ugyanitt rejtőzködik a különféle áramellátók elosztó kapcsolója a túláramvédelemmel, valamint az inverter. Bill Bingham  hajóelektrikus kötötte be az általam felszerelt kütyüket.

A szélgenerátor 

és a napelem is szitáló esőben. ( még mindig jobb, mint a tegnapi hóesés...)

A kitűnően működő autó- rádió-magnó 

vízhatlan hangfalakkal,

 Illetve az "ágyam" ami keskenyebb, mint a matróz agyam volt a Rába tengerjárón ( 60 cm), a végében felszerelt kis tájolóval.

 Az élelem az Atlanti átkeléshez, egyelőre még az autóban

Az előző, 34. részhez is fűzött István néhány megjegyzést .

"A mentőtutaj valóban $3,200 de el kellett küldenem egy  közeli szerviz állomásra, ahol felnyitják és beleteszik a rendezőség által előírt PBL ( personal EPIRB) és handheld VHF-et, potom $650-ért. (természetesen ez csak a behelyezés ára, mind az EPIRB bója mind a repülési frekvenciákon is forgalmazni képes kézi rádiótelefont külön kellett beszerezni) Az eddigi  megkövetelt egyetlen radar reflektor helyett most hármat kell beszerezni, felszerelni, ebből az egyik aktív, tehát kábelezni is kell. Eddig úgy volt, hogy a rendezőség adja a Satellite telefonokat, most már nekünk, kell beszerezni és fizetni az előfizetői díjat min. 5-6,000 $, stb., így az indulás inkább a hónap végére csúszik.

Ian , a team managerem egyre bőszültebb, látván , hogy Don gyűjti be a babérokat  a francia hajózási hatóságoktól a biztonsági követelmények  magas színvonala miatt a versenyzők kárára, miközben visszavonta a verseny díjakat és minden egyéb korábbi jutalmat..."

Ma (ápr 6.) olvasok egy levelet, amit Jane Zhou ( aki a GGR honlapja szerint a verseny Admin & Finance Directora ) írt a versenyzőknek. Egyrészt iszonyatosan hosszú, kinyomtatva lenne vagy három oldal, a szöveg olyan, hogy a google fordító cigánykereket hány tőle ( de tényleg, képes olyan aljasságra is, hogy komplett mondatokat kihagy, azt hiszi a rohadék, hogy nem veszem észre), másrészt embertelen mennyi adminisztrációs jelentési kötelezettséget hánytorgat fel, aminek a versenyzők még mindig nem tettek eleget. Egyetlen bekezdést idézek a levélből:

"Ha havaria történik a GGR során, a francia jogszabályok szerint a SZERVEZŐT kell hibáztatni, és mindaddig bűnösök vagyunk, amíg nem bizonyítjuk az ártatlanságunkat. Igen, így igaz. Ha valaki azt hiszi viccelek, Jean Luc majd elmagyarázza, amikor legközelebb találkoztok vele! Nem számít, hogy történt, a szervezőt hibáztatják. Nyomozásra kerül majd sor, melyben a szervező felelősségét alaposan megvizsgálják. A NOR (Notice of Race, azaz a  versenyzőknek szóló utasítások gyűjteménye, mely ahogy nézem lassan kötetekre rúg és a kötelezően beszerzendő eszközök meg dollártízrekre)  az egyetlen védekezésünk. Ez nagy felelősséget ró ránk, abban, hogy hogyan állítsuk össze és tartassuk be a NOR-t. Ha elnézőek vagyunk az egyes pontok betartásában, hogy  például valaki nyilatkozott e a szükségvitorlázat tesztjéről, ahogy azt a NOR előírja, és nem tudjuk ezt bizonyítani (a versenyzőknek egy 10 tmf-es háromszög pályát kell szükségvitorlázattal teljesíteni, amiről  bővebbet nem tudok mondani, mert a "szükségvitorlázat" az éppenhogy azt jelenti, hogy ha kidől valaki elveszti az árbocát, akkor a hajón lévő maradékokból összetákol valamiféle alkalmatosságot, amivel meghajtja a hajóját, nem gondolom, hogy azért a teszt során mindenki kidöntené az árbocát), hogy megmutassuk, hogy valóban ragaszkodunk ahhoz, hogy a résztvevők kövessék a NOR eljárást ...  akkor nagy bajban vagyunk, még akkor is, ha a balesetnek semmi köze a szükségvitorlázathoz vagy annak bizonylatolásához. Ebből meg fogod  érteni, hogy mért próbáljuk keményen betartatni a NOR-nak való megfelelést  és mért szabtunk ki NAGYON kemény bírságokat. Segíts nekünk és takaríts meg magadnak pénzt azzal, hogy  az elkövetkező regisztrációs folyamatra a lehető legnagyobb figyelmet fordítod."

Naugyehogymegmondtamhogybőrpapír!! (aki nem tudja mi az, két fejezettel előbb kifejtettem) Nem tudok megszabadulni a gondolattól, hogy hiba volt elvinni a verseny rajtját Falmouthból Les Sables d'Olonneba, az angolok talán nem lettek volna ennyire bürokraták, a másik amit gondolok, hogy ez, azzal árnyalva, hogy a francia versenyzőkre, akik  a francia szövetség tagjai, bizonyos adminisztrációs követelmények nem vonatkoznak, eléggé feléjük lejteti a pályát. De hát legyen ez csak az én összeesküvéselméletem. (Amúgy a verseny honlapján is látszik, hogy megélénkült a rendező-szervezői tevékenység, a városnévre kattintva a legújabb GGR hírekről tájékozódhat az aki olvas angolul.)

Kopár István lakonikusan  ennyit ír róla a rendező Don McIntyrenek: "Utálom ezt írni, de nem látom az USA-t a versenytárs nemzetek között, míg Franciaországot kétszer is ... így USA-val a szám 13 lenne, igaz?"

Elgondolkodtam rajta, hogy milyen kutyaszorítóban lehetnek a versenyzők, akik szemben azokkal a kevesekkel akiket bőkezű szponzor segít pénzzel és munkaerővel, egyedül küzdenek a felkészüléssel és miközben sanyargatott körülmények közt üres pénztárcával próbálják hajójukat fizikailag alkalmassá tenni a versenyre ( most kibeszélek valamit, Isvánnak eddig 18000 $ adósságot sikerült összeszednie, miközben a családi otthon már ráment a hajóra), ilyen remekbeszabott kötelezettségekkel kell még nap mint nap szembesülniük. Mert visszalépni MOST amikor már annyi minden ráment a felkészülésre, borzasztó lenne, szóval aki még állva marad az "fut a pénze után".  A szó szoros értelmében is. 50 éve még fel sem merültek olyan költségek, a rengeteg papírmunkáról nem is beszélve, mint amik most kikerülhetetlenek. Moitessier (aki valószínűleg megnyerhette volna a versenyt, de elment a kedve a befutás utáni hajcihőtől, meg az egész civilizációtól és még a győztesnek járó pénzjutalom se érdekelte, különben is még csak alig egy éve vitorlázott magányosan, inkább  csinált még egy fél Földkerülést és Tahitin kötött ki),  például villanyoszlopokból csinálta az árbocait, egy darab rozsdamentes verete nem volt a hajón, a vantnijai horganyzott drótkötélből voltak, melyekre a

spannereket békakörmökkel rögzítette és a kutya nem ellenőrizte milyen biztonsági berendezéseket visz magával, ha visz egyáltalán.

 Itt van előttem egy számla 675 angol fontról, ennyibe kerül az előző részben említett aktív radar transzponder/detektor. https://www.echomax.co.uk/  és még meg kell várni amíg megjön Angliából és fel is kell szerelni.

A versenytársak bemutatását  Tapio Lehtinen-nel folytatom.

A hatvan éves finn egész élete a tengeren zajlott. A Helsingfors Segelsällskap (HSS) Yacht Club 60 éves egykori kommodoréja hat évesen kezdett  Optimist osztályban. versenyezni.  Laserrel, majd 470-esel folytatta, végül az ultrakönnyű 29-es, kétszemélyes hajóosztályban való versenyzés után váltott tőkesúlyos hajóra, Harminc éven át versenyzett  klasszikus 6R jachtjával a May Be IV-el. Résztvevője volt az 1981-82-es Whitbread Földkerülő versenynek, a finn "Skopbank" hajóval, az 1985-ös kétkezes (két személy által vezetett hajó) Round Britain and Ireland Race-nek ( vitorlás verseny Nagy-Britannia és Irország körül), az 1986-os  2-STAR Azori szigetek "oda vissza"versenynek és a 2014-es Bermuda versenynek, szóval rendkívül tapasztalt versenyző.

A GGR-ről ezt mondja: "Azért veszek részt, mert imádom a vitorlázást és élvezem az életet a tengeren. Elfogadom a kihívást, de nem keresem a kockázatokat. Eltökélt vagyok és felkészült.  Ez egy verseny, de tisztában vagyok vele, hogy ahhoz, hogy egyáltalán eredményt érjek el, be kell tudjam fejezni ".

Hajója a "Asteria" egy Sparkman & Stephens tervezte  Gala 36-os, egyedülálló típus a versenyben, más nem indul ilyennel. 1965-ben épült, a legöregebb hajó az indulók közt, építése évében megnyerte  az első "One Ton" kupát, és longkieles elődje a későbbi, népszerű Nautor Swan 36-nak. Tapio miután Olaszországban megvásárolta, a Földközi -tengerről hazavitorlázott vele Finnországba, ahol a hajó  a larsmoi, Nordic Refit Centreben teljes felújításon és jelentős megerősítéseken esett át. Tapio, a verseny meglehetősen régen karbantartott honlapja szerint abban reménykedik, hogy az idei Húsvétra a hajó teljesen elkészül. Miután így a vége felé eléggé belefáradtam abba az internetes kutatómunkába amivel a versenyzők bemutatásához szükséges anyag összeállítása jár, kifejezetten örülök annak, hogy a finn nyelvű Facebook oldalán a legutóbbi bejegyzés 2017 november 19.-i keltezésű, így nem kell azzal foglalkoznom, hogy vajh kész lett e a hajó a múlt hétre és mi a további sorsa. 

 Ő volt tehát  Tapio Lehtinen.

És ezzel elérkeztem a GGR 2018 verseny utolsó résztvevőjéhez, ő az észt Uku Randmaa.

55 éves, három éves koránban kezdett el vitorlázni az apja hajóján, majd optimisttel, kadettal, Laserrel, 420-assal folytatta juniuor osztályban. 1984-ben nyerte el a "master" fokozatot a "Tallinn Marine University"-n, ezután kezdett nyílttengeri vitorlázásba, egy  Temptation Hansa 430-assal, indullt szólóversenyen Észtország-Izland oda-vissza távon, valamint 2010-12-ben teljesített egy Földkerülést több megállással.

A GGR-ről ezt nyilatkozta: "Egy valóra vált álom, verseny a világ körül igazi gladiátorok számára. A legjobb dolog számomra, hogy részt vehetek rajta, a legrosszabb, ha nem tudom végigcsinálni. Még ha nem is fogok nyerni, csak végigcsinálom, már akkor is valóra váltottam az álmomat. "

Ő is egy Rustler 36-ot választott, mint rajta kívül még hatan, a hajó neve "One and All"

Elsőre nem ezt a hajót nézte ki, de hamar felmérte, hogy nincs szüksége a tikkfa deckre, az orrsugárkormányra, vagy egy megállás nélküli  Földkerülő versenyen remélhetőleg  teljesen szükségtelen horgonycsőrlőre, szóval csupa luxusholmira, ezután vásárolta meg  Lionel Regnier (egy korábban visszalépett versenyző) hajóját. A hajó,  köszönhetően Leonel erőfeszítéseinek, szemmel láthatóan készen van, még a rajtszám is ott van az oldalán, sőt már  Les Sables d'Olonneba is megérkezett ( vagy már eleve ott is volt? végülis Lionel francia), szóval Uku Randmaa  azon kevesek közé tartozik, akik  már a biztos indulók közt vannak.

Szoktam panaszkodni, hogy az adakozó kedv Kopár István felé úgy tűnik fogyatkozóban van, de azért történnek szívmelengető dolgok. Tegnapelőtt például borítékban vettem át egy egyetemista diáktól 200 amerikai dollárt ( azzal a megjegyzéssel, hogy "neki most nagyobb szüksége van rá"), hogy kivigyem Istvánnak Franciaországba, a Schopper Tibor meg a tengert megjárt Nikon vízmentes automata fényképezőgépét ( 10 tekercs filmmel) bízta rám, hogy adjam át hősünknek, valamint egy kis kazettás magnót, abból a megfontolásból, hogy lehetnek dolgok, gondolatok a magányos vitorlázás közben,  amiket nincs éppen alkalom leírni, de mégis valahogy a megjegyzendők közt lenne a helyük. Mindenesetre üzenetet is küldött rajta Istvánnak, amit természetesen nem hallgattam meg, nem nekem szól. És amikor már búcsúztunk, még  pénzt is küldött velem István részére. (Ez utóbbi azért figyelemreméltó, mert Tibi magyar nyugdíjból él Görögországban a feleségével  hajóján a "Faun"-on, csak néha jön haza látogatóba. 85 évesen a kikötői szolgáltatásokért munkával fizet a görög tulajdonosnak, szóval azért van akit nagyon megihlet ez a kaland. https://artportal.hu/lexikon-muvesz/schopper-tibor-6157/  )

.

Kopár István hálásan köszöni valamennyi  támogatónak  a pénzadományokat.  Ahogy sokszor elmondta ez nemcsak pénz, hanem erőt ad, erősíti a hitét, hogy nemcsak magáért küzd. Különösen szívmelengető hogy a forintátutalások szövegrészében többen biztató, bátorító, lelkesítő szavakat is fűznek az adományhoz, hála érte.

Bár sokakat érdekel ez a projekt, de zsebremenően már nem akarnak részt venni benne. Ha mégis valaki meggondolná magát akkor megteheti   ITT  http://koparsailing.com/donate/  PayPal -on kleresztül dollárátutalással, vagy az alanti hazai számlára forintátutalással 

Számlatulajdonos:  BARTYIK VILMOS ISTVÁN

                                Budapest Bank

Számlaszám:       10103104-66444700-01003009

A "Közlemény" rovatba kéretik beírni " Kopár", valamint az adományozó nevét, amennyiben egyetért annak nyilvánosságra hozatalával! Az összeg ( ha csak külön nem kéri az adományozó) nem fog szerepelni sehol.

A támogatók listájának jelenlegi állása : 

Bartha Gábor,  Rozs Gergely,  Huoranszki Máté,  Orbán Péter,  Jankó György (többször),  Kuzsel Tamás,  Vadász László,  Dzsiki Ferenc,  Bartyik Vilmos,  Csikós László,  Antal Péter,  Radics Gyula, Steve Rakoczy & Liz (De hát azért mi tudjuk, hogy ők az Ausztráliában élő sikeres feltaláló mérnök, Rákóczy István és  felesége Szepessy Piroska  a pearthi egyem kutató professzora) Tóth Mihály, Szecskő Tamás,  Ángyás Orsolya,  Anonim 50 $,   De Chatel András,  Szendrey Józsefné,  Anonim 50 $,  Reisch Richárd, Kóka János,  Kocsis Csaba,  Csete András,  Anonim 20000Ft, Tóth Mihály (mégegyszer),  Méder István,  Méder Áron,  Poller Tamás,  Anonim 50$ ( mégegyszer),  Kiss Ádám, Cziffra Péter,  Giricz Zoltán,  Kerényi István,  dr Szini István, Rába Zoltán,  Geráth János,  Schöll Károly,  Bagdi Attila, Szendrey Józsefné (mégegyszer),  Kovács Krisztián,  Székely Zsolt,  Lakatos György,  Ujhelyi Gáspár,  Noll Adolf,  Gavallér István,  Juhász Tamás,  Ganz Danubius Trading Co. Ltd. (ahogy István írja a legrégibb és legbefolyásosabb  cég, mely 1989 óta támogatja tengeri vállalkozásait ),  Galántai Nándor,  Vankó Bence, Varró István,  Kurucz Péter (és a gyerekek születési sorrendben, Kata, Norbi, Balázs, Gergő és Árpi),  Egri Zoltán,  Koncz Ákos,  Zimányi András,  Anonim 100 $,  Tóth József,  Szendrey Józsefné (harmadszor),  Bárány László,  Sótonyi Botond,  Illy Gábor,  Kiss Tamás, Schopper Tibor

A következő, GGR 2018 36. rész várhatóan április 19.-én jelenik meg.