Persze mindenkiből másképp, de azért vannak gyakori közös vonások. Ha valaki gyerekként Vernét, Dékány Andrást olvas, ráadásul a papája is vitorlázó, az elég erős indíttatás. Idősebb Kopár István, jelen blog tárgyának édesapja ismert vitorlázó volt a Balatonon, nekem legemlékezetesebb vitorlázós története a második világháborúból való. 1944-ben  bombázók  felvonulási területe volt a Balaton feletti légtér, az USA légiereje  nehézbombázók sokaságával semmisítette meg  a végpusztulás szélén tántorgó Magyarország maradék stratégiai célpontjait. A Balaton szerencsére nem tartozott közéjük, ezért Kopár Pista ( a földkerülő Istvánt ezért nem "Pistázom" nekem az örökre az apja marad akivel egy hajóosztályban  versenyeztem) egy szép könnyűszeles nyári napon békésen vitorlázott társaival a keszthelyi öbölben, amikor  feltekintve az égre, látta, hogy a B-24 Liberátorok egyik kísérő vadászgépe kiválik a kötelékből és "rácsap" a Balatonra. Nem tréfaság, háború van, elég csak megnyomni egy gombot odafent és se hajó se ember nem marad vitorlázva utána, reflexből ugrik mindenki a vízbe a hajóból, tán nem fogja egyenként legéppuskázni az úszókat az ellenség. Szerencsére, (meg Pista és később születendő fia István szerencséjére) szó sincs ilyesmiről. A vadászgép egészen alacsonyan elszáll az árboc felett, leír egy kört, a csűrőlapokkal meglengeti szárnyait ( repülőknél ez üdvözlést jelent), majd meredeken emelkedve csatlakozik a halálosztókhoz. A háború a legcsúnyább dolog a világon, nem vonok itt le komplikált  következtetéseket, de az biztos, hogy az a pilóta ott vitorlázó volt. A másik amit nem felejtek el soha amikor István első földkerülő útjára készült. Nem sokkal előtte halt meg öccse, aki vidám jóképű, 25 év körüli fiatalember volt, csinos barátnőjével szörfözött rendszeresen Siófokon és egy  középfül gyulladásból kialakuló agyhártyagyulladás  okozta a halálát. Kopár Pista könnyezve mondta nekem, hogy nem tudja Istvánt lebeszélni erről a szerinte őrültségről, azt mondta "Vili ez a fiam is meg fog halni." Szerencsére nem így történt, bár aki olvasta István első könyvét a "Kihívás"-t, az tudja, nem sokon múlott.  Még két  emlék a 2016 Karácsonyakor  elhunyt idősebb Kopárról, aki a MAHART siófoki üzemigazgatója volt nyugdíjba vonulása előtt, régi álmai közül az egyiket megvalósította, a Balatonfüreden parti kocsmává silányított gyönyörű hajót a Helkát, sikerült kimentenie ebből a gyalázatból és aktív évei utolsóinak egyikében a hajó ismét utasokat szállított a Balatonon, másik álmát, a Sió csatorna állandó hajózásra való alkalmassá tételét, mely a somogyi térség azóta is vegetáló idegenforgalmát vízi turizmussal megsegíthette volna, kicsinyes gáncsoskodás ellehetetlenítette.  Szóval van családi háttere a kemény koponyának.