Istvánt szelíden, de folyamatosan macerálom új hírekért, képekért, ma ( február 13. kedd) ezt írta:

"Sajnos most semmi látványos dolog nem történik, bár sok területen van előrelépés. Nagyon sok időt elvesz a papírmunka, engedélyezések, határidős verseny követelmények teljesítése, és a fund raising ügyintézése. Ezeknek képi megjelenítése limitált..."

Sebaj, azért nem maradtok hírek nélkül.

Az első fontos hír, megvan Kopár István egyéni magyar rádióamatőr engedélye:

Kicsit halovány, de az eredetijét Németh Tibor (HA7TM)  rádióamatőr, aki az engedélyt intézte és  csapatával a hazai rádiókapcsolat-tartó lesz, fogja vinni Istvánnak a rajthoz, vagy ha ő nem tud menni akkor én. ( bár alig hiszem, hogy valaki kérné tőle az Antarktisz felett párszáz mérfölddel, azok nem azok a vizek ahova kimegy a vízirendőr macerálni a hajósokat bármiért is) Az útra kapott egy különleges egyéni magyar hívójelet, mely HG5MARINE

Ez meg az USA hatósági engedély a hajón üzemeltetett rádióállomásra: 

A rádió megérkezett, de még kicsomagolni se volt ideje Istvánnak, minden energiáját leköti a legutóbbi "fund raising" szóval az a bizonyos többrétegű támogatásgyűjtő akció. Az akció röviden úgy foglalható össze, hogy koncentrált támadás valamennyi idáig elszórtan alkalmazott módszerrel a kis és nagy adakozások begyűjtésre, mert torkon a kés, a kassza kimerült. (persze igazából már rég kimerült, azért kellett eladniuk a házukat) 

A rádió és egyebek miatt a hajó villamos hálózatán munkái vannak, az akkumulátorok, a töltési rendszerek kialakítása folyik, azt hiszem nyakig van a villanyszerelésben.

 A másik a gázrendszer véglegesítése az összes csövezéssel és szerelvényekkel, plusz  gázpalackok (összesen 42 kg PB gázzal {az angol LPG-nek liquiid petroleum gas-nak hívja} jórészt ilyen  https://www.westmarine.com/buy/trident-marine--composite-lpg-cylinder-17lb-fiberglass-lpg-tank--12871935 áttetsző üvegszálerősítésű műanyag palackban, aminek az az előnye, hogy látszik mennyi gáz van még benne),  beszerzési ár az előttem lévő számla szerint 2333,12 $ .

Közben megjöttek a képek is Istvántól a szállítmányról.

Megrendelte a  hiányzó, a navigációhoz szükséges könyveket és egyéb segédleteket, ez "csak" 400 $-ba került. 

Itt van előttem a többszöri levélváltás a  https://www.expeditionfoods.com/ angol céggel élelmiszer ügyben, a dolog lényege, hogy 300 napra kapjon táplálkozási szakértő által összeállított, tehát mind tápanyag tartalomban, mind ízben, mind változatosságban kielégítő, teljes értékű élelmet. Sajnos ez a cég úgy tűnik abból él, hogy ilyesfajta, nagy érdeklődésre számot tartó extrém vállalkozásokhoz is  biztosít élelmet, azaz "annyira" azért nem hatotta meg őket István érdeklődése, hogy mondjuk ingyen adják neki a kaját reklám fejében. De azt írják, azért 30 %-engedményt adnak. Az is pénz.

Szóval rengeteg az intézni-, beszerezni-, szerelni való, nagy a hajsza, sajnos ilyenkor könnyű hibázni. Istvánnak is sikerült. Felszállt úgy a repülőre Floridában, hogy a váróban felejtette a kabátját, benne az összes iratával, pénzével. Amikor megírta, engem kivert a víz, visszaemlékeztem amikor egyszer elaludtam a vonaton és ellopták tőlem ugyanezeket. De Amerikában úgy tűnik ez is másképp van. Rákérdeztem és ezt válaszolta ( a történet olyan szép, hogy csak az ékezeteket raktam bele):

"Bocsi, hogy nem számoltam be a szerencsés kimenetelű kabát történetről: Szerencsére a West Palm Beach-i reptéren felejtettem a beszálló pultnál. Ez a reptér a jelenlegi Elnök hazai reptere, hiszen a leggazdagabb magyar Péterffy Tamás szomszédja  Royal Palm Beachen, repülője gyakran parkol itt , és a reptéri személyzet is ennek megfelelően van kiválogatva.

Már kedden megküldték a kabátomat a pénztárcámmal, kocsikulccsal együtt. Csak $37 dollár volt benne ( hiánytalanul) de, 4 hitelkártya, személyi, stb. semmi sem hiányzott. Az ügyet kezelő hölgy csatoltan megküldte a névjegyét is...

Az, hogy a kocsimat a parkolóból az éjfél utáni téli hidegben, kabát, pénz és kulcs nélkül, hogyan hoztam ki a fizető parkolóból mar másnapra tartozik... (szó szerint)"

Egy friss hír, lapzárta előtt este 23:41-kor vettem. Küldője Farkas Judith a zebegényi Hajózástörténeti Múzeum tulajdonosa. ( Tőle kapta kölcsön Kopár István a Rustler kronométert. Külön nehézség, hogy miután védett múzeumi tárgy, kiviteli engedélyt kellett rá szerezni és biztosítást kell rá kötni.)

És akkor a végére  folytatom a bemutatást. A következő versenyző az ír  Gregor McGuckin

Dublinból. 32 éves, a harmadik legfiatalabb (nála csak az amerikai Roy Butler Hubbard és az angol Susie Goodall fiatalabb) a mezőnyben. Korai gyermekkorát az írországi hegyek bűvöletében töltötte, előbb csak hegymászó, később sziklamászó lett. Innen vezetett a nem túl kacskaringós út az "outdoor"-nak titulált másik népszerű sporthoz, a szörfözéshez, melyért Írország nyugati partjára költözött. Ettől már igazán csak egy kis ugrás a vitorlázás, melyhez ismét lakhelyet változtatott átköltözve Anglia déli partjára. Ezt  végülis életpályájául választotta. Vitorlásoktató lett, majd a nyílttengeri vizsgák letétele után hivatásos hajókormányos. Ebben a minőségben szállított megrendelésre hajókat a világ tengerein, megtéve mintegy 50000 tengeri mérföldet. A megelőző időkben egy 62 lábas jachton skipperkedett  a Karib tengeren( skipper=fizetett vitorlás kormányos, hajóparancsnok) ,szóval fiatal kora ellenére tapasztalt tengerész. A Golden Globe Racingről 2015 tájt indított honlapján így ír : " Amikor hírét vettem ennek a versenynek azonnal ráugrottam. Ez volt az amiért idáig dolgoztam és végre megkaptam az esélyt rá. A következő pár évben csapatommal ezen fogok dolgozni, hogy ezt a végső célt megvalósítsam. Olyan kihívás lesz ez, amilyenbe idáig még soha nem ugrottam fejest  " (http://www.gregormcguckin.com/ ) Ha sikerül neki, ő lesz az első ír aki szólóban körbevitorlázta a Földgolyót. 

Hajójának egy Biscay 36-ot választott, azaz ugyanolyan kétárbocos ketchet, mint a korábban bemutatott francia Antoine Cousot, és a palesztin Nabil Amra . A felkészüléséhez tartozó különlegesség, hogy társult egy könyvkiadóval, mely  a gyerekek számára  általános iskolai programként dolgozza fel a versenyt és a tengeri környezet megismerését. Ezt az ötletet (bár nem említi sehol) egyébként Kopár István adta neki, annakidején amikor István a  Salammbô-val  először kerülte meg a Földet, volt olyan iskola ahol a tanulók földrajz órán az ő pozíciójának a világtérképen való bejelölésével kezdték az órát, talán innen jött az ötlet. 

Ő volt tehát az ír Gregor McGuckin.

A következő versenyző a.... amikor ideértem, elkezdtem írni az asztalom felett függő, a versenyzők képét mutató tavaly decemberi párizsi Boat Show-n kiadott posterről, hogy "a brazil Gustavo Pacheco", de közben megnyitottam a verseny hivatalos honlapját és látom, hogy ott már mint "visszalépett" szerepel. Hát igen, sorban hullanak el az ellenfelek, pedig még 135 nap van a rajtig. Vagy már csak annyi, attól függ honnan nézzük. Gondolom a felkészülés akadálya a legtöbb jelentkezőnél a pénzhiány. Kopár István és amerikai támogatói újabb pénzgyűjtő kampányba kezdtek és csak reménykedni tudok, hogy sikeres lesz és István nem kerül a visszalépők közé.  https://us17.campaign-archive.com/?e=&u=17f72e70d06fce3418f4a7d53&id=cddd69ec

Amúgy néhány kivételezettől eltekintve mindenki pénzért esedezik, még  a rendező is támogatókat keres a verseny honlapján. A jó hír, hogy eldőlni látszik a vita a francia vitorlás szövetséggel ( French Sailing Federation ), mely a vitorlás versenyekre vonatkozó biztonsági előírások miatt sokáig megakadályozni, leginkább betiltani igyekezett a versenyt. Mielőtt egyáltalán szóbaálltak volna a rendező Don McIntyre-rel, országos média visszhangot kapott az a vád, hogy ez a verseny felelőtlenül teszi kockára a résztvevő álmodozó vénemberek életét ( hát igen, maga a "bulvár" szó is francia). Szerencsére győzött a józan ész. Miután az induló hajók mindenben megfelelnek a nyílttengeri vitorlásokra vonatkozó előírásoknak ( sőt jelentősen túlteljesítik azokat), az a salamoni döntés született, miszerint a verseny nem vitorlás sportverseny hanem hanem vitorlás hajók versenye, melyekre nem vonatkoznak a szövetség sportverseny előírásai, hanem csak a tengerjogban előírtak, így a legrémisztőbb akadály elhárult a verseny rajtja elől. Bár ahogy István elmesélte, a rendező és a versenyzők el voltak szánva rá, hogy ha a szövetség hajthatatlan, akkor kirakják a verseny rajtját a 200 tmf-es francia fennhatóságon kívüli nemzetközi vizekre, ahol már senki nem szólhat bele ki mivel hajózik.

 Visszatérve a bemutatáshoz a következő  versenyző az orosz Igor Zareckíj ( Зарецкий, Игорь Вольдемарович).

Jaroszlavból, ami "mindössze" 700 km-nyire van légvonalban Szentpétervártól, az arrafelé alighanem csak egy köpésnek számít. 67 éves, a verseny honlapja szerint Oroszország egyik legtapasztaltabb nyílttengeri vitorlás versenyzője, de nyert versenyeket a Volga folyón, valamint az Onyega és Ladoga tavakon. Kétszer nyert orosz bajnokságot a balti vizeken népszerű "negyedtonnások" bajnokságán ( a Balatonra néhány "Néva" típusú ilyen hajó került be pár évtizeddel ezelőtt az akkori Szovjetuniból), versenyzett RORC ( Royal Ocean Racing Club) karibi versenyeken  és olyan klasszikusokon mint a Fastnet, New Port- Bermuda és Földközi-tengeri versenyek. 2010-ben megnyerte a Jester Challenge egyszemélyes transzatlanti versenyt, melyben 33 nap alatt 3300 tengeri mérföld megtétele után úgy futott be Newportba, hogy fogalma se volt róla, hogy nyert.  A rendkívüli megpróbáltatásokkal járó verseny során a résztvevők fele  feladta a versenyt, volt aki el is süllyedt. Igor ezzel az eredményével  elnyerte Oroszországban az "év vitorlázója" címet, de a díjat sajnos nem tudta személyesen átvenni, mert  többszörös infarktussal kórházba került. (Bár 8 évig tanítottak oroszul, de nem nagyon boldogulok az orosz szöveggel, valami olyasmit nyilatkozott, hogy "Egész végig ott lehetett a dolog, de csak akkor adta fel a szívem amikor végre nyugalomba kerültem") Mindenesetre keményen készül a mostani versenyre. Az alábbi kép az orosz jacht magazinból  ( Журнал Yacht Russia ) való, ahol részletesen ismertetik a versenyt és lelkesen gyűjtik az adományokat Zareckíj felkészüléséhez.

A versenyre az olasz Francesco Cappellettihez és Patrick Pheliponhoz  hasonlóan kétárbocos ketchet választott, egy  Endurance 35-öt, hogy hol tart a felkészítésben, arra nem találtam adatot az interneten. De a jaroszlávi orosz hírtelevízió 1-es csatornája készített  a versenyről és róla egy összeállítást, amin nagyon úgy néz ki, hogy  a hajó már 2016-ban készen volt, szóval aligha fog visszalépni. https://www.youtube.com/watch?v=Iyj8IdMeafI  Az, hogy otthon van az északi vizeken ( ha a tengerre megy vitorlázni azt lakhelyéhez legközelebb Szentpéterváron teheti, ami tíz fokkal van északabbra dél-Angliánál és hússzal a Földközi tengernél ) esélyessé teszi Igor Zareckíjt a Földkerülő versenyen való eredményes helytállásra. Annak ellenére, hogy a döntően angol nyelvű világsajtóban az égvilágon semmi hír nincs róla, nekem komoly ellenfélnek tűnik, különösen annak fényében, hogy mekkora céltudatos elszántság kellhetett  ahhoz, hogy  abból az elzárt országból képes volt egyáltalán eljutni világversenyekre. 

Végezetül a sajnos elmaradhatatlan támogatásgyűjtés. Mint e fejezet bevezetőjében is említettem, nagyon kell a pénz, mert jelentős summákat kell Istvánnak kifizetnie az utolsó beszerzésekre. A korábban itt és más fórumokon is gyakran emlegetett "sok kicsi sokra megy " elv egyelőre sajnos nem működik, mert hiányzik a "sok" belőle, szóval aki nemcsak szenvtelen külső szemlélője akar lenni a kalandnak, hanem valamelyest résztvevője is, az Kopár Istvánt kétféle módon támogathatja. Vagy ITT  http://koparsailing.com/donate/ PayPal -on kleresztül dollárátutalással, vagy az alanti hazai számlára forintátutalással itt

Számlatulajdonos:  BARTYIK VILMOS ISTVÁN

                                Budapest Bank

Számlaszám:       10103104-66444700-01003009

A "Közlemény" rovatba kéretik beírni " Kopár", valamint az adományozó nevét, amennyiben egyetért annak nyilvánosságra hozatalával! Az összeg ( ha csak külön nem kéri az adományozó) nem fog szerepelni sehol.

A támogatók listájának mai állása : 

Bartha Gábor,  Rozs Gergely,  Huoranszki Máté,  Orbán Péter,  Jankó György (többször),  Kuzsel Tamás,  Vadász László,  Dzsiki Ferenc,  Bartyik Vilmos,  Csikós László,  Antal Péter,  Radics Gyula, Steve Rakoczy & Liz (De hát azért mi tudjuk, hogy ők az Ausztráliában élő sikeres feltaláló mérnök, Rákóczy István és  felesége Szepessy Piroska  a pearthi egyem kutató professzora) Tóth Mihály, Szecskő Tamás,  Ángyás Orsolya,  Anonim 50 $,   De Chatel András,  Szendrey Józsefné,  Anonim 50 $,  Reisch Richárd, Kóka János,  Kocsis Csaba,  Csete András,  Anonim 20000Ft, Tóth Mihály (mégegyszer),  Méder István,  Méder Áron,  Poller Tamás,  Anonim 50$ ( mégegyszer),  Kiss Ádám, Cziffra Péter,  Giricz Zoltán,  Kerényi István,  dr Szini István, Rába Zoltán,  Geráth János,  Schöll Károly,  Bagdi Attila, Szendrey Józsefné (mégegyszer),  Kovács Krisztián,  Székely Zsolt,  Lakatos György,  Ujhelyi Gáspár,  Noll Adolf, 

Ha szabad kérnem, az anonimitásnak természetesen nincs akadálya, de ne titkolja senki a nevét, ha csak nincs rá nyomós indoka! ( mondjuk olyan hatalmas összeget küld, hogy fél, rázuhan az adóhatóság)  Egyrészt példát mutat a vállalt névvel, másrészt megkímél engem és Istvánt az odafigyeléstől, hogy amikor bejön egy összeg akkor evidenciában kell tartani, hogy "Jaj, akkor névvel vagy név nélkül közlendő?". Nekem egyszer sikerült is publikálni valaki nevét aki nem akarta, utólag kellett leszedi, szóval van nekünk elég nyűgünk enélkül is. Én a forintadományoknál le is egyszerűsítettem úgy, hogy aki nem kéri külön a névtelenséget, azt kirakom névvel. De István nálam disztingváltabb úriember, ő nem tesz ilyet, ő igyekszik odafigyelni, ami nem könnyű ebben a zaklatott időszakában.

A következő, GGR 2018 28. fejezet várhatóan február 22.-én jelenik meg.