Ahogy szokott lenni, az elsőknek "jön be" leginkább az idő. VDH fölényesen vezet és élvezi a kedvező szelet ( tegnapi SMS jelentésében azt írta " csendes napos idő, ebéd a "teraszon" ) , míg a mezőny többi részét elkapta az 50-70 csomós szél a 10-14 méteres hullámokkal. Az Ír Gregor MCGuckin többször is borult, előbb az egyik ( mizzen, azaz hátsó ) árbocát vesztette el, majd a másik, a főárboc is kidőlt,  Abilash Tomy szintén borult, ugyancsak kitörtek az árbocai, ráadásul ő is megsérült, állítólag a háta, a hírek zavarosak. Egy biztos, kettejüknek itt befejeződött a verseny, a kérdés csak az, hogy sikerül kimenekülniük, vagy kimenteni őket, mert pont a közepén vannak a dél-Indiai óceánnak, a legközelebb Ausztrália van, de az is 2000 mérföld. István alighanem még a sebeit nyalogatja a borulás után, mert pozíciója az elmúlt 24 órában alig változott, de legalább baja nincs se neki se a hajónak.

Kopár  István ma hajnalban az 50 csomós szélben a 10 m-es hullámokon borult. Sem ő sem a hajó és vitorlázat nem sérült, de minden elázhatott, mert sem a rádiói, sem  a műholdas telefonjai (biztonság okából kettőt is kötelező volt megvásárolnia) nem működnek.

Rábeszéltettem, hogy folytassam a "ráadásokat". Azok számára akik nyomon követik a verseny honlapján az eseményeket, pláne akik megszállottak, nem lesz sok új információ, hisz magam is legfőképpen onnan táplálkozom. Mielőtt elérte volna Fokváros délkörét ( "délkör" azaz "hosszúsági kör",  az egyszerűbb érthetőség kedvéért a térképen a függőleges vonalak, neve onnan ered, hogy ezen a vonalon a Nap mindig ugyanabban az időpontban delel, tehát mondjuk Fokvárosban pont akkor mint Tatabányán.) hatalmas viharba keveredett. Elmondása szerint azok közül amiket eddig életében átélt, bent van az első tíz legkeményebben. Vitorlák leengedve, kormány középállásban lekötözve várta sorsának jobbrafordulását. Rákérdeztem, hogy ebben az esetben hogyan kormányzott, mert pusztán ezen intézkedések esetén semmi nem akadályozta volna meg, hogy úgy járjon mint Are Wiig, akinek hajóját a hullámok meghempergették és  kitört az árboca, de vagy a Németh Tibi nem tudta rádión továbbítani, vagy nem válaszolt ( ez gyakori nála, ha elfoglalt, csak a saját gondolatai izgatják). Én csak azt tudom elképzelni, hogy az iránytartáshoz kirakott egy úszóhorgonyt, amit maga után vonszolva a szélhez képest folyamatosan hátszélben tudja tartani a hajót és vagy felhúzott valami zsebkendőnyi vihargrószt (grósz=fővitorla), vagy az 50-65 csomós szélben (100-120 km/h) "dagadó árboccal" hátszelezett. Eltekintve egy balesettől, hogy a reffelés  ( a grósz felületének csökkentése) közben egy vékony kötél elvágta a kezét, nagyobb baj nélkül megúszta a vihart. 

Miután kikerült a viharzónából kellemes idő köszönt rá, persze ne  a balatoni vitorlásidőre tessenek gondolni, hanem csak éppen a vihartalanra, szóval nem 10-12 méteres hullámzás és folyamatos életveszély. István eltekintve gyógyuló sebétől egészséges és teli van energiával. A verseny honlapját  https://goldengloberace.com/ megnyitva, a versenyzők  https://goldengloberace.com/skippers/ névsorában bárki képére kattintva megjelenik minden amit az illetőről tudni lehet. Lefele gördülve ezen az oldalon található két  fekete mező, balra a kötelező napi SMS bejelentkezések (GOLDEN GLOBE RACE 2018@GGR2018OFFICIAL), jobbra pedig a heti műholdas telefonbeszélgetések SOUNDCLOUDGOLDENGLOBERACE a rendezővel. ( István esetében https://goldengloberace.com/skipper/istvan-kopar/) A telefonokat érdemes meghallgatni, mert a vége felé Istvánt  a Don mindig felszólítja, hogy üzenjen nekünk magyaroknak anyanyelvén, aminek ő némi szabódás után eleget is tesz, bár jobbára csak üdvözlésre korlátozódik a dolog, a lényeget, tehát a valódi eseményeket inkább csak a  nehezebben érthető angol nyelven beszéli meg Donnal, aki valamilyen okból ha valami nehézséget hall, azon vidáman röhögcsél, mintha egy kereskedelmi rádió MC-jét hallgatnám. Legutóbbi beszélgetésükből megtudható, hogy nem tudja ( meri?) használni a gázkályhát, mert a mágnesszeleppel valami probléma van. Don rákérdezett az édesvízre, hogy hogy áll vele, István nagyjából elégedett, bár jó lett volna huzamosabb eső, mert csak egy rövid ideig esett és nem tudott igazából mennyiséget gyűjteni.

 Mostanra bizonyossá vált, hogy a rendkívül kellemetlen vízbefolyást a hajóorrba  sikerült megállítani. 13.-án végre szép volt idő, 3-4 órát is tudott egyfolytában aludni, 13-14 ° C-os a déli Indiai óceánra ebben az évszakban  egyáltalán nem jellemző áprilisias hőmérséklet és könnyű szél kényeztette Istvánt, hajnalban pedig néma villámlások tarkították az eget ( ahogy a Németh Tibi  mondta, köztük gömbvillámok, amiket én nehezen tudok elhinni ) és az az öröm érte hősünket, hogy sikerült kiszárítania a bőr vitorláscsizmát, melynek hordása az egésznapos gumicsizmaviselés után kész felüdülés. 

A verseny nyomkövetőjét nézve  https://goldengloberace.com/livetracker/ a Puffin jelenleg a 7.-8. helyen áll, a Finn Tapioval haladnak egymás mellett látótávolságban és folyamatos VHF rádiókapcsolatban, alighanem ezzel valamelyest  egymást is segítve. VDH rettenetesen vezet, elképesztő ez a vénember (mielőtt valaki megszól érte, velem egyidős, de ő még a fél lábára sánta is), Loic azzal, hogy kikötött Fokvárosban kiesett a versenyből és miután egyedül maradt a Chichester osztályban, természetesen az első helyezett benne, a megállás nélküli versenyben így már csak tízen vannak, ahhoz képest, hogy Les Sablesból még 17+1-en indultak eléggé elfogyott a mezőny.

27-én UTC 16:30-kor a norvég Are Wiig műholdas telefonon hívta a rendezőséget. A szélkormánya meghibásodott, ezért sokáig kézzel kormányzott, majd miközben a kabinban tartózkodott ( gondolom pihenni ment a kabinba a hajót "heave to"-ba állítva {heave  to egyfajta vitorlabeállítás amiben a hajó nagyjából szembe a széllel, viszonylagos biztonságban sodródik}) a hajóját  a 35-45 csomós szél és a 7-8 méteres hullámok felborították. Ő nem sérült meg és a hajótestnek sem történt baja, mindössze egy kajütablak tört be, de ami pótolhatatlan, kidőlt az árboca. Az árbocot és a  tartozékokat levágta, mindössze a vízben lógó orrvitorlát hagyta a helyén mely most mintegy úszóhorgonyként működik. Fizikailag rendben van, mentést nem kért, pillanatnyilag valamiféle szükségvitorla  ( akik még emlékeznek rá az a bizonyos jury rig aminek a videodokumentálásán a rendezőség oly sokat lovagolt) állításán dolgozik amivel Fokváros felé közelítene. A távolsága onnan mintegy 400 tmf.

Miután a nyomkövető térképen látszik, hogy gyakorlatilag az egész mezőny déli irányt vett, a rend kedvéért a félreértéseket eloszlatandó, megjegyzem, hogy ellentétben a Kanári szigeteki "kapuval" ahol bóját kellett kerülni a versenyzőknek és mód volt kiadni leveleket, filmeket,  Fokvárosban nincs ilyesmi. Az eredeti versenykiírás szerint csak annyi a kötelezettség, hogy Afrikát bal kéz felől kell elhagyni,  az utána következő Prince Edward-szigeteket, Croset-szigeteket és Kergulen-szigeteket viszont kizárólag jobbról. Azaz a déli szélesség 48. fokán lévő  legutóbbi francia antarktiszi szigetnél délebbre nem szabad menni.  Verseny szempontból ugye az a legrövidebb út, ha minél kisebb átmérőn kerül valaki a Földgömböt, végülis aki a déli sarkon "kerüli meg a Földet", az megteheti egy perc alatt. De valamilyen módon korlátozni kell a kockázatvállalást, hogy a hajszában egymásra licitálva ne menjenek túlságosan le délre a versenyzők olyan vizekre ahol bármikor ütközhetnek jégheggyel. A legutóbbi értesítés szerint a rendezőség, tekintettel a nemzetközi időjárás előjelzésekre, a déli korlátozást tovább emelte, immáron a hajók nem mehetnek a 42 szélességi kör alá, de mégcsak nem is érinthetik a 42-est, szóval szó se lehet az "üvöltő negyvenesek" után a "vijjogó ötvenesek" bevállalásáról. 

Mai hír ( hüm.... most látom, hogy 1:30, szóval másfél órjája holnap van) Németh Tibitől ( ő a hazai rövidhullámú rádiókapcsolat), István úrrá lett az orrkamrába beszivárgó vízen, egészen vicces volt a hiba, egyszerűen lelazult ( vagy elfelejtődött felszereléskor meghúzódni) az anya ( vagy anyák) ami a veretet tartja, miután István meghúzta úgy tűnik megszűnt a szivárgás, reméljük így is marad. István (talán épp fentiektől) határozottan jó lelki és fizikai állapotban van, remekül érzi magát és minden hazai szurkolót szeretettel üdvözöl. A lassú menetet okozó kevés szél miatt nem tölt a hidrogenerátora és a szélgenerátor is alig, de azért így is 80 % -on van az akkuk töltöttsége. Viszont tele a tenger úszó szeméttel, ami jobbára PET palackokból, hordókból és egyéb műanyag vackokból áll.

A villamos energiatermelés azért sarkalatos pont, mert ez az egy dolog aztán egyáltalán nem ugyanolyan mint az 50 évvel ezelőtti versenyen volt. Akkor nem voltak áramfalók a hajókon, most meg ott a rádió, a műholdas nyomkövető, lámpák és a satellit telefon. A finn Tapio Lehtinen komoly bajban is van, lemerültek az akkujai, mert a hidrogenerátora bekötése leégett, szélgenerátora meg emlékezetem szerint nincs, ezen a képen se látom sehol. ( bocs, a dátum nem volt beállítva a gépen, pár nappal a rajt előtt készült)Azért érdekes a dolog, mert  még irigyeltem is Tapiot, hogy a hajójának a deckje, + a cockpit habléc oldala is szinte ki van tapétázva napelemekkel. Ez azt jelenti, hogy nem sokat süthet a nap arrafelé amerre járnak. Tapio engedélyt kapott, hogy csak naponta egyszer kapcsolja be a nyomkövetőt az SMS-ben történő bejelentkezés idejére, ezzel takarékoskodva a villannyal, hogy rádiója van e azt nem tudom, de ha van is, ezek után biztos nem tudja használni. Mindazonáltal Tapio kijelentette, hogy esze ágában sincs kiállni szerelni Fokvárosban, folytatja a versenyt a kikötés nélküli osztályban.

A többieknek is van bajuk elég, többen említik a sok úszó szemetet amivel ütköznek ( ez se volt 50 éve még), Gregor McGuckin még elhagyott halászhálóba is gabalyodott, bár ennek ellenére parádés teljesítményt nyújtott, az elmúlt egy hét alatt a nyolcadikról az ötödik helyre feljőve.

Loic Lepagenak fogytán az ivóvize. Hacsak nem kap jelentősebb esőt, amit gyűjteni tud, alighanem kénytelen lesz kiállni vizet felvenni Fokvárosban, ezzel a Chichester osztályba kényszerülve.

Susie Goodall hajójába is szivárog a víz. Akik elejétől olvassák ezt a blogot, talán emlékeznek arra, hogy milyen alapos munkát végzett István a vantnik (árboc merevítő állókötélzet) fedélzeti bekötőpontjainak beépítésekor. Hogy nemcsak a fedélzethez, nemcsak a hajó oldalához, de még a belső válaszfalakhoz is ki van merevítve a fedélzeti veret. Nos Susie gyári építésű hajóján aligha végeztek a profik ilyen alapos munkát, a veretek ( vagy legalábbis némelyikük) mintegy 2 mm-t kiemelkedtek a deckből, ami sajnos azzal jár hogy ott beszivárog a víz a lakótérbe.

Mark Slats aki magabiztosan tartja második helyét, most, hogy már meglehetősen hideg kezd lenni arrafelé, szomorúan tapasztalja, hogy elfelejtett kesztyűt bepakolni és aggódva tekint a déli óceánon történő orrvitorlacserékre. A hidegre amúgy kb. egy hete István is panaszkodott, éjszaka aggódva kémlelte a tengert, mert az a kényszerképzete támadt, hogy netán egy jéghegy úszott fel ilyen messzire.

Közelg... illetve pontosabban a hajók közelednek a Jóreménység fokához, az első helyen álló Jean-Luc várhatóan a hét végére passzálja  az Agulhas fokot, amiről Kopár István a könyvében úgy nyilatkozott, hogy "a Föld legnagyobb hajótemetője", sokezer tonnás hajók törtek már itt ketté és süllyedtek el percek alatt, szóval  az igazi megpróbáltatások csak most kezdődnek.

Ami jó hír, két napja Emailt kaptam a Németh Tibitől. Aki nem emlékezne ő az aki felvállalta, hogy tartja Istvánnal rövidhullámú rádión a kapcsolatot. Úgy tűnik végre nagyjából kialakult a rádiókapcsolat rendje. Sajnos itt is van nehézség amit alighanem ( mint annyi mást ) szintén a felkészülés szorongatott volta indokol.  Legjobb ha Tibort idézem: " ...mint rádiós ember elmondhatom ez a kommunikációs lehetőség jól el lett cseszve. A rádióval is van valami hiba, az antenna meg csak egy darab drót, ami egy illesztővel rá van erőltetve a rádióra..."  Nos nyilván egy hajón az antenna nem olyan egyszerű dolog mint szárazföldön, ahol olyan antennát épít az ember amit akar, hajón meg kell alkudni az elhelyezés nehézségeivel, de biztos  jobbat is ki lehetett volna hozni a rendszerből, mint amit a szűkös idő és pénz engedett. De hát ez van, ezzel együtt úgy érzem, hogy nagy dolog az, hogy István rendszeresen tud kommunikálni szülőhazájával az anyanyelvén, ezzel oldva a magányt. Megkértem Tibort, hogy tudatosítsa Istvánban az érzést, hogy nincs egyedül, sokan szurkolunk neki és alighanem sokkal többen követik aggódva és szeretettel az útját itthonról, mint választott hazájából. Tiboron kívül még három magyar amatőrnek sikerült idáig rádiókapcsolatot létesítenie a Puffinnal.

A Tiborral folytatott rádiós, valamint a GGR honlapján közölt heti műholdas telefonok  információiból összegzem röviden amiket megtudtam. Bosszantó vízbefolyás van a hajóorrban. Pedig azt a nyavalyás vízbefolyást, ami már az Atlanti átkelés során is jelentkezett, sokáig kerestük a hajóorrban, én a deckről slaugoztam, István a kolliziós kamrába bújva nézte hol megy be a víz, de SEHOL nyomát nem leltük. Hát persze, mert ezek szerint a "vasszerstág" ( a hajó orrnyúlványát az orrtőkén, a vízvonal környékén lévő bekötőponthoz lefeszítő acélsodrony) verete mellett folyat, ami ugye kikötőben a vízvonal felet van. Eltekintve attól hogy a folyást a deck felől gyanítottuk valamely veret, korlátláb felerősítésnél, tehát arra koncentráltam a vízsugárral, azért ment víz az orrtőke külső felére is, de azért az nem ugyanaz, mint amikor a hullámzáskor folyamatosan víznyomás alá került ez a veret és ezek szerint nem volt megfelelően tömítve. István megpróbálja belülről, vizes felületre is kötő epoxival javítani, majd kiderül mekkora sikerrel. Sajnos az általam ismert egyetlen anyag ami vizes felületen is tapad az a marhafaggyú, biztos vagyok benne, hogy nincs a hajón, remélem az epoxi is jó lesz.

Kellemetlen baleset történt, a hullámok közt hánykolódó hajón kiborult a teavíz a gáztűzhelyen, eloltotta a lángot. Sajnos nincs lángőr a régi fajta gáztűzhely égői mellett és valamennyi gáz kifolyt a bilgébe, ami robbanásveszélyes, szerencsére elárulta a szaga és István eredményesen kiszivattyúzta a gázt a hajóból.

Hogy érezni lehessen a navigáció nehézségeit ezen az "időutazáson", 8-án három óra ment rá amire végre sikerült a rossz látási viszonyok, fedett égbolt, hullámzás mellett "napot lőnie" ( és ez még csak egy része a helymeghatározásnak),  szóval nem éppen az ami "ma" megy, hogy odanézek a GPS-re és tudom hol vagyok, illetve oda se kell nézni, a gép kirajzolja a térképre.

Pár napja leszakadt a nagyvitorla felhúzókötele ( grószfall). A cseréhez fel kellett mászni az árboc csúcsára de akkor nem igazán volt az idő erre alkalmas ( hogy ideiglenesen mire húzta fel a grószt, fogalmam sincs) viszont (azt kell mondjam szerencsére), két napra rá beült  egy "lavórba" ( ha valaki megnyitja a YB széltérképet látja, hogy épp csak vánszorog a Puffin a szélcsendben), ezért hősünk felmászott a topra és egy biciklilánc nehezékkel leengedett egy zsinórt amivel sikerült  az erősen hullámzó vízen kilengő árboc csúcsán imbolyogva behúzni az árbocba a felhúzókötelet. A svédtorna három és fél óráig tartott, mellékhatása tegnapra alapos izomláz volt, elmondása szerint ( ez a hír Németh Tibitől származik) másnapra alig tudott mozogni.

Problémás az édesvíz. Valami szennyeződés van a víztankokban ( vagy legalábbis az egyikben), ami nyilván a mozgás közben keveredett fel, hiába voltak korábban átmosva a tartályok, ezért István csak forralva és szűrve meri fogyasztani a vizet étkezéshez ( Fürdéshez meg mindenki végiggondolhatja, mennyire meri a magányos hajós felhasználni az egy évre való, kb. 300 liter édesvizét. Szerencsére az ember hamar megszokja a saját szagát.) Valószínűleg ártalmatlan a dolog, de jobb félni mint megijedni.

A verseny követésére, esélylatolgatásra, legfrissebb információk beszerzésére továbbra is ajánlom a korábbi részben ismertetett internetes címeket, aki nem ért angolul ( ez egy nagyon tág kategória, jómagam is hadilábon állok az "amerikai" nyelvvel, pláne amikor tele van utalásokkal amiket csak a beszédpartner tud pontosan mire is vonatkoznak, ráadásul a telefonhang is zavart) annak is érdemes meghallgatni a heti műholdas beszélgetéseket Don McIntireel, mert  István magyarul is üzen nekünk a beszélgetések végén.

Ajaj, kezdődnek a bajok. Philippe , aki a "PRB"-vel aki sokáig vezetett a versenyben és most is alig van lemaradva a pillanatnyilag vezető Jean-Luc "Matmut"-ja mögött, havariázott. Az előző bejegyzésben jósolgattam, hogy az elsőknek be fog jönni a szélerősödés, nos úgy látszik kicsit túlságosan is bejött, Philippe szélkormánya eltört, a hajó egy ideig lehúzott vásznakkal kormányképtelenül sodródott, de aztán a tartalékban lévő teleszkópos szükségkormány rúddal pótolta, a szélkormány ismét működik, de egyrészt miután megszegte a műholdas telefonhasználat tilalmát azzal, hogy a versenyzőtársakat értesítette a havariájáról, másrészt mindenféleképpen ki kell álljon Fokvárosban szerelni, ezért máris átrakták Chichesterbe. A vezető Jean-Luc is jelezte, hogy a 45-50 csomós szélben az ő szélkormányában is eltört egy csavar, de kicserélte.

Tegnap Kopár István áthaladt az egyenlítőn. Innentől jó néhány hónapon át a déli féltekén folyik majd a küzdelem az elemekkel és a versenytársakkal.

Néhány megjegyzés a https://yb.tl/ggr2018#  nyomkövetőhöz, amin (feltehetően) mindnyájan követjük a versenyt. Kissé megtévesztő lehet az az adathalmaz, amit a kurzor valamely hajóra helyezésekor kijelez az adott versenyzőre a gép. Az első adat a sebesség ( speed). Ez biztos, hogy nem az a sebesség amivel aktuálisan halad a hajó abban az időpillanatban amikor a földrajzi pozíció is rögzítésre került ( Position at...) Ez  egy számított érték lehet, feltehetően valamekkora megtett út átlaga.  A másik fontos adat a DTF , azaz a célig légvonalban (egészen pontosan "gömbi főkörön") hátralévő út .  Ennek alapján jelöli meg a szoftver azt, hogy  ki hányadik helyen áll. Namármost miután a  hajók nem légvonalban haladnak, hanem az aktuális szelek és áramlások mentén, ezért , hogy ki éppen hányadik és kinek épp hány megtett mérföldje van, illetve mennyit kell még teljesítenie, valamint hogy mennyi a napi teljesítménye (Distance last 24 hrs.) nem feltétlen tükrözi  a tényleges pozíciót.  ( sajnos mindezen okoskodás nem változtat azon a tényen, hogy a térképre nézve világosan látszik, hogy hősünk pillanatnyilag utolsó helyen áll a kikötés nélküli osztályban, de reméljük ez még változni fog ) Ezért van az, hogy például, miközben a hajók egészen biztosan "előre" haladnak, az imént Gregor Mc Guckinnak mínusz nyolc mérföldes napi teljesítményt írt ki a szoftver, mert az csak a cél felé (jelen esetben a Jóreménység foka) mutató útvektort értelmezi "előre"-haladásként. 

Más. A GGR honlapját nézve rejtélyes írásos üzenetek érkeznek minden nap a versenyzőktől műholdas telefonon. Magam sem tudtam értelmezni például az egyiket ami Kopár Istvántól érkezett és így "szólt" 37GDACTIONRICHNIGHT&DAY:WINDPILOTSERVOPENDULUMCAMEAPART&MLYARDB   Segítséget kértem Évától, István feleségétől, aki kapcsolatban áll Iannal, István team managerével, aki hivatalból tartja a kapcsolatot a  a verseny alatt a rendezővel. Nos a válasz ez volt: " eseményben gazdag éjszaka és nap, a wind pilot ingája széttört “ a többihez most tanulom a kód feltörést, hát mert az én férjem már ilyen hogy még a kódfeltörők sem értik öt. 

Amit még nem tudtam és ezt is Évától tudom immár, hogy NAPONTA kötelesek a versenyzők ilyen Emaileket küldeni. Ezeknek egyik célja, hogy túl a YB nyomkövetőn, a műholdas telefon alapján is regisztrálja a rendező a versenyzők napi pozícióját ( ugye a nyomkövető akár el is romolhat) és a befutó után ezeket össze lehet vetni a versenyzők navigációs számításaival, ezzel kontrollálva, hogy nem alkalmazott e tiltott eszközt. A másik cél ennél sokkal földhözragadtabb. Bizonyára feltűnt, hogy időnként reklámok jelennek meg a YB kép jobb felső sarkában. Nos minél nagyobb a felhajtás, annál nagyobb  a reklámértéke a versenynek és hát mért pont EZ ne a pénzről szólna amikor MINDEN arról szól lassan...   de lehet ez csak az én antik lelkemnek fáj. Amúgy a napi Email annyira fontos, hogy ha valaki kihagyná, az 50 € büntetést fizet.  Igor Zareckíj, aki gyakorlatilag nem beszél  angolul (ez őt szemmel láthatóan egy percig sem izgatta Les Sblesban sem, fiatal feleségével az oldalán vidáman szívta a bagóját és úgy tűnt a vodkát se nagyon tette messzire magától, az angol nyelvű társalgást meg a team manargerére bízta, egy fiatal srácra, akinek kifogástalan volt az "amerikai" beszéde), ezt olyan praktikusan oldja meg, hogy naponta lejelenti  " ESMERALDA OK", aztán feldughatja magának a komité az ötven euróját. ( csak úgy mondom, a franciák se jeleskedtek angol nyelvből)

Utóirat. aug. 8.  szerda. Éva rámírt, hogy nem jól tudom. A napi írásos üzenetek  nem a műholdas telefonon érkeznek, hanem  ugyancsak a YB nyomkövetőn, ami ezek szerint erre is alkalmas. István napi üzeneteit és heti telefonbeszélgetéseit itt   http://goldengloberace.com/skipper/istvan-kopar/  ( legördítve az általános rész után)  lehet megtekinteni. Az írásos üzenetek megfejtésre továbbra se vállalkozom. Annyi kiderült belőle (Évának), hogy ez István tizenharmadik egyenlítő átkelése, reméli a 14. is sikerülni fog amikor a Horn fok után visszafelé tart az Atlantin.

Még annál is utóbb-irat. Nézem a szél előjelzést a https://yb.tl/ggr2018# -en. Úgy tűnik megint igaz lesz a régi mondás, "az elől levőknek jön be mindig". ( mármint a kedvező szél) 11-ére előre tolva a szél-előrejelzés csúszkáját a kis zászlócska  alatt, 7-9-es Beaufort fokozatú bőszeles menetet jósol Fokváros felé. Miközben a középmezőny egy nagy világoskék lavórban fog rohadni....persze csak ha hinni lehet a meteorológiának. ( alighanem kell, az óceáni előrejelzések sokkal pontosabbak mint a szárazföldiek)

Mai jó hír az Internetről, Istvánt visszasorolták  a szóló Földkerülő osztályba, hogy mik voltak a részletek, arról továbbra sem tudok semmit csak annyit hogy  "egy font hús"  az ára, azaz 24 óra büntetés.