Szitnyai Jenő emlékblog

Kopár István újra a Föld körül

GGR 2018 ráadás 32.

2019. január 21. - A Tengerész

2019 jan 21. 17:22

A versenyben vezető Jean-Luc Van Den Heede a befutótól kevesebb mint 1000 mérföldnyire megfordította a trendet, a Mark Slatssal szemben  pár napja mindössze 28 mérföldre csökkent előnyét  215-re növelte. A változó szélviszonyok közt  a  kiélezett helyzetben mindkét versenyző pozíciójának javítása érdekében elhasználta az utolsó csepp gázolaját is az engedélyezett 160 literből, amivel elindultak tavaly július 1.-én. Innentől kezdve csakis a szél számít. És persze a kitartás. Nézve a széltérképet, úgy tűnik mindketten megússzák a holnapra várható kemény vihart ami a Vizcayai öbölre lecsap, mert éppenhogy előttük fog elhaladni. Ez leginkább a franciának szerencse, ha most a cél előtt dőlne ki a beteg árboca, az azért nagy balszerencse lenne. A befutó VDH előnyétől függetlenül pont olyan izgalmasra fordult mint reméltem, mert az elkövetkező hétben bármi megtörténhet, akár az is, hogy pályaversenyhez hasonló befutóra kerül sor ha a versenyzők netán egymás látóterébe kerülnek.

A kedélyeket második hete borzolja egy súlyos figyelmeztetés, melyet a St Luca-i, illetve holland rádiófelügyeleti hatóságok intéztek a rendező felé, miszerint bár mindkét versenyző rendelkezik rádióamatőr engedéllyel, de a parti állomásokkal nem engedélyezett hívójelekkel kommunikálnak. Ez, azoknál a parti amatőröknél akik ebben a szabálytalan kommunikációban részt vettek, pénzbüntetéssel, vagy akár az engedélyük elveszésével is járhat. Hogy mennyivel jobb szabálytalan hívójelet használni mint szabályosat arról fogalmam sincs, mindenesetre azt közölték, hogy ettől kezdve nem kaphatnak parti időjárás jelzést amatőröktől, tehát valóban nyílt lesz a verseny, csak saját magukra számíthatnak. Hogy az mennyire volt idáig is szabályos, amit néhányan már a verseny előtt is pedzegettünk, hogy valakik megnézik a neten az időjárást és rádión leadják a versenyzőnek, ami 50 éve egyértelműen lehetetlen volt, az legyen a zsűri gondja, számomra a példa azt bizonyítja, hogy LEHETETLEN az 50 évvel ezelőtti állapotokat rekonstruálni. 

2019 jan 25. 16:50

Jean-Luc több mit 400 mérfölddel vezet a befutó előtt Mak Slats előtt.

vdh_2.jpg

Minden józan emberi számítás szerint borítékolható LENNE a győzelme, de mégsem marad izgalom nélkül az utolsó néhány nap. Mert a Vizcayai öböl bizonyítja félelmetes hírét. Miközben jelen pillanatban épp 1,1 csomóval cammog egy "lavórban" (miközben a holland 5,9-el rohan a nyomában), két nap múlva egy hatalmas vihar fog betörni a térségbe. Mondjuk ha valaki, akkor a francia aztán pontosan ismeri ezt a tengert, hisz ezek neki a hazai vizek, de a sérült árboca miatt egyáltalában nem lehet nyugodt. Akár azzal is számolnia kell, hogy ha netán pont most vesztené el az árbocát, akkor valamiféle szükségvitorlázatot összetákolva elég e ez a körülbelül három nap előny, hogy még befusson Mark előtt. Most, hogy immáron rádiócsendben hajózik és (elvileg) nem kap külső tájékoztatást, ha tudná a szélerőrejelzést, akkor járna el a legnagyobb biztonsággal, ha szándékosan csökkentené a sebességét, ezzel hagyná maga előtt elrobogni a viharfrontot és az azt követő enyhülésben még simán befutna legkevesebb egy nap előnnyel. Mindenesetre egy ilyen hosszú versenyen ilyen szoros befutó, elképesztő dolog.

 Kopár Isván magabiztosan halad a negyedik helyen. Tegnapi telefonbeszámolójában rendkívül megerőltető előző hétvégéjéről számol be, néhány óra alatt a szélrózsa minden irányából érkező, nulla és 50 csomó közt váltakozó szelekről és az ennek megfelelő zavart hullámzásról, folyamatosan elöntött fedélzetről és percnyi nyugalom nélküli vitorlázásról. Ahogy mondta " elég régen vagyok a szakmában, de ilyennel még nem találkoztam". Négy napig nem látta a napot, így nem tudott szextánssal pontos pozíciót meghatározni, ráadásul miután a Walker log ( a hajó után vonszolt mechanikus sebességmérő) utolsó propellerét is elvitte valami hal, nem tudja milyen sebesen halad, így aztán végképp nem tudja, hogy pontosan merre jár. Annyi haszna viszont volt a "naptalanságnak", hogy tudott vagy 50 liter esővizet gyűjteni. A kormánya a rendkívüli igénybevételeket egyre rosszabbul viseli, folyamatos erőfeszítéseket igényel a használható állapotban tartása.

2019 jan 27. 11:52

Őrület a végén! Miközben VDH már kevesebb mint 250 mérföldre van a céltól, ha az ember megnyitja a https://yb.tl/ggr2018# nyomkövetőt és a szél előjelzést (kis zászló ikon megnyitása után a csúszkán az időskálát tologatva) nézi, jön MÉG EGY hatalmas nyomás ( lila szín, azaz 50 mérföld feletti szélsebesség), ami pont a befutóra éri el a területet! Mi jöhet még??? A francia közönség hatalmas ünneplésre készül, kérdés, hogy a sátorvárosból, amiben a rajt előtt a júniusi hőségben majd elolvadtunk, a téli vihar mit fog szétszaggatatlanul hagyni?ggrfv.jpg

2019 jan 29. 0:50

Miközben Jean-Luc már kevesebb mint 50 mérföldre van a céltól és már egészen biztosan a kikötőben fog állni mire a vihar odaér, szóval  minden emberi számítás szerint nyeri a versenyt, Mark Slats körül viszály feszül a verseny rendezője Don McIntire és Mark team managere Dick Koopmans közt.

mark_befuto_elott.JPG

Az a gyorsan közeledő nagyerejű vihar, melyet VDH éppen megúszni látszik a hollandot, ha irányán nem változtat, egészen biztosan telibe fogja kapni. A szituáció azért veszélyesebb a korábbiaknál, mert itt már közel a part, ahol a szél és a hullámok pusztító erejének kockázatát még a parti sziklákon való hajótörés veszélye  is tetézi. Koopmans azzal a kéréssel fordult a rendezőhöz, hogy a befutót hozzák közelebb a nyílt tengerhez 50 mérfölddel, így eltávolítva azt a veszélyes parttól, de ezt a kérést elutasították. Ezek után Marknak két lehetősége maradt, vagy vállalja a kockázatot és rohan a viharral a cél felé ( ki tudja milyen látási viszonyok és egyéb navigációs körülmények közt), vagy dél felé megpróbálja elkerülni a vihargócot és vagy menedéket keres A Coruñaban ( természetesen nem kikötve, mert akkor az a tragikomikus helyzet áll elő, hogy a cél előtt egy nappal kerül át Chester osztályba), vagy a nyílt vízen "hove-to" vitorla állásban sodródva vesztegel amíg átmegy rajta az idő. A rendező közölte Koopmanssal, hogy figyelmeztette Markot a viharveszélyre, de az folytatja útját, de egyúttal közölte azt is, hogy ha üzenete van a versenyző számára azt RAJTA keresztül megteheti, de csakis rajta, mert ha használja a műholdas telefont akkor a versenyzőt ezért megbüntetik. Koopmans viszont azt közölte, hogy miután mind a vezető holland meteorológus, mind a holland, mind az angol Coast Guard  a leghatározottabban ellenjavallják a Vizcaya öbölbe való behajózást ebben az időben, nem óhajt a zsűrin keresztül üzengetni a versenyzőjének, személyesen fogja hívni, mert nem bízik a zsűriben, első a biztonság, szóval .... hogy mondjam ....  a Don menjen a fenébe az ötleteivel. Mindazonáltal, hogy úgy tűnik erős a súrlódás, a rendező azt az üzenetet továbbította Markanak " Dick azt tanácsolja, hogy menj be Corunnaba, vagy Brestbe, hogy elkerüld a vihart!"  Ezt még több dühös üzenetváltás követte Koopmans és a rendezőség közt, és úgy tűnik lezajlott a tiltott telefonálás is, mert a rendező közölte, hogy Mark Slats büntetést fog kapni érte. Nézve a nyomvonalat viszont látszik, hogy a holland néhány órával ezelőtt erőteljesen déli irányt vett. Nagyon nem szép történet így a verseny boldog vége felé, ráadásul vihar egy pohár vízben, tökmindegy hogy hány óra időbüntetést kap Mark Slats, annyit biztos nem fog kapni, hogy a több mint 3000 mérfölddel mögötte álló Uku Randmaa letaszítsa a dobogó második fokáról, akkor meg mire ez a kedélyborzoló kardozás?

GGR 2018 ráadás 31.

Élesedik a küzdelem a mezőny elején. Nézem a legutolsó helyzetjelentést, a holland Mark Slats már csak 50 mérföldre van lemaradva Jean-Luc-hoz képest az elméletileg legrövidebb útvonalon.

mark_slats_nemsokara_befut.JPG

Ez jelentős helyzetjavulás akárcsak a néhány nappal ezelőtti állapothoz képest is, arról nem beszélve, hogy a Horn foknál ez a hátrány még 2000 mérföld volt! Viszont Stasnak teljesen elfogyott az ivóvize. Hogy ne haljon szomjan, a vészhelyzeti, kézi működtetésű tengervíz sótalanítót használja ( fogalmam sincs hogy fér ez össze azzal a versenyszabállyal, hogy csak olyan eszközök használhatók amik már 50 éve is léteztek, ugyanis akkoriban csak lepárlás útján tudtak még tengervízből édesvizet előállítani, tehát ilyen, fordított ozmózis alapján működő eszköz még nem volt). Ezzel, viszont az a komoly nehézség, hogy folyamatos (izom) energiabevitelt igényel a működtetése, az  életben maradáshoz nagyjából szükséges napi 3 liter ivóvíz előállításához napi három órát kell pumpálni a szerkezetet. Mondjuk ha létezik valaki aki erre a kegyetlen teljesítményre képes, az akkor pont Mark, de akkor is kétséges, hogy ha nem kap esővizet, képes lesz e végigcsinálni így a hátralévő, optimista becslések szerint is legalább két hetet a befutóig.

Uku Randmaa a harmadik helyen végre bemerészkedett a vízbe, hogy letakarítsa a fúrókagylókat a hajófenékről. Körötte úszkáló delfinekről számolt be, remélhetőleg nincsenek köztük cápák, amik korábban a dél óceánon megfutamították  hasonló tevékenység közben.

Kopár István jól halad a negyedik helyen, jelenlegi lemaradása Ukutól 760 mérföld, ez is vagy háromszázzal kevesebb mint amikor a Horn foknál volt, szóval "akármi" is lehet, de a vérmes reményekhez még kevés. Bár....nézve a szeleket  és ami várható, István "hozhat még rajta" az elkövetkező napokban. Hiába, amikor nem csak a rohanásról van szó hasonló szélviszonyok közt, sokat számít ki milyen útvonalat választ. Például Mark Slats nyomulása  akár a visszájára is fordulhat, mert van rá esély, hogy VDH felkerül egy északkelet irányú "expresszvonatra", melyben bőszéllel haladhat, míg Slatsnak ha irányba megy akkor kreuzolnia kell sokáig, ha meg a francia után megy, hogy megkapja ugyanazt a szelet, akkor az még többszáz mérföld, ráadásul biztos, hogy akkor mögötte is marad, tehát taktikailag abszolút rossz megoldás.

Tapio lemaradása kb. 3000 mérföld Istvánhoz képest, ez az előny, különös tekintettel arra, hogy folyamatosan nő, elég megnyugtatónak tűnik a továbbiakra nézve.

Eldőlt, hogy Igor Zareckíj csak ősszel folyatja a versenyt. Miután egyedül van a Chichester osztályban (legalábbis egyelőre), nincs kitől tartson a helyezése miatt, így semmi nem korlátozza, hogy akkor fejezze  be a Földkerülést, úgy fogalmazott, hogy " csak egy szabály érvényes, a harcot nem szabad feladni. Akkor van vége, ha meglátom  a bóját a befutónál.". Októberig meg csak kitatarozzák a szívét valahogy Moszkvában a szakemberek. Még az is lehet, hogy a cigarettáról is leszoktatják .

GGR 2018 ráadás 30.

2019. január 11. Rossz hírrel kezdem. Egy korábbi fejezetben bemutattam Robin Daviet

davie_az_arbocon.jpg

 

(https://kopar.blog.hu/2018/04/05/ggr_2018_34_resz), mint a verseny résztvevőjét, aki azonban a rajt előtt vagy két hónappal visszalépett de megmaradt a verseny "környékén", a rendező Don McIntire gyakran konzultált vele, a verseny honlapján mint szakértő többször megjelent videókon, legutóbb a Jean-Luc árbocának sérülését magyarázta emlékeim szerint. Nos a tapasztalt veterán vitorlázó, aki már három szóló Földkerülést teljesített, 5.-én indult Les Sables d'Olonneból haza az angliai Falmouthba ( ez kb. 300 mérföldes út), ahova terve szerint 8.-án érkezett volna meg. De azóta semmi hír nincs róla. Az angol parti őrség keresi, de EPIRB jel ( az a bizonyos automatikus jeladó, ami rádión adja a pozíciót, ha vízbe kerül) nincs róla, így nem lehet még sejteni se hogy hol lehet. Általános riasztást adtak ki a térségre minden hajónak.

És "ha már" akkor nézzük hogy is áll a verseny. Kopár Istvánnal kezdem. Tegnapi telefonbejelentkezése szerint ( https://soundcloud.com/goldengloberace/istvan-kopar-weekly-satellite-call-10012019?in=goldengloberace%2Fsets%2Fistvan-kopar&fbclid=IwAR1bE258L4Rb3IBO6AGv3LRvC1sKTsCoqe634iwZmcdAgZD1YLY5UKgZeU4  magyar szöveg 9:12-től) végre kiegyenesedett az időjárás. Panaszkodik a szokásos nehézségekre, a kormány bizonytalanságára, csak remélni lehet, hogy ha 25000 mérföldet kitartott, azt a hatezret ami még hátravan, csak kibírja valahogy. Negyedik helye nem látszik veszélyeztetve Tapiotól, aki alaposan lemaradt, küszködve az elkagylósodott hajófenekével, nagyjából most van ott ahol szegény Susie  elvesztette hajója árbocát. Ahogy arra is kevés az esély, hogy lehagyja a mintegy 1100 mérfölddel előtte haladó Uku Randmaat, szóval a befutó sorrendje nem valószínű, hogy változik a jelenlegi álláshoz képest ... HACSAK... elől nem lesz változás. Mert itt azért izgalom is lehet. Mark Slats rendkívül látványosan tör előre, fokozatosan koptatva hátrányát, mely a célhoz mérve immáron alig több mint 200 mérföld! ( a rend kedvéért 370 km) A térnyerésben jelentős szerepe van annak, hogy az első helyen álló  VDH hosszasan időzött egy "lavórban" ( szélcsendzóna), miközben Markot meg friss szél segítette, továbbá iránnyal szembe fúj a szél és ha a franciának éppen pont azon a csapáson kell hajóznia, melyen a sérült árboc kímélése miatt csak kisebb vitorlafelületet tud használni akkor az előnye könnyen tovább csökkenhet. Szóval lehet mégiscsak izgalmas lesz a befutó. Rengeteg találgatás, időjóslás megy a neten, szakértők és mégszakértőbbek latolgatják az esélyeket, én egyrészt nem vagyok az, másrészt ha az lennék akkor meg pláne óvakodnék a bizonytalan okoskodásoktól, mindenesetre nekünk pártatlan nézőknek ( ha már azért nem drukkolhatunk sajnos, hogy István fusson be elsőnek) izgalmas befutóban lesz részünk. Addig meg drukkoljunk annak, hogy Robin Davie egészségben előkerül!

Ja még valami, továbbra sincs hír Igor Zareckíjről, akinek elvileg már csak három napja van visszaérni Moszkvából az ausztráliai Albanyba, hogy folytassa a versenyt. Ha csak nem tartogatnak valami meglepetést, ez alig látszik valószínűnek.

2019. január 12.   Megvan Robibn Davie! Kutyabaja, csak miután legyengült a szél, ráadásul az a kevés is szembe fújt  nem volt sok kedve forgolódni kreuzban, hosszú csapást húzott kifelé a tengerre, ezzel kikerült a parti VHF rádióállomások hatósugarából, meg a hajók szokásos útvonalából is (ez szólóvitorlázóknál egyébként is szempont, kevesebbet kell aggódni, hogy legázolja egy óriás konténerszállító). Így csak akkor tudta meg, hogy eltűntként keresik, amikor nagyobb lett a felhajtás körötte. Mindenkit megnyugtatott, hogy semmi baja, gond nélkül vitorlázik Falmouth felé.

megvan_a_davie.JPG

GGR 2018 ráadás 29.

2019, január 2. 12:12 BÚÉK!

Nagyon jó hír, István túl van a nehezén. Kicsit fel lehet lélegezni.

kopar_a_horn.png

A Horn-fok is "bent van a zsákban".  Majdnem jól saccoltam az előző részben, akkor január 2.-a, 3.-a volt a tippem, ennél kicsit hamarabb, elsején este passzálta a Puffin a közismerten legveszélyesebbnek tartott, legdélibb szárazföldi kiszögellést. Helyezése változatlan és ha csak valakit nem ér baj a megmaradt öt versenyző közül, akkor a jelenlegi sorrend nagyon úgy tűnik, hogy nem is fog változni.  A francia Jean-Luc van den Heede 850 mérfölddel vezet a második, holland Mark Slats előtt, akit 2450 mérföldre leszakadva követ az észt Uku Randmaa, utána jön Kopár István 1150 mérföldnyire és végül mögötte a finn Tapio Lehtinen 2700 mérföldre lemaradva. Úgy tűnik az ünnepek kicsit elfoglalták a hírforrásokat, más újabbal nem szolgálhatok, pedig még Igor Zareckíj orosz nyelvű Fb oldalát is megnéztem, mert kíváncsi voltam hogy áll a szívével, de ott is csak István Horn-fok kerülése volt az egyetlen friss  hír. Amint lesz valami, frissítem ezt a bejegyzést.

2019, január 3. 12:18

No úgy tűnik feléledt újévi álmából a GGR hivatalos sajtó-tájékoztatás ( hogy nagyképűsködjek kicsit, annakidején kissé pofátlanul, gyalogkakukk blogger létemre beregisztráltam mint magyar médiaképviselő és csodák csodája befogadtak), Barry Pickthall miközben megemlékezik róla, hogy Kopár István is megkerülte immáron  " A FOKOT", fontosnak tartja megjegyezni, hogy az ünnepek alatt 58 mérföldet  lefaragott a vezető Jean-Luc előnyéből. Ez remek hír, de sajnos a francia előnye még így is közel 4500 mérföld, szóval ha naponta hozni rajta ennyit, még akkor se hagyná le a befutóig. De ne legyünk telhetetlenek! Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az, hogy a 40 feletti aspiráns és a 17+1 induló közül az, hogy hősünk biztosan áll a negyedik helyen, egymagában is hatalmas siker. 

De ha már Jean-Lucnál tartunk. A francia, Karácsony másnapján azzal lepte meg magát, hogy átlépte az egyenlítőt és immáron az északi féltekén haladva magabiztosan jelentette ki, hogy január 26.-ra kiköt Les Sables-d'Ologneban. Ha tartja a jelenlegi átlagsebességét ( ez kb. napi 100 mérföld), a jóslat reális, sőt akár túl is teljesíthető.

A második helyen álló Mark Slats kezdetben látványosan, 700 mérföldre csökkentette  hátrányát a franciával szemben, de a szerencse forgandó ( és a fantasztikus franciával szemben még a szerencse se elég), a hétszázból december 21.-re 1100 lett, jelenleg pedig mintegy 900 az állás, EZT alig több mint 20 nap alatt "ledolgozni" lehetetlennek tűnik. Pedig egy szoros befutó nekünk, akik egyik fél győzelmében sem vagyunk érdekeltek ( a szimpátiám meg mindkettejük irányában maximális) izgalmas lett volna. Nézve a nyomkövetőt, valami nem stimmel a holland jeladójával, az utolsó pozíciója (január 1.) szerint 200 mérföldnyire jár az egyenlítőtől, azóta nyilván már átlépte azt, remélhetőleg csak a műszerrel van probléma és nem a versenyzővel.

Mark Slats   legutóbb beszámolt róla, hogy hajóját rendkívüli módon igénybe vette az erős szélben való két heten át tartó éles menet, mely közben egy erős ütést is  kapott ( nyilván hullámtól) nem múlt el károkozás nélkül, a szélkormányt tartó vastagfalú acél konzol kevés híján kiszakadt a hajótestből, de megoldotta a javítást. Érdemesnek tartom szó szerint idézni: "My ‘Flintstone’ repair using wood took from 16:00 to 03:00 to complete and is now as strong as ever, and luckily, I didn’t have to stop sailing.” ( A fordítással mindenki elbíbelődhet kedve szerint, a lényege, hogy a Flinstonszerű javítás fával történt {nem árt tudni,hogy Mark szakmája ács} és délután négytől hajnali háromig tartott, de most erősebb mint valaha, mázli, hogy nem kellett kiállnom a versenyből emiatt.) Apróbb bajok is estek, a vízzáró gallér az árboc körül ahol átmegy a fedélzeten elszakadt, de Sikaflexszel sikerült eltömíteni a nyílást. Aztán kivételesen nem a hajó fenekével van gondja, hanem a sajátjával, az állandó "sósvizes menet" miatt ismét kijöttek rajta azok a kelések amiket először 2017-ben "élvezett" ( amikor felállította az óceánátevező rekordját), ez a 40 fokos hőségben folyamatos vízhatlan ruházat hordása közben állandó fájdalmat okoz.

Mark még reménykedik, hogy behozza VDH előnyét, reménykedve tekint az egyenlítő utáni "kereskedelmi szelekre" ( "trade wind", Arany János költői fordításában "kalmár szellő"), de azért tisztában van, hogy legalább napi 30 mérfölddel kellene jobban teljesíteni a franciánál. Persze nemsokára megkapja ő is azt amitől az utóbbi napokban 200 mérföldet "hozott" a francián, majd neki is át kell verekednie magát a Sargasso tengeren, mely a "róla elnevezett " ( bocs ez Rejtő volt, nemfanok nem értik igazán) tengeri gyomnövény, ami rátekeredik mindenre ami a vízvonal alatt a hajóból kiáll és fékezi, gyakorta meg is állítja a haladást, állandóan le kell valahogy piszkálni, hajócsavarról, kormányról, hidrogenerátorról.

Jean-Luc panaszkodik a szextánasaira, ami nélkül nagyjából lehetetlen pontosan (nagyjából sehogy) navigálni. Az egyiket a sós pára tette tönkre, a másikat meg leejtette, ettől használhatatlan, mint viccelődött "azt tudom hol van Les Sables-d'Ologne, de hogy ÉN hol vagyok pontosan, azt nem tudom"

A harmadik helyezett Uku Randmaa nehéz helyzetbe került pár napja Chile partjaitól mintegy 1000 mérföldnyire és a "helyzet" még mindig nem hagyta magára. Előbb szélcsendben, majd változó irányú ellenszelekben küzdött vagy két napig, most meg egy nagykiterjedésű viharfront vonul át felette 65-70 csomós széllel (120-130 km/h) és 6-8 m-es hullámokkal. Más lehetősége nincs mint keletnek menekülni, de így egyre távolabb kerül a cél felé vezető optimális útvonaltó, sőt ( szerintem) távolodik a kedvező szelek  zónájából is. Ha tanácsot adhatnék most Kopár Istvánnak, azt mondanám, hogy tartson Falklandtól nyugatra, így hozhat talán valamit Ukun.

Tapio lemaradása "köszönhetően" a fúrókagylóknak folyamatosan növekszik, de nyilatkozatai továbbra is pozitívak, elmondása szerint élvezi a hajózást és elegendő élelme és vize van a befutóig. Terve szerint január végén kerüli majd a Horn-fokot és ragaszkodik hozzá, hogy befut a célba április 22.-e a díjátadó záróbuli előtt.

Igor szívét "tesztelik" Moszkvában a tudós kardiológusok, nagy a csend körülötte ami nem jó hír, bocsánat a májamért, de ha az oroszok hallgatnak, az  még annál is rosszabbat szokott jelenteni mint amikor tagadnak valamit. Mégegyszer elnézést, tiszta szívemből kívánok a nekem rendkívül szimpatikus Igornak mielőbbi  visszatérést a versenybe. Ez itt nem politika, ez a szó legnemesebb értelmében vett sport, béke és tisztaság és emberség.

Gregor McGuckin, a jelenleg a Nyugat-ausztráliai Freemantletől 1100 mérföldnyire sodródó elhagyott hajója mentésére elfogadta az amerikai Cody Cordwainer, a Brooklyn Navy Yard vontatóhajó kapitány ajánlatát, hogy kimenti a hajóját.   Cody a vállalkozáshoz támogatási kérelmet tett közzé a Facebookon. Mint elmondta, " ezen a vállalkozáson egészen biztosan nem termelünk profitot, bár a lepárlóüzem 1000 euró sikerdíjat ajánlott fel ha megmentjük a hordó whiskeyt, de ez még a költségeinkre se elég. Vannak támogatók és elkél minden segítség, továbbá kell segítség Ausztráliából Freemantleből is hajóval és kikötőhellyel. Az akció támogatható és követhető a  @whiskeyrescue  instagramon."

2019, január 3. 23:26  A mai rádióüzenet  itt   https://soundcloud.com/goldengloberace/istvan-kopar-weekly-satellite-call-03012019 hallgatható, a magyar  szöveg 13:00-tól. 

  

 

 

 

GGR 2018 ráadás 28.

A verseny harmadik helyezettje is szerencsésen megérkezett az Atlanti-óceánra. Uku Randmaa az észt versenyző, december 19-.én  4 órakor, életében másodszor látta meg "élőben" a Horn -fokot. Reménykedik a békésebb időjárásban. Ebben az időszakban nincsenek kiszámítható, kialakult szelek a térségben, ha szerencséje van elkerülheti azt a tartós szembeszelet, mellyel az előtte haladó Mark Slatsnak meg kellett küzdenie és kedvező nyugati széllel kerülheti kelet felől a Falkland-szigeteket. Hosszú az út "hazáig", de a hónapokig tartó déli Csendes-óceáni viszontagságok után élvezi, hogy bár kevesebb szélre számíthat, de az óriás hullámoktól, melyek idáig  négy versenyző vesztét okozták nem kell már tartania.

A második helyezett Mark Slats továbbra is meglepően gyors, a szembeszélben cirkálva 6 csomó körüli az átlagsebessége, a napi üzenetében ezt írja erről "kicsit unalmas az élet az éles menetben ( a széllel szemben kb. 45 fokos irányban, erős szélben alaposa megdőlve) de minden rendben van" ( itt jegyezném meg, hogy a napi szöveges üzenetekben a versenyzők, Igort kivéve, aki csak azt írja mindig, hogy "Esmerald OK" többé kevésbé kötelezőnek érzik számomra lefordíthatatlan rövidítések és jópofaságok közlést, ezek visszaadására nem vállalkozom, mert az összes angol nyelvi segítőm kidőlt alólam) Nos ahhoz a sebességhez amivel halad, alaposan megdőlt hajó tartozhat, ezen/ebben kell tevékenykedni, enni, aludni, szóval élni folyamatosan, a fedélzeten mos mindent a tenger, bent meg minden "vízszintes"  legalább 20-30 fokot lejt, és  ha nem is óriáshullámok közt halad, de rendesen liftezhet a hajó, szóval ebben a kontextusban tessenek elképzelni a "minden rendben van"-t!

 Jean-Luc feltehetően híreket kap róla, hogy a holland folyamatosan koptatja az előnyét, nyilván nem túl nyugodt, de hát ez egy verseny és alighanem szokva van az érzéshez. Az ő tudásával, tapasztalatával és a jelentős előnyével, miután kiverekedte magát az árbocot jobban terhelő kreuzból ( a hírekből azt vettem le, hogy csak az egyik oldalon sérült az árbocbekötése, ami azt jelenti, hogy csak az egyik csapáson kell kímélni), gyengébb szélben kedvezőbb szélirányban több vitorlát tud felhúzni, szóval az esélyei nem romlanak, sőt. Ebben a pillanatban ( dec. 23. UTC 20 h) , miközben e sorokat reszelgetem éppen 6,7 csomóval repeszt, szóval továbbra is ő a verseny legnagyobb esélyese a győzelemre. Szöveges üzenete szerencsésen eltér az angol anyanyelvűekétől, példátlanul világos és érthető, " Mindenkinek kellemes Karácsonyt és boldog újévet kívánok!"

Kopár István negyedik helyen kb. 1200 mérföldre van a Horn-foktól, tehát nagyjából január 2.-a, 3.-a  körül kerüli majd azt. Miután túlélte a legnagyobb vihart amibe idáig a verseny során került, változó és gyorsan átvonuló időjárási frontok közt hajózik. Miután a megjavított kormánya kielégítően működik és sikerült mintegy 30 liter esővizet gyűjtenie a legnagyobb bajoktól, mint a kormányképtelenség és a szomjhalál megmenekült, Jó kedélyállapotban és bizakodva tekint a következő napokra. Bár nem az anyanyelve, mégis gyakran él angol szómágiával, de ezúttal egyértelmű az üzenete: "Kellemes Karácsonyt kívánok barátaimnak az Egyesült Államokban, Kanadában, Magyarországon, Németországban, Ausztriában, Franciaországban és Ausztráliában. Soha nem volt sok pénzem, de ami a barátaim számát és a minőségét illeti, abban  gazdag vagyok". A rendezőnek szóló üzenetében ezt közli még: "Nincsenek karácsonyi díszek, mindössze megborotválkoztam és tiszta alsó ruházatot vettem fel. A  magnóba bekészítettem egy kazettát karácsonyi dalokkal és felbontok majd a Szentestére egy különlegesen finom bort, miközben a családomra gondolok. Ezzel együtt szomorú lesz az életem talán legmagányosabb Karácsonya.".

Tapio Lehtinen az ötödik, még "lábon álló" versenyző. Hátránya Kopár mögött több mint 1800 mérföld, szóval nem tűnik veszélyesnek. Komoly tornamutatványokat végez, az aránylag csendes időszakokban kerülve a cápákat, megpróbálja a spinakkerfall ( vitorlafelhúzó kötél, mely az árbocs csúcsáról indul) végén lógva sziklamászó módszerrel a víz felett lebegve csáklyával lepiszkálni a hajója vízvonal alatti részéről a fúrókagylókat. Nos elnézve azokat a korábbi felvételeket, ahol akár Mark Sinclair, akár Igor Zareckíj partra emelt hajójáról  még  magasnyomású vízsugárral és raskétával is nehezen megy a vegetáció letakarítása, ez a csáklyával történő piszkálódás aligha lehet túl hatékony, bár ha csak a vízvonal környékét sikerül megtisztítania, már az is hozhat pár százalék sebességnövekedést. Az eredmény azért nem közömbös, mert azt tűzte ki célul, hogy befut  még a GGR   április 22.-i díjátadó záróbulija előtt. Üzenetében karácsonyi dekorációként a hidegtől vörös orrát említi.

Igor Zareckíj már Moszkvában van kardiológiai kivizsgáláson, ha minden jól megy, akár  egy héten belül visszatérhet folytatni a versenyt immáron Chichester osztályban. Ha vissza tud térni január 14.-ig akkor folytathatja a versenyt, de ha nem, akkor várnia kell november 14.-ig a téli viharok elmúltáig. A január 14.-i indulási limit a rendező döntése, mert úgy számolnak Kopár István haladási idejét extrapolálva, hogy ebben az esetben esélye van rá, hogy még a viharidőszak kezdete, március vége előtt kerülje a Horn-fokot. Ha viszont műtétre van szüksége szülőhazájában, akkor csak úgy folytathatja a versenyt, ha újabb GGR egészségügyi alkalmassági vizsgálaton esik át.

Érdekesség a verseny kapcsán, hogy két csoport jelezte szándékát, hogy az ausztráliai Fremantle-től  mintegy 1200 mérföldre sodródó "Hanley Energy Endurance" -ot Gregor McGuckin  elhagyott hajóját, elindulna kimenteni. A mentés különös indoka a hajón lévő hordó,

gregor_whiskyje.JPG

mely 7 éves ír whisky-különlegességet tartalmaz. Ha sikerül a mentés, az hatalmas karácsonyi ajándék lenne az ír versenyzőnek.

Egy kicsit most kibeszélek a tárgyból, a "Szitnyai Jenő emlékblog" szerkesztőjeként minden olvasómnak 

ÁLDOTT,  BÉKÉS KARÁCSONYT ÉS (miután idén már aligha "találkozunk")  BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNOK!

 

GGR 2018 ráadás 27.

Úgy tűnik a  negyedik helyen álló Kopár István továbbra is számíthat a rendező támogatására, rendre kapja a tájékoztatást az elkerülendő viharfrontokról. Ahogy korábban emiatt beengedték a NO-GO zónába, úgy kapott most tanácsot, hogyan kerülje el a harcot a három nap múlva várhatóan őt utolérő újabb borzalommal, mely 60-70 csomós széllel (100-130 km/h) és 12-15 magas hullámokkal közelít. ( rossz jós voltam, amikor a korábbi ráadásban azt állítottam, hogy "ez a harc lesz a végső").  Azt tanácsolták neki, hogy vegyen déli irányt, ezzel az első nyomást elengedve maga felett, de semmi esetre se menjen az 53.déli szélességi fok alá huszadika előtt. Ha megnézzük és  a YB széltérképet https://yb.tl/ggr2018#  a  dátumvonalat görgetve, láthatjuk az időjárás feltételezett alakulását az elkövetkező napokban.

A második helyen álló Mark Slats 154 mérföldet faragott le az elmúlt héten a vezető Jean-Luc van den Heede előnyéből, aki a sérült árboca miatt eléggé kockázatkerülő módon kénytelen vitorlázni. Mark teljesítménye parádés, mert  eközben átélt egy gyomorfertőzést, melyet romlott tej okozott és ágyban volt kénytelen feküdni, mialatt hajója kormányzatlanul   "hove-to"-ban ( https://en.wikipedia.org/wiki/Heaving_to  ) sodródott. Sajnos az UHT tejnek azon előnye mellett, hogy sokáig eláll, megvan az a hátránya, hogy szemben a friss tejjel, nem aludttej, majd túró, majd sajt lesz belőle az idő múltával, szóval "örökké" ehető marad, a "tartós tej" megrohad a lejárati idő után és ilyen fertőzést okoz. Mark, a holland óriás, az acél szervezetének köszönheti, hogy ennyivel megúszta. Ha az egyenlítői szélcsend-övezetbe érve még rettenetes evezőit is beveti

mark_slats_oar.png

( saját bevallása szerint 2-3 csomóval képes evezni szélcsendben sima vízen a hajójával és ne feledjük, másodiknak ért be korábban az Atlanti-óceánt átevező versenyen olyan hajókat megelőzve amikben négyen eveztek, egyetlen négyes verte csak meg mindössze egy nappal, miközben ő egyedül evezett egy kétszemélyes hajóban, mert a társa megbetegedett a rajt előtt) Jean-Luc aggódhat az első helyéért.

 Uku Randmaa már csak 200 mérföldre van a Horn- foktól, jelenleg 40 csomós szélben halad ( ez a, Beaufort skála szerint "heves viharnak" minősített szélerősség   GGR mércével mérve lassan már enyhe időnek  számít, de ne higgyük azt, hogy az észt versenyző nincs folyamatos veszélyben), ha kitart még két napig a "Fokot" a tengerészek rémét viszont az előjelzések szerint szélcsendben(!!) fogja kerülni.

Igor Zareckíjnek úgy tűnik nemcsak a hajóját kell reparálni. Korábban 2010-ben, miközben megnyerte a Jester Challenge szóló transzatlanti versenyt, már volt egy infarktusa és miután Ausztráliában a múlt héten kardiológiai vizsgálaton esett át, hazautazik Oroszországba, mert lehet, hogy nem ússza meg a szívműtétet. Utána viszont folytatni akarja a versenyt. Megteheti, mert miután egyedül van pillanatnyilag a Chichester osztályban, ha ez így marad és újabb kikötés nélkül befut Les Sables-d'Olonneba  bármikor is, osztálygyőztesnek minősül. A megállásnak nincsenek időkorlátai, Francis Chichester ( aki ezért a földkerüléséért lett "Sir") 1966-ban 48 napig állt Ausztráliában, de azért vannak időjárási korlátok, Horn-fokot kerülni nem ajánlatos március vége után a téli viharok miatt.

 

 

GGR 2018 ráadás 26.

Csupa jó hír. Legelőször is az, hogy sikerült kitatarozni a Puffin kormányszerkezetét. A rendelkezésére álló anyagokból és némi epoxigyantából csinált egy új csapágyat a kormány tengelyhez. Talán kitart a befutóig, bár addig még hosszú az út. 

Aztán.  Nézve a nyomkövetőt István szerencsésen megúszta a vihart. Előtte a rendezőségtől engedélyt (egészen pontosan büntetés nélküli ajánlatot) kapott a tilos zónába való belépésre, hogy délről elkerülje azt a kis területű, rendkívül gyorsan mozgó viharfrontot, melynek egyik elődje Susie Goodall hajóját is a "földdel tette egyenlővé".  Tapasztalhatóan megváltozott a rendező Don MacIntire  hozzáállása a versenyhez ( ami azért hagy maga után némi elgondolkodnivalót). Míg korábban tartotta azt az elvet, hogy, akárcsak 50 éve, a versenyzők nem kaphatnak külső segítséget, a  műholdas telefonkapcsolatot kizárólag vészhelyzeti és a széles nyilvánosság számára fontos információs, valamint saját (reklám)szempontjai szerint sem elhanyagolható okból tartotta hetente fontosnak. Ezen rendező elv mentén szemlélte figyelmeztetés nélkül, hogy korábban legalább három versenyző is belekerüljön olyan viharzónába mint amire most István figyelmeztetést kapott és útmutatást, hogy ha egyetért vele akkor javasolják a délre való kitérést előle. István meg is fogadta a tanácsot és élve a tiltott zónába lépés engedélyével, mintegy 200 mérföldre déli irányt vett és így a nyomás elvonult északra felette. A változás a rendszerben előnyös, védi a versenyzőket de( nem bírok a májammal) az élet és vagyonvédelmen túl, alighanem az is motiválhatta, hogy  Donnak szembe kellett néznie vele, hogy ha ilyen tétlenül szemléli a versenyt, elfogynak a résztvevők. Az pedig nem tesz jót az üzletnek.

Istvánnak sikerült valamennyi esővizet gyűjteni, szóval a szomjhalál veszélye is elhárult a feje fölül. Nézve a szél-erőlejelzést a YB nyomkövetőn, esélye van rá, hogy a Horn-fokig nem éri utol újabb viharfront. Az előtte  mintegy 1500 mérföldre haladó Uku Randmaaa már aligha lesz ilyen szerencsés, az az "idő" ami elvonult a Puffin felett, holnap már ott lesz a nyakában és ő már nem nagyon fog tudni kitérni előle, mert már rajta van a Horn-fok iránylaton és kevés az ideje. A remény abban lehet, hogy a front( persze csak ha az előrejelzés pontos) kiterjed nagyobb területre és ezzel az ereje is csökken.

Tapio Lehtinen, aki korábban sokáig Istvánnal együtt haladt véglegesen lemaradni látszik, hátránya  immáron vagy 1700 mérföld. Ezzel el is fogytak a megállás nélküli Földkerülők, Igor Zareckíj hajóját kiemelték az ausztráliai Albanyban, jelenleg reparálják,

igor_es_a_kagylok.jpg

az ausztrál Mark Sinclair pedig miután Adelaideban az ő hajóját is kiemelték megtisztogatni, úgy döntött, hogy ha már ilyen jól hazaért nem is megy tovább, kiszállt a versenyből. 

Kopár István heti telefonbejelentkezését itt hallgathatjátok, a vége felé szokásos módon üzen magyarul is nekünk. https://soundcloud.com/goldengloberace/istvan-kopar-weekly-satellite-call-141218

GGR 2018 ráadás 25.

2018, 12. 05.

susie_arboc.png

Susise Goodall hajója a DHL Starlight ma  UTC 11 órakor 2000 mérföldnyire a Horn-foktól elvesztette árbocát. Az első hír az volt, hogy bejelzett az EPIRB jeladója ( Ez egy olyan quasi bója, ami automatikusan rádió  vészjelzést ad a hajó pozíciójával, ha vízbe kerül. Én akkor még abban reménykedtem, hogy csak elázott a mentőmellényére erősített jeladó és nincs különösebb baj.) A jelzést először a Falmouth Coastguard ( parti őrség) vette és továbbította a területileg illetékes chilei  tengerészeti mentőszolgálatnak, valamit a verseny rendezőnek. Miután sikerült vele műholdas telefonon kapcsolatot teremteni, a következő derült ki.  A hajó felborult,  ekkor szakadt ki az árboc. A hajótestbe jelentős mennyiségű víz hatolt be, amiről elsőre azt hitte  az angol lány, hogy a test is sérült, de szerencsére  ez nem történt meg, mind a hajótest, mind a fedélzet ép. Szükségvitorlát nem tud készíteni, mert úgy tűnik az ehhez valókat is elvitte a tenger a deckről. A hajó az orrán át borult, a lány aki a kabinban tartózkodott egy időre elvesztette eszméletét a zuhanástól, sérülései is vannak, zúzódások, nyílt sebek és egy púp a fején, a versenyrendező orvosi szolgálata megpróbál a távolból tanácsokkal segíteni. Azt mondta azonnali életveszély nincs, mert több víz nem ment a hajóba, mind a nyílászárók, mind az ablakok sértetlenek. A baleset előtt  a szélkormány megsérült, lehúzta a nagyvitorlát és kirakott hátra egy úszóhorgonyt, majd visszatért a kabinba hogy átvészelje a bajos időt. Ekkor következett be a borulás. Miután visszatért a fedélzetre akkor szembesült a károkkal. Hangja a telefonban szenvedélyes volt, de összefogottan beszélt, úgy tűnik kontroll alatt tartja a helyzetet. A szél valamelyest enyhült a havaria óta, már "csak" 45 csomó körüli, a vihar gyorsan vonul el kelet felé. ( kérdés Uku hogy fogja átvészelni) 

A hozzá legközelebb, mintegy 400 mérföldre lévő Uku Randmaa hasonló időjárási viszonyokkal küzd, semmiképp se tud visszafordulni ebben az időben széllel szemben megtalálni és kimenteni Susiet, viszont Kopár István pozíciója ennél sokkal szerencsésebb, tőle  nyugatra 750 mérföldnyire  van, bőszéllel haladva hat nap alatt elérheti a lányt. A chilei mentőközpont felvette a kapcsolatot egy, a DHL Starlighttól 480 mérföldnyire délnyugatra haladó  hajóval, melynek parancsnoka közölte, hogy két nap alatt tud a helyszínre érkezni. Don McIntyre, a verseny rendezője jelezte, hogy óránként tartja a telefon kapcsolatot Susieval. 

2018, 12. 06.  A mentést koordináló központ jelentése szerint Susiet a Hong Kongaban bejegyzett 38000 tonnás "Tian Fu" nevű ömlesztettárú-szállító hajó fogja menteni. Előreláthatólag  sötétben fog a helyszínre érni, ezért a hajó parancsnoka azt közölte, hogy a mentéssel mindenféleképpen megvárja a nappalt. Susie jelenleg felkészül hajója elhagyásra, mely többféleképpen történhet, használhatja üzemképes mentőtutaját, ha az idő tovább enyhül, a mentést végző hajó akár mellé áll Susie hajójának, aminek motorja üzemképes, tehát közös manőver is elképzelhető, de a legvalószínűbb, hogy a kínai hajó lerakja a mentőcsónakját és arra veszi át az angol versenyzőt. A döntést, mely leginkább az éppen uralkodó időjárástól függ a mentést végző hajó kapitánya fogja meghozni. Felrémlett bennem, hogy ha a hajónak van nehézdaruja, akár fel is vehetné a DHL Starligtot a deckre, de ez alighanem ötlet szinten marad. A tengeren az élet mentése mindenkinek kötelessége, de a "vagyonmentés" már üzleti vállalkozás, arra senki sem kötelezhető, különösen nem egy meghatározott feladatot teljesítő kereskedelmi áruszállító hajó. Mindenesetre az ember szíve vérzik amikor ottmarad az elemek prédájára egy ilyen gyönyörű hajó, mint  a  Starlight. (most direkt lehagytam róla a szponzor előnevet, holtában legyen már legalább ő maga)

2018, 12. 07. Susiet  a Tian Fu szerencsésen "kidaruzta".  Várhatóan öt nap múlva a chilei Punta Arenasban fogják partra tenni. Úgy tűnik gyönyörű hajóját a sorsára hagyták. :((

susiet_daruzzak.jpg

 

GGR 2018 ráadás 24.

Mark Slats könnyű szélben, 6 m -es hullámok közt másodikként kerülte a Horn-fokot december elsején, ezzel ismét  az Atlanti-óceánon hajózik.

mark_a_horn_foknal.JPG

 A mindent kiszámoló sajtótájékoztató közölte, hogy Mark átlagsebessége 0,75 csomóval több mint a vezető Jean-Lucé, persze ez az égvilágon semmit nem jelent a jövőre nézve, mert például a dél-Atlanti enyhébb szelekben, pláne az egyenlítői szélcsendövezetben a franciának nem kell már annyira kímélnie a sérült árbocát, szóval a teljesítménye, mely idáig bizonyítottan kiemelkedő volt, ismét meghaladhatja a többiekét. Mindenesetre a telefonba azt mondta, hogy elsődleges célja a verseny  befejezése árboctörés nélkül, de hát a nyomkövető egyáltalában nem arról tanúskodik, hogy annyira árbockimélő módon hajózna, vagy ha igen, szóval EZ a quasi biztonságos üzemmód, milyen lenne a teljesítménye, ha még nem is kímélné az árbocát? Jean-Luc amúgy remek hangulatban van, megjósolta, hogy Január 23-án fog Les Sablesba érni, ami 206 napos Földkerülést jelentene. Összehasonlítva Sir Robin Knox-Johnston ötven évvel ezelőtti 312 napos teljesítményével, ez három és fél hónap különbség, szóval ennyit "verne rá" az eredeti győztesre. Ahhoz képest, hogy csak az árboca életbentartása a deklarált cél, elég magabiztos jóslat, de a csodálatos franciától még az is kitelik, hogy jóslata beteljesedik.

Izgalmas a küzdelem a harmadik helyezett Uku Randmaa és a negyedik Susie Goodall közt. Az angol lány folyamatosan faragja le hátrányát az észt versenyzővel szemben, minden napi teljesítménye jobb nála, de mindketten gondokkal küzdenek (ki nem, ebben a versenyben?). Uku hajója fenekének egy részét még mindig kagylók borítják, csökkentve ezzel a sebességét, Susienak meg vészesen fogytán az ivóvize. Uku sem áll túl jól vízzel, de sikerült 25 liter esővizet gyűjtenie, míg Susie  350 mérfölddel mögötte más időjárási körülménye közt hajózik, őt elkerülte a zivatar, a vödre száraz maradt. Ez azért különösen aggasztó, mert fogytán az élelme már csak  liofilizált ( hűtve szárított) ennivalója van, mely teljes értékű táplálék, de  fogyasztása csak víz hozzáadásával lehetséges. Ezt az élelmet igazából sarki expedícióknak fejlesztették ki, ahol a hóban nem gond vízhez jutni, nagy előnye a kis tömeg, mely tárolásnál, szállításnál fontos, de tengervízzel nem fogyasztható. Függetlenül  ettől mindkettőjük számára  kritikus lesz az elkövetkező hét, mert változó erősségű szelek vonulnak  majd át gyorsan felettük, melyekben 55 csomós nyomások is várhatók.

Kopár István helyzete sem irigylésre méltó az ötödik helyen. Hátránya az előtte haladók mögött az elmúlt héten nőtt. Folyamatosan küzd a kormány hibájával ( a galván korrózió megette az acéllal érintkező alumínium alkatrészeket ) ez már nem a "szokásos" szélkormány probléma, hanem olyan ami a kézi kormányzást is akadályozza. Azt mondta ha szerencséje van hetekbe telhet a probléma megoldása a rendelkezésre álló eszközeivel. Mindeközben előbb- utóbb ő is bele fog futni abba a kegyetlen időbe ami a két előtte haladót is fenyegeti. Az édesvízzel ő is rosszul áll , legutóbbi bejelentkezésekor azt mondta, hogy tartályai üresek, illetve az egyiknek a fenekén van vagy 10 liter zavaros, szemmel láthatóan szennyezett víz amiről a hobarti megállóban még úgy nyilatkozott, hogy óvakodik az  elfogyasztásától, de sajnos úgy tűnik, hogy mégiscsak muszáj lesz. Amikor  Les Sablesban bevásároltunk, vettünk pár karton palackozott ivóvizet, ezeket mindenhova eldugdostuk a hajófenékbe, padlódeszka alá, bútorok zugaiba, akkor István azt mondta, "jó lesz ez még egyszer", nos ez elkövetkezett, már csak 16 darab van belőle, meg hat doboz sör.  

A hatodik helyen álló  finn Tapio Lehtinen  lemaradása is nőtt, sebessége jelentősen csökkent a hajófenékre tömegével rakódott kagylók miatt, ráadásul az eltávolításukhoz szükséges búvármunkát az elmúlt napok rémálomszerű szélviszonyai lehetetlenné tették.

 A jelenleg hetedik Mark Sinclair és a nyolcadik Igor Zareckíj ki fognak kötni Ausztráliában, letisztítani a hajójuk fenekét, javítani  és készleteket felvenni, mert Sinclairnek már csak hat liter ivóvize van, ami ha szerencséje van éppencsak elég lesz a honi kikötőjéig Adelaideig. Igor jelenleg 2,2 csomóval vánszorog Albany felé, még hátra van vagy 400 mérföldje addig, szóval ha így halad az még egy hét. Ez mindkét versenyző kiesését jelenti a megállás nélküli versenyből, így átkerülnek a Chichester osztályba. Szóval már csak hatan maradtak az eredeti 17+1 indulóból akik július elsején elrajtoltak Franciaországból.

GGR 2018 ráadás 23.

2018, 11.23.  UTC 16:00 helyzetjelentés. Kopár István küzd a szembeszéllel, büntetésveszélyes közelségben kreuzol (széllel szemben csak cikk-cakkban lehet vitorlázni), mindig a tiltott zóna határán fordulva északnak. A jó hír, hogy holnapra az előjelzés szerint fordulni fog a szél kedvező, bőszeles irányba, a  rossz viszont az, hogy a szél jelentős gyengülését is jósolja. Ha nem lenne ez az átkozott NO GO zóna, délfelé vitorlázva meg lehetne úszni, de hát nem szabad.  István szerencséjére  Susie Goodall már ácsorog egy "lavórban", őt előbb elérte a szélcsend, ha a Puffinnal meg tudja vitorlázni a kelet felé elhúzódó szelet, valamit lefaraghat a hátrányából a szemel láthatóan gyorsabb hajóval szemben. (Persze egy percig se feledjük, hogy Susie kiváló vitorlázó, előnyét nem kizárólag a hajójának köszönheti.)

Aki csak nem régen olvassa ezt a  blogot, a Puffin a hajó neve ez meg amiről kapta.puffin_a_madar_1.png

Jean -Luc elérte a Horn fokot!! A szél kegyetlen, 35-50 csomó körüli (60-100 km/h), alighanem a hullámok is 10 m felettiek, ha ezt "megússza" a sérült árbocával, utána azonnal barátságosabb tengerre számíthat Dél-Amerikától keletre az Atlantin. Tudom, hogy ellenfél, de szívből drukkolok az egyik lábára sánta veteránnak, a verseny 74 éves korelnökének, hogy ne történjen semmi baja, mert ez alighanem élete legnagyobb teljesítménye lesz. 

vhd_a_horn_foknal.jpg

A kép a Horn fok világítótoronyból készült. Nem az a kimondott strandidő. Az a pici izé ott a "Matmut", Jean-Luc hajója. ( gyerekkorom Katajev regénye jut eszembe, Lermontov kezdő versével {Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása}

"Távolban egy fehér vitorla / Tenger kék ködén átragyog. / Mért indult messzi országokba? / És otthonában mit hagyott?" )

István heti telefonja itt hallható ( magyar nyelven 14:30-tól) : 

https://soundcloud.com/goldengloberace/istvan-kopar-weekly-satellite-call-221118?in=goldengloberace/sets/istvan-kopar

süti beállítások módosítása