A verseny harmadik helyezettje is szerencsésen megérkezett az Atlanti-óceánra. Uku Randmaa az észt versenyző, december 19-.én 4 órakor, életében másodszor látta meg "élőben" a Horn -fokot. Reménykedik a békésebb időjárásban. Ebben az időszakban nincsenek kiszámítható, kialakult szelek a térségben, ha szerencséje van elkerülheti azt a tartós szembeszelet, mellyel az előtte haladó Mark Slatsnak meg kellett küzdenie és kedvező nyugati széllel kerülheti kelet felől a Falkland-szigeteket. Hosszú az út "hazáig", de a hónapokig tartó déli Csendes-óceáni viszontagságok után élvezi, hogy bár kevesebb szélre számíthat, de az óriás hullámoktól, melyek idáig négy versenyző vesztét okozták nem kell már tartania.
A második helyezett Mark Slats továbbra is meglepően gyors, a szembeszélben cirkálva 6 csomó körüli az átlagsebessége, a napi üzenetében ezt írja erről "kicsit unalmas az élet az éles menetben ( a széllel szemben kb. 45 fokos irányban, erős szélben alaposa megdőlve) de minden rendben van" ( itt jegyezném meg, hogy a napi szöveges üzenetekben a versenyzők, Igort kivéve, aki csak azt írja mindig, hogy "Esmerald OK" többé kevésbé kötelezőnek érzik számomra lefordíthatatlan rövidítések és jópofaságok közlést, ezek visszaadására nem vállalkozom, mert az összes angol nyelvi segítőm kidőlt alólam) Nos ahhoz a sebességhez amivel halad, alaposan megdőlt hajó tartozhat, ezen/ebben kell tevékenykedni, enni, aludni, szóval élni folyamatosan, a fedélzeten mos mindent a tenger, bent meg minden "vízszintes" legalább 20-30 fokot lejt, és ha nem is óriáshullámok közt halad, de rendesen liftezhet a hajó, szóval ebben a kontextusban tessenek elképzelni a "minden rendben van"-t!
Jean-Luc feltehetően híreket kap róla, hogy a holland folyamatosan koptatja az előnyét, nyilván nem túl nyugodt, de hát ez egy verseny és alighanem szokva van az érzéshez. Az ő tudásával, tapasztalatával és a jelentős előnyével, miután kiverekedte magát az árbocot jobban terhelő kreuzból ( a hírekből azt vettem le, hogy csak az egyik oldalon sérült az árbocbekötése, ami azt jelenti, hogy csak az egyik csapáson kell kímélni), gyengébb szélben kedvezőbb szélirányban több vitorlát tud felhúzni, szóval az esélyei nem romlanak, sőt. Ebben a pillanatban ( dec. 23. UTC 20 h) , miközben e sorokat reszelgetem éppen 6,7 csomóval repeszt, szóval továbbra is ő a verseny legnagyobb esélyese a győzelemre. Szöveges üzenete szerencsésen eltér az angol anyanyelvűekétől, példátlanul világos és érthető, " Mindenkinek kellemes Karácsonyt és boldog újévet kívánok!"
Kopár István negyedik helyen kb. 1200 mérföldre van a Horn-foktól, tehát nagyjából január 2.-a, 3.-a körül kerüli majd azt. Miután túlélte a legnagyobb vihart amibe idáig a verseny során került, változó és gyorsan átvonuló időjárási frontok közt hajózik. Miután a megjavított kormánya kielégítően működik és sikerült mintegy 30 liter esővizet gyűjtenie a legnagyobb bajoktól, mint a kormányképtelenség és a szomjhalál megmenekült, Jó kedélyállapotban és bizakodva tekint a következő napokra. Bár nem az anyanyelve, mégis gyakran él angol szómágiával, de ezúttal egyértelmű az üzenete: "Kellemes Karácsonyt kívánok barátaimnak az Egyesült Államokban, Kanadában, Magyarországon, Németországban, Ausztriában, Franciaországban és Ausztráliában. Soha nem volt sok pénzem, de ami a barátaim számát és a minőségét illeti, abban gazdag vagyok". A rendezőnek szóló üzenetében ezt közli még: "Nincsenek karácsonyi díszek, mindössze megborotválkoztam és tiszta alsó ruházatot vettem fel. A magnóba bekészítettem egy kazettát karácsonyi dalokkal és felbontok majd a Szentestére egy különlegesen finom bort, miközben a családomra gondolok. Ezzel együtt szomorú lesz az életem talán legmagányosabb Karácsonya.".
Tapio Lehtinen az ötödik, még "lábon álló" versenyző. Hátránya Kopár mögött több mint 1800 mérföld, szóval nem tűnik veszélyesnek. Komoly tornamutatványokat végez, az aránylag csendes időszakokban kerülve a cápákat, megpróbálja a spinakkerfall ( vitorlafelhúzó kötél, mely az árbocs csúcsáról indul) végén lógva sziklamászó módszerrel a víz felett lebegve csáklyával lepiszkálni a hajója vízvonal alatti részéről a fúrókagylókat. Nos elnézve azokat a korábbi felvételeket, ahol akár Mark Sinclair, akár Igor Zareckíj partra emelt hajójáról még magasnyomású vízsugárral és raskétával is nehezen megy a vegetáció letakarítása, ez a csáklyával történő piszkálódás aligha lehet túl hatékony, bár ha csak a vízvonal környékét sikerül megtisztítania, már az is hozhat pár százalék sebességnövekedést. Az eredmény azért nem közömbös, mert azt tűzte ki célul, hogy befut még a GGR április 22.-i díjátadó záróbulija előtt. Üzenetében karácsonyi dekorációként a hidegtől vörös orrát említi.
Igor Zareckíj már Moszkvában van kardiológiai kivizsgáláson, ha minden jól megy, akár egy héten belül visszatérhet folytatni a versenyt immáron Chichester osztályban. Ha vissza tud térni január 14.-ig akkor folytathatja a versenyt, de ha nem, akkor várnia kell november 14.-ig a téli viharok elmúltáig. A január 14.-i indulási limit a rendező döntése, mert úgy számolnak Kopár István haladási idejét extrapolálva, hogy ebben az esetben esélye van rá, hogy még a viharidőszak kezdete, március vége előtt kerülje a Horn-fokot. Ha viszont műtétre van szüksége szülőhazájában, akkor csak úgy folytathatja a versenyt, ha újabb GGR egészségügyi alkalmassági vizsgálaton esik át.
Érdekesség a verseny kapcsán, hogy két csoport jelezte szándékát, hogy az ausztráliai Fremantle-től mintegy 1200 mérföldre sodródó "Hanley Energy Endurance" -ot Gregor McGuckin elhagyott hajóját, elindulna kimenteni. A mentés különös indoka a hajón lévő hordó,
mely 7 éves ír whisky-különlegességet tartalmaz. Ha sikerül a mentés, az hatalmas karácsonyi ajándék lenne az ír versenyzőnek.
Egy kicsit most kibeszélek a tárgyból, a "Szitnyai Jenő emlékblog" szerkesztőjeként minden olvasómnak
ÁLDOTT, BÉKÉS KARÁCSONYT ÉS (miután idén már aligha "találkozunk") BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNOK!
