Szitnyai Jenő emlékblog

Epilógus.

2019. március 23. - A Tengerész

Hát itt a vége a krónikának. Mint "muszájherkules" léptem a jeles médiaszemélyiség, Szitnyai Jenő nyomába. Az ő váratlan elhunyta után, Kopár István alighanem sebtében, jobb híján, "kínjában" kért fel rá, hogy folytassam a magyar promóciót. Amikor rákérdeztem, hogy mért pont épp én, kitérő választ adott, gondolom nem akart megbántani. Pedig érthető volt a szituáció, pontosan tudom, hogy nem vagyok a Jenőhöz fogható krónikás, de megpróbáltam a legtöbbet adni ami tőlem telt és azt gondolom nem vallottam kudarcot. Ha már amatőr bloggerként profit igénylő feladatra kaptam megbízást, megengedtem magamnak annyit, hogy személyes hangvételre komponáljam a beszámolóimat, írásaim nem forschriftosan sajtósak, inkább magánbeszélgetések lettek az olvasóval. A másik, ami kifejezett szándékomban állt s néhány kritikát is kaptam érte, az az volt, hogy a "profi" olvasók számára kicsit szájbarágósra hangszereljem a bejegyzéseimet, mert kitűzött célom volt azon olvasók számára is élvezhetővé tenni a krónikát akiknek fogalmuk sincs a vitorlázásról, de  a kaland mégis érdekli őket. Egy seggel nehéz "n" számú lovat megülni, ha n>1,  alighanem nekem se sikerült, de megpróbáltam minden olvasó kedvébe járni valamilyen szinten.

Eredetileg az volt a szándékom, hogy csak a rajtig közvetítek, de aztán olvasói igény támadt a folytatásra, melynek szívesen tettem eleget. Így lett ilyen fésületlen a szerkesztés, hogy a már befejezett krónikát megtoldottam még 41 db "ráadással", köztük több olyannal, melyet menet közben többször is ráadásoltam frissítésekkel.  De most aztán végleg vége. A Szitnyai Jenő emlékblog, Kopár István korábbi kalandjainak vázlatos ismertetésével felvezetett legutóbbi ( és direkt nem írok "legutolsót" mert igaz hogy első felindulásában azt nyilatkozta a kikötéskor őt üdvözlő lelkes tömegnek, hogy ezentúl csak kertet fog művelni, de HÁTHA mégse) Földkerülésének nyomon követése a befutóval véget ért. Már tegnap és ma is furcsa volt, hogy nem a YB műholdas nyomkövető megnyitásával kezdem a napot és ez még jó darabig így lesz, hogy a géphez ülve az jut majd eszembe, hogy (ahogy kis feleségem fogalmazott )"nézzük meg merre jár Istvánunk!".

Az első részt https://kopar.blog.hu/page/12 , nem sokkal azután kezdtem írni, hogy István elment tőlem. 2017 július 4.-e óta eltelt 21 hónap alatt megszerkesztettem majd száz különféle című fejezetet, bevallom mostanra még én is belefáradtam kicsit ebbe a versenybe. Ha netán valaki az elejétől akarná végigolvasni, akkor a linkre kattintva ALULRÓL görgetve megteheti időrendi sorrendben.

Nem akarom szubjektív véleményemmel különösebben befolyásolni az olvasókat a verseny, és benne, Kopár István teljesítményének, helyezésének értékelésében, mert látom a különféle Fb oldalakon ez már megkezdődött. MINDENKI azt gondol, sőt ír amit akar. De néhány dolgot halkan megjegyeznék. Ez a kép a rajt előtti napokban készült a résztvevőkről.  (ketten nem versenyzők, az álló sorban jobbról az 5. 6. a versenyigazgató és a rendező)20180618_115600.JPG

Ők mind jeles vitorlázók és mindössze négyen futottak be eddig a megállás nélküli versenyben és már csak egy fog befutni, akinek még több mint 4000 mérföldet kell megtennie a célig, a többiek kiestek. Istvánnak nem volt "igazi" szponzora. Olyan aki valamennyi költségét fedezte volna, ellentétben mondjuk a versenyt megnyerő Jean-Luc van den Heedevel, aki  kész hajót kapott a szponzorától, Franciaország legnagyobb biztosító társaságától. Istvánnak persze voltak támogatói, beszállítók akik engedtek a listaárból, akik reklám fejében támogatták élelemmel, eszközökkel, anyaggal, festékkel stb. továbbá akik (még Magyarországról is) küldtek neki pénzt, de ahhoz, hogy a hajóját felkészítse el kellett adniuk a házat amiben laktak. Ez persze semmiben sem csökkenti a francia vitorlázó ikon dicsőségét, de ennek fényében Kopár István negyedik helyezése véleményem szerint csak még csillogóbb. Amúgy meg már az is nagy eredmény, hogy senki nem került a kaland során bele a "Dawie Jones ládájába". ( Azoknak mondom akik csak a "Karib tenger kalózai" film kapcsán ismerték meg a kifejezést, az illető úriember ládája több száz év óta létezik a tengerész legendáriumban és azok vannak benne, akik elhajóztak és soha nem tértek vissza. Amúgy jó társaság lehet ott, Joshua Slocum, az első magányos Földkerülő is odakerült utolsó útján.) Némi kis malícia a végére, érdekes, hogy akik valamilyen módon  relativizálják, netán kritikával illetik Kopár István eredményét, azoknak egyike sincs azon a legfeljebb mintegy ötven főt tartalmazó listán akik Istvánt forint vagy dollárösszegekkel támogatták.

A versenynek bizonyára még sokáig lesznek visszhangjai, a  https://www.facebook.com/groups/1441358829453529/  facebook oldalon rengeteg kép, videó található már most is, ráadásul Tapio Lehtinen még vagy 4000 mérföldre van a céltól, tehát a versenynek még nincs vége, a hivatalos honlap és Fb oldal is folytatódik, de én megköszönve olvasóim kitüntető figyelmét ezzel zárom soraimat.

A Tengerész

http://amapola.blog.hu/

GGR 2018 ráadás 41.

2019 március 16.

Már nem tart soká.  De a végére még tartogat az Öreg pár kellemetlenséget. Eddig se volt sétagalopp és most nem az egész versenyről beszélek (bár mondhatnám azt is) csak az utóbbi három hétről. Istvánunkat egész idő alatt kínozta egy gyakorlatilag vele együtt haladó "lavór". Beült a szélcsendbe, aztán amire kikecmergett belőle az ismét rátelepedett. Miközben Uku szerencsésen befutott a célba és végre jóllakhatott, Istvánt újra és újra megállította a szélhiány. Most végre megindult vagy két napja, e pillanatban a szél is kedvező, mind  az irányát, mind az erősségét tekintve, teljesítmény elérte a napi 100 mérföldet, de a végére még lesz benne egy csavar, a szél miközben az elkövetkező napokban folyamatosan gyengülni fog, egyúttal forog északnyugatiról északkeletire, szóval a befutó keruzos lesz ( szembeszeles), ha van undorító szituáció a vitorlázásban az pont az amikor a semmi éppen szemből fúj. Mindeközben folyamatosan kínlódik a beteg kormányával és az ivóvize is fogytán van. Mindegy, mondhatjuk, hogy ez a harc lesz a végső. Én úgy tippelek, hogy 22.-re Éva a felesége a karjai közé omolhat.

137.JPG

Akkor majd én is lekerekítem egy záró ráadással azt a hosszúra nyúlt blogfolyamot.

Tapiot már nem fogom bevárni, ő pillanatnyilag Rio de Janeiro magasságában, az egyenlítőtől 23 fokkal délre vergődik elkagylósodott fenekű hajójával, 4500 mérföldere a céltól, Igor meg csak az év végén folytathatja a versenyt Chichester osztályban, ha addigra összerakják Moszkvában a szívét.

2019 március 19. UTC 16:00.

Még fúj valami szél, de már alig. A Puffin sebessége lecsökkent 2,5 tmf/h-ra.  Éjfélre ez a kevés is leáll, ahogy nézem szélcsend lesz holnap délutánig. Nagy kérdés Istvánnak van e még gázolaja. Mert akkor a szabályok értelmében használhat motort. De nagyon valószínű, hogy az egyenlítő környéki, illetve azutáni szélcsendekben kínlódás során eltüzelte az egészet, pláne, hogy a többiekkel szemben a tankjaiba még az előírt maximum 160 litert se tudtuk betölteni, mert egy teljes 25 literes kanna nem fért be, márpedig hiába volt engedélyezett a 160 liter, csak a beépített tankokban szabadott üzemanyagot tárolni, szóval a kannát úgy ahogy volt átadtuk Igornak, aki akkor még nem nem tankolt. Szóval ha ez így van, akkor lesz majd 24 óra ácsorgás döghullámokkal úgy 70 mérföldre a céltól. 

Javítás. Rámírtak, hogy a szabályok szerint a cél előtt 250 mérfölddel már tilos a motorhasználat.  Akkor még ha van is üzemanyaga, egy újabb szopás a végére. Nyilván az ok egy szoros befutó sportszerűbbé tétele, de itt teljesen értelmetlen. Nem valószínű, hogy Tapio azért nem éri utol, mert mondjuk 8 órát motorozik. Van még ezeken a szabályokon finomítanivaló. Miközben tiltás tiltás hátán, a két napja a térségben kigyulladt és elsüllyedt teherszállító hajó vízen úszó üzemanyaga és elszabadult konténerei a Puffin környékén vannak, talán jó is, hogy éjszakára leáll a szél, kisebb a sebességgel való ütközés veszélye.

Közben Éva már nagyon várja.

eva.jpg

A kép Les Sables központjában áll.

2019 március 21. 

Rendkívüli hívás a hajónak a rendezőtől tegnap. https://soundcloud.com/goldengloberace/istvan-kopar-special-satellite-call-with-wife-before-his-arrival-20032019?in=goldengloberace%2Fsets%2Fistvan-kopar&utm_source=soundcloud&utm_campaign=share&utm_medium=facebook&fbclid=IwAR2w571hQOnjNdOhZokdrTRwMhVm1_pqpCqc0xjf1jwtWquFeu8nMpwocMw   1:29-től az első beszélgetés Évával a feleségével az indulás óta. Senki nem igazán boldog, érzékelve az utolsó napok feszültségét és nehézségeit, kivéve talán a  Don McIntiret, a rendezőt, aki az egész versenyt végigröhögcsélte, nem akarok messziről ítélkezni, de ehhez a komoly versenyhez NEKEM nem passzol ez a kereskedelmi rádiózásszerű "master of ceremony" stílus, de talán én vagyok túl retro.

E pillanatban midőn ezeket a sorokat kopogtatom, István a legutolsó UTC 7:00 YB jelentés szerint már csak 7 mérföldre van a célétól, tehát éjjel kapott valami szelet, ami azt jelenti, hogy legrosszabb esetben is befut ma délelőtt.

Magyar idő szerint 10:9

Bele kell őrülni! Aki versenyzett már vitorlással az tudja milyen idegesítő az amikor MINDIG a "bójából" fúj a szél. Amikor azt hiszem, hogy rátudok fordulni, de már megint "lepörög", úgy hogy még egy takk... aztán még egy... és lassan körbevitorlázom a bóját, de még mindig nem "vettem" a pályajelet.  Na István van most így a befutóval, azzal a különbséggel, hogy nemcsak forog a szele, de nincs is. Őrjítő vergődés.... miközben ha nem lenne ez a hülye szabály, hogy nem indíthat motort 250 mérfölddel a cél előtt,  miközben a teljes verseny alatt indíthatott, már bent fogadhatná a gratulációkat. Ez már emberkínzás. Ismerve indulatos természetét, NEKI különösen nehéz lehet most. Direkt idemásolom szegény mit kínlódott az elmúlt 8 óra alatt.

kopar_befuto_terk.png

10:30 Oda, ahhoz a zöld pöttyhöz kell odaérni!

kopar_befuto_terk_2.png

Megöl az ideg! Amit mondtam, már megint esni kell! 3 nyomorult mérföld!!!

kopar_befuto_terk_3.png

11:33 Imént hívott a Péteri Laci, hogy beszélt Évával telefonon, most indulnak a Donék kifelé István befutójára.

Még két mérföld

kopar_befuto_terk_4.png

Na megjött az "élő" 

https://www.facebook.com/goldengloberace/videos/795200254172700/   

https://www.facebook.com/goldengloberace/videos/2323362301047460/

innen kell majd mostantól nézegetni. Én most búcsúzom, majd holnap jelentkezem egy utolsó záró "ráadással".

ui.  a négyzeten, István pár perccel déli 12 előtt átszakította a képzeletbeli célszalagot nem cáfolt rá a jóslatomra, TÉNYLEG befutott délelőtt), a befutóra még a szél is feltámadt, számára vége a versenynek melyet ezzel a néhány perccel kevesebb mint 263 nap alatt teljesített.

GGR 2018 ráadás 40.

Uku Randmaa ma magyar idő szerint 10 óra után pár perccel befutott a célba. A befutóról a film itt

https://www.facebook.com/goldengloberace/videos/814286175590516/

nézhető meg.

Némi privát, kis  feleségem elérzékenyülve könnyekkel a szemében nézte a hőstettet.(húha, elég poros a keyboard,szemből nem látszik ennyire)

001_3.JPG

Van tovább is 

https://www.facebook.com/goldengloberace/videos/2048036401958504/

Ukut azért szeretem különösen, mert amikor ő  beszél angolul azt mindig értem.

Istvánunknak van még hátra kerek ezer mérföldje, szóval úgy 9-10 nap..

GGR 2018 ráadás 39.

Kopár István nehéz küzdelmek után  úgy tűnik egy időre kiszabadult az őt sanyargató, egymást követő szélcsendzónák fogságából, ha nincs is olyan szerencséje mint az előtte álló Uku Randmaanak, aki folyamatosan üldöz a jó szél, talán néhány napot kedvező irányú és erősségű "kereskedelmi" szélben haladhat.

uku_a_befuto_elott.JPG

Ukunak nagy szüksége is van a jó szélre, mert, ahogy a telefonbejelentkezésében fogalmazott, a befutó után a hajója eladó, minden ésszerű ajánlat érdekli, a hajón minden van ami egy Földkerüléshez szükséges, KIVÉVE az élelmet. A befutóig úgy tűnik immáron biztonságos vitorlázásban lesz része, pár napja átélte 250 napos útja utolsó nagy viharát, 50 csomós széllel és  öt méteres hullámokkal, de a maradék mintegy 250 mérföldre semmilyen kellemetlen meglepetésre nem kell számítania, a korgó gyomrán kívül semmi nem zavarhatja a békés hajózást.

Istvánunk elérte az Azori szigetek magasságát, ez a Gibraltári szorosnál kevéssel északabbra van, miután hátránya 1300 mérföld, a célba érése 20.-a előtt nem várható, míg Ukut  10-én vasárnap várja tárt karokkal a zsűri a befutónál. Várja őt továbbá Jean-Luc és Mark Slats, mindketten megígérték, hogy ott lesznek egy meleg kézszorításra amint kiszáll a hajójából, előbbi a bilbaoi vitorlás fesztiválon fogja a legjobb vitorlázónak járó díjat átvenni szombaton, Mark meg, az amszterdami boatshow sztárja, az ott tartott bemutatója után fog éjszaka egyenesen Les Sblesba autózni, hogy el ne mulassza a harmadik helyezett érkezését. Uku nem szégyellős és úgy tűnik nem is olyan felhőtlen kedélyű mint a ötödik helyezett finn Tapio Lehtinen, elmondta, hogy az éhségen kívül  megviselte őt a családja hiánya, nagyon várja már, hogy átölelhesse feleségét és pici gyermekit.

Tapionak majd 5000 mérföldje van még hátra a célig, úgy tűnik hátránya az 50 évvel ezelőtti győzteshez képest már 300 mérföldre nőtt, ami ha így marad nem fog odaérni az április 22.-i ünnepélyes díjkiosztóra és záróbulira, ahogy a rómaiak mondták, " sero venientibus ossa " (későn jövőknek már csak a csontok).

GGR 2018 ráadás 38.

Uku Randmaa éhezik. Mostanában nem sikerült halat fognia, az élelmiszerkészletéről meg az előszó ráadásban beszámoltam, szóval nem túl jó  az állapota. Nem tudom hogy mérte, de azt mondta, hogy 20 kilót fogyott idáig a rajt óta. A fizikai állapota mellett mentálisan sincs túl jó állapotban, panaszkodik, hogy nagyon hosszú volt ez a nyolc hónap távol a családjától. Viszont miután kiszabadult a szélcsendekből megy mint a golyó egyenesen a cél felé, a napi teljesítményei rendre 120 mérföld fölött voltak az elmúlt napokban, Kopár Istvánnak két hete ma ( február 27) sikerült először 2 (!!) mérfölddel többet haladnia a cél felé, Uku 100, István 102 mérföldet teljesített.

István sajnos kifogta a legrosszabbat (nem kell megijedni havariát azért nem)  23.-ai napi jelentését idézem ( emlékeztetőül, a versenyzők kötelesek naponta írásos üzenetet küldeni a YB-en): Északi döghullámzás szél nélkül , cincálja a vitorláimat és az idegeimet.". 24.-én: "Ez itt a lázadás ideje: se nő, se pia, se szél!"  Mára valamelyest javult a helyzet ( na nő meg pia azért nem lett) de .... nem azt mondom, hogy utolérte a szelet, inkább az talált rá, de sajnos ahogy nézem a YB széltérképet ahogy elérte el is fogja hagyni ha hinni lehet az előjelzésnek, míg Uku-t kitartóan üldözi a szerencse, nem megy ki alóla a kedvező irányú és erősségű szél. Az elmúlt héten közel a duplájára növelte a korábban a szélcsendben történt veszteglése során megfogyatkozott előnyét Istvánnal szemben. Sajnos most ugyanabba a helyzetbe került  hősünk is, az történik ami annyiszor vitorlás versenyeken, hogy a követőnek nincs más választása, mint a vezető nyomába szegődni, taktikai támadásra esélye sincs. Hacsak Uku nem kér külső segítséget az éhezés miatt, vagy nem éri baj a Vizcaya öbölben, amire azért van esély, de bízni benne nemcsak hogy nem illik, de sportszerűtlen is, borítékolva van, hogy István lemarad a képzeletbeli dobogóról. Mark Slats egyébként sincs már Les Sablesban, előbb tett egy utat Falmouthba ahol együtt vacsorázott Susie Goodallal, és elbúcsúzott a versenyből elsőként kiállt angol-török Ertan Bescardestől, valamint Sir Robin Knox-Johnstontól, majd hazavitorlázott a hollandiai Scheveningenbe, ahol hősnek kijáró fogadtatásban volt része, amit teljes mértékben meg is érdemelt. A Scheveningen Yacht Clubban az üdvözlők mellett családja és a holland sportminiszter vett részt a fogadáson, beszélt róla, hogy újabb kihívásra készül, de  az ünnepség másnapján, vasárnap már lement az edzőterembe, hogy folytassa a fizikai felkészülést, már csak az a kérdés, hogy mire.

Egyelőre döntetlenre áll az önkéntes hajómentők meccse  az ír Gregor McGuckin hajója az Ausztrália partjaitól mintegy 1200 mérföldnyire sodródó Hanley Energy Endurance kimentésre, az első hajó amit erre a célra kibérelni akartak, alkalmatlannak bizonyult, újabb pénzadományokkal próbálnak közelebb jutni a célhoz, a hajó és a rajta lévő  hordó Glendalough 7 year old 777 single malt whiskey kimentéshez.

A verseny díjátadó záróünnepségére Les Sables d’Olonne-ban április 22.-én kerül majd sor, ez volt az a nap amelyen 50 évvel ezelőtt Robin Knox-Johnston befejezte az első szóló non-stop Földkerülést. Az még kétséges, hogy az elkagylósodott hajófenekével Tapio Lehtinen megérkezik e addigra, mert egyelőre vesztésre áll az 50 évvel ezelőtti győztessel szemben folytatott virtuális versenyben.

GGR 2018 ráadás 37.

Uku Randmaa éppenhogycsak megúszta, hogy kizárják a versenyből, de 72 órás időbüntetést kapott.

uku_randmaa_utolsobb.JPG

Arról van szó, hogy a szabályok szigorúan tiltják az időjárással kapcsolatos útvonal választásra vonatkozó parti rádió-tanácsadást, mert ez az amit a kezdettől fogva pedzegettünk, hogy a legjobban sérti az 50 évvel ezelőtti versenyfeltételekhez való hűséget, ami pontosan a lényege a versenynek, komolyabban befolyásolja a végeredményt, mint mondjuk egy kevlár kötél. Jómagam is gondosan kerülöm az első perctől kezdve a rádióforgalmazással kapcsolatos bármiféle találgatást, bár a zsűri is tudja, hogy István rádióadója "szerencsére" az első beázás óta gyakorlatilag működésképtelen, tehát kétoldalú rádiókommunikáció a parti állomásokkal eleve kizárt, de én még azon is aggódtam, amikor István a heti satellite telefonbejelentkezések magyar nyelvű betétjében üzent a hazai rádiósoknak, hogy nem lesz e ebből valami baj. Viszont Uku határozottan lebukott. Tegnapelőtt egy 16 perces, bizonyító erejű hangfelvétel érkezett a rendezőhöz. A rádióforgalmazás elején az engedélyezett általános időjárási információkról esett szó, de 9:15-kor az alábbi párbeszéd hangzott el:

Uku - Van egy kérdésem. Hogy is mondjam.... jelenleg 90° az irányom, biztosan elérem a szelet, ha keletre megyek?

PartHa egyből keletnek mész, a gyengeszeles területen maradsz. Tartanod kell az északi  irányt… és akkor elkapod a nyugati szeleket. Nem tudom, hogy elmondhatom-e neked, de azt hiszem, legalább a(z északi ̶h̶o̶s̶s̶z̶ú̶s̶á̶g̶  szélesség) 28 ° -ig tartanod kell az északi irányt  és aztán mehetsz északkeletnek. 

U- Oké, de sajnos nem megy, a szél pont 35-25° -ból fúj.

P- Ha túl messze mész keletnek.... megnézem...nem merek túl sok információt adni, nem szeretném ha kizárnának, a szél iránya 45°... és van egy szélcsendzóna is benne.

U - Akkor menjek megint északnyugatnak?

PHatározottan. De most ne nagyon keletnek.

Számomra ebből a párbeszédből világos, hogy tiltott adatközlés, teljesen ellentétes a versenyelvekkel, valamint az is, hogy nem "véletlen" szabályszegésről van szó, mert a beszélgetésből feketén-fehéren kiderül, hogy résztvevői tökéletesen tisztában vannak vele, hogy "tilosban járnak". Érthető, ha elsőre Don McIntire a kizárás mellett érvelt, de aztán mégis elfogadta Uku magyarázatát, miszerint "ő nem volt teljesen tisztában vele, hogy a kapott információ tiltott útvonal-utasítás" ( nem a fenét) és 72 órás büntetéssel sújtotta a versenyzőt. Ritkán foglalok ilyen határozottan állást, de ha nem volt tiltott útvonal javaslat akkor mért kapott büntetést, ha meg az volt akkor mért nem zárták ki?  Mindezzel együtt nagyon sajnáltam volna ha Ukut kizárják, meg vagyok győződve róla, hogy mások is elkövették ezt, vagy akár ennél súlyosabb stikliket is, mégse zártak ki idáig senkit, szóval alighanem ilyesmi is motoszkálhatott a Don fejében amikor ezt a salamoni döntést hozta. A magam részéről ennél többet erről nem fogok spekulációkba bocsátkozni és másokat sem bíztatok erre. Nem lenne elegáns egy ilyen nemes versenyt ilyesmivel rosszájízesíteni.

 A 72 órás időbüntetés egy részét a tengeren ácsorogva töltötte (újabb kedvezmény, a szélcsendben úgyis állt volna) de tekintettel a súlyosan fogyatkozó élelmiszerkészletére a maradék 65 óra 40 percet hozzáadják a befutó után a versenyidejéhez. Készletei ( 20.-án) az alábbiak:

60 kanál rizs,
20 zacskó szárított leves,
23 adag liofilizált 500 kiliokalóriás főétel,
15 tasak tea
4 kanál cukor

 A becsült  érkezési ideje Les Sablesba március 13. szóval még 21 nap!!

Kopár István e sorok írásakor február 21.-én UTC 19 órakor ugyanabban a szélcsendben vergődik amiből Uku két napja kimászott. Hátránya ismét 400 mérföld fölé emelkedett és míg ő a szél-előjelzés szerint még legalább egy napig itt fog kínlódni, sőt utána is kedvezőtlen irányú szelekben fog hajózni még legalább két napot, Uku elcsípte azt az "expresszvonatot", szóval a tiltott rádióban előre jelzett kedvező irányú erős szelet, ami pontosan a cél irányába repíti a megjósolható következő tíz napban. Mielőtt felhördülünk, az észt versenyző ezt a szelet, pozíciójának és lehetőségeinek figyelembevételével akkor is megkapta volna, ha a kutya nem figyelmezteti eljövetelére rádión. Nem szívesen mondom, de ha csak éhen nem hal, vagy más ilyesmi meg nem állítja, Istvának kevés az esélye hogy utolérje, különös tekintettel a korábban említett kormányzási nehézségeire és egészségügyi problémáira. Ha már itt tartunk, tekintettel a Puffin kormányának siralmas állapotára, a 24 órás büntetését amit a Zöld-foki szigeteknél történt telefonbeszélgetésért kapott, neki se a tengeren kell letöltenie, hanem hozzáadják a befutó után a versenyidejéhez, ahogy korábban Mark Slatsnak tették és majdan Uku Randmaanak is tenni fogják.

A legbékésebb versenyző az ötödik helyen a 17+1 indulóból a finn Tapio Lehtinen, sem utolérni nincs reménye senkit, se őt nem fogja utolérni senki, a rá jellemző vidám megelégedettség állapotában hajózik nagyjából Buenos Aires vonalában, mintegy 38 szélességi fokkal az egyenlítőtől délre. Azt jelentette, hogy a kagylók immár helyenként 30  cm vastagon (!!!) borítják a hajója fenekét, de a cápák miatt továbbra se mer a vízbe menni hogy valamilyen módon megpróbáljon megszabadulni tőlük. Ha ez így megy tovább, érdekes lesz az a tutaj amivel beérkezik a célba. Pillanatnyilag vesztésre áll az 50 évvel ezelőtti Suhailival, Sir Robin Knox-Johnston hajójával szemben a virtuális versenyben és ha nem tud megszabadulni a kagylóktól alighanem ki is fog kapni tőle, bár ennek a mostani verseny szempontjából semmi jelentősége nincs.

GGR 2018 ráadás 36.

Vártam, hátha be tudok számolni valami jó hírről, de sajnos nem tudok. Istvánunk nagyon látványosan  közelítette korábban az előtte állót ( ezt akár szó szerint is lehetett venni az egyenlítő környéki szélcsendövezet miatt), tíz napja átlépte az egyenlítőt, de aztán Uku megindult, István meg ugyanott lelassult, a korábban már 350 mérföldre olvadt hátránya ismét 450-re nőtt és az utóbbi három nap során minden napi teljesítménye rosszabb Ukuénál.  A szokásos versenyszituáció, "gyorsabban és élesebben" harc folyik. Uku megmenekült az éhezéstől két  nagy marlint ( azt hiszem magyarul kardhal) is fogott, nem tudom hogy bírt el velük, mert ezek veszélyes halak, a hosszú tőrrel amit viselnek akár halálos sérülést is tudnak okozni. Technikai gondja is támadt, az egyik backsty ( "magyarul" bekkstég, az az acél sodrony ami az árbocot előre kihajlás ellen védi ) megadta magát, a cseréhez árbocot kellett másznia többször is, melynek során csúnyán elvágta a kezét, telefonon kért orvosi távsegítséget. Minden versenyzőnek kötelező volt egy, a versenyt segítő orvosi szolgálat által összeállított egészségügyi koffert megvásárolni, melyben lévő szerekkel távutasítják most a gyógyítást.

Kopár István sincs túl "jó bőrben", a gyulladt foga és gombás körömágyai miatt vele is foglalkozott a hivatalos távgyógyász, fogára antibiotikumot, körmeire antibakteriális kenőcsöt rendelve. A hajóbelső is gombásodik, mindent fekete  bevonat borít, a faburkolattól a vitorlazsákokig, próbál mindent hipózni, de úgy tűnik a küzdelem reménytelen. Sajnos ez a fertőző környezet éppenhogy nem segíti a kormányos megegészségesedését. A kormányosnál csak a kormány betegebb, kerékkel már egyáltalán nem tud kormányozni, a fogaskerék áttétel egyáltalán nem bírja a terhelést, a legkisebb erőre is átugranak a fogak, a szükség-kormányrúddal és a vitorlák lehetőség szerint kiegyensúlyozott beállításával tartja irányban a hajóját. 

kopar_egy_kep.jpg

Tapio Lehtinen a hajófenéket borító kagylótömeg miatt alaposan lelassulva február 6.-én kerülte a Horn-fokot. Mindjárt utána szüksége volt minden tudásra, hogy elkerülje a belegabalyodást egy hatalmas halászflotta hálóiba, mert a Falkland szigetek és Puerto Deseado közt vagy 150 hajó halászott pont azon a területen ahol át kellett haladnia. Lemaradása miatt továbbra is csak az 50 év előtt győztes Sir Robinnal vívott virtuális versenyben van esélye, az igazi versenybe Kopárral már aligha van beleszólása, lemaradása már majd három és félezer mérföld.

 A versenyt rendező Don McIntire már a következő 2022-es Golden Globe Race-t előkészítésével foglalkozik, már most "üti a vasat míg meleg" . Ugye korábban az angliai Falmouthból lett volna a rajt, illetve egy protokolláris rajt volt is, de most úgy tűnik, hogy  még ezt is befolyásolhatja a Brexit pánik.

Utóírat. Helyesbítek, a merlin nem kardhal és nem is veszélyes, lásd alant, TTnorvik felvilágosított. Azért nem kis feladat lehetett ilyen nagyobbacska halat lemészárolni Ukunak.

GGR 2018 ráadás 35.

Bár a ketten már befutottak, a verseny továbbra sem nélkülöz izgalmakat, különösen a mi szempontunkból. Az első és második helyezettek küzdelme megismétlődni látszik a harmadik, negyedik helyen haladó észt Uku Randmaa

uku-randmaa_utso_1.JPG

és Kopár István

kopar_utso_1.JPG

közt. Ahogy Jean-Luc lelassult a doldrum övezetben ( egyenlítő környékén uralkodó szélcsendzóna), pontosan ez történt Ukuval, aki napok óta szélcsendről panaszkodik. Mindeközben István remek széllel halad, rendre 140 mérföld körüli napi teljesítmény-rekordokat felállítva, Uku az elmúlt vasárnap például mindössze 4 mérföldet haladt, de azt is a céltól távolodó irányba. Természetesen korai lenne még vérmes reményeket táplálni, hiszen Istvánunknak ("rámragadt", ahányszor leülök a gép elé írni, kis feleségem mindig rákérdez, "na hogy áll Istvánunk"?) még  vagy négyszáz mérföldje van az egyenlítőig, de a tény tény marad, hogy egy hónapja a Horn-foknál a Puffin hátránya még több mint 1000 mérföld volt, mely mostanra alig több mint 400 mérföldre fogyott.  A hátralévő bő egy hónap alatt hasonlóan izgalmas küzdelemnek leszünk szemtanúi Uku és István közt a harmadik helyért mint az elsőért lehettünk VDH és Mark közt. Őszintén remélem, hogy most megfordul a sorrend, nem úgy mint korábban. Miután hasonlóak lesznek a szélviszonyok is mint korábban az első-második helyen küzdők esetében, óriási jelentősége lesz a széltaktikának, magyarul ki fog először, esetleg ki fog  többet hibázni, a hátralévő 3000 mérföldes úton?

Természetesen töretlen az érdeklődés a nagyközönség részéről a már befutott két versenyző iránt. A rockbandával megünnepelt első helyezett VDH-nak, bár parádés énekszámot mutatott be szólóban és duettben a zenekarral, a legnagyobb nehézséget mégis a színpadra való lépés jelentette, egyébként is sánta a bal lábára, de ehhez még hozzájött a szokásos tengerész "parti betegség", amikor az ember hosszú tengeren töltött idő után a parton egyszerűen képtelen rendesen használni a lábait. További nehézsége van mindkét versenyzőnek az alvással, Mark Slats arról panaszkodott, hogy képtelen 90 percnél többet egyfolytában aludni, mert állandóan felébred, hogy utána nézzen a vitorláknak, Jean -Lucnak, aki pedig Les Sablesban lakik, ahelyett, hogy a saját házában és ágyában aludna otthon békésen a felesége mellett, muszáj volt visszaköltöznie a hajóra, mert csak ott tud nyugodtan aludni.

A versenyzőknek tilos volt bármilyen szemetet a vízbe dobni, Mark a befutó után 15 zsák, összesen 113 kg szemetet adott le, míg Jean-Luc 14 db zsákja 93 kilót nyomott. "Cserébe" a plusz súlyokért a verseny alatt Mark 18 kilót, VDH pedig 11-et fogyott. Ennek azért van most épp különös jelentősége, mert a pillanatnyilag harmadik Uku arról adott hírt, hogy vészesen fogytán van az élelme, már csak 29 adag liofilizált főétele és ugyanennyi levese van, márpedig egy csomag főétel plusz leves az mindössze 500 kcal, az egyszerű számtanpélda úgy néz ki, hogy ha a célig van 29 nap, akkor a napi 500 az JÓESETBEN a negyede egy felnőtt ember kalóriaszükségletének. Hát nagy kérdés, hogy Uku hány kilót fog leadnia befutóig, merthogy úgy tűnik horgászni se tud, egyrészt mert valahogy kerülik a halak, másrészt az utolsó csaliját is elvitte valami. Eszembe jutott, hogy ha István netán utoléri, egész biztosan kisegíti, mert Rozika ( az anyósa), továbbá, Éva (a felesége) meg annyi mindent (be)főzött, bevásárolt, hogy majd megszakadtunk mire mindent kivittünk Magyarországról Franciaországba és bepakoltunk a Puffinba.

Tapio Lehtinen

tapio_utso_1.JPG

a Horn-fok közelében jelenleg vesztésre áll az 50 évvel ezelőtti (akkor még nem Sir)  Robinnal szemben 100 mérfölddel, azaz mintegy egy nappal és gondolom nem olyanok arrafelé a körülmények, hogy a sebességét felére csökkentő kagylókat letakarítsa a hajója fenekéről, szóval aligha várható, hogy gyorsulni fog a közeljövőben. Mindazonáltal jelentése szerint borzasztóan élvezi a hajózást és a csodás természetet, ahogy fogalmazott :SOUTHERN OCEAN - SAME PLANET - ANOTHER WORLD - LEAVING WITH MIXED FEELINGS!", ki-ki próbálkozhat a szójáték fordításával, én valahogy így értem: "Ugyanaz a bolygó, mégis egy más világ a déli óceán, most élem meg igazán az érzést!" Tapionak borzasztó szerencsés természete van, hogy ezt a küzdelmet ilyen pozitívan éli meg.

GGR 2018 ráadás 34.

2019 február 1. 8:50

Mark Slatsd az éjszaka befutott a célba, ezzel másodikként teljesítve a versenyt.

mark_slats_befutott.JPG

A kései időpont ellenére nagyszámú holland, francia és angol szurkoló üdvözölte lelkesen a holland versenyzőt, aki az utolsó percig mindent megpróbált, hogy megelőzze az első helyezett VDH-t, de úgy tűnik ehhez most kevés volt egy Föld-kerület. Ha viszont tekintetbe vesszük, hogy Mark a 41 éves korával  fiatalnak számít a mezőnyben, én meg merem jósolni, hogy nem ez volt az utolsó Földkerülő versenye. Az már a jövő zenéje, hogy lesz e hagyományteremtés a GGR-ből és a rendező szándéka szerint négyévente megrendezésre kerül e majd. Nekem ezzel kapcsolatban erős kételyeim vannak, de ha lesz is verseny, hogy nem ugyanilyen körülmények közt lesz megrendezve abban biztos vagyok.

Mark Slats 214 nap, 12 óra, 18 perc  és 43 másodpercet vitorlázott a start-cél távon, de a két napja történt emlékezetes műholdas telefon miatt 36 óra büntetést kapott, így a hivatalos versenyideje  216 nap  18 perc 30 másodperc.

 Uku Randmaa egyelőre biztosan tartja harmadik helyét Kopár István előtt mintegy 850 mérfölddel vezetve, bár ez az előny ismét csökkent valamelyest azzal, hogy István átverekedte magát a változó enyhe szelek és a brazil partok menti áramlatok zónáján. A Jean-Luc befutója miatt felborult a menetrend, ezért kivételesen szerdán volt a heti telefonbeszélgetés, melyben István végre közölre a megnyugtató hírt, hogy a szükségkormányát sikerült végre használható módon kitataroznia, ezért ha fel is mondaná a kerekes kormányszerkezet a szolgálatot, nem fenyegeti kormányképtelenség a befutóig hátralévő  mintegy másfél hónapos úton.

A finn Tapio Lehtinen , aki sokáig fej-fej mellett haladt Kopárral az Indiai-óceánon, immáron több mint 3500 mérfölddel van lemaradva tőle. Még a Horn-fokig is van hátra közel 600 mérföldje, egyelőre éppen hogy csak megelőzte Sir Robin ötven évvel ezelőtti időarányos pozícióját.

Aki kíváncsi Mark Slats érkezésére, itt megnézheti. 

https://www.facebook.com/goldengloberace/videos/2339112562975066/