Kopár István nehéz küzdelmek után  úgy tűnik egy időre kiszabadult az őt sanyargató, egymást követő szélcsendzónák fogságából, ha nincs is olyan szerencséje mint az előtte álló Uku Randmaanak, aki folyamatosan üldöz a jó szél, talán néhány napot kedvező irányú és erősségű "kereskedelmi" szélben haladhat.

Ukunak nagy szüksége is van a jó szélre, mert, ahogy a telefonbejelentkezésében fogalmazott, a befutó után a hajója eladó, minden ésszerű ajánlat érdekli, a hajón minden van ami egy Földkerüléshez szükséges, KIVÉVE az élelmet. A befutóig úgy tűnik immáron biztonságos vitorlázásban lesz része, pár napja átélte 250 napos útja utolsó nagy viharát, 50 csomós széllel és  öt méteres hullámokkal, de a maradék mintegy 250 mérföldre semmilyen kellemetlen meglepetésre nem kell számítania, a korgó gyomrán kívül semmi nem zavarhatja a békés hajózást.

Istvánunk elérte az Azori szigetek magasságát, ez a Gibraltári szorosnál kevéssel északabbra van, miután hátránya 1300 mérföld, a célba érése 20.-a előtt nem várható, míg Ukut  10-én vasárnap várja tárt karokkal a zsűri a befutónál. Várja őt továbbá Jean-Luc és Mark Slats, mindketten megígérték, hogy ott lesznek egy meleg kézszorításra amint kiszáll a hajójából, előbbi a bilbaoi vitorlás fesztiválon fogja a legjobb vitorlázónak járó díjat átvenni szombaton, Mark meg, az amszterdami boatshow sztárja, az ott tartott bemutatója után fog éjszaka egyenesen Les Sblesba autózni, hogy el ne mulassza a harmadik helyezett érkezését. Uku nem szégyellős és úgy tűnik nem is olyan felhőtlen kedélyű mint a ötödik helyezett finn Tapio Lehtinen, elmondta, hogy az éhségen kívül  megviselte őt a családja hiánya, nagyon várja már, hogy átölelhesse feleségét és pici gyermekit.

Tapionak majd 5000 mérföldje van még hátra a célig, úgy tűnik hátránya az 50 évvel ezelőtti győzteshez képest már 300 mérföldre nőtt, ami ha így marad nem fog odaérni az április 22.-i ünnepélyes díjkiosztóra és záróbulira, ahogy a rómaiak mondták, " sero venientibus ossa " (későn jövőknek már csak a csontok).