Tapio Lehtinen.

És ezzel elérkeztem a GGR 2018 verseny utolsó résztvevőjéhez, ő az észt Uku Randmaa.

55 éves, három éves koránban kezdett el vitorlázni az apja hajóján, majd optimisttel, kadettal, Laserrel, 420-assal folytatta juniuor osztályban. 1984-ben nyerte el a "master" fokozatot a "Tallinn Marine University"-n, ezután kezdett nyílttengeri vitorlázásba, egy  Temptation Hansa 430-assal, indullt szólóversenyen Észtország-Izland oda-vissza távon, valamint 2010-12-ben teljesített egy Földkerülést több megállással.

A GGR-ről ezt nyilatkozta: "Egy valóra vált álom, verseny a világ körül igazi gladiátorok számára. A legjobb dolog számomra, hogy részt vehetek rajta, a legrosszabb, ha nem tudom végigcsinálni. Még ha nem is fogok nyerni, csak végigcsinálom, már akkor is valóra váltottam az álmomat. "

Ő is egy Rustler 36-ot választott, mint rajta kívül még hatan, a hajó neve "One and All"

Elsőre nem ezt a hajót nézte ki, de hamar felmérte, hogy nincs szüksége a tikkfa deckre, az orrsugárkormányra, vagy egy megállás nélküli  Földkerülő versenyen remélhetőleg  teljesen szükségtelen horgonycsőrlőre, szóval csupa luxusholmira, ezután vásárolta meg  Lionel Regnier (egy korábban visszalépett versenyző) hajóját. A hajó,  köszönhetően Leonel erőfeszítéseinek, szemmel láthatóan készen van, még a rajtszám is ott van az oldalán, sőt már  Les Sables d'Olonneba is megérkezett ( vagy már eleve ott is volt? végülis Lionel francia), szóval Uku Randmaa  azon kevesek közé tartozik, akik  már a biztos indulók közt vannak.

Szoktam panaszkodni, hogy az adakozó kedv Kopár István felé úgy tűnik fogyatkozóban van, de azért történnek szívmelengető dolgok. Tegnapelőtt például borítékban vettem át egy egyetemista diáktól 200 amerikai dollárt ( azzal a megjegyzéssel, hogy "neki most nagyobb szüksége van rá"), hogy kivigyem Istvánnak Franciaországba, a Schopper Tibor meg a tengert megjárt Nikon vízmentes automata fényképezőgépét ( 10 tekercs filmmel) bízta rám, hogy adjam át hősünknek, valamint egy kis kazettás magnót, abból a megfontolásból, hogy lehetnek dolgok, gondolatok a magányos vitorlázás közben,  amiket nincs éppen alkalom leírni, de mégis valahogy a megjegyzendők közt lenne a helyük. Mindenesetre üzenetet is küldött rajta Istvánnak, amit természetesen nem hallgattam meg, nem nekem szól. És amikor már búcsúztunk, még  pénzt is küldött velem István részére. (Ez utóbbi azért figyelemreméltó, mert Tibi magyar nyugdíjból él Görögországban a feleségével  hajóján a "Faun"-on, csak néha jön haza látogatóba. 85 évesen a kikötői szolgáltatásokért munkával fizet a görög tulajdonosnak, szóval azért van akit nagyon megihlet ez a kaland. https://artportal.hu/lexikon-muvesz/schopper-tibor-6157/  )

.

Kopár István hálásan köszöni valamennyi  támogatónak  a pénzadományokat.  Ahogy sokszor elmondta ez nemcsak pénz, hanem erőt ad, erősíti a hitét, hogy nemcsak magáért küzd. Különösen szívmelengető hogy a forintátutalások szövegrészében többen biztató, bátorító, lelkesítő szavakat is fűznek az adományhoz, hála érte.

Bár sokakat érdekel ez a projekt, de zsebremenően már nem akarnak részt venni benne. Ha mégis valaki meggondolná magát akkor megteheti   ITT  http://koparsailing.com/donate/  PayPal -on kleresztül dollárátutalással, vagy az alanti hazai számlára forintátutalással 

Számlatulajdonos:  BARTYIK VILMOS ISTVÁN

                                Budapest Bank

Számlaszám:       10103104-66444700-01003009

A "Közlemény" rovatba kéretik beírni " Kopár", valamint az adományozó nevét, amennyiben egyetért annak nyilvánosságra hozatalával! Az összeg ( ha csak külön nem kéri az adományozó) nem fog szerepelni sehol.

A támogatók listájának jelenlegi állása : 

Bartha Gábor,  Rozs Gergely,  Huoranszki Máté,  Orbán Péter,  Jankó György (többször),  Kuzsel Tamás,  Vadász László,  Dzsiki Ferenc,  Bartyik Vilmos,  Csikós László,  Antal Péter,  Radics Gyula, Steve Rakoczy & Liz (De hát azért mi tudjuk, hogy ők az Ausztráliában élő sikeres feltaláló mérnök, Rákóczy István és  felesége Szepessy Piroska  a pearthi egyem kutató professzora) Tóth Mihály, Szecskő Tamás,  Ángyás Orsolya,  Anonim 50 $,   De Chatel András,  Szendrey Józsefné,  Anonim 50 $,  Reisch Richárd, Kóka János,  Kocsis Csaba,  Csete András,  Anonim 20000Ft, Tóth Mihály (mégegyszer),  Méder István,  Méder Áron,  Poller Tamás,  Anonim 50$ ( mégegyszer),  Kiss Ádám, Cziffra Péter,  Giricz Zoltán,  Kerényi István,  dr Szini István, Rába Zoltán,  Geráth János,  Schöll Károly,  Bagdi Attila, Szendrey Józsefné (mégegyszer),  Kovács Krisztián,  Székely Zsolt,  Lakatos György,  Ujhelyi Gáspár,  Noll Adolf,  Gavallér István,  Juhász Tamás,  Ganz Danubius Trading Co. Ltd. (ahogy István írja a legrégibb és legbefolyásosabb  cég, mely 1989 óta támogatja tengeri vállalkozásait ),  Galántai Nándor,  Vankó Bence, Varró István,  Kurucz Péter (és a gyerekek születési sorrendben, Kata, Norbi, Balázs, Gergő és Árpi),  Egri Zoltán,  Koncz Ákos,  Zimányi András,  Anonim 100 $,  Tóth József,  Szendrey Józsefné (harmadszor),  Bárány László,  Sótonyi Botond,  Illy Gábor,  Kiss Tamás, Schopper Tibor

A következő, GGR 2018 36. rész várhatóan április 19.-én jelenik meg.

Húsvét hétfő, New York, Oyster Bay. Csak úgy mondom, hogy éppen a napelemet, az AIS antennát, a műholdas nyomkövető és a hidrogenerátor kábelbevezetésén kellene fúrni-faragni a decken.

Ez a harc lesz a végső...mármint a rajt előtt persze. Addig már csak 86 nap van hátra.

Nézem a VIKING mentőtutaj árajánlatát, amit István épp most (márc 29.) rendel meg, ára 3200 $ 

És a határidők folyamatosan érkeznek. Mai (márc. 30)  terjedelmes utasítás a rendezőtől, valamennyi versenyző kötelező ellenőrzésen vesz részt a hajójával június 20-22 közt pontos beosztás szerint. A 37-es rajtszámú Puffin mindjárt az első napon sorra kerül. A hajónak és a kapitánynak egész nap rendelkezésre kell állnia, mert bár az inspekció a tervek szerint két óránál nem vesz többet igénybe, de erre az időpontra tervezik a médiabemutatásokat és egyéb kötelezőket. A versenyzőknek be kell mutatniuk a hajóikon túl a biztonsági felszereléseiket, azok elhelyezését, a különböző dokumentumaikat, műszereiket, valamint számot kell adni róla, hogy mennyire képesek azok használatára. ( Személyes véleményem, hogy ez az egész felesleges, erre a két óra ha komolyan gondolják kevés, az, hogy mégis csak ennyi időt szánnak rá nekem nagyon "bőr papír" gyanús. Miután ezt leírtam a következő levélben megtaláltam a  listát, mely az ellenőrzendő tételeket tartalmazza.  164-et számoltam össze. A gyanúm erősödött. {szívesen megmutatnám, mert egy csomó tétel olyan benne, hogy egymagában több órás ellenőrzést igényelne, de fogalmam sincs PDF filet hogy lehet itt megjeleníteni}) Hosszas magyarázkodás után ( a cél az, hogy az emberi hibát minél jobban kiküszöböljék, az értékelés rendkívül fontos, az emberélet védelme, a különféle nemzetközi előírások stb)  kibújik a "lényeg" a zsákból, aki valamely tételben elmarasztaltatik, az tételenként 1000 €-val büntettetik. Ezt a barátságtalan verdiktet a levél zárómondata igyekszik oldani: " Reméljük NULLA € lesz a bevétel !!"

29.-én ajándék érkezett! A WEMPE német óráscég valahogy tudomást szerzett róla, hogy István kronométert keres ( igaz, hogy azóta már talált, akik olvassák ezt a blogfolyamot, pontosan tudják hogyan), és felajánlott egy vadonatúj hajó kronométert valamint egy barométert! Igaz annyiban nem ajándék, hogy miután körbejárták a műszerek a Puffinon a Földet, a Wempe jótékony célra szándékozik elárverezni őket. Ezen a képen már visszacsomagolva látható a két műszer, 

 de  elegáns körülmények közt adta át a WEMPE Egyesült Államok-beli képviselője.

( azért van stílusuk) A kronométer értéke amúgy 30000 $, 

tessék csak nézni, hogy nyúl hozzá az ember!

Oktatás is jár a műszerhez.

A barométer is gyönyörű darab

és a WEMPE ígért  még 5000 € támogatást is. Azt írják, az órát a hamburgi központban a legprecízebben kalibrálták, a pontossága tizenöt ezred másodperc, bár nem tudom mennyi idő alatt siet, vagy késik ennyit, ez órásoknak nyilván magától értetődik.

 Végre kész a gázszerelés

beindult a gáztűzhely  

és a gázkályha. Elmondani nem lehet mennyi probléma, alkatrészek utáni hajsza, idegeskedés van emögött az egyszerű kijelentés mögött. És persze költség....

                          A szélgenerátor is felköltözött a dobozából a csőárbocára.

A másolatban kapott levélváltásokból látom, hogy előrehaladott állapotban van az élelmiszerbeszerzés egy újabb szállítóval. Szóval kezdenek elvarratni a szálak, de a levelekből azt is érzem, mekkora a hajszoltság. Csak aggódni tudok, mert ebben a pillanatban a legcsekélyebb hiba, betegség, vagy egyéb külső zavaró körülmény az egész vállalkozás kudarcát okozhatja. Nem követem el azt  a hibát, hogy ilyen felesleges tanácsokat adok neki, hogy "vigyázz magadra", mert tudja ezt ő nélkülem is, csak izgulok magamban. Kis illetlen intimpistáskodás részemről,  Sike Laci (akitől mint írtam sokféle ajándékot kapott István amit Kanadából a határon a vám elkerülésével csempészett át, hogy USA oldalon adja postára neki) felesége Carolinne egy kedves hangú levélben közöl Istvánnal, természetesen nagyon fontos dolgokat és kérdéseket, amikre sürgős választ vár, erre István Lászlónak magyar nyelven válaszolja röviden : "Kérlek, nagyon finoman jelezd az Asszonynak, hogy az indulásom közeledtével egyre kevésbe vagyok szalonképes, mert a hajó még mindig a parton áll befejezetlenül." ( Még ez a mondat is kuszább valamivel, az ékezeteken kívül a szórendet is helyre kellett kicsit rakjam, szóval István TÉNYLEG a végén jár az energiáinak és MINDENBEN már csak a 14.-i indulásra koncentrál. Tapasztalatból ismerem ezt a beszűkült tudatállapotot, ilyenkor az ember sajnos még a szeretteit, a  jószándékú segítőket is képes vérig sérteni, amit persze később duplán szégyell. )  És mire ezek a sorok  5.-én megjelennek a Neten, már csak 8 nap lesz hátra az Atlanti-óceáni átkelésig, ami ha úgy vesszük (nem is lehet másként venni) egyfajta rajtja a versenynek, mert időben kell Falmouthba érkezni, az ottani rengeteg betartandó határidős vizsgálat, a lényegi élelmiszer behajózás, esetleges hajómunkák és egyéb kötelezettségek miatt.

Lapzárta után érkezett a hír (sajnos nincs időm most javítani az ékezeteket), idézem: "Az indulas valoszinuleg csuszik, mert ujabb biztonsagi kovetelmenyekkel leptek meg bennunket a rendezok ( nyilvan kulso nyomasra).Az AIS es a az aktiv radar reflektor Angliabol erkezik talan a jovo heten, es azokat is be kell szerelni.A jo hir, hogy talaltam 2 szponzort, akik specialis elelmiszerekkel latnak el, de az is 10 nap mulva varhato csak..."

És akkor nézzük ki van még talpon a bemutatatlan versenyzőtársak közül! A hatból akik a tavaly karácsonyi párizsi találkozó posterjén itt mosolyognak a falon az íróasztalom felett már csak öt maradt visszalépetlenül, közülük az első a francia Philippe Péché.

57 éves,  VDH mellett ( Jean-Luc Van den Heede, aki annyira híres, hogy neve betűszó lett) ő Franciaország egyik legnevesebb vitorlázója . Ez a büszke breton több mint 300 ezer mérföldet teljesített  egy és többtestű hajókkal. Az elmúlt 20 évben Ausztráliában élt, eredményei tiszteletreméltóak, például Bruno Peyron-nal  kétszer nyerte el a Jules Verne Trophy-t , 50 nap alatt teljesítve a Földkerülést. Más híres vitorlázókkal, többek között Eric Tabarlyval, Michel Desjoyeaux-szal, Ellen MacArthur-lel, Armel Le Cléac'h-lel és Alain Gautierrel hajózott együtt , és a nyolcadik azok közül a kormányosok közül akiket  a Vendée Globe-on is külön hajóval induló PRB (francia építőanyaggyártó óriáscég) szponzorál.

A GGR-ről ezt mondta: "Csodálatos kihívás és kaland, pont jókor  jött nekem." Tehát ismét egy félelmetes ellenfél a legjobb korosztályból, akinek valószínűleg nem voltak filléres gondjai a felkészülés során.

Azért a "Laokoónt" senki nem tudja megúszni. (Talán nem véletlen, hogy MINDEN fellelhető képen Philippenek, fülig ér a szája ez az egyetlen kép amin nem mosolyog. Aki húzott már be kábeleket, csöveket hajóba az tudja miért.)

Hajója, hasonlóan további hat résztvevőhöz egy Rustler 36-os, szóval ő is akit anyagi megkötések nem korlátoztak ezt a leghosszabb hajót választotta. Erről itt nyilatkozik 

https://www.facebook.com/teamgregal/videos/1470551226336616/

Neve a szponzornak megfelelően PRB. Élete során a hajót többször is átkeresztelték. Korábbi tulajdonosa a neves  brit vitorlázó Ann Fraser versenyzett vele az 1986-os kétkezes (két személyes) transzatlanti versenyen,  San Diego-ból Alaszkába  és vissza. A hölgy a hajónak, mely az édesapjáé volt korábban  és akkor a "Grégal" nevet viselte, mint a papa korábbi valamennyi hajója, a "Gollywobblerot" nevet adta, ezt cserélte most a szponzor 2018 februárban PRB-re. Én szívből kívánom, hogy Philippe baj nélkül járja vele a tengereket, de hiszek a tengerészbabonában, miszerint a hajók szerencséjének nem tesz jót a névváltoztatás. A hajót 2016-17 telén teljesen felújították és 2017-ben több óceáni versenyt teljesítettek vele, szóval alaposan kipróbálták. Mivel Philippenek nem volt még szólóvitorlás gyakorlata, a GGR-en való indulás előtt 2000 tmf-es kvalifikációt kellett teljesítenie, ezt a  Vizcaya  öbölben tudta le, mely talán a legveszélyesebb európai tengerszakasz. A tapasztalatairól rendkívül optimistán nyilatkozik Péché, főleg a kis élettérben való folyamatos tartózkodás volt új a gyorsabb, nagyobb hajókhoz és társasághoz szokott versenyzőnek.

Hüm... a legkorábbi hajónév is ott van a tükrön, lehet, nemcsak én vagyok babonás.

A következő a brit Robin Davie

A verseny honlapja szerint a 67 éves cornwalli angolnak a "vérében van a tenger". Az 1968-as Sunday Times Golden Globe verseny idején az akkor 17 éves fiú azt mondta magában "Egyszer én is meg fogom csinálni". Húsz évig hajózott kereskedelmi tengerészként, utána már "csak" vitorlázott. A Földet először az 1990-es  BOC Challenge Around Alone Race során kerülte meg, majd az 1994-es és 1998-ad BOC szóló Földkerülő versenyeken is elindult. 1994-ben a Horn foktól ezer mérföldnyire elvesztette hajója árbocát, szükségvitorlázattal kerülte a "Fokot" és kötött ki a Falkland szigeteken. Első Földkerülő hajójának, szülőföldje után a "Spirit of Cornwall" nevet adta. Utolsó Földkerülése után az Amerikai Egyesült Államokban élt és csak 2017-ben tért vissza Angliába, hogy megvásároljon egy Rustler 36-ot, hogy felkészítse a mostani versenyre. Azt mondta " háromszor kerültem meg a Földet, valamennyi esetben  egy megállással, ez a verseny jó alkalom lesz rá, hogy megtegyem megállás nélkül".

Hajójának neve "C’est La Vie", az angliai Essex-ben vásárolta és a Rustler Yacht’s hajóépítő műhely közlében Falmouthtól nyugatra sajátkezűleg kezdett a felújításához. "Soha semmi se lett könnyen készen és semmi se úgy sikerült ahogy elsőre gondoltam és minél többet dolgoztam annál több tennivalót találtam." Olvasva a történetét, ugyanazokat csinálta a hajójával, mint Kopár István a Puffinnal, elképzelni nem tudom, hogy volt képes ezt egy év alatt véghezvinni. Ha tényleg egyedül, vagy legalábbis minimális segítséggel csinálta ezt a hatalmas munkát, ugyanúgy mint István, akkor ez az ember fantasztikus teljesítményre képes. Merthogy a hajó szemmel láthatóan készen van. 

Ő volt tehát az angol Robin Davie

A fejezet  "végére maradt a cukor", Susie Goodall.

Sokat sopánkodtam a versenyzők bemutatása során, hogy nehéz róluk anyagot összekaparni a Netről, hát Susieról ez nem mondható el. Az angol lány népszerűsége minden vonatkozó keretet szétfeszített. Miután az összes 30 évnél fiatalabb aspiráns visszalépett, 29 évével ő a legfiatalabb résztvevője a versenynek. Kora ellenére tapasztalt vitorlázó. Három éves kora óta vitorlázik, erről így beszélt: " amikor fiatal voltam (!) minden hétvégén és az ünnepnapokon a Wight szigetek környéki vizeken vitorláztam a Laserrel".  Előbb kezdett el Laser osztályban versenyezni, minthogy iskolába íratták volna. Fejlődése azóta is töretlen, 18 évesen lett vitorlásoktató, legutóbb egy 60 lábas iskolahajót vezetett, többek közt  skandináv vizeken. 

Az ebben a fejezetben bemutatott két másik (és  még további három) versenyzőtársához hasonlóan ő is egy Rustler 36-ot vásárolt, illetve vásárolt meg neki szponzora, a világ egyik legnagyobb csomagfutár cége a DHL, szóval a hölgy beletenyerelt a jóba. A hajó neve "Ariadne", mellyel 2017-ben egy oda-vissza átkelést valósított meg az Atlanti-óceánon át, hogy teljesítse a versenyhez a szólóvitorlázva kötelező kavalifikációs 2000 tmf-et. A hajó ezután visszakerült az angliai gyártóhoz teljes felújításra, melynek végezetével a londoni Boat Show-n átkeresztelték "DHL Starlight"-ra. Először titkolni akartam a sárga irigységemet, de nagyon kikívánkozik belőlem, hogy ahhoz, hogy  egy év alatt oda-vissza vitorlázzon és még a hajó teljesen fel is legyen újítva, hatalmas külső segítségre lehetett szükség, szóval ezen a reklámfotón kívül 

túl sokat nem dolgozhatott személyesen és egyedül a hajón. De ha már ilyen betekintést engedtem lelkem sötét bugyraiba, akkor ezt még tetézem azzal a szexizmussal ( a feministák amúgyis utálnak), hogy Susie abszolút értelemben is rendkívül csinos, ha meg az átlag lófejű angolokhoz képest nézem akkor meg gyönyörű. De NAGYON nem ez a lényeg. A lényeg, hogy ez a lány egyelőre ott van az egyre fogyatkozó mezőnyben, melyből már a felkészülés során kiestek elit vitorlázók, az idáig elért teljesítménye pedig mindenféleképpen méltóvá teszi, hogy ezen a versenyen ne csak a külső megjelenése okán figyelembe-veendő versenyzőként induljon. Több videó található róla az Interneten mint az összes többi versenyzőről együttvéve, néhányra érdemes rákattintani még az angolul nem beszélőknek is.

https://www.youtube.com/watch?time_continue=79&v=a479su4Yczc

https://www.youtube.com/watch?v=koV4kSqLQu0

https://www.youtube.com/watch?time_continue=6&v=YchW0tSp5dQ

Tudom, hogy ezek a (és minden) videók célzatosak, szerkesztettek, de engem akkor is meghat a mama szemmel látható féltése és gondoskodása.

Kopár István hálásan köszöni valamennyi  támogatónak  a pénzadományokat. Ahogy sokszor elmondta ez nemcsak pénz, hanem erőt ad, erősíti a hitét, hogy nemcsak magáért küzd. Különösen szívmelengető hogy a forintátutalások szövegrészében többen biztató, bátorító, lelkesítő szavakat is fűznek az adományhoz, hála érte.

Egy művészi kép  bekerült a "Good Old Boat Magazine"-ba is.

Sajnos az adakozó kedv úgy tűnik fogyatkozóban van, de azért ezen a héten is érkezett egy forint-adomány itthonról (legalább egy minden héten akad).  Bár sokakat érdekel ez a projekt, de zsebremenően már nem akarnak részt venni benne. Ha mégis valaki meggondolná magát akkor megteheti   ITT  http://koparsailing.com/donate/  PayPal -on kleresztül dollárátutalással, vagy az alanti hazai számlára forintátutalással 

Számlatulajdonos:  BARTYIK VILMOS ISTVÁN

                                Budapest Bank

Számlaszám:       10103104-66444700-01003009

A "Közlemény" rovatba kéretik beírni " Kopár", valamint az adományozó nevét, amennyiben egyetért annak nyilvánosságra hozatalával! Az összeg ( ha csak külön nem kéri az adományozó) nem fog szerepelni sehol.

A támogatók listájának egy hete változatlan állása : 

Bartha Gábor,  Rozs Gergely,  Huoranszki Máté,  Orbán Péter,  Jankó György (többször),  Kuzsel Tamás,  Vadász László,  Dzsiki Ferenc,  Bartyik Vilmos,  Csikós László,  Antal Péter,  Radics Gyula, Steve Rakoczy & Liz (De hát azért mi tudjuk, hogy ők az Ausztráliában élő sikeres feltaláló mérnök, Rákóczy István és  felesége Szepessy Piroska  a pearthi egyem kutató professzora) Tóth Mihály, Szecskő Tamás,  Ángyás Orsolya,  Anonim 50 $,   De Chatel András,  Szendrey Józsefné,  Anonim 50 $,  Reisch Richárd, Kóka János,  Kocsis Csaba,  Csete András,  Anonim 20000Ft, Tóth Mihály (mégegyszer),  Méder István,  Méder Áron,  Poller Tamás,  Anonim 50$ ( mégegyszer),  Kiss Ádám, Cziffra Péter,  Giricz Zoltán,  Kerényi István,  dr Szini István, Rába Zoltán,  Geráth János,  Schöll Károly,  Bagdi Attila, Szendrey Józsefné (mégegyszer),  Kovács Krisztián,  Székely Zsolt,  Lakatos György,  Ujhelyi Gáspár,  Noll Adolf,  Gavallér István,  Juhász Tamás,  Ganz Danubius Trading Co. Ltd. (ahogy István írja a legrégibb és legbefolyásosabb  cég, mely 1989 óta támogatja tengeri vállalkozásait ),  Galántai Nándor,  Vankó Bence, Varró István,  Kurucz Péter (és a gyerekek születési sorrendben, Kata, Norbi, Balázs, Gergő és Árpi),  Egri Zoltán,  Koncz Ákos,  Zimányi András,  Anonim 100 $,  Tóth József,  Szendrey Józsefné (harmadszor),  Bárány László,  Sótonyi Botond

A következő, GGR 2018 35. rész várhatóan április 12.-én jelenik meg.

 Don MacIntyre , a verseny rendezője mindenre gondol. A versenyzők megkapták a kikötőhelyük térképét Les Sables d'Olonneban, ahol május végétől a rajtig elhelyezve lesznek. Nem tudom mennyi éppen a folyamatosan csökkenő induló létszám, mindenesetre itt már csak 19 helyet látok a számukra. Viszont ott látom a "Spirit of Hungary"-t ami ugye a Fa Nándi hajója, nem tudom az apropót, a Vendée Globe  2017 februári  befutója óta ott áll?

A rendezőség mindazonáltal figyelmezteti a versenyzőket, hogy az angliai Falmouthban nem lesz ilyen fényűző a kikötés, az érkezési sorrend fogja eldönteni kinek lesz jobb helye a móló mellett és ki lesz az akinek nem jut hely, csak a korábban érkező hajókra tud majd rákötni, szóval  aki jó helyet akar igyekezzen! (részemről egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy a partfal melletti hely a jobb, mert rajta keresztül trappol át mindenki aki a külső hajóra jár ki-be, gondolom jeljen esetben rengeteg motyóval rengeteg ember rengetegszer)Műholdról így néz ki.

Don továbbá figyelmezteti a versenyzőket, hogy időben kezdjenek el dolgozni az YB3 ( a műholdas nyomkövető, az YB a "yellow brick" azaz "sárga tégla", ha jól gondolom az Óz a Csodák csodája meséből, ahol a Dorothynak a sárga tégla úton kellett mennie a varázslóhoz) egységeken előre rögzített üzeneteken. "Meg kell értsétek" fogalmaz a rendező, hogy idő kell a készülék billentyűzetének használatához, így az üzenet bevitele hosszadalmas. Az előre rögzített üzenetek használatával sok idő takarítható meg. Ilyen legfeljebb 90 lehet ... az első 10-et a GGR adja. Gondolom ha valaki nem foglalkozik ezzel jóelőre, a versenyben már nem lesz kitől kérdeznie, ha nem boldogul ezzel a feladattal.

A nyomkövetési adatok a saját E-BLOG-on elérhetőek lesznek az YB  térképen keresztül, amelyet a versenyző fel tud tölteni a saját weboldalára. Viszont NEM lesz képes mutatni más résztvevőket, de a GGR nyomkövető oldalra felmenve, követhető az egész flotta. A versenyzők hívják fel követőiknek a figyelmét, hogy ehhez Ingyenes mobiltelefon-alkalmazást tölthetnek le.

A levél felhívja a versenyzők figyelmét, hogy sajnálatos eltérés mutatkozik a különböző befizetendő összegeknél az "előírás" és a "teljesítés" oszlopok között ( egészségügyi szolgáltatás ára, párizsi vonatjegy ára, stb) a szükséges befizetéseket még a rajt előtt a Jane nevű hölggyel szíveskedjenek egyeztetni.

Aki még nem kötött biztosítást az várjon vele még egy hetet, mert lehet hogy jön egy biztosítási szponzor 3 millió angol font vagy Euro  fedezettel a versenyhez.

A rajt előtt június 12 és 29 közt hét darab különféle vitorlás-, verseny- és sajtóértekezleten kötelező a versenyzők team magagereinek részvétele, de fontos a verseny rendezőség szempontjából, hogy a felelős  managerek szükség esetén elérhetők legyenek akkor is ha a versenyzők már a tengeren vannak. 

A rendező felhívja a figyelmét a résztvevőknek, hogy mekkora felelősség van a rendezőségen, ezért a versenyzők ismételten megfenyegettetnek egy 5000 ausztrál dolláros büntetéssel amennyiben valamely adminisztratív kötelezettségüknek nem tesznek eleget, ez alól csak rendkívüli estetekben tesz kivételt, de már most szól, hogy az  hogy "nem volt rá időm" nem minősül elfogadható indoknak. Ezt a bekezdést ezzel a mondattal zárja "Sok szerencsét és bízunk benne, hogy április 30.-án mosollyal az arcunkon fogunk találkozni !!" ( nos nem tudom akit ötezerrel nyakonvágnak az mennyire fog tőle vidáman mosolyogni a komitéra)

 A rendezőség reménykedik, hogy talál még szponzorokat a versenyhez, ezért mindenféle vitorlákra felragasztható, a cockpit körüli korlátokra kifeszíthető logókra, molinókra lehet számítani. Fontosnak tartják felhívni a versenyzők figyelmét, hogy  a molinókat a rajt után távolítsák el, mert ha ezzel indulnak a Földkerülésre az első vihar elsüllyesztheti őket. 

A versenyzők kedvezményes áron rendelhetnek Kínából GGR reklámajándékokat, pólókat, sapkákat, mindenféle egyéb ruhadarabokat és apró szóróajándékokat, a megrendelést 27.-ig kell leadniuk. Nagyjából ennyi a legutóbbi levél tartalma.

Miután ezt a sok fontosat megtudtuk, már csak apróságok vannak hátra, például oda kell érni időben Falmouthba mindazzal a rengeteg hóbelevanccal ami kell egy Földkerüléshez, meg ami nem kell, de előírták. Ja és addig rengeteg jelentést, dokumentációt kell még beküldeni. És akkor a rajt után végre megpihenhetnek az agyonkínzott kevesek akik képesek voltak idáig eljutni. 

Ez a blog folyamatosan, tehát napról napra íródik, ahogy időm és energiám engedi. Mai ( márc. 26) hír, immáron Kopár István az egyetlen USA(:)) résztvevő, a korábban bemutatott Carl Huber  szomorúan jelentette be, hogy nem tudja a rajtig teljesíteni a követelményeket( eredetileg négyen neveztek az USA-ból), ezért visszalép.

István a Robert Farrellynek ( aki az angol nyelvű blogjának Web mastere) így ír a pillanatnyi helyzetéről:

"Már 3 éve dolgozom a Puffin felkészítésén. Sajnos sokkal több időt és munkát igényel, mint az első Földkerülő-hajó építésem, mert kevesebb a pénzem és szakmai segítségem is kevesebb van. Most nem volt esélyem koordinálni a hajó építését , mindenben magamra szorultam. Ennek következtében több hibát is elkövettem és néha jelentős felesleges munkát is végeztem. Ehhez képest a Puffin  néhány héttel a tervezett indulás előtt még mindig nincs teljesen készen.
Nyilvánvalóan nem engedhetek meg magamnak már semmi lazaságot, ráadásul további, a versenyhez kapcsolódó követelményeknek kell megfeleljek.
Ezen a hétvégén egy 2 napos Safety at Sea ( biztonság a tengeren)szemináriumon kellett részt vennem Annapolisban.
Hát, vidéki fiú vagyok, és nem a nagyvárosok rajongója, de az Annapolis kivétel.
1995-ben fedeztem fel a várost az Annapolis Boat Show  során, amikor még a halászhajók is átmenetileg átadták,  a helyüket a Show-nak. Máskor a halászok a napi fogásukat egyenesen a belvárosba szállították, ami csak néhány méterre van a halpiactól. A piac az éttermekkel rendkívül vonzó jellegzetesség a turisták számára, tengerillat egy bájos város szívében. Emellett Annapolis volt a fővárosa a tizenhárom alapító államnak, mely  otthont adott a  St. John’s-nak, az ország legrégebbi kollégiumának és az Amerikai Haditengerészeti Akadémiának.
Rögtön beleszerettem ebbe a helybe, és megfelelő szülői trükkökkel irányítottam ide iskolába a lányaimat.
Rendszeres látogató lettem itt az elkövetkező évtizedben, mert az idősebb lányom a St.John's-ban diplomázott a fiatalabb pedig a Haditengerészeti Akadémián.( István nagyobbik lánya azóta baleseti sebész, a kisebbik pilóta a haditengerészetnél.)
Szóval nagyon erős az érzelmi kötődésem ezekből  az évekből, mivel  először itt váltam el igazán a gyermekeimtől, akik itt lettek felnőttek.
Mondanom sem kell ezek után, hogy mekkora örömmel és  felhangolt nosztalgiával tértem vissza a keleti part vitorlázó fővárosába. De ezúttal nem  látogató szülő voltam, hanem hivatalos részvevője egy nagyon jól szervezett és végrehajtott Offshore Emergencies ( tengeri vészhelyzetek)szemináriumnak, melyet az Amerikai Haditengerészeti Akadémia tartott.
Jóideje vagyok ebben a szakmában, de mind a ráfordított idő, mind a tanfolyamdíj vonatkozásában ezt a szemináriumot a jó befektetések közé sorolom, ami a tartalmas tananyagnak  és a kiemelkedő előadóknak köszönhető.
Hab a tortán a vitaindító előadó, Rich Wilson az egyetlen kétszeres Vendee Globe vitorlázó az Egyesült Államokból, akinek a rajtszáma ugyancsak 37-es, mint a Puffiné. Micsoda véletlen...."

Ezen a képen Rich Wilson látható, aki  drámaian foglalta össze  a legutóbbi Vendee Globe tapasztalatait.

Túlélőgyakorlat a medencében.

Szereljünk viharvitorlákat!

A vízbe esett kimentendő személy egy navy kadét volt, ezt nálunk a Balatonon annakidején egy vízbe dobott úszó tárggyal szimuláltuk és nem motorral, hanem vitorlával kellett abszolválni, ha jól emlékszem közel 50 év távlatából  amikor Siófokon az Országh Pista (későbbi versenyzőtársam a MAHART SC-nél, Isten nyugtassa!) vizsgáztatott.

Azért ez a tengeri alighanem komolyabb, mert a víz 42 fokos volt viszont nem Celsius, hanem Fahrenheit, amit most megnéztem 5,5 °C

A piros füstgyertya használata.

És a medencében már megismert automatikusan felfúvódó mentőtutajé.

Mondjuk az igazi, ha spinakkerezés közben esik valaki vízbe erős szélben, nagy hullámzásnál, na azért tessék visszamenni hirtelen kreuzban motor nélkül és megtalálni! ( mondjuk szóvitorlázónál ez a probléma nem merül fel) Azt hiszem bármilyen komoly is volt ez a túlélési gyakorlat, ezt ők sem próbálták ki.( Csak úgy eszembe jutott szegény "Lehó" meg a Kölyökrádió riporterlánykája akik így vesztek bele a 11 C fokos Balatonba 1998-ban egy viharos Földvár- Keszthely rekordkísérlet során. Szóval a víz nem tréfaság és nem kell a tengerig se elmenni halálos veszedelemért.)

 Kopár István régi jóbarátja a Kanadában élő Sike László naponta kel át a határon, hogy vám nélkül csempéssze át a postára adandó küldeményeit  István számára, azokat a holmikat amikre neki már nincs szüksége, de a Puffinon aranyat érnek majd.

Laci még egy kísérő verset is írt hozzá. Mielőtt valaki klapanciát kiállt, olyan írta, aki sok évtizede idegen nyelven beszél, ír, olvas és tán még gondolkodik is és a legfontosabb, hogy szívből jönnek a sorok.

Ezen a héten nem lesz ellenfél ismertetés, egyrészt kevés az időm és  fáradt is vagyok ( leállt a házban a szennyvízátemelő szivattyú, azzal küzdök második napja, szóval a  szó szoros értelmében sz@rban vagyok), másrészt várok, hátha kihullik valaki még, minek dolgozzak feleslegesen.

Kopár István hálásan köszöni valamennyi  támogatónak  a pénzadományokat. Ahogy sokszor elmondta ez nemcsak pénz, hanem erőt ad, erősíti a hitét, hogy nemcsak magáért küzd. Különösen szívmelengető hogy a forintátutalások szövegrészében többen biztató, bátorító, lelkesítő szavakat is fűznek az adományhoz, hála érte.

Egy művészi kép  bekerült a "Good Old Boat Magazine"-ba is.

Sajnos az adakozó kedv úgy tűnik fogyatkozóban van, sokakat érdekel ez a projekt, de zsebremenően már nem akarnak részt venni benne, ha mégis valaki meggondolná magát akkor megteheti   ITT  http://koparsailing.com/donate/  PayPal -on kleresztül dollárátutalással, vagy az alanti hazai számlára forintátutalással 

Számlatulajdonos:  BARTYIK VILMOS ISTVÁN

                                Budapest Bank

Számlaszám:       10103104-66444700-01003009

A "Közlemény" rovatba kéretik beírni " Kopár", valamint az adományozó nevét, amennyiben egyetért annak nyilvánosságra hozatalával! Az összeg ( ha csak külön nem kéri az adományozó) nem fog szerepelni sehol.

A támogatók listájának legfrissebb állása : 

Bartha Gábor,  Rozs Gergely,  Huoranszki Máté,  Orbán Péter,  Jankó György (többször),  Kuzsel Tamás,  Vadász László,  Dzsiki Ferenc,  Bartyik Vilmos,  Csikós László,  Antal Péter,  Radics Gyula, Steve Rakoczy & Liz (De hát azért mi tudjuk, hogy ők az Ausztráliában élő sikeres feltaláló mérnök, Rákóczy István és  felesége Szepessy Piroska  a pearthi egyem kutató professzora) Tóth Mihály, Szecskő Tamás,  Ángyás Orsolya,  Anonim 50 $,   De Chatel András,  Szendrey Józsefné,  Anonim 50 $,  Reisch Richárd, Kóka János,  Kocsis Csaba,  Csete András,  Anonim 20000Ft, Tóth Mihály (mégegyszer),  Méder István,  Méder Áron,  Poller Tamás,  Anonim 50$ ( mégegyszer),  Kiss Ádám, Cziffra Péter,  Giricz Zoltán,  Kerényi István,  dr Szini István, Rába Zoltán,  Geráth János,  Schöll Károly,  Bagdi Attila, Szendrey Józsefné (mégegyszer),  Kovács Krisztián,  Székely Zsolt,  Lakatos György,  Ujhelyi Gáspár,  Noll Adolf,  Gavallér István,  Juhász Tamás,  Ganz Danubius Trading Co. Ltd. (ahogy István írja a legrégibb és legbefolyásosabb  cég, mely 1989 óta támogatja tengeri vállalkozásait ),  Galántai Nándor,  Vankó Bence, Varró István,  Kurucz Péter (és a gyerekek születési sorrendben, Kata, Norbi, Balázs, Gergő és Árpi),  Egri Zoltán,  Koncz Ákos,  Zimányi András,  Anonim 100 $,  Tóth József,  Szendrey Józsefné (harmadszor)

A következő, GGR 2018 34. rész várhatóan április 5.-én jelenik meg.

A hosszútávú futóversenyeken az utolsó kör megkezdésekor szoktak egy harangot megkongatni. Nos a Golden Globe Racing 3 éves  felkészülési "versenyében" megszólalt a képzeletbeli kolomp, 100 nap van hátra a rajtig. 

Amíg várok a legújabb hírekre, folytatom az ellenfelek bemutatását. A következő a sorban a francia Patrick Phelipon

65 éves, a  franci vitorlázók legendás egykori doyenjének,  Eric Tabarlynek, a   tanítványa, ott volt Tabarlyvel a "Pen Duick VI" fedélzetén az 1977-78-as  Whitbread Round of the World Race földkerülő versenyen . Azóta a legkülönbözőbb fajta hajókkal versenyez, kezdve a Mini, Negyed- és Féltonnás osztályhajóktól a 60 lábas ultrakönnyű hajókig. Jelenlegi hajója egy  Mallard 9m-es. A versenyre ő is egy Peter Ibold tervezte  Endurance 35-ös ketchet választott, ugyanazt mint az olasz és az orosz versenyző. A hajó neve ELBERETH, 2016 nyarát  a Földközi-tengeren ezen a hajón töltötte, mielőtt a hajó egy pisai műhelybe került felújításra. Ennyit találtam csak róla.

Azóta szemmel láthatóan elkészült.

 Phelipon azt mondja a GGR-ről: "Jóideje szerettem volna körbevitorlázni a Földet, de mostanáig  nem  éreztem magam készen rá. Szeretem a hagyományos  jachtokat és erre a versenyre pont ilyet írtak elő. Nagyszerű az elejétől részt venni benne . A legnehezebb  a Déli-óceánon lesz, ahol már jártam  és tudom milyen  kemény ott a hajózás."

Szívesen bemutatnám hosszabban, több részlettel is, de gyakorlatilag semmit nem találok róla, a honlapjáról https://www.patrickphelipon.com/en/  azt a gyenge szóviccet fogom most elsütni, hogy összehasonlíthatatlanul "kopárabb" mint Istváné, semmi információt nem tartalmaz. Olasz nyelvű Fb oldala eseménytelenebb mint az enyém. Ezt az embert nem érdekli a nyilvánosság.

Amit viszont fontosnak tart kiírni magára, azzal tökéletesen egyetértek, "Sose becsülj alá egy öreg embert!" "Ugorgyunk" hát,  ahogy Pósalaky úr mondá Nyilas Misinek a következő franciára.... 

AFENÉBE!!! Miközben e sorokat írom (március 21.-én), rákattintok a verseny honlapjára, hogy Philippe Péchéról találjak mesélni valót és látom, hogy Patrick Phelipon tegnap óta visszalépett. Hiába dolgoztam órákon keresztül amíg valami anyagot sikerült összekaparni, lefordítani, az egész felesleges volt. Hát ez nem volt szép tőle, legalább a holnapi lapzártát megvárhatta volna. És látom, hogy az előző részben ismertetett Nérée Cornuz is visszalépett. Fogynak az indulók, a végén még ott fogunk tartani, mint 50 évvel ezelőtt, hogy csak nyolcan rajtolnak el. Annyira megmérgesedtem, hogy egyelőre nem is folytatom az ellenfeleket, a pillanatnyi irka szerint még hat versenyző van állva akikről nem beszéltem, de inkább megvárom a jövő hetet, nincs kedvem még egyszer (vagy kétszer, háromszor) feleslegesen dolgozni. Mindenesetre akiről már írtam itt hagyom mementónak, ez a kemény verseny már az indulás előtt megtizedelte a mezőnyt (sőt inkább megharmadolta, mert bőven többen vannak a visszalépettek mint az egyelőre maradók).

Ezek után visszatérek Kopár Istvánra aki szerencsére nem lépett vissza és ahogy én látom nem is fog, még ha beleszakad is, amiben azért bízom, hogy nem fog bekövetkezni. Rövid Emailje mindenesetre egyáltalán nem "derűs hangú", ha írásra lehet ilyet mondani.

"Szia Vili, nagyon sok mindent kellene Veled megosztanom, hogy képbe kerüljél. erre sajnos  nincs időm. A rádió fontos dolog, de most vannak fontosabbak.

Az elektromos szakember sajnos nagyon elfoglalt, így mindent egymagam csinálok. Például  a szélgenerátor oszlopának beszerelése, a szélgenerátor összerakása 3 napomat vette igénybe. a múlt héten  újabb 3800 mérföldet autóztam, új otthonunkat próbáltam 1 éves távollétemre felkészíteni, miközben újabb verseny kellékeket szereztem be illetve elvárásoknak feleltem meg. Az időjárás sem kedvező, holnap újabb hóviharra számitunk. Talán a hóvihar alatt tudok bővebben írni. Köszönöm a türelmedet és megértésedet."

Csak halkan jegyzem meg, nagyon remélem, hogy ennyi fáradság nem lesz hiábavaló. Mert a szélgenerátorokról nagyon rossz véleményem van. Én ugyan még sose használtam ilyet, de az, hogy bármely kikötőben jár az ember ahol ilyenek állnak a hajókon póznákra kitűzve és alig lehet olyat látni ami egy irányba állna (tehát többé kevésbé "beállt" a csapágy amin elfordul), hogy egy csomóról már letört egy-egy lapát, hogy mind más sebességgel forog, van sok ami élénk szélben is csak áll, az nekem nagyon gyanús, hogy ezek nem igazán tengerálló cuccok. Tudjátok, van az a kategória mindenből  amit nem használatra, hanem eladásra gyártanak. Amúgy is sok baj van az "alternatív" energiaforrásokkal, miközben az ökofundamentalisták által megvezetett tömegek meg vannak győződve róla hogy  csak tele kell rakni a Földet szélkerekekkel meg, napelemekkel és akkor kukába mehetnek a szénhidrogénes meg az atomerőművek. Sajnos nem így van. Egyetlen igazán környezetbarát, jól szabályozható és gazdaságos villamos energiaforrást ismerek, az a vízerőmű, de hát  a filmforgatókönyv író, esszéista, természetfotós, keleti filozófia guruk  és egyéb komoly szakemberek megmagyarázták, hogy a vizeknek úgy kell folyniuk ahogy akarnak. Nekem például télen alig termelnek  a hajón a napelemeim, mert részint nem süt a nap, részint ha süt akkor is keveset és olyan lapos a beesési szöge a napsugaraknak, hogy a hatásfok tán még 10 % sincs, továbbá vagy zúzmarásak, vagy havasak a panelek. De ez OFF volt nézzük mi van még Istvánról!   Továbbra sem akarom nagyon kíváncsi kérdésekkel gyötörni ( rádió ügyben megtettem, fentebb olvasható a válasz), ami a fenti nekem írt, valamint a másoknak szóló, másolatban kapott levelezéséből tapinthatóan érzékelhető a hajszoltság. Ami ezekből kiderült.

1. Szándéka szerint a Puffinnal április 14-én indul útnak New York,  Oyster Bayből, szóval már egy egész hónap sincs hátra a maradék munkára a hajón. Pedig ezek még számosak. Nincs még egyáltalán mentőtutaja, az elektromos hálózat is hiányos és az élelem beszerzésben még egy lépést sem volt ideje tenni. ("hogy csak néhány dolgot említsek" írja a vitorla-szabójának https://www.facebook.com/sanderssails  szóló  levelében )

2. Az első úti cél  Bermuda lesz, ahova a team managerével, tehát "legénységgel"  hajózik, szóval egy kis kerülővel kel át Angliába, aminek két, főleg a biztonsággal indokolható oka van. Egyrészt a Puffin még nincs kipróbálva igazi nyílttengeri vitorlázás során, másodmagával vitorlázva kisebb a kockázat, másrészt, miután kísérője kiszáll Bermudán, onnan már egyedül vitorlázik Southamptonba,  ha gömbi főkörön ( gömbfelületen két pont közt a legrövidebb távolság) hajózik az Azori szigetek felé (mondjuk ez már csak az én spekulációm), jobb eséllyel kerüli el a télvégi észak-Atlanti viharokat. Nem hiányozna egy megtépázott hajóval érkezni a rajthoz. Ha minden jól megy az Angliába érkezés várhatóan május közepén lesz.

3. Miután nincs pénze még egy tartalék grószt (fővitorla) szabatni, a Puffin régi grószát viszi magával, amiből egy darabot le kell vágni, mivel az új árboc alacsonyabb. Az egyéb, még használható  régi vitorláit is átszabatja majd Angliában ( gondolom ezért is kell sietni, hogy legyen rá idő), sajnos a pénzhiány nyomasztó. Felmerült egy új, nagyméretű spinakker szükségessége.

4. István megírta mi a magyarázata annak amin az előző részben értetlenkedtem, hogy mért nem javasolják a mentőtutaj elhelyezését a cockpit elé, nos a tapasztalat szerint az árboc az esetek többségében hátrafelé szokott kidőlni és ilyenkor a tutaj sérülhet.

5. Időközben (ez a blog napról napra íródik) az angol cég megküldte az árajánlatot az expedíciók számára kifejlesztett tartós élelmiszerekre, 270 napra napi 1000 kcal,  4250 angol font plusz ÁFA . És ez becslésem szerint csak az egyharmad része annak, amit meg kéne ennie egy Földkerülő vitorlázónak naponta, hogy szinten maradjon a kondíciója.

6. Sarkalatos téma a rádióállomás. Erről így ír István " A rádió antennája az egyik hátramerevítő, amit kivettünk, hogy az alsó részét is szigeteljük. Ez még mindig nincs kész, ha elmegyek a hajótól akkor semmi sem történik, hiába fizetem a szakembert....Ma egész nap a szélgenerátor tartó oszlopának a felszerelésével foglalkoztam, egyedül minden sokkal több időt vesz igénybe..."

7. Ma (20.-a kedd) felhívott a Szatmári Flóri aki a rádió-tanácsadóm a következő témákban:

7.1 István rádiója tengeri frekvenciákon való forgalmazásra alkalmas gyári beállítás szerint. Ahhoz, hogy szárazföldi,  rádióamatőrökkel is tudjon kapcsolatot létesíteni, a rádió frekvenciatartományát bővíteni kell, ez valamiféle szakmunka amihez alighanem segítségre lehet szüksége. Úgy tűnik ebben a pillanatban, hogy nem hardveres beavatkozás, csak valamiféle beállítás, ez a probléma sürgősen kezelendő.

7.2 Korábban szó volt róla, hogy Flóri lesz István QSL managere, amiről akkor nem tudtam eszik e vagy isszák, de mostanra kikupálódtam. Szóval vannak a QSL lapok amik így néznek ki. https://www.google.hu/search?q=qsl+card&tbm=isch&tbo=u&source=univ&sa=X&ved=0ahUKEwiPip-2zvvZAhXLY1AKHUBmCKMQsAQIPA&biw=1365&bih=849 ezek a rádióamatőrnek a trófeák, olyanok mint vadásznak az agancsok a falon, ezzel bizonyítja, mikor kivel csinált bravúros rádió-összeköttetést. Ha létrejön egy kapcsolat akkor  a felek kitöltenek egy-egy ilyen lapot és elküldik egymásnak. Ez persze nem kötelező, tehát ha valakik Kiskunlacháza és Ráckeve közt rádióznak ( 6 km légvonalban)  aligha fognak ilyen lapokat küldözgetni egymásnak, de különleges esetekben, mint a mostani verseny is lesz, az minden rádióamatőr számára vonzerő, hogy egy Földkerülő hajóval kapcsolatba lépjen, pláne ha az pont a Föld túlsó felén van épen. Ennek a versenyző szempontjából reklámértéke van, minél többen keresik őt az éterben, annál biztosabb hogy nem "vész el" a szerettei, barátai, támogatói szeme elől, a QSL lap pedig ennek a dokumentációja. Miután István nem lesz abban a helyzetben, hogy kitöltse és eljuttassa ezeket a lapokat azoknak akikkel kapcsolatot létesített, ezt vállalta magára a Flóri.

8.István négy napja ezt írta: "bocsi, hogy nem adtam életjelt, de, szerencsére most valóban nem érek rá meghalni. A héten volt egy oda vissza vezetésem Floridába ( 3500 mérföld, 22 és 26 órás folyamatos vezetéssel egy U-Haul kisteherautóval, jóga ülésben a helyszűke miatt). 

                     (az a hosszú stángli az új spinakkerbum)

A jó hír, hogy már csak egy tanfolyamot kell végigcsinálnom ( jövő hét végén), és a papírmunka nagy része megvan." Ahogy említettem korábban többször is, amiben a mostani verseny sokkal nehezebb mint az 50 évvel ezelőtti volt, az a rettenetes mennyiségű adminisztráció és rengeteg extra költség, ami kizárólag a fokozott biztonság érdekében történik. Három  napja kaptam egy levélmásolatot amiben  a verseny rendezője még előírja egy kézi VHF rádiótelefon beszerzését amivel a hajózási frekvenciákon kívül a repülési csatornákon is lehet kommunikálni, ez csak 150 $.  Nehéz eldönteni mennyi ezekből az ami tényleg fontos és életmentő lehet (mert ha "úgy" nézem mindegyik) és melyik ami csak arra való, hogy baj esetén a verseny rendezője ne legyen hibáztatható, hogy nem tett meg mindent a versenyzők biztonságáért. (szóval ha meg "nem úgy" nézem, akkor olyan érzésem támad, különösen a költséges és sok időbe kerülő licencek megszerzése vonatkozásban, hogy azok leginkább "bőr papírok", mármint olyanok amikkel baj esetén a bőrét menti az aki előírta őket )

A verseny rendezősége folyamatosan talál ki újabb és újabb "kötelezőket" melyeket Emailben közöl, de annak ellenére hogy István New Yorkban küzd a Puffinn felkészítésével (ami nekem úgy rémlik, hogy egy aránylag elég komoly nagyváros, ha nem is annyira mint mondjuk Nyíregyháza), de 20 tmf-re  a Szabadság Szobortól Oyster Bayben,  miután az a legfontosabb hogy szállása a hajó közelében legyen, ez azzal jár, hogy nincs vezetékes Internetje, nincs nyomtatója és a mobil internet, akárcsak a mobiltelefon folyamatosan akadozik. Kifejezetten panaszos hangvételű Emailben fordult 20.-án a rendezőséghez, hogy most már szíveskedjenek végre összefoglalni, hogy mit is követelnek meg "biztonsági felszerelések" címszó alatt, mert annyi dolgot közöltek korábban egyesével csepegtetve, hogy miközben azzal van elfoglalva, hogy a  hajót felkészítse, állandóan jön még plusz valami újabb követelmény. (kezdem érteni mi is lehet a sok visszalépés mögött)

Például kiderülni látszik, hogy három (!!) darab Epirb bója is kötelező, egy a mentőtutajban, egy  a készenléti mentőcsomagban egy meg csak úgy a hajón valahol. ( Az Epirb bója egy olyan úszó, sötétben világító egység, ami vízbe esve automatikusan rádiójeleket ad a hajó hívójelével és a GPS pozíciójával. Korábban írtam, hogy Istvánnak három rádió hívójele is van, nos az amit Amerikában adtak neki az nem a rádióállomásra, nem is személy szerint rá, hanem  a Puffinra vonatkozik, ezt adja az Epirb bója is automatikusan ha vízbe esik.) Az Emailre adott válasz végre úgy tűnik, hogy tisztázza, hány füstgyertya,, rakéta, ejtőernyős  és kézi segélyhívó fáklya és egyéb firlefranc íratik elő a speciális versenyelőírások, plusz a feltaláltatott nemzetközi előírások (NOR, SOLAS) szerint.

9. Úgy tűnik a rendezőség nem ragaszkodik már a hatszemélyes mentőtutajhoz, beérik ezzel https://www.youtube.com/watch?v=ebYEDxgEEFA  a négyszemélyes sokkal kezelhetőbb, könnyebben tárolható darabbal.

10. További  jó hír az, hogy a verseny rajtjára tervezett 80000 fős  koncertet biztonsági okokból törölték.

11. Van még 19 db Kopár István második könyvéből. Minden fillér számít, ezeket a könyveket 5000 Ft plusz 2600 Ft postaköltségért utánvéttel tértivevénnyel meg lehet rendelni. A könyvek Tordason vannak István feleségének édesanyjánánál ( tudom "anyós" de az olyan csúnya szó), tehát aki esetleg ott venné át személyesen, az a postaköltséget megspórolhatja. A vásárlási szándékot kérem a tordas@t-online.hu Email címre Kovács Sándornénak, azaz Rozikának jelezni!

Lapzártakor érkezett pár kép, majdnem azt mondtam megérkezett New Yorkba az az idő ami három napja volt nálunk, mert pont úgy néz ki mint amit az Amapola blogba befotóztam.

       Úgy tűnik Sándor, József, Benedek az Oyster Baybe se hozza zsákkal a meleget.

Kopár István hálásan köszöni valamennyi  támogatónak  a pénzadományokat. Ahogy sokszor elmondta ez nemcsak pénz, hanem erőt ad, erősíti a hitét, hogy nemcsak magáért küzd. Különösen szívmelengető hogy a forintátutalások szövegrészében legtöbben biztató, bátorító, lelkesítő szavakat is fűznek az adományhoz, hála érte.

Sajnos az adakozó kedv úgy tűnik fogyatkozóban van, sokakat érdekel ez a projekt, de zsebremenően már nem akarnak részt venni benne, ha mégis valaki meggondolná magát akkor megteheti   ITT  http://koparsailing.com/donate/  PayPal -on kleresztül dollárátutalással, vagy az alanti hazai számlára forintátutalással 

Számlatulajdonos:  BARTYIK VILMOS ISTVÁN

                                Budapest Bank

Számlaszám:       10103104-66444700-01003009

A "Közlemény" rovatba kéretik beírni " Kopár", valamint az adományozó nevét, amennyiben egyetért annak nyilvánosságra hozatalával! Az összeg ( ha csak külön nem kéri az adományozó) nem fog szerepelni sehol.

A támogatók listájának legfrissebb állása : 

Bartha Gábor,  Rozs Gergely,  Huoranszki Máté,  Orbán Péter,  Jankó György (többször),  Kuzsel Tamás,  Vadász László,  Dzsiki Ferenc,  Bartyik Vilmos,  Csikós László,  Antal Péter,  Radics Gyula, Steve Rakoczy & Liz (De hát azért mi tudjuk, hogy ők az Ausztráliában élő sikeres feltaláló mérnök, Rákóczy István és  felesége Szepessy Piroska  a pearthi egyem kutató professzora) Tóth Mihály, Szecskő Tamás,  Ángyás Orsolya,  Anonim 50 $,   De Chatel András,  Szendrey Józsefné,  Anonim 50 $,  Reisch Richárd, Kóka János,  Kocsis Csaba,  Csete András,  Anonim 20000Ft, Tóth Mihály (mégegyszer),  Méder István,  Méder Áron,  Poller Tamás,  Anonim 50$ ( mégegyszer),  Kiss Ádám, Cziffra Péter,  Giricz Zoltán,  Kerényi István,  dr Szini István, Rába Zoltán,  Geráth János,  Schöll Károly,  Bagdi Attila, Szendrey Józsefné (mégegyszer),  Kovács Krisztián,  Székely Zsolt,  Lakatos György,  Ujhelyi Gáspár,  Noll Adolf,  Gavallér István,  Juhász Tamás,  Ganz Danubius Trading Co. Ltd. (ahogy István írja a legrégibb és legbefolyásosabb  cég, mely 1989 óta támogatja tengeri vállalkozásait ),  Galántai Nándor,  Vankó Bence, Varró István,  Kurucz Péter (és a gyerekek születési sorrendben, Kata, Norbi, Balázs, Gergő és Árpi),  Egri Zoltán,  Koncz Ákos,  Zimányi András

A következő, GGR 2018 33. rész várhatóan március 29.-én jelenik meg.