Tehát megvolt a hajó tesztelése vízen, különféle szélviszonyok közt. István sajnos nem írt róla mennyire elégedett a hajó vitorlázó tulajdonságaival, ez remélem azt jelenti, hogy mindennel meg volt elégedve, csak a korábbi részben felsorolt technikai  hiányosságok elterelték a figyelmét arról, hogy szóljon a legfontosabbról, mit tapasztalt, a hajó hogy viselkedik amikor szélkormánnyal vezetve, "magára hagyva" falja a mérföldeket. Soha nem felejtem el mennyit panaszkodott naplójában Sir Francis Chichester a kétárbocosára, amit pedig a világ legjobb hajóépítői készítettek a számára azért, mert a hajó rendszeresen megperdült amikor nem kézzel kormányzott, hanem a "Mirandára", az általa alkotott, alighanem a hajózás története során elsőként alkalmazott szélkormányra bízta a hajó vezetését. Amikor Ausztráliába ért, a hajót kiemelve a kiel elejéhez hozzá is toldottak, ettől azt várva, hogy a hajó kiegyensúlyozottabb lesz, de a helyzet alig változott. De reménykedjünk! Végülis a Tradewind szériában épült kipróbált hajótípus, a klasszikus  long kiel stabil menettulajdonságokat sejtet és a hajó felkészítésébe István minden tudását, nem csekély tapasztalatát beleadta. Egy verseny hajóval sokban más mint az egyéb sportversenyek. Még az egyéb technikai versenyszámoktól is rengeteg vonatkozásban különbözik. Nincs olyan autóverseny ahol a pilóta olyan szinten él együtt az eszközével, mint a kormányos a hajójával és nincs még egy versenyszám ami vagy háromszáz napig fog tartani. A hajót nem egy technikai stáb ( mint mondjuk az autóversenyzésben), hanem  a rajta lévő ember tartja működésben, miközben az embert a hajó tartja életben. 

Beállt a tél, a próbautak végeztével a Puffin a mai nap reggelén (ezt most épp 2017, dec. 1.-én írom, de az egyes fejezetek egy hét alatt folyamatosan készülnek, ahogy időm és ihletem diktálja), ismét partra került, hogy István elvégezze rajta a maradék munkákat.

Mert ezek még számosak. A próbaút során bebizonyosodott, hogy a vízvonalat meg kell emelni, különös tekintettel arra, hogy a körülbelül  300 napra tervezett Földkerülő útra jelentős készleteket kell majd felhalmozni a hajón ( erről mint kiemelkedő témáról még fogok beszélni), azaz a Puffin a több száz kilós terheléstől a jelenleginél mélyebbre merül majd. Miután partra került a hajó máris bejelöltetett az új vízvonal. Az, hogy párhuzamos a korábbival azt mutatja, hogy a hajó úszáshelyzetét viszont  sikerült eltalálni. A ma (XII. 2.)kapott képen szép napsütéses idő látszik, nyilván ki kell használni.

István azt írja " meg kell változtatnom a hidrogenerátor pozícióját is". Részleteket nem ír, de feltételezem az egyik korábbi képet nézve, mely menetben mutatja oldalnézetben a hajót, hogy a generátor a hajó hullámokon való bukdácsolása közben ki-kiemelkedik a vízből, ami alighanem szabályzási problémákat okoz. Egy  korábbi  ARC versenyen résztvevő barátom rendkívül kedvező tapasztalatokat szerzett ezzel a fajta hidrogenerátorral. https://www.youtube.com/watch?v=neVaHoW3zdM  Ezt írja róla: DuoGen típus, Sokat nézegettem a témát. A kábeles ( olyan amit vonszol maga után a hajó egy hosszabb kötélen) nagy problémája hogy kiemeléskor életveszélyes mert utolsó pillanatig forog mint az állat. Ezen kívül a nagy halak ráharapnak. Ezt nagyon jól ki lehetett emelni bármikor, néha túl sok volt a villany. És persze ez szélhez is jó, egy másik propellerrel amit adnak hozzá. Lehet István jobban járna egy ilyennel. Persze az az átkozott pénz.....mert nem olcsó. Meggugliztam, több mint 2500 angol font. :( 

Istvánnak további cink anódokat, beszédes nevükön "önfeláldozó fémeket" kell még a hajófenékre szerelni, a víz alatti acél elemek védelmére, melyek enélkül a bronz hajócsavarral a sós vízben galvánelemet alkotva egyszerűen elfogynának.

 A hajó elektromos rendszere is további változtatásokon kell átessen, konkrétan erről ennél többet nem tudok, de miután Istvánnak be kell még szereznie egy rövidhullámú rádió adó-vevőt is, antennával, annak hangoló egységével, földeléssel, alighanem ez is indokolja az elektromos rendszer bővítését. És ezzel nyilván nincs vége a technikai kiegészítéseknek, mert azok sajnos néha még a versenyek rajtja után is folytatódni szoktak. És hiába néz ki kívülről úgy, hogy a verseny 2018 július 1-i rajtjáig még "rengeteg" idő van, az óra könyörtelenül ketyeg (lásd http://koparsailing.com/ Countdown to 2018 Golden Globe Race), perc vesztegetnivaló idő sincs. István így ír  a legsürgősebb elvégzendő munkák felsorolása végén az elkövetkezőkről: "..az.időjaras függvenyeben március végen április derekán szándékozom a Puffinnal  Angliába hajózni."  Szóval a "szálak elvarrására" igazából már csak a három téli hónap van hátra, rendes ember ilyenkor békésen ül a kandalló mellett, hajója kiemelve várja a tavaszt, hősünk meg alighanem a kemény télben is a hajón, a hajóban  fog valamit szerelni, miközben aggódva várja az adományokat, hogy legyen például miből megvennie jövőre a hajózáshoz a legfontosabbat, azt amivel a verseny során a testét életben tartja, az élelmet. Írtam feljebb, hogy erre visszatérek, nos mindenki gondoljon bele, aki csak egy gyengeszeles balatoni Kék Szalagot végigvitorlázott, hogy három napra ( most nem azokról beszélek akik a mai "rohanógépeken" egy nap alatt abszolválták a futamot) mennyi kaját kellett magával vinnie és akkor italról még nem is beszélek, mert a Balaton vize iható (én legalábbis a parttól távolabb bármikor ittam belőle aggodalom nélkül), ellentétben a tengerével. Ehhez lépest Istvánnak majd egy évre kell megtöltenie a hajót élelemmel, itallal. A versenyszabályok ebben a vonatkozásban megengedőbbek, igaz már 50 év előtt is léteztek, tartós élelmiszerek, szóval nem kell sózott disznóhúson és zsizsikes kétszersültön élnie mint a windjammerek legénységének, de azok a versenyzők akiknek anyagi lehetőségei megengedik, itt is előnyben lehesznek. Ha valaki megpakolja a hajóját az olcsóbb konzervekkel, az akár többszörös súlyt is cipelhet magával, mint akinek lehetősége van élelmiszer sűrítményeket,  vízzel ( akár esővízzel) hígítható liofilizált magas tápértékű élelem beszerzésére. Nem kell senkinek magyarázni, hogy az élelem minősége mennyire befolyásolja majd  a versenyzők fizikai és mentális állapotát és ez az a dolog ami csakis és kizárólag pénzkérdés. Míg a hajó technikai felkészítésében lehet "trükközni". Drága gyári felszereléseket sufniban "lekoppintani", nem olyan dizájnos, de  azonos-, sőt, személyes tapasztalat alapján a használó számára még magasabb használati értékű felszereléseket  készíteni. Egy tapasztalt versenyző hajója tele van "spécikkel", olyan dolgokkal amiket ő talált ki saját magának, ezek egyedi holmik és gyakran nem azért, mert nem volt pénze megvenni  a gyárit, hanem  pontosan azért születtek, mert számára használhatóbbak, nota bene, nincs is ilyen a boltban. Sajnos a kaja az nem ilyen. Ha csak valakinek nincs otthon egy kis élelmiszer feldolgozója, természetesen saját laborral, akkor kénytelen a piaci kínálatra hagyatkozni. Meggyőződésem, hogy a büszke franciák ilyen termékeket forgalmazó cégei a reklám fejében kapva kapnak az alkalmon, hogy versenyzőiket maximálisan támogassák, sajnos Istvánnak nem biztos hogy ilyen szerencséje lesz. Levelezéséből tudom, hogy magyar céggel már felvette a kapcsolatot, nevét nem írom, addig nem reklámozok amíg nincs miért. Sajnos ennek úgy kéne működnie, hogy a szponzor maga kínálkozik, de hát ez itt Magyarország, talán már írtam valahol, hogy egy tapasztalt szponzorvadász mondta, hogy nálunk úgy működnek a dolgok, hogy a szponzor azzal kezdi, hogy menyit akar zsebbe visszakapni a támogatásból amit szerez a cégétől.

Néhány kép a betelelt Puffinról ahol a munka nem áll meg.

Ahogy elnézem ez a konyha.

Most meg térképasztal.

A Sailing.hu-n barangolva feltűnt ez a"trailer"  https://www.youtube.com/watch?v=XlQjCzAF7S8

A film annak a Donald Crowhurst-nek a történetét dolgozza fel, aki elrajtolt az 50 évvel ezelőtti Golden Globe Race-en, de szembesülve a verseny, felkészültségéhez képest kivitelezhetetlenségével, valahol a Jóreménység foka előtt visszariadt a déli Indiai Óceán átszelésétől és dél-Amerika partjainál megbújva, hamis pozíciókat adva a rádióbejelentkezések során, meghamisított hajónaplóval gondolta megtéveszteni a versenyrendezőket. A végén azzal szembesült, hogy a hazugság ki fog derülni és ezért öngyilkos lett, bár vannak olyan vélemények is, hogy baleset érte, rossz mentális állapotban, esetleg romlott élelmiszertől megbetegedve vízbe esett és megfulladt. Nos aki ezt a blogfolyamot mint érdekes olvasmányt követte és Kopár István vállalkozására csak mint érdekességre tekint, gondoljon rá, hogy ez egy kifejezetten életveszélyes kaland lesz, hiszen a versenyzőknek ugyanolyan körülmények közt kell végigvitorlázni a távot, mely annakidején az egyébként tapasztalt vitorlázó Donald Crowhurst-öt a halálba űzte.

Végére maradt a mai jó hír, a Magyar Vitorlás Szövetség segítsége révén lehetősége lesz  mindnyájunknak, hogy személyesen találkozzunk  a hónap végén hazalátogató Kopár Istvánnal. 

Időpont: 2017. december 18-án 18.00 órától