2018. nov. 1. magyar idő szerint 12:10
Izgalmas a helyzet. Az időjárás előjelzés szerint ( https://yb.tl/ggr2018# fent a zászlócskára kattintva) 40-50 csomós szél közeleg 10-12 m magas hullámokkal északról. Kopár István a Puffinnal már csak 100 mérföldnyire van a Storm Bay kötelező megállóhelytől, ami egyúttal, ha a vihar előtt odaérne biztos menedék is lenne számára. Susie Goodall a DHL-lel két napja vette ezt a "kaput" és a zsűri tanácsára hallgatva a https://yb.tl/ggr2018# szerint shelterbe (védett helyre) is állt kifele menet, nem kockáztatja, hogy belemenjen a rossz időbe, ami amúgy a prognózis szerint ( a széljelző zászlócska alatti időcsúszkát tologatva) várhatóan 2-3 nap alatt tovarobog. Már csak az a kérdés, Istvánnak sikerül e az előjelzés szerint rendelkezésre álló mintegy négy óra alatt elmenekülnie a vihar elől, vagy pont partközelben, esetleg zátonyok közt fogja elkapni a biztonságos öbölbe érkezése előtt pár tucat mérfölddel. Ráadásul eben a pillanatban (UTC 11:00, ami magyar idő szerint 12 h) éppen a "vihar előtti szélcsendben" araszol. (Mit mondjak, összeszorul a gyomrom.) Estére kiderül sikerült e. Majd folytatom, meg akarok még másról is írni.
2018. nov. 1. magyar idő szerint 23:00
Úgy tűnik sikerülhet. Amikor István néhány órával ezelőtt északkeleti irányt vett, azt hittem, hogy megáll valahol, a Tasmánia déli partján kínálkozó öblök valamelyikében, ahol biztonságban átvészelheti a viharzónát, de úgy tűnik csak közelebb húzódott a parthoz, pozíciója most 43° 39.83 S, 146° 42.13 E, az elmúlt négy óra alatt 15,5 mérföldet haladt. A növekvő széllel sebessége is nő, de a valamelyes biztonságot jelentő öbölbejárat a Bruny sziget déli csücskén túl még vagy 35 mérföld, szóval még legalább 6-7 óra. Persze valamelyest előnyt jelent a part takarása nem is annyira a szél, mint a hullámok kialakulása szempontjából, ugyanakkor sötétben radar nélkül hajózni ismeretlen partok közelében nem egy életbiztosítás. Ausztrália nem olyan mint Horvátország, ahol minden ki van tűzve, agyonbójázva, minden szirten áll egy világítótorony, az ausztrálok többet bíznak a tengerészekre, ott élő vitorlázó barátom azt mondja éjszaka partközelben hajózni nem "seamanslike", szóval a helyzet nagyon is éles. Nehéz éjszakája lesz Istvánnak, csak a kompaszban és a még világosban meghatározott parti iránylatban bízhat, a nyílegyenes rotta ( útvonal) azt mutatja, hogy kézzel kormányoz, miközben vaksötétben száguld előre az egyre viharosabbá váló szélben.
A 10 nappal ezelőtti "ráadás" óta történt egy s más. Uku Randmaa öt napja sikeresen vette a Storm Bay "kaput". Kissé megviseltnek látszik, fogyott, de nem tűnik kicsit se csüggedtnek. https://www.facebook.com/goldengloberace/videos/2137873246466499 Egy komoly gondról számolt be, hogy a hajójának fenekét belepték a kagylók, ami sebesség szempontjából rendkívül hátrányos.
A kötelező megállás után biztosan tartva harmadik helyét, folytatta útját.
Negyediknek Susie Goodall futott be tegnap https://www.facebook.com/goldengloberace/videos/414154782453088 . Szemmel láthatóan jó a hangulata, pedig eléggé megviselhették a viszontagságok, de ez a kislány szemmel láthatóan vasból van.
Visszakanyarodnék István 25-ei telefonbejelentkezésére. Örömmel közli, hogy úgy tűnik az antibiotikus kúrával sikerült elaltatnia a fogfájását és bizakodva tekint a tasmaniai megálló felé, ami egyúttal azt is jelenti hogy a verseny fele távját sikeresen teljesítette. Viszont beigazolódni látszik régi elméletem, hogy a hajón mindig elsőre az romlik el ami villannyal megy, utána a mechanika és csak a végén az ember. Köszönhetően a korábbi boruláskor beömlő víznek, nem működik a Puffinon sem a rövidhullámú rádió, sem a VHF ( URH rádiótelefon). A rádióállomás sajnos nem korhű, az előírások csak azt kötötték ki, hogy rövidhullámú rádiót vihet magával mindenki akinek van rádióamatőr vizsgája, hisz ilyen készülékek már 50 évvel ezelőtt léteztek, viszont olyan készülékek amik 50 évvel ezelőtt voltak, ma már nem kaphatók. Minden rádió LCD kijelzős, aki ejtett már tengervízbe digitális kijelzőjű akármit, az tudja, hogy akkor annak "annyi". Jelesen István nem tud frekvenciát váltani az adóján, mert nincs ami mutassa, hogy hova tekerte éppen a készülékét. Sajnos az a hajsza ami a rajt előtt volt, egyszerűen a "majdcsak lesz valahogy" kategóriába sorolta a rádióállomással való törődést, pedig csak annyit kellett volna csinálni, hogy az adót valahogy becsomagolni egy uzsonnás műanyag dobozba, de hát ez elmaradt. Súlyos gond az áramellátás szempontjából, hogy nem tölti az akkukat a hidrogenerátor, szóval az áramellátást már csak a szélgenerátor és a kis napelem biztosítja, csak remélni lehet, hogy kitartanak az út végéig. Az már csak hab a tortán, hogy a kazettás magnó se szól már. Holnap ilyenkorra már okosabbak leszünk, hogy Istvánnak sikerült e rendben befutnia a megállóba.
2018. nov. 2. magyar idő szerint 9:00
Végülis mint a nyomkövető térképen látszik Kopár István nem ment el a Storm Bay kapuig, hanem beállt shelterbe egy öbölbe. Hogy hogy ment be ide
sötétben radar nélkül, úgy, hogy korábban azt mondta, hogy a rádió iránymérője se működik, arról fogalmam sincs. Ezt az útvonalat tette meg.
Azt mondta a zsűrinek, hogy vasárnapig itt fog állni amíg elmegy a nyomás "odakint".
( Ezt az utolsó képet Péteri László küldte)
2018. nov. 4. magyar idő szerint 8:57
Kis (nagy) megnyugvás, István felszedte a horgonyt és megérkezett a Storm Bay kapuba. Szóval a féltávot abszolválta. Magyar nyelvű interjú.
