Húsvét hétfő, New York, Oyster Bay. Csak úgy mondom, hogy éppen a napelemet, az AIS antennát, a műholdas nyomkövető és a hidrogenerátor kábelbevezetésén kellene fúrni-faragni a decken.
Ez a harc lesz a végső...mármint a rajt előtt persze. Addig már csak 86 nap van hátra.
Nézem a VIKING mentőtutaj árajánlatát, amit István épp most (márc 29.) rendel meg, ára 3200 $
És a határidők folyamatosan érkeznek. Mai (márc. 30) terjedelmes utasítás a rendezőtől, valamennyi versenyző kötelező ellenőrzésen vesz részt a hajójával június 20-22 közt pontos beosztás szerint. A 37-es rajtszámú Puffin mindjárt az első napon sorra kerül. A hajónak és a kapitánynak egész nap rendelkezésre kell állnia, mert bár az inspekció a tervek szerint két óránál nem vesz többet igénybe, de erre az időpontra tervezik a médiabemutatásokat és egyéb kötelezőket. A versenyzőknek be kell mutatniuk a hajóikon túl a biztonsági felszereléseiket, azok elhelyezését, a különböző dokumentumaikat, műszereiket, valamint számot kell adni róla, hogy mennyire képesek azok használatára. ( Személyes véleményem, hogy ez az egész felesleges, erre a két óra ha komolyan gondolják kevés, az, hogy mégis csak ennyi időt szánnak rá nekem nagyon "bőr papír" gyanús. Miután ezt leírtam a következő levélben megtaláltam a listát, mely az ellenőrzendő tételeket tartalmazza. 164-et számoltam össze. A gyanúm erősödött. {szívesen megmutatnám, mert egy csomó tétel olyan benne, hogy egymagában több órás ellenőrzést igényelne, de fogalmam sincs PDF filet hogy lehet itt megjeleníteni}) Hosszas magyarázkodás után ( a cél az, hogy az emberi hibát minél jobban kiküszöböljék, az értékelés rendkívül fontos, az emberélet védelme, a különféle nemzetközi előírások stb) kibújik a "lényeg" a zsákból, aki valamely tételben elmarasztaltatik, az tételenként 1000 €-val büntettetik. Ezt a barátságtalan verdiktet a levél zárómondata igyekszik oldani: " Reméljük NULLA € lesz a bevétel !!"
29.-én ajándék érkezett! A WEMPE német óráscég valahogy tudomást szerzett róla, hogy István kronométert keres ( igaz, hogy azóta már talált, akik olvassák ezt a blogfolyamot, pontosan tudják hogyan), és felajánlott egy vadonatúj hajó kronométert valamint egy barométert! Igaz annyiban nem ajándék, hogy miután körbejárták a műszerek a Puffinon a Földet, a Wempe jótékony célra szándékozik elárverezni őket. Ezen a képen már visszacsomagolva látható a két műszer,
de elegáns körülmények közt adta át a WEMPE Egyesült Államok-beli képviselője.
( azért van stílusuk) A kronométer értéke amúgy 30000 $,
tessék csak nézni, hogy nyúl hozzá az ember!
Oktatás is jár a műszerhez.
A barométer is gyönyörű darab
és a WEMPE ígért még 5000 € támogatást is. Azt írják, az órát a hamburgi központban a legprecízebben kalibrálták, a pontossága tizenöt ezred másodperc, bár nem tudom mennyi idő alatt siet, vagy késik ennyit, ez órásoknak nyilván magától értetődik.
Végre kész a gázszerelés
beindult a gáztűzhely
és a gázkályha. Elmondani nem lehet mennyi probléma, alkatrészek utáni hajsza, idegeskedés van emögött az egyszerű kijelentés mögött. És persze költség....
A szélgenerátor is felköltözött a dobozából a csőárbocára.
A másolatban kapott levélváltásokból látom, hogy előrehaladott állapotban van az élelmiszerbeszerzés egy újabb szállítóval. Szóval kezdenek elvarratni a szálak, de a levelekből azt is érzem, mekkora a hajszoltság. Csak aggódni tudok, mert ebben a pillanatban a legcsekélyebb hiba, betegség, vagy egyéb külső zavaró körülmény az egész vállalkozás kudarcát okozhatja. Nem követem el azt a hibát, hogy ilyen felesleges tanácsokat adok neki, hogy "vigyázz magadra", mert tudja ezt ő nélkülem is, csak izgulok magamban. Kis illetlen intimpistáskodás részemről, Sike Laci (akitől mint írtam sokféle ajándékot kapott István amit Kanadából a határon a vám elkerülésével csempészett át, hogy USA oldalon adja postára neki) felesége Carolinne egy kedves hangú levélben közöl Istvánnal, természetesen nagyon fontos dolgokat és kérdéseket, amikre sürgős választ vár, erre István Lászlónak magyar nyelven válaszolja röviden : "Kérlek, nagyon finoman jelezd az Asszonynak, hogy az indulásom közeledtével egyre kevésbe vagyok szalonképes, mert a hajó még mindig a parton áll befejezetlenül." ( Még ez a mondat is kuszább valamivel, az ékezeteken kívül a szórendet is helyre kellett kicsit rakjam, szóval István TÉNYLEG a végén jár az energiáinak és MINDENBEN már csak a 14.-i indulásra koncentrál. Tapasztalatból ismerem ezt a beszűkült tudatállapotot, ilyenkor az ember sajnos még a szeretteit, a jószándékú segítőket is képes vérig sérteni, amit persze később duplán szégyell. ) És mire ezek a sorok 5.-én megjelennek a Neten, már csak 8 nap lesz hátra az Atlanti-óceáni átkelésig, ami ha úgy vesszük (nem is lehet másként venni) egyfajta rajtja a versenynek, mert időben kell Falmouthba érkezni, az ottani rengeteg betartandó határidős vizsgálat, a lényegi élelmiszer behajózás, esetleges hajómunkák és egyéb kötelezettségek miatt.
Lapzárta után érkezett a hír (sajnos nincs időm most javítani az ékezeteket), idézem: "Az indulas valoszinuleg csuszik, mert ujabb biztonsagi kovetelmenyekkel leptek meg bennunket a rendezok ( nyilvan kulso nyomasra).Az AIS es a az aktiv radar reflektor Angliabol erkezik talan a jovo heten, es azokat is be kell szerelni.A jo hir, hogy talaltam 2 szponzort, akik specialis elelmiszerekkel latnak el, de az is 10 nap mulva varhato csak..."
És akkor nézzük ki van még talpon a bemutatatlan versenyzőtársak közül! A hatból akik a tavaly karácsonyi párizsi találkozó posterjén itt mosolyognak a falon az íróasztalom felett már csak öt maradt visszalépetlenül, közülük az első a francia Philippe Péché.
57 éves, VDH mellett ( Jean-Luc Van den Heede, aki annyira híres, hogy neve betűszó lett) ő Franciaország egyik legnevesebb vitorlázója . Ez a büszke breton több mint 300 ezer mérföldet teljesített egy és többtestű hajókkal. Az elmúlt 20 évben Ausztráliában élt, eredményei tiszteletreméltóak, például Bruno Peyron-nal kétszer nyerte el a Jules Verne Trophy-t , 50 nap alatt teljesítve a Földkerülést. Más híres vitorlázókkal, többek között Eric Tabarlyval, Michel Desjoyeaux-szal, Ellen MacArthur-lel, Armel Le Cléac'h-lel és Alain Gautierrel hajózott együtt , és a nyolcadik azok közül a kormányosok közül akiket a Vendée Globe-on is külön hajóval induló PRB (francia építőanyaggyártó óriáscég) szponzorál.
A GGR-ről ezt mondta: "Csodálatos kihívás és kaland, pont jókor jött nekem." Tehát ismét egy félelmetes ellenfél a legjobb korosztályból, akinek valószínűleg nem voltak filléres gondjai a felkészülés során.
Azért a "Laokoónt" senki nem tudja megúszni. (Talán nem véletlen, hogy MINDEN fellelhető képen Philippenek, fülig ér a szája ez az egyetlen kép amin nem mosolyog. Aki húzott már be kábeleket, csöveket hajóba az tudja miért.)
Hajója, hasonlóan további hat résztvevőhöz egy Rustler 36-os, szóval ő is akit anyagi megkötések nem korlátoztak ezt a leghosszabb hajót választotta. Erről itt nyilatkozik
https://www.facebook.com/teamgregal/videos/1470551226336616/
Neve a szponzornak megfelelően PRB. Élete során a hajót többször is átkeresztelték. Korábbi tulajdonosa a neves brit vitorlázó Ann Fraser versenyzett vele az 1986-os kétkezes (két személyes) transzatlanti versenyen, San Diego-ból Alaszkába és vissza. A hölgy a hajónak, mely az édesapjáé volt korábban és akkor a "Grégal" nevet viselte, mint a papa korábbi valamennyi hajója, a "Gollywobblerot" nevet adta, ezt cserélte most a szponzor 2018 februárban PRB-re. Én szívből kívánom, hogy Philippe baj nélkül járja vele a tengereket, de hiszek a tengerészbabonában, miszerint a hajók szerencséjének nem tesz jót a névváltoztatás. A hajót 2016-17 telén teljesen felújították és 2017-ben több óceáni versenyt teljesítettek vele, szóval alaposan kipróbálták. Mivel Philippenek nem volt még szólóvitorlás gyakorlata, a GGR-en való indulás előtt 2000 tmf-es kvalifikációt kellett teljesítenie, ezt a Vizcaya öbölben tudta le, mely talán a legveszélyesebb európai tengerszakasz. A tapasztalatairól rendkívül optimistán nyilatkozik Péché, főleg a kis élettérben való folyamatos tartózkodás volt új a gyorsabb, nagyobb hajókhoz és társasághoz szokott versenyzőnek.
Hüm... a legkorábbi hajónév is ott van a tükrön, lehet, nemcsak én vagyok babonás.
A következő a brit Robin Davie
A verseny honlapja szerint a 67 éves cornwalli angolnak a "vérében van a tenger". Az 1968-as Sunday Times Golden Globe verseny idején az akkor 17 éves fiú azt mondta magában "Egyszer én is meg fogom csinálni". Húsz évig hajózott kereskedelmi tengerészként, utána már "csak" vitorlázott. A Földet először az 1990-es BOC Challenge Around Alone Race során kerülte meg, majd az 1994-es és 1998-ad BOC szóló Földkerülő versenyeken is elindult. 1994-ben a Horn foktól ezer mérföldnyire elvesztette hajója árbocát, szükségvitorlázattal kerülte a "Fokot" és kötött ki a Falkland szigeteken. Első Földkerülő hajójának, szülőföldje után a "Spirit of Cornwall" nevet adta. Utolsó Földkerülése után az Amerikai Egyesült Államokban élt és csak 2017-ben tért vissza Angliába, hogy megvásároljon egy Rustler 36-ot, hogy felkészítse a mostani versenyre. Azt mondta " háromszor kerültem meg a Földet, valamennyi esetben egy megállással, ez a verseny jó alkalom lesz rá, hogy megtegyem megállás nélkül".
Hajójának neve "C’est La Vie", az angliai Essex-ben vásárolta és a Rustler Yacht’s hajóépítő műhely közlében Falmouthtól nyugatra sajátkezűleg kezdett a felújításához. "Soha semmi se lett könnyen készen és semmi se úgy sikerült ahogy elsőre gondoltam és minél többet dolgoztam annál több tennivalót találtam." Olvasva a történetét, ugyanazokat csinálta a hajójával, mint Kopár István a Puffinnal, elképzelni nem tudom, hogy volt képes ezt egy év alatt véghezvinni. Ha tényleg egyedül, vagy legalábbis minimális segítséggel csinálta ezt a hatalmas munkát, ugyanúgy mint István, akkor ez az ember fantasztikus teljesítményre képes. Merthogy a hajó szemmel láthatóan készen van.
Ő volt tehát az angol Robin Davie
A fejezet "végére maradt a cukor", Susie Goodall.
Sokat sopánkodtam a versenyzők bemutatása során, hogy nehéz róluk anyagot összekaparni a Netről, hát Susieról ez nem mondható el. Az angol lány népszerűsége minden vonatkozó keretet szétfeszített. Miután az összes 30 évnél fiatalabb aspiráns visszalépett, 29 évével ő a legfiatalabb résztvevője a versenynek. Kora ellenére tapasztalt vitorlázó. Három éves kora óta vitorlázik, erről így beszélt: " amikor fiatal voltam (!) minden hétvégén és az ünnepnapokon a Wight szigetek környéki vizeken vitorláztam a Laserrel". Előbb kezdett el Laser osztályban versenyezni, minthogy iskolába íratták volna. Fejlődése azóta is töretlen, 18 évesen lett vitorlásoktató, legutóbb egy 60 lábas iskolahajót vezetett, többek közt skandináv vizeken.
Az ebben a fejezetben bemutatott két másik (és még további három) versenyzőtársához hasonlóan ő is egy Rustler 36-ot vásárolt, illetve vásárolt meg neki szponzora, a világ egyik legnagyobb csomagfutár cége a DHL, szóval a hölgy beletenyerelt a jóba. A hajó neve "Ariadne", mellyel 2017-ben egy oda-vissza átkelést valósított meg az Atlanti-óceánon át, hogy teljesítse a versenyhez a szólóvitorlázva kötelező kavalifikációs 2000 tmf-et. A hajó ezután visszakerült az angliai gyártóhoz teljes felújításra, melynek végezetével a londoni Boat Show-n átkeresztelték "DHL Starlight"-ra. Először titkolni akartam a sárga irigységemet, de nagyon kikívánkozik belőlem, hogy ahhoz, hogy egy év alatt oda-vissza vitorlázzon és még a hajó teljesen fel is legyen újítva, hatalmas külső segítségre lehetett szükség, szóval ezen a reklámfotón kívül
túl sokat nem dolgozhatott személyesen és egyedül a hajón. De ha már ilyen betekintést engedtem lelkem sötét bugyraiba, akkor ezt még tetézem azzal a szexizmussal ( a feministák amúgyis utálnak), hogy Susie abszolút értelemben is rendkívül csinos, ha meg az átlag lófejű angolokhoz képest nézem akkor meg gyönyörű. De NAGYON nem ez a lényeg. A lényeg, hogy ez a lány egyelőre ott van az egyre fogyatkozó mezőnyben, melyből már a felkészülés során kiestek elit vitorlázók, az idáig elért teljesítménye pedig mindenféleképpen méltóvá teszi, hogy ezen a versenyen ne csak a külső megjelenése okán figyelembe-veendő versenyzőként induljon. Több videó található róla az Interneten mint az összes többi versenyzőről együttvéve, néhányra érdemes rákattintani még az angolul nem beszélőknek is.
https://www.youtube.com/watch?time_continue=79&v=a479su4Yczc
https://www.youtube.com/watch?v=koV4kSqLQu0
https://www.youtube.com/watch?time_continue=6&v=YchW0tSp5dQ
Tudom, hogy ezek a (és minden) videók célzatosak, szerkesztettek, de engem akkor is meghat a mama szemmel látható féltése és gondoskodása.
Kopár István hálásan köszöni valamennyi támogatónak a pénzadományokat. Ahogy sokszor elmondta ez nemcsak pénz, hanem erőt ad, erősíti a hitét, hogy nemcsak magáért küzd. Különösen szívmelengető hogy a forintátutalások szövegrészében többen biztató, bátorító, lelkesítő szavakat is fűznek az adományhoz, hála érte.
Egy művészi kép bekerült a "Good Old Boat Magazine"-ba is.
Sajnos az adakozó kedv úgy tűnik fogyatkozóban van, de azért ezen a héten is érkezett egy forint-adomány itthonról (legalább egy minden héten akad). Bár sokakat érdekel ez a projekt, de zsebremenően már nem akarnak részt venni benne. Ha mégis valaki meggondolná magát akkor megteheti ITT http://koparsailing.com/donate/ PayPal -on kleresztül dollárátutalással, vagy az alanti hazai számlára forintátutalással
Számlatulajdonos: BARTYIK VILMOS ISTVÁN
Budapest Bank
Számlaszám: 10103104-66444700-01003009
A "Közlemény" rovatba kéretik beírni " Kopár", valamint az adományozó nevét, amennyiben egyetért annak nyilvánosságra hozatalával! Az összeg ( ha csak külön nem kéri az adományozó) nem fog szerepelni sehol.
A támogatók listájának egy hete változatlan állása :
Bartha Gábor, Rozs Gergely, Huoranszki Máté, Orbán Péter, Jankó György (többször), Kuzsel Tamás, Vadász László, Dzsiki Ferenc, Bartyik Vilmos, Csikós László, Antal Péter, Radics Gyula, Steve Rakoczy & Liz (De hát azért mi tudjuk, hogy ők az Ausztráliában élő sikeres feltaláló mérnök, Rákóczy István és felesége Szepessy Piroska a pearthi egyem kutató professzora) Tóth Mihály, Szecskő Tamás, Ángyás Orsolya, Anonim 50 $, De Chatel András, Szendrey Józsefné, Anonim 50 $, Reisch Richárd, Kóka János, Kocsis Csaba, Csete András, Anonim 20000Ft, Tóth Mihály (mégegyszer), Méder István, Méder Áron, Poller Tamás, Anonim 50$ ( mégegyszer), Kiss Ádám, Cziffra Péter, Giricz Zoltán, Kerényi István, dr Szini István, Rába Zoltán, Geráth János, Schöll Károly, Bagdi Attila, Szendrey Józsefné (mégegyszer), Kovács Krisztián, Székely Zsolt, Lakatos György, Ujhelyi Gáspár, Noll Adolf, Gavallér István, Juhász Tamás, Ganz Danubius Trading Co. Ltd. (ahogy István írja a legrégibb és legbefolyásosabb cég, mely 1989 óta támogatja tengeri vállalkozásait ), Galántai Nándor, Vankó Bence, Varró István, Kurucz Péter (és a gyerekek születési sorrendben, Kata, Norbi, Balázs, Gergő és Árpi), Egri Zoltán, Koncz Ákos, Zimányi András, Anonim 100 $, Tóth József, Szendrey Józsefné (harmadszor), Bárány László, Sótonyi Botond
A következő, GGR 2018 35. rész várhatóan április 12.-én jelenik meg.
