Azt hiszem Bismarck mondta, hogy "Csak az ökör következetes", szóval most én se leszek az. Nagyon komolyan úgy gondoltam, hogy miután Kopár István elrajtolt, teljesen felesleges tovább cifráznom a történetét, mindenki akit érdekel, figyelheti a verseny honlapján http://goldengloberace.com/socialhub/ , a https://yb.tl/ggr2018# nyomkövetőn, a verseny Facebook oldalán https://www.facebook.com/search/top/?q=golden%20globe%20race , vagy a magyar Facebook oldalon https://www.facebook.com/groups/1441358829453529/ , ahol Radics Gyula szorgalmasan közvetíti az eseményeket. De most mégis megtöröm a csendet, mert kicsit összefoglalnám az elmúlt két hét történéseit a magam szemszögéből nézve.
Ott voltam a rajtnál amit a kissé szegényes kamerakezelésemmel a korábbi részben mutatott, a YouTubera feltöltött videómmal megpróbáltam megörökíteni. Akkor még nem sejtettem ( ahogy Pelikán gátőr mondá a Tanúban), hogy Philippe Pechée látványos élretörése azonnal a rajt után ennyire maradandó lesz. De az lett. Míg eleinte, figyelve a nyomkövetőt ( naponta többször is ránézek) abban reménykedtem, hogy csak gyengébb szelekben ilyen fölényes a sebességkülönbség közte és a többiek közt, de azóta bebizonyosodott, hogy erősebb szelekben is nagyon gyors, a rajt óta senki nem került elé, pedig a Kanári Szigetek közt elhelyezett "kaput" elrontotta, túlfutott rajta, de előnye még ezután is tart, bár ebben a pillanatban ( július 15. UTC 20 h) Mark Slats, aki lehagyta a korábbi biztos második Jen-Lucot, alaposan megközelítette. ( ez az "alapos" persze csak Földkerülő értelemben az, szóval olyan 100 km-re)
Kopár Istvánnak sajnos, miután a vizcayai öbölben mindenki lázasan kereste hol van a legtöbb szél, sikerült megtalálni azt ahol a legkevesebb és ez az átok a Finisterre fok után sem múlt el róla beült egy partmenti "lavórba", melyben amíg végigküzdötte magát egész Portugália mellett a parti slágot húzva, sikerült magát leküzdenie az utolsó helyre. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy annak, hogy az összes francia versenyző pont ott ment ahol a legtöbb szelet jelezte a széltérkép, a szerencsés választás ( ami mindig sokat jelent egy vitorlásversenyen) mellett netán egyéb okai is vannak. Egyrészt teljesen magától értetődő, hogy ez quasi "hazai" pálya nekik, de azt, hogy ki milyen információkat kap VHF-en vagy netán rövidhullámú rádión, az nem igazán ellenőrizhető, István is panaszkodott rá az egyik GGR videón, hogy miután a rövidhullámú rádiózást a francia rádióamatőr szövetség vezényli, gyakorlatilag csak francia nyelven megy a forgalmazás.
Végülis a Kanári Szigetek közt elhelyezett "kapun" tizennegyediknek haladt át július 15-én reggel, szóval két hajót mégiscsak sikerült megelőznie. Jelenleg az utolsó helyen az ausztrál Kevin Farebrother ( a háromszoros Everestmászó) áll, az István után következő francia Antoine Cousot pedig megállt szerelni a kikötőben, mert folyamatos gondjai vannak a szélkormányával, ezzel kiszállva a kikötés és külső segítség nélküli versenyből, innentől "Chichester osztályban" megy tovább. ( Sir Francis Chichester, aki ezért a teljesítményéért lett "Sir", egy kikötéssel kerülte meg anno a Földet, innen az elnevezés)
És itt ez a fránya szélkormány. Antionenak ugyanaz a Windpilot nevű eszköze van mint Istvánnak és mindketten bajlódnak vele a rajt óta, de Istvánnak már az Atlanti átkelésen is meggyűlt vele a baja. Les Sablesban személyesen vizitált nálunk a gyártója a német Peter Förthmann és ki is mentünk a hajóval a tengerre kipróbálni és beállítani ( a képen éppen Peter kormányoz a kikötőből kifelé menet
de úgy tűnik a probléma sokkal nagyobb mint idáig gondoltuk. Lám Antoine ki is állt miatta. István ahogy a mai bójakerülő videón hallható, https://www.facebook.com/goldengloberace/videos/2076721922581195/ panaszkodik is Don-nak a rendezőnek, hogy sokat kell kézzel kormányoznia. Ugyanakkor ugyanez a Windpilot szélkormány prímán működik más hajókon. Például a finn Tapio Lehtinen aki még Les Sablesban mondta, hogy ettől fél a legjobban, mert ismeretlen neki ez a típus, remekül teljesít vele. Nos az alapvető különbség az, hogy Tapionak, ahogy más hajóknak is akik Windpilotot használnak kormányrúdja van, míg Istvánnak kormánykereke, ahogy Antoine Cousotnak is. Úgy tűnik a kormánykerék a kormányrúddal ellentétben nem hajlandó rendesen együttműködni a Windpilottal. István meg is említi a videón, hogy baj van a dobbal amire feltekeredik a kötél ami a kereket mozgatja.
Nem akarok nagyképűsködni egyszerű balatoni ( az is csak ex ) vitorlázó létemre, de azt hiszem sejtem a baj okát. Sajnos nem egyszerű mechanikus, tehát javítható, hanem konstrukciós. A kormányrúdnál a két kötél ami a rudat jobbra balra húzogatja, egy az egyben adja át a vezérlő "jelet" a Windpilotról. Míg a keréknél, egy a kerékkel közös tengelyen lévő dobra tekeredő, végtelenített kötél tekergeti a kormányt. Namármost a kormánykerék, lényegénél fogva ( azért találták ki) hogy csökkentse a kormányost terhelő erőt, áttételezve adja át a kormánynak a "jelet". Azaz míg a rudat ha elmozdítom mondjuk 5 fokkal akkor a kormánylap is ugyanannyit fordul. Viszont a kereket ugyanekkora kormányszög elforduláshoz alkalmasint félfordulatot is arrébb kell tekerni. Ehhez a rudas kormánynál mondjuk 10 cm kötelet húz jobbra vagy balra a szélkormány, míg a kerékkel közös dobról akár fél méter kötelet is le kell tekernie. (persze ezek csak saccok, nem tudom a pontos számokat, de a kutya szerintem itt van elásva) Ez azt jelenti, hogy jelentősen meg fog növekedni a csellengés, pont úgy fog viselkedni a hajó mint amikor kezdő vitorlázó kormányoz, állandóan nagy kormánykitérésekkel korrigálva az irányeltéréseket. Namármost ezt a problémát alighanem lehetne orvosolni úgy, hogy minden kormánykerekes mechanika áttételéhez hozzáigazítják a kötéldob átmérőjét. Hogy pontosan az optimális mennyiségű kötelet húzza le a dobról. De én ilyet nem láttam, mindenütt ugyanolyan a dobátmérő, holott alighanem minden hajó eltérő kormányáttételt használ. Persze lehet, hogy rosszul spekulálok, de számomra minden jel arra mutat, hogy valahol itt kell keresni az okát, hogy kizárólag a kerekes kormányoknál van gond. Jean-Luc például az első telefonbejelentkezésekor azt mondta, hogy napok óta hozzá se nyúlt a kormányrúdhoz.