Ami jó hír, két napja Emailt kaptam a Németh Tibitől. Aki nem emlékezne ő az aki felvállalta, hogy tartja Istvánnal rövidhullámú rádión a kapcsolatot. Úgy tűnik végre nagyjából kialakult a rádiókapcsolat rendje. Sajnos itt is van nehézség amit alighanem ( mint annyi mást ) szintén a felkészülés szorongatott volta indokol.  Legjobb ha Tibort idézem: " ...mint rádiós ember elmondhatom ez a kommunikációs lehetőség jól el lett cseszve. A rádióval is van valami hiba, az antenna meg csak egy darab drót, ami egy illesztővel rá van erőltetve a rádióra..."  Nos nyilván egy hajón az antenna nem olyan egyszerű dolog mint szárazföldön, ahol olyan antennát épít az ember amit akar, hajón meg kell alkudni az elhelyezés nehézségeivel, de biztos  jobbat is ki lehetett volna hozni a rendszerből, mint amit a szűkös idő és pénz engedett. De hát ez van, ezzel együtt úgy érzem, hogy nagy dolog az, hogy István rendszeresen tud kommunikálni szülőhazájával az anyanyelvén, ezzel oldva a magányt. Megkértem Tibort, hogy tudatosítsa Istvánban az érzést, hogy nincs egyedül, sokan szurkolunk neki és alighanem sokkal többen követik aggódva és szeretettel az útját itthonról, mint választott hazájából. Tiboron kívül még három magyar amatőrnek sikerült idáig rádiókapcsolatot létesítenie a Puffinnal.

A Tiborral folytatott rádiós, valamint a GGR honlapján közölt heti műholdas telefonok  információiból összegzem röviden amiket megtudtam. Bosszantó vízbefolyás van a hajóorrban. Pedig azt a nyavalyás vízbefolyást, ami már az Atlanti átkelés során is jelentkezett, sokáig kerestük a hajóorrban, én a deckről slaugoztam, István a kolliziós kamrába bújva nézte hol megy be a víz, de SEHOL nyomát nem leltük. Hát persze, mert ezek szerint a "vasszerstág" ( a hajó orrnyúlványát az orrtőkén, a vízvonal környékén lévő bekötőponthoz lefeszítő acélsodrony) verete mellett folyat, ami ugye kikötőben a vízvonal felet van. Eltekintve attól hogy a folyást a deck felől gyanítottuk valamely veret, korlátláb felerősítésnél, tehát arra koncentráltam a vízsugárral, azért ment víz az orrtőke külső felére is, de azért az nem ugyanaz, mint amikor a hullámzáskor folyamatosan víznyomás alá került ez a veret és ezek szerint nem volt megfelelően tömítve. István megpróbálja belülről, vizes felületre is kötő epoxival javítani, majd kiderül mekkora sikerrel. Sajnos az általam ismert egyetlen anyag ami vizes felületen is tapad az a marhafaggyú, biztos vagyok benne, hogy nincs a hajón, remélem az epoxi is jó lesz.

Kellemetlen baleset történt, a hullámok közt hánykolódó hajón kiborult a teavíz a gáztűzhelyen, eloltotta a lángot. Sajnos nincs lángőr a régi fajta gáztűzhely égői mellett és valamennyi gáz kifolyt a bilgébe, ami robbanásveszélyes, szerencsére elárulta a szaga és István eredményesen kiszivattyúzta a gázt a hajóból.

Hogy érezni lehessen a navigáció nehézségeit ezen az "időutazáson", 8-án három óra ment rá amire végre sikerült a rossz látási viszonyok, fedett égbolt, hullámzás mellett "napot lőnie" ( és ez még csak egy része a helymeghatározásnak),  szóval nem éppen az ami "ma" megy, hogy odanézek a GPS-re és tudom hol vagyok, illetve oda se kell nézni, a gép kirajzolja a térképre.

Pár napja leszakadt a nagyvitorla felhúzókötele ( grószfall). A cseréhez fel kellett mászni az árboc csúcsára de akkor nem igazán volt az idő erre alkalmas ( hogy ideiglenesen mire húzta fel a grószt, fogalmam sincs) viszont (azt kell mondjam szerencsére), két napra rá beült  egy "lavórba" ( ha valaki megnyitja a YB széltérképet látja, hogy épp csak vánszorog a Puffin a szélcsendben), ezért hősünk felmászott a topra és egy biciklilánc nehezékkel leengedett egy zsinórt amivel sikerült  az erősen hullámzó vízen kilengő árboc csúcsán imbolyogva behúzni az árbocba a felhúzókötelet. A svédtorna három és fél óráig tartott, mellékhatása tegnapra alapos izomláz volt, elmondása szerint ( ez a hír Németh Tibitől származik) másnapra alig tudott mozogni.

Problémás az édesvíz. Valami szennyeződés van a víztankokban ( vagy legalábbis az egyikben), ami nyilván a mozgás közben keveredett fel, hiába voltak korábban átmosva a tartályok, ezért István csak forralva és szűrve meri fogyasztani a vizet étkezéshez ( Fürdéshez meg mindenki végiggondolhatja, mennyire meri a magányos hajós felhasználni az egy évre való, kb. 300 liter édesvizét. Szerencsére az ember hamar megszokja a saját szagát.) Valószínűleg ártalmatlan a dolog, de jobb félni mint megijedni.

A verseny követésére, esélylatolgatásra, legfrissebb információk beszerzésére továbbra is ajánlom a korábbi részben ismertetett internetes címeket, aki nem ért angolul ( ez egy nagyon tág kategória, jómagam is hadilábon állok az "amerikai" nyelvvel, pláne amikor tele van utalásokkal amiket csak a beszédpartner tud pontosan mire is vonatkoznak, ráadásul a telefonhang is zavart) annak is érdemes meghallgatni a heti műholdas beszélgetéseket Don McIntireel, mert  István magyarul is üzen nekünk a beszélgetések végén.