Kopár István szerencsésen megérkezett Falmouthba. Időben, épen, egészségesen és maximálisan felkészülve. Akik olvasták ezt a blogot az elmúlt évben, tudják, hogy mekkora teljesítmény ez. Két napja hívott telefonon, a hangja vidám volt és bizakodó. Fizikailag és mentálisan is rendben van, készen áll a megmérettetésre.
Érdekes dolgokat mondott a már ugyancsak megérkezett ellenfelekről. Az elején beszámoltam róla, hogy tilos a nem "korhű", tehát 50 évvel ezelőtt nem létező dolgok használata. Ehhez képest némelyik ellenfélnél Dynema kötelek és olyan óriás génuák vannak, amik 50 évvel ezelőtt biztos nem léteztek. Viszont van aki kifejezetten "szegényes". Hogy melyik hajó ilyen és melyik olyan azt nem részletezte, de én biztosan be fogok róla számolni. Holnap indulok előbb Évához, a feleségéhez aki ebből az alkalomból hazarepült Magyarországra és napjait élelmiszer bevásárlással tölti. Aztán a készletekkel megpakolunk egy nagyobbacska autót és irány Les Sables-d’Olonne, a rajt színhelye.
Néhány, falmouthi érkezés utáni kép. István jobb szeretett volna inkább kívülre kötni, de aztán lovagiasan átengedte a helyét Susie Goodall "DHL Starlight-jának". (Ugyanazt gondolta a kikötőhelyekről mint korábban én, a part mellett elegánsabb, de kívül praktikusabb, mert nem járnak át az ember hajóján, szóval ugyanaz mint a seregben a "felsőágy".)
A "Puffint" meglepték a fotósok.
A "Suhaili" Elsőre azt hittem Abilash Tomy replikája, de miután nincs rajta szélkormány, ez alighanem az eredeti. Most látom, hogy ez nem is ketch, hanem yawl.
És aki 50 évvel ezelőtt megnyerte vele a versenyt és ettől lett "Sir", William Robert Patrick "Robin" Knox-Johnston
Hát azon az árbocon se egy szokásos tinédzser lóg ( a Balatonon megszoktuk, hogy midig a legfiatalabb mászik árbocot), ha nem csal a szemem ő a verseny legidősebbje, a 73 éves francia, Jean-Luc van den Heede.
Találkozás egy legendával.
Ezeket a képeket Orbán Péter küldte, ő az aki Istvánnak segített Southamptonban és átvitorlázott vele Falmouthba, de most látom, hogy Aïda Valceanu Fb oldalán rengeteg további kép és riportok is találhatók.
Hosszú utat tetettünk meg együtt az elmúlt egy év alatt azokkal akik az elejétől követik ezt a blogfolyamot. Most lesz egy kis szünet, mert Les Sables-d’Olonneban aligha lesz lehetőségem blogot szerkeszteni szóval legközelebb már csak a július elsejei rajt után jelentkezem, így utoljára írom le hány nap van a rajtig : MÁR CSAK 17 NAP !
LAPZÁRTA UTÁN (20:25) Érkezett néhány friss kép
. A meghívó egy közös ünneplésre.
A versenyzői értekezlet..
Bocs, de fogalmam sincs mi van a fazékban, magyarázat nem jött a képekhez.
De valami remek dolog lehet, mert István nagyon örül neki. Majd ha megtudom, utólag megírom.
Interjú készül.
Itt van mindenki.
Vagy mégse?? Az egészségügyi koffer ( "mentődoboznak" kicsit nagy) átvételekor készült képen már csak 18 versenyzőt tudok összeszámolni. Mintha legutóbb még tizenkilencen lettek volna. De már magam se tudom követni.
De nehéz az iskolatáska.... ( egyszer dühösen felkiáltottam: "A vitorlázás csak 10 %-ban sport 90 %-ban cipekedés, pakolás!", mire megjegyezte egy jelen lévő búvár, "PONT mint a búvárkodás!".)
Komoly tanakodás folyik meg nem mondom mi felett.
Amire a versenyrendezőség nyomatékosan felhívta a figyelmet dörgedelmes Emailjei egyikében, az öntapadós izéket nagy óvatossággal tessenek felragasztani a vitorlákra!
Aztán eljön az idő amikor a "tiltott eszköz" bekerül a lepecsételendő dobozba.
Kis érdekesség a végére. Apálykor a sekély vízben álló motorosok alól elfogy a tenger.
