2019, január 2. 12:12 BÚÉK!
Nagyon jó hír, István túl van a nehezén. Kicsit fel lehet lélegezni.
A Horn-fok is "bent van a zsákban". Majdnem jól saccoltam az előző részben, akkor január 2.-a, 3.-a volt a tippem, ennél kicsit hamarabb, elsején este passzálta a Puffin a közismerten legveszélyesebbnek tartott, legdélibb szárazföldi kiszögellést. Helyezése változatlan és ha csak valakit nem ér baj a megmaradt öt versenyző közül, akkor a jelenlegi sorrend nagyon úgy tűnik, hogy nem is fog változni. A francia Jean-Luc van den Heede 850 mérfölddel vezet a második, holland Mark Slats előtt, akit 2450 mérföldre leszakadva követ az észt Uku Randmaa, utána jön Kopár István 1150 mérföldnyire és végül mögötte a finn Tapio Lehtinen 2700 mérföldre lemaradva. Úgy tűnik az ünnepek kicsit elfoglalták a hírforrásokat, más újabbal nem szolgálhatok, pedig még Igor Zareckíj orosz nyelvű Fb oldalát is megnéztem, mert kíváncsi voltam hogy áll a szívével, de ott is csak István Horn-fok kerülése volt az egyetlen friss hír. Amint lesz valami, frissítem ezt a bejegyzést.
2019, január 3. 12:18
No úgy tűnik feléledt újévi álmából a GGR hivatalos sajtó-tájékoztatás ( hogy nagyképűsködjek kicsit, annakidején kissé pofátlanul, gyalogkakukk blogger létemre beregisztráltam mint magyar médiaképviselő és csodák csodája befogadtak), Barry Pickthall miközben megemlékezik róla, hogy Kopár István is megkerülte immáron " A FOKOT", fontosnak tartja megjegyezni, hogy az ünnepek alatt 58 mérföldet lefaragott a vezető Jean-Luc előnyéből. Ez remek hír, de sajnos a francia előnye még így is közel 4500 mérföld, szóval ha naponta hozni rajta ennyit, még akkor se hagyná le a befutóig. De ne legyünk telhetetlenek! Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az, hogy a 40 feletti aspiráns és a 17+1 induló közül az, hogy hősünk biztosan áll a negyedik helyen, egymagában is hatalmas siker.
De ha már Jean-Lucnál tartunk. A francia, Karácsony másnapján azzal lepte meg magát, hogy átlépte az egyenlítőt és immáron az északi féltekén haladva magabiztosan jelentette ki, hogy január 26.-ra kiköt Les Sables-d'Ologneban. Ha tartja a jelenlegi átlagsebességét ( ez kb. napi 100 mérföld), a jóslat reális, sőt akár túl is teljesíthető.
A második helyen álló Mark Slats kezdetben látványosan, 700 mérföldre csökkentette hátrányát a franciával szemben, de a szerencse forgandó ( és a fantasztikus franciával szemben még a szerencse se elég), a hétszázból december 21.-re 1100 lett, jelenleg pedig mintegy 900 az állás, EZT alig több mint 20 nap alatt "ledolgozni" lehetetlennek tűnik. Pedig egy szoros befutó nekünk, akik egyik fél győzelmében sem vagyunk érdekeltek ( a szimpátiám meg mindkettejük irányában maximális) izgalmas lett volna. Nézve a nyomkövetőt, valami nem stimmel a holland jeladójával, az utolsó pozíciója (január 1.) szerint 200 mérföldnyire jár az egyenlítőtől, azóta nyilván már átlépte azt, remélhetőleg csak a műszerrel van probléma és nem a versenyzővel.
Mark Slats legutóbb beszámolt róla, hogy hajóját rendkívüli módon igénybe vette az erős szélben való két heten át tartó éles menet, mely közben egy erős ütést is kapott ( nyilván hullámtól) nem múlt el károkozás nélkül, a szélkormányt tartó vastagfalú acél konzol kevés híján kiszakadt a hajótestből, de megoldotta a javítást. Érdemesnek tartom szó szerint idézni: "My ‘Flintstone’ repair using wood took from 16:00 to 03:00 to complete and is now as strong as ever, and luckily, I didn’t have to stop sailing.” ( A fordítással mindenki elbíbelődhet kedve szerint, a lényege, hogy a Flinstonszerű javítás fával történt {nem árt tudni,hogy Mark szakmája ács} és délután négytől hajnali háromig tartott, de most erősebb mint valaha, mázli, hogy nem kellett kiállnom a versenyből emiatt.) Apróbb bajok is estek, a vízzáró gallér az árboc körül ahol átmegy a fedélzeten elszakadt, de Sikaflexszel sikerült eltömíteni a nyílást. Aztán kivételesen nem a hajó fenekével van gondja, hanem a sajátjával, az állandó "sósvizes menet" miatt ismét kijöttek rajta azok a kelések amiket először 2017-ben "élvezett" ( amikor felállította az óceánátevező rekordját), ez a 40 fokos hőségben folyamatos vízhatlan ruházat hordása közben állandó fájdalmat okoz.
Mark még reménykedik, hogy behozza VDH előnyét, reménykedve tekint az egyenlítő utáni "kereskedelmi szelekre" ( "trade wind", Arany János költői fordításában "kalmár szellő"), de azért tisztában van, hogy legalább napi 30 mérfölddel kellene jobban teljesíteni a franciánál. Persze nemsokára megkapja ő is azt amitől az utóbbi napokban 200 mérföldet "hozott" a francián, majd neki is át kell verekednie magát a Sargasso tengeren, mely a "róla elnevezett " ( bocs ez Rejtő volt, nemfanok nem értik igazán) tengeri gyomnövény, ami rátekeredik mindenre ami a vízvonal alatt a hajóból kiáll és fékezi, gyakorta meg is állítja a haladást, állandóan le kell valahogy piszkálni, hajócsavarról, kormányról, hidrogenerátorról.
Jean-Luc panaszkodik a szextánasaira, ami nélkül nagyjából lehetetlen pontosan (nagyjából sehogy) navigálni. Az egyiket a sós pára tette tönkre, a másikat meg leejtette, ettől használhatatlan, mint viccelődött "azt tudom hol van Les Sables-d'Ologne, de hogy ÉN hol vagyok pontosan, azt nem tudom".
A harmadik helyezett Uku Randmaa nehéz helyzetbe került pár napja Chile partjaitól mintegy 1000 mérföldnyire és a "helyzet" még mindig nem hagyta magára. Előbb szélcsendben, majd változó irányú ellenszelekben küzdött vagy két napig, most meg egy nagykiterjedésű viharfront vonul át felette 65-70 csomós széllel (120-130 km/h) és 6-8 m-es hullámokkal. Más lehetősége nincs mint keletnek menekülni, de így egyre távolabb kerül a cél felé vezető optimális útvonaltó, sőt ( szerintem) távolodik a kedvező szelek zónájából is. Ha tanácsot adhatnék most Kopár Istvánnak, azt mondanám, hogy tartson Falklandtól nyugatra, így hozhat talán valamit Ukun.
Tapio lemaradása "köszönhetően" a fúrókagylóknak folyamatosan növekszik, de nyilatkozatai továbbra is pozitívak, elmondása szerint élvezi a hajózást és elegendő élelme és vize van a befutóig. Terve szerint január végén kerüli majd a Horn-fokot és ragaszkodik hozzá, hogy befut a célba április 22.-e a díjátadó záróbuli előtt.
Igor szívét "tesztelik" Moszkvában a tudós kardiológusok, nagy a csend körülötte ami nem jó hír, bocsánat a májamért, de ha az oroszok hallgatnak, az még annál is rosszabbat szokott jelenteni mint amikor tagadnak valamit. Mégegyszer elnézést, tiszta szívemből kívánok a nekem rendkívül szimpatikus Igornak mielőbbi visszatérést a versenybe. Ez itt nem politika, ez a szó legnemesebb értelmében vett sport, béke és tisztaság és emberség.
Gregor McGuckin, a jelenleg a Nyugat-ausztráliai Freemantletől 1100 mérföldnyire sodródó elhagyott hajója mentésére elfogadta az amerikai Cody Cordwainer, a Brooklyn Navy Yard vontatóhajó kapitány ajánlatát, hogy kimenti a hajóját. Cody a vállalkozáshoz támogatási kérelmet tett közzé a Facebookon. Mint elmondta, " ezen a vállalkozáson egészen biztosan nem termelünk profitot, bár a lepárlóüzem 1000 euró sikerdíjat ajánlott fel ha megmentjük a hordó whiskeyt, de ez még a költségeinkre se elég. Vannak támogatók és elkél minden segítség, továbbá kell segítség Ausztráliából Freemantleből is hajóval és kikötőhellyel. Az akció támogatható és követhető a @whiskeyrescue instagramon."
2019, január 3. 23:26 A mai rádióüzenet itt https://soundcloud.com/goldengloberace/istvan-kopar-weekly-satellite-call-03012019 hallgatható, a magyar szöveg 13:00-tól.
