Szitnyai Jenő emlékblog

Kopár István újra a Föld körül

GGR 2018 ráadás 38.

2019. február 27. - A Tengerész

Uku Randmaa éhezik. Mostanában nem sikerült halat fognia, az élelmiszerkészletéről meg az előszó ráadásban beszámoltam, szóval nem túl jó  az állapota. Nem tudom hogy mérte, de azt mondta, hogy 20 kilót fogyott idáig a rajt óta. A fizikai állapota mellett mentálisan sincs túl jó állapotban, panaszkodik, hogy nagyon hosszú volt ez a nyolc hónap távol a családjától. Viszont miután kiszabadult a szélcsendekből megy mint a golyó egyenesen a cél felé, a napi teljesítményei rendre 120 mérföld fölött voltak az elmúlt napokban, Kopár Istvánnak két hete ma ( február 27) sikerült először 2 (!!) mérfölddel többet haladnia a cél felé, Uku 100, István 102 mérföldet teljesített.

István sajnos kifogta a legrosszabbat (nem kell megijedni havariát azért nem)  23.-ai napi jelentését idézem ( emlékeztetőül, a versenyzők kötelesek naponta írásos üzenetet küldeni a YB-en): Északi döghullámzás szél nélkül , cincálja a vitorláimat és az idegeimet.". 24.-én: "Ez itt a lázadás ideje: se nő, se pia, se szél!"  Mára valamelyest javult a helyzet ( na nő meg pia azért nem lett) de .... nem azt mondom, hogy utolérte a szelet, inkább az talált rá, de sajnos ahogy nézem a YB széltérképet ahogy elérte el is fogja hagyni ha hinni lehet az előjelzésnek, míg Uku-t kitartóan üldözi a szerencse, nem megy ki alóla a kedvező irányú és erősségű szél. Az elmúlt héten közel a duplájára növelte a korábban a szélcsendben történt veszteglése során megfogyatkozott előnyét Istvánnal szemben. Sajnos most ugyanabba a helyzetbe került  hősünk is, az történik ami annyiszor vitorlás versenyeken, hogy a követőnek nincs más választása, mint a vezető nyomába szegődni, taktikai támadásra esélye sincs. Hacsak Uku nem kér külső segítséget az éhezés miatt, vagy nem éri baj a Vizcaya öbölben, amire azért van esély, de bízni benne nemcsak hogy nem illik, de sportszerűtlen is, borítékolva van, hogy István lemarad a képzeletbeli dobogóról. Mark Slats egyébként sincs már Les Sablesban, előbb tett egy utat Falmouthba ahol együtt vacsorázott Susie Goodallal, és elbúcsúzott a versenyből elsőként kiállt angol-török Ertan Bescardestől, valamint Sir Robin Knox-Johnstontól, majd hazavitorlázott a hollandiai Scheveningenbe, ahol hősnek kijáró fogadtatásban volt része, amit teljes mértékben meg is érdemelt. A Scheveningen Yacht Clubban az üdvözlők mellett családja és a holland sportminiszter vett részt a fogadáson, beszélt róla, hogy újabb kihívásra készül, de  az ünnepség másnapján, vasárnap már lement az edzőterembe, hogy folytassa a fizikai felkészülést, már csak az a kérdés, hogy mire.

Egyelőre döntetlenre áll az önkéntes hajómentők meccse  az ír Gregor McGuckin hajója az Ausztrália partjaitól mintegy 1200 mérföldnyire sodródó Hanley Energy Endurance kimentésre, az első hajó amit erre a célra kibérelni akartak, alkalmatlannak bizonyult, újabb pénzadományokkal próbálnak közelebb jutni a célhoz, a hajó és a rajta lévő  hordó Glendalough 7 year old 777 single malt whiskey kimentéshez.

A verseny díjátadó záróünnepségére Les Sables d’Olonne-ban április 22.-én kerül majd sor, ez volt az a nap amelyen 50 évvel ezelőtt Robin Knox-Johnston befejezte az első szóló non-stop Földkerülést. Az még kétséges, hogy az elkagylósodott hajófenekével Tapio Lehtinen megérkezik e addigra, mert egyelőre vesztésre áll az 50 évvel ezelőtti győztessel szemben folytatott virtuális versenyben.

A bejegyzés trackback címe:

https://kopar.blog.hu/api/trackback/id/tr7214641576

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása