Nálam még Karácsony van, de mire olvassátok e sorokat, már elmúlt 28.-a, lévén a megjelenése e blognak minden hét csütörtöke, ettől csak rendkívüli esetben térek el. Szóval akkor inkább boldog újévet kívánok  minden olvasónak. István  még itt van Magyarországon, valamikor 28.-án (vagy a rá következő napon) repül vissza New Yorkba, szóval mire ezt olvassátok már lehet, hogy úton van itthonról haza Amerikába..

Izgalmas dolgok vannak alakulóban, magyarországi fejleményekkel. Ahogy a korábbi részben sokszor  elhangzott, a versenyszabályok nem engedik csak az 50 évvel ezelőtt is létezett berendezések használatát, így a rádiókapcsolat sem működhet a versenyzők és a szárazföld között másképpen mint az akkor használt rövidhullámú készülékekkel. Namármost ez felvet egy sereg nehézséget. Már a készülék sem egyszerű dolog (pl az a sarkalatos kérdés, hogy vajh valóban az 50 évvel ezelőtt is meglévő rádiókat szabad csak használni, vagy olyanokat amik ugyan maiak de rövidhullámon működnek?), de ami ennél sokkal komolyabb probléma, hogy a rövidhullámú rádiózást jelentősen háttérbe szorította annak a technika fejlődésével bekövetkezett  felesleges volta. Az Internet, a mobil telefónia olyan lehetőségeket teremtett, melyek a rövidhullámú rádiózást a praktikus használatból kiszorították és csak mint hobbi maradt fent, melyet leginkább "őskövületek", megszállottak űznek, egyre fogyatkozó számban. Az "én időmben" a Mahart tengerjárók és az itthon( ha jól emlékszem Érd-Diósd körzetben) működő központi rádióállomás közt állandó rádiókapcsolat volt, mely morze és beszéd ( SSB) üzemmódban tartotta a kapcsolatot. Ez akkoriban korszerűnek számított, mára megszűnt a technika, ahogy a magyar tengerhajózás is. Tehát a gond nem csak az, hogy Istvánnak rövid időn belül be kell szerezi és a Puffinra beépíteni egy feltehetően nem fillérekbe kerülő rádióállomást ( csak hogy érezzük, ha a verseny rendezője egyetért mai készülék használatával, ilyenre lenne szüksége https://www.dnd.hu/index.php?page=reszletek&action=index&id=4291_Icom_IC-M802_mobil_hajoradio__MF-HF_savra_és ebben még nincs benne az antenna és a hangolóegység), de ennél nagyobb gond, hogy kivel, kikkel fog kapcsolatot tartani út közben? Ennek a jelentősége a 300 napra becsülhető magányos hajózás alatt egyáltalán nem elhanyagolható. Mert az, hogy navigációs segítséget nem kaphat  "kívülről" az rendben van ( Más kérdés, hogy hogy lesz ez betartva a minden áron győzni akarók részéről, de ezt most hagyjuk!), de az, hogy bátorítást, a magány feloldását otthoni híreket, a család, a barátok segítségével kap e, az egyáltalán nem mellékes. És ehhez kell egy (vagy több) megbízható parti rádióállomás, ahol emberek azon fáradoznak, hogy naponta meghatározott periódusidőkben rádiókapcsolatot teremtsenek a hajóval, időnként rendkívül nehéz terjedési viszonyok közt.  István megpróbálkozott a régi kapcsolatokkal, megint nem kértem engedélyt rá, de had idézzek egy válaszlevélből:

"Szia István!
Sajnos, el kell, hogy keserítselek, nem tudjuk vállalni a folyamatos kapcsolattartást.
Oka:
- 2018-ban ugyan már betöltöm a nyugdíjkorhatárt, de anyagi okokból tovább dolgozok.
- rádióállomásunk Pakson van és havonta max 2 alkalommal jutok el oda a hétvégeken
- Jani barátom akivel együtt tudtuk volna esetleg csinálni a kapcsolattartást az előrehaladott szklerózis betegsége miatt már nem tud kimenni az állomásra. Egyedül maradtam.
- Más számba jöhető helyettesítőm nincsen."

Eddig elég lehangoló a levél, de szerencsére van folytatása.

"VAN MEGOLDÁS! Egyedül Német Tibor HA7TM és csapata HG7T jöhet számba Magyarországról. Érd városi rádióklub.Őket tartom az egyetlen lehetséges alternatívának. Sőt messze a legjobbak Magyarhonban.
Tibor velem egyidőben kezdett és most ők a legjobbak. Beszéltem Tiborral és van fogadókészség náluk szerencsére".

Hát ez alakul mostanában. István ezekben a percekben (dec. 28. 11:13) egyeztet a témával kapcsolatban Német Tiborral, várom a fejleményeket.

Akik a  http://amapola.blog.hu/ blogomat rendszeresen  olvassák, talán emlékeznek Szatmári Flóriánra, aki annakidején megpróbált rávenni engem a rádióamatőrködésre, de beletört a bicskám a feladatba már az elején. Nos nem volt hiábavaló mégse a megismerkedésünk, mert megkerestem Flórit, aki szívesen vállalta, hogy segít a koordinációban a témával kapcsolatban. Valahogy azt szeretném segíteni, hogy Istvánnak legyen  folyamatos magyar állandó rádiókapcsolata, mely itt e blogban akár bejátszásokon keresztül is nyomon követhető a verseny során. Ez nemcsak a hajó és Magyarország, de kontinensek közti rádiókapcsolat megszervezését is jelenti, hiszen Éva, István felesége Amerikában van, vele a kapcsolatot Magyarországon keresztül kellene tartani. Tisztázandók az utálatos jogi formulák, bár István mint magyar tengerész tiszt aki rádiósként hajózott azokban az időkben, amikor az akkori technikával ez még a mainál nagyobb kihívás volt, mégis különféle hatósági jogosítványok papírozására, hívójel kiadására van szükség, melyet külön bonyolít az, hogy magyar hívójelet vajh hogyan használhat amerikai lobogót viselő hajón és ez vajh hogy fog tetszeni a verseny rendezőjének. Egy "vérre menő" verseny után nagy kérdés az, hogy ki fog egy előtte befutót bármilyen, akár hajánál fogva előrángatott indokkal is óvni és az óvást milyen megfontolások alapján fogja a zsűri elfogadni, vagy elutasítani. Csak azért részletezem ennyire a dolgot, hogy ha valaki mostanára e blogfolyam olvasása közben eléggé elborzadt a hajó technikai felkészítésének nehézségein, akkor gondoljon arra, hogy van még elég másfajta "hab is a tortán".

István  miközben  itthon élvezte a hazai utó-Karácsonyt,  találkozott a számba jöhető segítőkkel. Ilyen például a kronométerek kapcsán már említett óravirtuóz Antal Péter. A biztonság sose árt, miután ( ahogy egy korábbi fejezetben részletesen taglaltam) az órának kulcsszerepe van a hosszúsági pozíció meghatározásánál, ha nincs pontos idő el lehet tévedni az óceánon, jó ha több óra is van a hajón. A zebegényi múzeumtól kölcsönbe kapott és Antal Péter által korábban restaurált Russels kronométer mellé hősünk  két régi időmérő műszerét is újjáélesztette a mester, akiről István ezt írta:

"Antal Péter nem veszített lendületet, s megjavította a már működesképtelen 2x es Földkerulo Seiko karóramat ( mechanikus, Singaporebol 1980-as evek legeleje) és azt az orosz vekkert, amivel a Salammbon ébresztgettem magamat .

 Ezekről így ír a mester ( aki a rengeteg munkával járó javításokért olyan tiszteletdíjat számított fel, mellyel méltán került fel az Istvánt anyagilag is támogatók listájára):

"A Seiko búvár - az elhanyagoltabb volt. Súlyos működési rendellenességet okozott, hogy az automatika felhúzó villájának körmei és a felhúzó kerék fogazása már picit megkopott, és volt egy olyan pozíció, amiből nem fordult tovább - az óra nem húzott rendesen, és mivel ez koronáról nem húzható, így ez igazándiból használhatatlan lett (bármennyit rázhattad-hordhattad, rövid idő után ez így megállt). A szerkezetet már javítgatták eléggé az évtizedek folyamán, még két csavar is hiányzott, de azért ez még messze van a tönkrementtől, talpra tudtam állítani. A felhúzó villa körmeit újra csiszoltam, így már rendben van. A tok szörnyen megviselt és összevert volt, ez fel tudtam csiszolni-polírozni, egyedül a ráma kopott betétje csúf - ezt egyébként lehetne újjal pótolni, az ebayon kapható - de másfél-két hónap, míg postán megjön, ez most nyilván nem fér bele (a használatát amúgy sem befolyásolja). Az üveget csereérettnek ítéltem, nagyon karcos volt - ami nem csak csúnya, de már erősen törésveszélyes is, ilyen mélyen összekarcolt üveg egy viszonylag kis koccantástól is betörhet. Mivel speciális, peremes, a peremnél leszorított üveg, és ilyet megint csak hosszú átfutással lehet csak rendelni (ha egyáltalán...), így egy azonos átmérőjű-vastagságú új síküveget vídiával - lévén, az viszi az üveget - leesztergáltam peremesre, így új üveget kaphatott. A számlap szép, csak a világító festések peregtek ki, ezt pótoltam LC33 világító festékkel, a mutatókat viszont erősen tatarozni kellett - hogy egyáltalán rendesen leolvasható legyen. Átfestettem, majd a világító festést is újra cseréltem, a másodperc mutatót sárgára festettem ki a jobb leolvashatóságért - lévén volt ilyen gyári kivitel is ebből.Most megfelelő pontosságra beszabályozható, felhúz, jól fog járni. A tömítéseket ellenőriztem 5bar-ig (ameddig tudtam), nem eresztenek, remélhetőleg bírni fogja a gyűrődést."

(Természetesen ennél sokkal több { összesen 25 db} képpel dokumentálta a munkát, itt csak néhányat mutattam. Amikor azt olvastam hogy AP esztergált egy új óraüveget összefutott a számban a nyál.)

"A Slava ébresztő nem volt nagyon problémás - csak nagyon elhanyagolt, ezzel valószínűleg tényleg nagyon régóta nem foglalkozott senki (ha egyáltalán valaha is foglalkozott vele...). Tisztítottam még a tokot is alaposan, 
de szervizelés, kenés után teljesen hibátlanul működik - és műszeren kimondottan meglepő pontosságúra beszabályozható - végül is ez egy korrekt, jól kövezett horgonyjárat, egyedül az egyszerű réz billegőből és acél hajszálrugóból adódóan a hőmérséklet és pozíció változásokra lesz érzékeny - de mint ébresztő nagyon is pontos és megfelelő jószág. Csöndesen is jár, nem lesz zavaró." 

Szóval a pontos idővel remélhetően  nem lesz probléma a verseny során

  December 22-én a Lánchíd Rádióban ment le egy telefonriport Kopár Istvánnal, melyet a  "Magyar Tenger" című állandó rovatában készített Szépvölgyi István,  itt meghallgatható  ( http://lanchidradio.hu/videok/197659 ) a lényeg 4:00-nál kezdődik. Értem én, hogy a műsor címe "Magyar Tenger", de a Földkerülést a  Balatonnal keverni nekem olyan mint a tojást a krumplival összeadni ( bár a rakott krumpli kivétel), de lehet, hogy én elfogult vagyok a GGR projekt irányában.  Mindenesetre azt azért érdemes megjegyezni, hogy Kopár István az első magyar aki egyedül kerülte meg a  Földet, és akinek az 1990-91-es, Salammbô-val  egy megállással teljesített  időrekordját mindezidáig ilyen kis hajóval a világon még senkinek sem sikerült azóta se megdönteni.

Az Istvánt pénzadománnyal támogatók listája időközben örvendetesen szaporodott 

Bartha Gábor

Rozs Gergely

Huoranszki Máté

Orbán Péter

Jankó György

Kuzsel Tamás

Vadász László

Dzsiki Ferenc

Bartyik Vilmos

Csikós László

Antal Péter

Támogatni lehet ITT  http://koparsailing.com/donate/

Folytatása következik. (Remélem a támogatói listának is, még egy kis adomány is jelenthet Istvánnak a verseny során egy újabb napra erőt {és mindent lebíró akaratot}adó étkezést. Ha már a hajója neve Puffin mint annak a bizonyos filmbélinek https://www.youtube.com/watch?v=RVZsYTNFYiI)