Legfőbb szponzorom, Éva a feleségem ellenőrzi a Puffin felújítását.
Nos, elmúlt a nyár, és Puffin visszanyerte tengerálló hajó kinézetét. És ugye, az ősz is kezdi változtatni a színeit? Az utolsó szín a szürke volt az előző részben, és ez volt a legkeményebb alapozó, amelyet valaha is csiszoltam (Alexseal, természetesen). De ez most jó jel.
Glenn logót változtatott, Sea Hawk-ról Alexseal-re, ahol épp tarunk.
A vízvonal feletti részre International narancszínű festéket akartam, főként gyakorlati okok miatt. Ahogy könyvemben korábban írtam róla, a második legnagyobb veszély a lehetséges ütközés kereskedelmi hajókkal (különösen egyedül vitorlázók esetén)…Mivel 13 évet a kereskedelmi tengerészetnél töltöttem, nagyon jól ismerem az egyre lazuló fegyelmet, az alacsony morált és a kiábrándító figyelő szolgálatot a kereskedelmi hajókon. Nyilvánvalóan jól látható akarok lenni az óceán közepén, viszont a népszerű tengerészkék és fehér színek tökéletesen beleolvadnak a hullámos környezetbe, a sötét színek meg megfőzik a legénységet a trópusokon.
Alastair, a legfőbb kapcsolatom az Alexseal-nél, küldött nekem sárga fedőfestéket is, mivel a narancssárga nem takar tökéletesen a szürke alapozón. Ez plusz festék réteget jelentett, ami védelem oldalon jó, de természetesen újabb csiszolást igényel... Meglepő, de a sárga elsőre tetszett. De tovább folytattuk, két réteg sárga után Glenn szept. 8-án ráfújta a végső, harmadik réteg narancs színt.
Egy darabig eltartott, míg hozzászoktunk az új színhez, de kapcsolatunk Artie-val, a Seawanhaka csónakház igazgatóhelyettesével szintet lépett, amikor büszkén mutatta nekem, hogy veterán járműgyűjteményének klasszikus traktora ugyanilyen narancssárga színű.
Nem sokáig volt lehetőségem élvezni az új szín látványát, mert mindjárt be kellett burkolnunk védő papír réteggel, hogy elkerüljük a festék átszóródást a fenék, illetve fedélzet festés során. A következő fázis már Sea Hawk terület volt, a híres Tuff Stuff (epoxy alapozó) réteg felvitele és legalább egy réteg a beszerezhető legjobb antifoulingjukból a vízvonal alatti részre.
Ez mind a hajófenékre van szánva.
Ez természetesen előkészítést igényelt, viszont újra munkaerő hiányban voltam, mert János szept. 12-én hazarepült. Lassúbb lett az előrehaladásunk. Mivel Mark Anders, a Sea Hawk képviselője személyesen akart jelen lenni, minden általa szállított termék felhasználásánál, de neki részt kellett vennie a Newport Hajókiállításon, hogy spóroljak az idővel, addig egyéb munkákba kezdtem. Eltávolítottam a szoknyát a fenékről, és átcsiszoltam, újra 80-as durvaságú csiszolóval, amint azt Mark javasolta.
A vízvonal meghatározása mindig trükkös feladat. A legjobb módszer vízre tenni a hajót, és pár nap áztatás után megtalálni az elszennyeződés vonalát. Én megőriztem az előző vízvonal méretadatait, de az új magasabban lesz, tekintettel a hajótest megerősítésére (ami legalább 450 kg extra súlyt jelent) és az egy éves verseny tartamára elraktározott ellátmányra. Talán még 10 cm emelés a vízvonalon sem lesz elég. Majd meglátjuk…
A következő nehézség a széles hajótest. A hajó neve "Puffin" nagyon találó, tekintettel a telt formájára, és ez még nehezebbé teszi "belőni" a vízvonalat. Jó pár órájába és precíz munkájába került a csapatnak, hogy megfelelő eredmény szülessen.
Végre megvan az új vízvonal!
A következő néhány napban, mialatt Mark Newportban volt, nekiálltam a hajóbelső soha véget nem érő porszívózásának. Ha már porszívó, a belső tér is úgy nézett ki mint egy soha ki nem takarított porszívó belseje sok év állandó használata után. A fedélzet festés előtti előkészítését is folytattam.
Fedélzeti festésre előkészítve.
Egy erőltetett mosoly, hogy még egy vasárnapi túlórázást ünnepelhetek.
Vasárnap estére elkészültem a fenék és a fedélzet előkészítésével, és elvégeztem más kisebb, de létfontosságú feladatokat, mint a motorba a kenőolaj betöltése, amelyet a hajótest laminálása előtt kipumpáltam, stb.
Csak a legszükségesebb támaszok maradtak a helyükön.
A feneket végül szept.19-én csináltuk meg. Glenn három réteg szürke Tuff Stuff festéket fújt a fenékre és egy réteg kék Sea Hawk csúcsminőségű antifaulingot a még teljesen ki nem keményedett alapozóra.
(Festésnél két megoldás biztosítja a lehető legmasszívabb kötést az egyes rétegek közt. Az egyik ez a "nedves a nedvesre" eljárás, a másik a "fájdalmasabb" a már megkötött rétegre a következő réteg felvitele előtt a felületet mattra csiszolni. Persze ilyen precizitásra csak a magunkfajta amatőrök vetemednek, én még profi mázolót életemben nem láttam, hogy a már kikeményedett festést nekiállt volna megcsiszolni, mielőtt a következő réteget felhordta volna rá.)
A kormánylap felfüggesztve várja, hogy a hajócsavartengely a helyére kerüljön.
Az antifouling Sea Hawk “Tuff Stuff” alapozója is szórással kerül fel a fenékre.
Már fent is van.
Az elkészült kék antifouling réteg a fenéken. (Glenn, hátán a megfelelő munkafázishoz tartozó logóval. )
Azt gondolhatnád, hogy a munka neheze megvolt, amikor a hajótest megerősítése és a festési munka elkészült… Az igazság viszont az, hogy ez egy tévhit, valahogy úgy, mintha azt gondolnád, hogy a házad kész van miután a falak állnak és fent van a tető. Persze, de az erőfeszítés jellege most megváltozik, kevesebb a fizikai megterhelés (elmarad a csiszolás), és kevésbé vagy kitéve a por, a műgyanta, és a festékek vegyi hatásának. Viszont a haladás sokkal lassúbb és időigényesebb az eredmény pedig kevésbé látványos. Az apró részmunkák jó példák erre, pl. a fehér díszítő csík felfestése a dörzslécre, vagy a frissen festett fedélzet csiszolása ahova a csúszásgátló mintázat felhordásra kerül. Sok türelemre volt szükségem e lassú aprólékos munkákhoz.
(Tapasztalatból tudom milyen hangulattalan az ilyen, egyáltalában nem "mutatós"és fizikailag se igazán emberpróbáló munka. Magam is úgy érzem, nem haladok. Az ember egy hétig lázasan piszmog a hajóján, aztán megjelenik egy kívülálló és megkérdi, "A múlt héten egész szépen haladtál, ezen a héten nem csináltál semmit?" És hát ugye jóbarát, még hozzá se vághatsz valamit.)
Apropó, a megfelelő csúszásgátló kiválasztása több napot vett igénybe, és a valóságban az óceáni kipróbálása még nem történt meg. Nem tetszett az az elgondolás, hogy csúszásgátló anyagot keverjek a festékbe, ahogy a legtöbb csúszásgátló festést végzik. Így hát sok időt töltöttem azzal, hogy online leírásokat olvastam és elérhető hajóépítő embereket kérdeztem, hogy megtaláljam a legjobb megoldást. Végül egy egykomponenses KiwiGrip nevű anyagot találtam, mely egy krémszerű, mogyoróvaj állagú festék, a durva felületet a különleges festőhenger használata biztosítja. A legkisebb kapható kiszerelést vásároltam meg, és egy kidobott fedélzeti nyílás-tetőt festettem le vele. Miután megszilárdult,vízzel leöntöttem és a deckcipőimben rajta állva, erősen megdöntött pozícióban próbálgattam. A nagyobb mennyiséget csak azután rendeltem meg, hogy ez a próba kielégítőnek bizonyult.
A KiwiGrip csúszásgátló festék tesztje egy kidobott nyílásfedélen.
( Tapasztalatlan számára talán túlságosan aprólékosnak tűnik ez az eljárás. De tessék csak belegondolni, mekkora veszélyt jelenthet egy csúszós fedélzet a magányos hajósnak, amikor viharos óceánon hetekig hajózik erősen megdőlt, hánykolódó hajón! Még csak vízbeesésre se kell mindjárt gondolni, de elég egy elesés következtében bekövetkező rándulás, ficam, netán végtagtörés, mely az egész vállalkozást meghiúsíthatja, az egészségkárosodásról nem is beszélve. A biztonsági intézkedéseket {az angolban van egy jó szó rá, "proactivity"} egyszerűen nem lehet eléggé túlzásba vinni. A magam részéről buzgón helyeseltem István azon felvetését is, hogy esetleg visz magával egy olyasfajta könnyű védősisakot, mint amit a sziklamászók használnak, sőt én baseball sisakot javasoltam, ami a fület is védi.)
A Puffin fedélzete a csúszásgátló alkalmazása után
Majdnem mindig alábecsültem a festési munkák előtti lefedési/takarási időt és munkát. Ez legdurvábbnak a belső festési munkák előtti bizonyult. Takarékossági szempontokból ezt jómagam próbáltam elvégezni, de a harmadik napon Glenn segítségét kellett kérjem, elkerülendő, hogy ez a munka egy egész hétig tartson.
A belső rész előkészítése festésre aprólékos feladat.
Az orrkamra látványa a maratoni maszkolás után.
A belső festés egyedi kihívás, különösen ha a festékszórást választod. A legrosszabb esetre is felkészültünk, a belélegezhető levegő hiánya, és a fokozottan tűz és robbanásveszélyes anyagok miatt. A hajójavító természetesen rendelkezett egy szikramentes ventilátorral, ezt a műhely padlójára helyeztük és innen egy vastag csövön keresztül nyomattuk a levegőt a hajóba. De az Alexseal új beltéri festéke kellemesen lepett meg bennünket. Történetesen vízbázisú volt, amit túl későn fedeztünk fel és így az előkészületeink eltúlzottnak bizonyultak. Nos, „ne végy a kezedbe fegyvert, ha nem félsz tőle”, amint azt a nagyapám tanította.
A belső terek festése viszonylag gyorsan ment (legalábbis a maratoni védőfóliázáshoz képest). Szerencsétlenségemre a padló nélküli hajóban az akadályok és a festékpermet okozta részleges vakság miatt voltak festék megfolyások és nem eléggé takart felületek. Ráadásul a fa válaszfalak jócskán beszívták a festéket, így nem maradt elegendő festékünk egy második rétegre. A festék egyébként nagyszerű volt, mint az összes Alexseal termékek. Sajnálatos módon a második rétegre szánt festék rendelésünk a Matthew hurrikán miatt késedelmet szenvedett, mert a gyár Dél-Carolinában leállásra kényszerült. A szerencsém ebben a váratlan, bár nem kívánt szünetben, hogy megnézhettem az annapoliszi hajókiállítást, ahol lehetőségem nyílt lehetséges szponzorokkal személyesen találkozni és megtekinteni a szükséges termékeiket. Találkoztam a két jelenlegi szponzorommal is (Sea Hawk és Harken), és köszönet Mark Andersnek a vendégszeretetért, a Sea Hawk standja az én ideiglenes helyem lett a hajókiállításon. Egy könyvolvasóm is felismert a kiállításon, és feldobta a napomat azzal, hogy megkért a Kihívás című könyvem ismertetésére fiának, útmutató gyanánt a leendő tengerész karrierjéhez.
Mark Anders ((Sea Hawk) Istvánnal az annapoliszi hajókiállításon.
Okt. 10.-e, Kolumbusz Napja újra a Puffin társaságában talált, feltöltődve energiával és motivációval. Glenn segítségével helyére raktuk az orrnyúlványt, amelyet Floridában, a haverom, Gary Bass szakértő kezei újítottak fel és erősítettek meg. Aztán újra rögzítettük a körbefutó acélsodrony korlátok függőleges tartócsöveinek talpait. A farkorlát talpait is a helyükre szereltük.
(Kis magyarázat a kevésbé tájékozottaknak. Különösen egyedül vitorlázók számára rendkívül fontos, a vízbeesés ellen a Balatonon nem igazán használatos körbefutó korlát. Továbbá az is, hogy folyamatosan viseljenek magukon biztonsági hevedert, melyen lógó karabinert a fedélzeten való mozgás közben mindig beakasztanak a korlátsodronyba, vagy a fedélzeten végigfutó, egy vagy több biztonsági kötélbe. Nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek a vízbe esést megakadályozó felszerelésnek a fontosságát. Pár éve a Balatonon okozott a hiánya vízbefulladást, amikor az amúgy tapasztalt kormányos hajójára ember nélkül, magában vitorlázva találtak rá.)
Glenn és István eltávolítják a védő burkolást a hajótest felső részéről a külső festési munkák befejezése után.
Glenn és István a rengeteg festés után pózol a hajóval.
István Robert Farellyvel a GGR hozzá rendelt személyi parti támogatójával.
A Puffin jobbról.
És elölről.
A Puffin annyira jól néz ki, hogy nehéz egy fényképpel visszaadni.
A fedélzeti szerelvények felszerelésénél a vízhatlanság biztosítására mindenütt Boatlife Life Caulk tömítő anyagot használtunk. Ez természetesen kétemberes munka volt, Glenn a fedélzeten egy csavarhúzóval, miközben én különféle jóga pozíciókat vettem fel villáskulccsal meghúzva az anyákat a deck alatt.
A belső festék megrendelése még folyamatban volt, így eltávolítottam az elülső fedélzeten lévő legnagyobb fedélzeti nyílást, mivel az nem felelt meg sem az óceáni vitorlázás követelményeinek, sem a GGR előírásainak. Kifogástalan állapotban volt, de nem voltak külső nyitó kilincsei. Szerencsémre volt egy tartalék Lewmar búvónyílásom, de az alja peremes volt, nem a szükséges lapos kivitelű. Hogy megússzam egy új búvónyílás vásárlását (kb. 600 USD), az volt a megoldás, hogy egy asztali fűrésszel levágtam a peremet. Nem lehetett a peremet teljesen egyenesre vágni, így butil szalagot használtam tömítésre hogy kiegyenlítsem az egyenetlen alapon lévő réseket.
Puffin a fedélzet fölé épített sátorvázzal, mely zsugorfóliával takarva lehetővé teszi a munkálatok folytatását télen.
A Puffin elhagyja a festőműhelyt az egy hónapig tartó "radikális kozmetikázás" után.
(Elolvasva ezt a hatalmas munkát, már az is csodaszámba megy nálam, hogy MINDEZ CSAK egy hónapig tartott.)
Hátulról így néz ki.
Úgy tűnt, még a nap is elszégyellte magát, mert esőfelhők mögé bújt én meg hálás voltam az előrelátásomért, amiért időben, még a műhelyben lefóliáztam a hajót.
Felkészülve a télre!
Érthető boldogság nem?
Kívülről kész, de a "szörny gyomrában" még rengeteg munka vár rám.
Folytatása következik.
