Kedves olvasók, most az fog történni, hogy előzzük az eredeti kopárblogot  http://koparsailing.com/puffin-yacht-restoration/ ( ha verseny, hát legyen verseny!). Ugye ez a blogfolyam úgy indult, hogy mindazoknak akiknek hősünk ismeretlen volt, több részen keresztül vázoltam az előéletét eddigi kalandjait, ahogy eljutott a legutóbbi kihíváshoz, a Golden Globe Race felkészülési szakaszáig. Ebből vagy tíz rész az István inspirálta és Robert Farrelly, István médiasegítője által szerkesztett angol nyelvű anyag fordítása és általam történt kiegészítése volt. Robert azonban elakadt az élet sűrűjében ( ha jól emlékszem ő igazából tűzoltó és új munkahelye nem hagy neki sok szabadidőt/energiát e feladathoz) és most azt az anyagot fogom többnyire közreadni, amit neki is és más fontosaknak István elküld, ő ebből dolgozik Amerikában, ha majd lesz rá érkezése, én meg itthon. Tehát folytatom ahol a Puffin és István  története  a GGR 2018 12. "kitartás" című fejezettel abbamaradt. Szokás szerint a képanyag Istváné, a szöveg dőlt betűkkel ugyancsak az övé, álló betűkkel az enyém és a fordítással kivételesen magam birkóztam meg.

Életem a versenyzés...ez mára úgy változott, hogy lassan az életemért versenyzek. Valami olyasmit érzek, mint Jack London aranyásó hősei, akik észak gyilkos tele elől menekülnek délnek. Minden napomat csúcsra járatom, az "egyszerre több vasat rakni a tűzbe" napi megszokásommá vált.  Az utóbbi néhány hónapban kapcsolatom a családdal, ismerősökkel barátokkal minimálisra csökkent, így beszámolni se tudtam a történtekről. ( aha, szóval nem csak a Robert a ludas a hírek kiapadásában)

Ezen idő alatt sokminden történt. A Puffin új rigje  ("magyarul" takelázs , azaz a vitorlázat, beleértve  a rudazatot és az álló és mozgókötélzetet) maradéktalanul összeállt, ebben nagy segítségemre volt  Bill Bingham a Seawanhaka Boatyard kíváló szakembere, viszont nem járt meglepetések nélkül. Az új bum egy lábnyival rövidebb mint a régi, ezért a nagyvitorlát ennyivel meg kellett kurtítani. Az új bummal más baj is volt, behúzott állásban belevert az új dodgerbe és még folytathatnám.... Eladó a régi Proctor árboc.

A sorozatos csalódásokat kerülendő, amikor valamely felmerülő problémára nem sikerült azonnal megoldást találnom, azt a túlélési taktikát választottam, hogy valami másba kezdtem. Így Mark Andres javaslatára és közreműködésével kemény munkával átcsiszoltuk a Seahawk fenékfestést amilyen gyorsan csak lehetett. Szerencsére Mark DeNatale és családja is fejest ugrott ebbe a kimerítő munkába.

                               Mark DeNatale-al és Mark Andres-sel  

És a család többi tagjával  Jack és Gage DeNatale-al. teljes az "aranycsapat".

Mire sikerült beszerelnem az új hajócsavart és a hidrogenerátort már október volt.

Az Annapolis Boat Show volt az utolsó esélyem a verseny  előtt, hogy a gyártók közül bármelyiket is sikerüljön valahogy támogatónak megszerezni. New Yorkból Annapolisba és vissza autózni nem egy leányálom, szerencsére régi barátom Sörös Jenő , aki versenyzőtársam volt az ARC '95  ócánátkelés során, csatlakozott hozzám az odaútra, mert Torontóba repült, így New York La Guardia reptéren felvettem útitársanak.Sörös Jenővel Annapolisban.

A Boat Show  látványos volt, de számomra nem hozott nagyobb szponzort, viszont jó volt találkozni a meglévőkkel. Bernie és Scott a Seldentől személyesen hoztak nekem pár hiányzó dolgot a righez és Mark a Seahawk nevében rendezett vacsorán remek prezentációt mutatott be a be az egybegyűlteknek a versenyről.

 Miután nem érkezett tiltakozás a nevek nyilvánosságra hozatala ellen, az alábbiak támogatták ( feltehetően e blogfolyam hatására) a legfontosabbal PÉNZZEL Kopár István felkészülését a Golden Globe Race-re:

Bartha Gábor

Rozs Gergely

Huoranszki Máté

István köszöni, én pedig hasonlóra bíztatok mindenkit. Pénzt küldeni  ITT LEHET. http://koparsailing.com/donate/

  Ez a rész kicsit rövidebb a korábbiaknál, mert háztetőt cserélek (lásd http://amapola.blog.hu/2017/11/21/kedd_451 )  de folytatás a jövő héten.