2019. január 11. Rossz hírrel kezdem. Egy korábbi fejezetben bemutattam Robin Daviet
(https://kopar.blog.hu/2018/04/05/ggr_2018_34_resz), mint a verseny résztvevőjét, aki azonban a rajt előtt vagy két hónappal visszalépett de megmaradt a verseny "környékén", a rendező Don McIntire gyakran konzultált vele, a verseny honlapján mint szakértő többször megjelent videókon, legutóbb a Jean-Luc árbocának sérülését magyarázta emlékeim szerint. Nos a tapasztalt veterán vitorlázó, aki már három szóló Földkerülést teljesített, 5.-én indult Les Sables d'Olonneból haza az angliai Falmouthba ( ez kb. 300 mérföldes út), ahova terve szerint 8.-án érkezett volna meg. De azóta semmi hír nincs róla. Az angol parti őrség keresi, de EPIRB jel ( az a bizonyos automatikus jeladó, ami rádión adja a pozíciót, ha vízbe kerül) nincs róla, így nem lehet még sejteni se hogy hol lehet. Általános riasztást adtak ki a térségre minden hajónak.
És "ha már" akkor nézzük hogy is áll a verseny. Kopár Istvánnal kezdem. Tegnapi telefonbejelentkezése szerint ( https://soundcloud.com/goldengloberace/istvan-kopar-weekly-satellite-call-10012019?in=goldengloberace%2Fsets%2Fistvan-kopar&fbclid=IwAR1bE258L4Rb3IBO6AGv3LRvC1sKTsCoqe634iwZmcdAgZD1YLY5UKgZeU4 magyar szöveg 9:12-től) végre kiegyenesedett az időjárás. Panaszkodik a szokásos nehézségekre, a kormány bizonytalanságára, csak remélni lehet, hogy ha 25000 mérföldet kitartott, azt a hatezret ami még hátravan, csak kibírja valahogy. Negyedik helye nem látszik veszélyeztetve Tapiotól, aki alaposan lemaradt, küszködve az elkagylósodott hajófenekével, nagyjából most van ott ahol szegény Susie elvesztette hajója árbocát. Ahogy arra is kevés az esély, hogy lehagyja a mintegy 1100 mérfölddel előtte haladó Uku Randmaat, szóval a befutó sorrendje nem valószínű, hogy változik a jelenlegi álláshoz képest ... HACSAK... elől nem lesz változás. Mert itt azért izgalom is lehet. Mark Slats rendkívül látványosan tör előre, fokozatosan koptatva hátrányát, mely a célhoz mérve immáron alig több mint 200 mérföld! ( a rend kedvéért 370 km) A térnyerésben jelentős szerepe van annak, hogy az első helyen álló VDH hosszasan időzött egy "lavórban" ( szélcsendzóna), miközben Markot meg friss szél segítette, továbbá iránnyal szembe fúj a szél és ha a franciának éppen pont azon a csapáson kell hajóznia, melyen a sérült árboc kímélése miatt csak kisebb vitorlafelületet tud használni akkor az előnye könnyen tovább csökkenhet. Szóval lehet mégiscsak izgalmas lesz a befutó. Rengeteg találgatás, időjóslás megy a neten, szakértők és mégszakértőbbek latolgatják az esélyeket, én egyrészt nem vagyok az, másrészt ha az lennék akkor meg pláne óvakodnék a bizonytalan okoskodásoktól, mindenesetre nekünk pártatlan nézőknek ( ha már azért nem drukkolhatunk sajnos, hogy István fusson be elsőnek) izgalmas befutóban lesz részünk. Addig meg drukkoljunk annak, hogy Robin Davie egészségben előkerül!
Ja még valami, továbbra sincs hír Igor Zareckíjről, akinek elvileg már csak három napja van visszaérni Moszkvából az ausztráliai Albanyba, hogy folytassa a versenyt. Ha csak nem tartogatnak valami meglepetést, ez alig látszik valószínűnek.
2019. január 12. Megvan Robibn Davie! Kutyabaja, csak miután legyengült a szél, ráadásul az a kevés is szembe fújt nem volt sok kedve forgolódni kreuzban, hosszú csapást húzott kifelé a tengerre, ezzel kikerült a parti VHF rádióállomások hatósugarából, meg a hajók szokásos útvonalából is (ez szólóvitorlázóknál egyébként is szempont, kevesebbet kell aggódni, hogy legázolja egy óriás konténerszállító). Így csak akkor tudta meg, hogy eltűntként keresik, amikor nagyobb lett a felhajtás körötte. Mindenkit megnyugtatott, hogy semmi baja, gond nélkül vitorlázik Falmouth felé.
