Szitnyai Jenő emlékblog

GGR 2018 27.rész

2018. február 15. - A Tengerész

Istvánt szelíden, de folyamatosan macerálom új hírekért, képekért, ma ( február 13. kedd) ezt írta:

"Sajnos most semmi látványos dolog nem történik, bár sok területen van előrelépés. Nagyon sok időt elvesz a papírmunka, engedélyezések, határidős verseny követelmények teljesítése, és a fund raising ügyintézése. Ezeknek képi megjelenítése limitált..."

Sebaj, azért nem maradtok hírek nélkül.

Az első fontos hír, megvan Kopár István egyéni magyar rádióamatőr engedélye:kopar_engedely_hivojel.png

Kicsit halovány, de az eredetijét Németh Tibor (HA7TM)  rádióamatőr, aki az engedélyt intézte és  csapatával a hazai rádiókapcsolat-tartó lesz, fogja vinni Istvánnak a rajthoz, vagy ha ő nem tud menni akkor én. ( bár alig hiszem, hogy valaki kérné tőle az Antarktisz felett párszáz mérfölddel, azok nem azok a vizek ahova kimegy a vízirendőr macerálni a hajósokat bármiért is) Az útra kapott egy különleges egyéni magyar hívójelet, mely HG5MARINE

Ez meg az USA hatósági engedély a hajón üzemeltetett rádióállomásra: puffin_radioengedely_2.jpg

A rádió megérkezett, de még kicsomagolni se volt ideje Istvánnak, minden energiáját leköti a legutóbbi "fund raising" szóval az a bizonyos többrétegű támogatásgyűjtő akció. Az akció röviden úgy foglalható össze, hogy koncentrált támadás valamennyi idáig elszórtan alkalmazott módszerrel a kis és nagy adakozások begyűjtésre, mert torkon a kés, a kassza kimerült. (persze igazából már rég kimerült, azért kellett eladniuk a házukat) 

A rádió és egyebek miatt a hajó villamos hálózatán munkái vannak, az akkumulátorok, a töltési rendszerek kialakítása folyik, azt hiszem nyakig van a villanyszerelésben.

img_4917.JPG

 A másik a gázrendszer véglegesítése az összes csövezéssel és szerelvényekkel, plusz  gázpalackok (összesen 42 kg PB gázzal {az angol LPG-nek liquiid petroleum gas-nak hívja} jórészt ilyen  https://www.westmarine.com/buy/trident-marine--composite-lpg-cylinder-17lb-fiberglass-lpg-tank--12871935 áttetsző üvegszálerősítésű műanyag palackban, aminek az az előnye, hogy látszik mennyi gáz van még benne),  beszerzési ár az előttem lévő számla szerint 2333,12 $ .

Közben megjöttek a képek is Istvántól a szállítmányról.

img_4943.JPG

img_4945.JPG

Megrendelte a  hiányzó, a navigációhoz szükséges könyveket és egyéb segédleteket, ez "csak" 400 $-ba került. 

Itt van előttem a többszöri levélváltás a  https://www.expeditionfoods.com/ angol céggel élelmiszer ügyben, a dolog lényege, hogy 300 napra kapjon táplálkozási szakértő által összeállított, tehát mind tápanyag tartalomban, mind ízben, mind változatosságban kielégítő, teljes értékű élelmet. Sajnos ez a cég úgy tűnik abból él, hogy ilyesfajta, nagy érdeklődésre számot tartó extrém vállalkozásokhoz is  biztosít élelmet, azaz "annyira" azért nem hatotta meg őket István érdeklődése, hogy mondjuk ingyen adják neki a kaját reklám fejében. De azt írják, azért 30 %-engedményt adnak. Az is pénz.

Szóval rengeteg az intézni-, beszerezni-, szerelni való, nagy a hajsza, sajnos ilyenkor könnyű hibázni. Istvánnak is sikerült. Felszállt úgy a repülőre Floridában, hogy a váróban felejtette a kabátját, benne az összes iratával, pénzével. Amikor megírta, engem kivert a víz, visszaemlékeztem amikor egyszer elaludtam a vonaton és ellopták tőlem ugyanezeket. De Amerikában úgy tűnik ez is másképp van. Rákérdeztem és ezt válaszolta ( a történet olyan szép, hogy csak az ékezeteket raktam bele):

"Bocsi, hogy nem számoltam be a szerencsés kimenetelű kabát történetről: Szerencsére a West Palm Beach-i reptéren felejtettem a beszálló pultnál. Ez a reptér a jelenlegi Elnök hazai reptere, hiszen a leggazdagabb magyar Péterffy Tamás szomszédja  Royal Palm Beachen, repülője gyakran parkol itt , és a reptéri személyzet is ennek megfelelően van kiválogatva.

Már kedden megküldték a kabátomat a pénztárcámmal, kocsikulccsal együtt. Csak $37 dollár volt benne ( hiánytalanul) de, 4 hitelkártya, személyi, stb. semmi sem hiányzott. Az ügyet kezelő hölgy csatoltan megküldte a névjegyét is...

Az, hogy a kocsimat a parkolóból az éjfél utáni téli hidegben, kabát, pénz és kulcs nélkül, hogyan hoztam ki a fizető parkolóból mar másnapra tartozik... (szó szerint)"

Egy friss hír, lapzárta előtt este 23:41-kor vettem. Küldője Farkas Judith a zebegényi Hajózástörténeti Múzeum tulajdonosa. ( Tőle kapta kölcsön Kopár István a Rustler kronométert. Külön nehézség, hogy miután védett múzeumi tárgy, kiviteli engedélyt kellett rá szerezni és biztosítást kell rá kötni.)

A Nemzetközi Budapest Boat Show-ra meghívást kapott a zebegényi Hajózástörténeti Múzeum egy előadásra. István újabb földkerülő versenye adta az ötletet, hogy ezúttal a régmúlt tengeri navigáció legyen a téma. Ezt egy beszélgetés keretében szerveztem meg, két meghívott vendéggel. Az egyik  vendégem a tengeri vitorlázásban szakember, a másik pedig a kereskedelmi hajózásban. Egy órás beszélgetés keretében fogjuk bemutatni a közönségnek a nagyon komoly tudást igénylő tengeri navigációs eszközöket, amiket a helyszínen élőben is megtekinthetnek. Ehhez viszek szextánst, tájolót és kronométert. 
Nem titkolt szándékom, hogy Kopár Istvánt népszerűsítsem és a kinyomtatott támogatói számlaszámot osztogassam.
Az előadás 2018. február 24-én 11 órakor kezdődik a Hungexpo területén a "G" pavilon színpadán.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk.
Farkas Judith

 

És akkor a végére  folytatom a bemutatást. A következő versenyző az ír  Gregor McGuckin

gregor_mcguckin.jpg

Dublinból. 32 éves, a harmadik legfiatalabb (nála csak az amerikai Roy Butler Hubbard és az angol Susie Goodall fiatalabb) a mezőnyben. Korai gyermekkorát az írországi hegyek bűvöletében töltötte, előbb csak hegymászó, később sziklamászó lett. Innen vezetett a nem túl kacskaringós út az "outdoor"-nak titulált másik népszerű sporthoz, a szörfözéshez, melyért Írország nyugati partjára költözött. Ettől már igazán csak egy kis ugrás a vitorlázás, melyhez ismét lakhelyet változtatott átköltözve Anglia déli partjára. Ezt  végülis életpályájául választotta. Vitorlásoktató lett, majd a nyílttengeri vizsgák letétele után hivatásos hajókormányos. Ebben a minőségben szállított megrendelésre hajókat a világ tengerein, megtéve mintegy 50000 tengeri mérföldet. A megelőző időkben egy 62 lábas jachton skipperkedett  a Karib tengeren( skipper=fizetett vitorlás kormányos, hajóparancsnok) ,szóval fiatal kora ellenére tapasztalt tengerész. A Golden Globe Racingről 2015 tájt indított honlapján így ír : " Amikor hírét vettem ennek a versenynek azonnal ráugrottam. Ez volt az amiért idáig dolgoztam és végre megkaptam az esélyt rá. A következő pár évben csapatommal ezen fogok dolgozni, hogy ezt a végső célt megvalósítsam. Olyan kihívás lesz ez, amilyenbe idáig még soha nem ugrottam fejest  " (http://www.gregormcguckin.com/ ) Ha sikerül neki, ő lesz az első ír aki szólóban körbevitorlázta a Földgolyót. 

Hajójának egy Biscay 36-ot választott, azaz ugyanolyan kétárbocos ketchet, mint a korábban bemutatott francia Antoine Cousot, és a palesztin Nabil Amra . A felkészüléséhez tartozó különlegesség, hogy társult egy könyvkiadóval, mely  a gyerekek számára  általános iskolai programként dolgozza fel a versenyt és a tengeri környezet megismerését. Ezt az ötletet (bár nem említi sehol) egyébként Kopár István adta neki, annakidején amikor István a  Salammbô-val  először kerülte meg a Földet, volt olyan iskola ahol a tanulók földrajz órán az ő pozíciójának a világtérképen való bejelölésével kezdték az órát, talán innen jött az ötlet. 

gregor_mcguckin_2.jpg

Ő volt tehát az ír Gregor McGuckin.

A következő versenyző a.... amikor ideértem, elkezdtem írni az asztalom felett függő, a versenyzők képét mutató tavaly decemberi párizsi Boat Show-n kiadott posterről, hogy "a brazil Gustavo Pacheco", de közben megnyitottam a verseny hivatalos honlapját és látom, hogy ott már mint "visszalépett" szerepel. Hát igen, sorban hullanak el az ellenfelek, pedig még 135 nap van a rajtig. Vagy már csak annyi, attól függ honnan nézzük. Gondolom a felkészülés akadálya a legtöbb jelentkezőnél a pénzhiány. Kopár István és amerikai támogatói újabb pénzgyűjtő kampányba kezdtek és csak reménykedni tudok, hogy sikeres lesz és István nem kerül a visszalépők közé.  https://us17.campaign-archive.com/?e=&u=17f72e70d06fce3418f4a7d53&id=cddd69ec

Amúgy néhány kivételezettől eltekintve mindenki pénzért esedezik, még  a rendező is támogatókat keres a verseny honlapján. A jó hír, hogy eldőlni látszik a vita a francia vitorlás szövetséggel ( French Sailing Federation ), mely a vitorlás versenyekre vonatkozó biztonsági előírások miatt sokáig megakadályozni, leginkább betiltani igyekezett a versenyt. Mielőtt egyáltalán szóbaálltak volna a rendező Don McIntyre-rel, országos média visszhangot kapott az a vád, hogy ez a verseny felelőtlenül teszi kockára a résztvevő álmodozó vénemberek életét ( hát igen, maga a "bulvár" szó is francia). Szerencsére győzött a józan ész. Miután az induló hajók mindenben megfelelnek a nyílttengeri vitorlásokra vonatkozó előírásoknak ( sőt jelentősen túlteljesítik azokat), az a salamoni döntés született, miszerint a verseny nem vitorlás sportverseny hanem hanem vitorlás hajók versenye, melyekre nem vonatkoznak a szövetség sportverseny előírásai, hanem csak a tengerjogban előírtak, így a legrémisztőbb akadály elhárult a verseny rajtja elől. Bár ahogy István elmesélte, a rendező és a versenyzők el voltak szánva rá, hogy ha a szövetség hajthatatlan, akkor kirakják a verseny rajtját a 200 tmf-es francia fennhatóságon kívüli nemzetközi vizekre, ahol már senki nem szólhat bele ki mivel hajózik.

 Visszatérve a bemutatáshoz a következő  versenyző az orosz Igor Zareckíj ( Зарецкий, Игорь Вольдемарович).

igor_zareckij_2.jpg

Jaroszlavból, ami "mindössze" 700 km-nyire van légvonalban Szentpétervártól, az arrafelé alighanem csak egy köpésnek számít. A verseny honlapja szerint Oroszország egyik legtapasztaltabb nyílttengeri vitorlás versenyzője, de nyert versenyeket a Volga folyón, valamint az Onyega és Ladoga tavakon. Kétszer nyert orosz bajnokságot a balti vizeken népszerű "negyedtonnások" bajnokságán ( a Balatonra néhány "Néva" típusú ilyen hajó került be pár évtizeddel ezelőtt az akkori Szovjetuniból), versenyzett RORC ( Royal Ocean Racing Club) karibi versenyeken  és olyan klasszikusokon mint a Fastnet, New Port- Bermuda és Földközi-tengeri versenyek. 2010-ben megnyerte a Jester Challenge egyszemélyes transzatlanti versenyt, melyben 33 nap alatt 3300 tengeri mérföld megtétele után úgy futott be Newportba, hogy fogalma se volt róla, hogy nyert.  A rendkívüli megpróbáltatásokkal járó verseny során a résztvevők fele  feladta a versenyt, volt aki el is süllyedt. Igor ezzel az eredményével  elnyerte Oroszországban az "év vitorlázója" címet, de a díjat sajnos nem tudta személyesen átvenni, mert  többszörös infarktussal kórházba került. (Bár 8 évig tanítottak oroszul, de nem nagyon boldogulok az orosz szöveggel, valami olyasmit nyilatkozott, hogy "Egész végig ott lehetett a dolog, de csak akkor adta fel a szívem amikor végre nyugalomba kerültem") Mindenesetre keményen készül a mostani versenyre. Az alábbi kép az orosz jacht magazinból  ( Журнал Yacht Russia ) való, ahol részletesen ismertetik a versenyt és lelkesen gyűjtik az adományokat Zareckíj felkészüléséhez.zaretskii426_0.jpg

A versenyre az olasz Francesco Cappellettihez és Patrick Pheliponhoz  hasonlóan kétárbocos ketchet választott, egy  Endurance 35-öt, hogy hol tart a felkészítésben, arra nem találtam adatot az interneten. De a jaroszlávi orosz hírtelevízió 1-es csatornája készített  a versenyről és róla egy összeállítást, amin nagyon úgy néz ki, hogy  a hajó már 2016-ban készen volt, szóval aligha fog visszalépni. https://www.youtube.com/watch?v=Iyj8IdMeafI  Az, hogy otthon van az északi vizeken ( ha a tengerre megy vitorlázni azt lakhelyéhez legközelebb Szentpéterváron teheti, ami tíz fokkal van északabbra dél-Angliánál és hússzal a Földközi tengernél ) esélyessé teszi Igor Zareckíjt a Földkerülő versenyen való eredményes helytállásra. Annak ellenére, hogy a döntően angol nyelvű világsajtóban az égvilágon semmi hír nincs róla, nekem komoly ellenfélnek tűnik, különösen annak fényében, hogy mekkora céltudatos elszántság kellhetett  ahhoz, hogy  abból az elzárt országból képes volt egyáltalán eljutni világversenyekre. 

Végezetül a sajnos elmaradhatatlan támogatásgyűjtés. Mint e fejezet bevezetőjében is említettem, nagyon kell a pénz, mert jelentős summákat kell Istvánnak kifizetnie az utolsó beszerzésekre. A korábban itt és más fórumokon is gyakran emlegetett "sok kicsi sokra megy " elv egyelőre sajnos nem működik, mert hiányzik a "sok" belőle, szóval aki nemcsak szenvtelen külső szemlélője akar lenni a kalandnak, hanem valamelyest résztvevője is, az Kopár Istvánt kétféle módon támogathatja. Vagy ITT  http://koparsailing.com/donate/ PayPal -on kleresztül dollárátutalással, vagy az alanti hazai számlára forintátutalással itt

Számlatulajdonos:  BARTYIK VILMOS ISTVÁN

                                Budapest Bank

Számlaszám:       10103104-66444700-01003009

A "Közlemény" rovatba kéretik beírni " Kopár", valamint az adományozó nevét, amennyiben egyetért annak nyilvánosságra hozatalával! Az összeg ( ha csak külön nem kéri az adományozó) nem fog szerepelni sehol.

A támogatók listájának mai állása : 

Bartha Gábor,  Rozs Gergely,  Huoranszki Máté,  Orbán Péter,  Jankó György (többször),  Kuzsel Tamás,  Vadász László,  Dzsiki Ferenc,  Bartyik Vilmos,  Csikós László,  Antal Péter,  Radics Gyula, Steve Rakoczy & Liz (De hát azért mi tudjuk, hogy ők az Ausztráliában élő sikeres feltaláló mérnök, Rákóczy István és  felesége Szepessy Piroska  a pearthi egyem kutató professzora) Tóth Mihály, Szecskő Tamás,  Ángyás Orsolya,  Anonim 50 $,   De Chatel András,  Szendrey Józsefné,  Anonim 50 $,  Reisch Richárd, Kóka János,  Kocsis Csaba,  Csete András,  Anonim 20000Ft, Tóth Mihály (mégegyszer),  Méder István,  Méder Áron,  Poller Tamás,  Anonim 50$ ( mégegyszer),  Kiss Ádám, Cziffra Péter,  Giricz Zoltán,  Kerényi István,  dr Szini István, Rába Zoltán,  Geráth János,  Schöll Károly,  Bagdi Attila, Szendrey Józsefné (mégegyszer),  Kovács Krisztián,  Székely Zsolt,  Lakatos György,  Ujhelyi Gáspár,  Noll Adolf, 

Ha szabad kérnem, az anonimitásnak természetesen nincs akadálya, de ne titkolja senki a nevét, ha csak nincs rá nyomós indoka! ( mondjuk olyan hatalmas összeget küld, hogy fél, rázuhan az adóhatóság)  Egyrészt példát mutat a vállalt névvel, másrészt megkímél engem és Istvánt az odafigyeléstől, hogy amikor bejön egy összeg akkor evidenciában kell tartani, hogy "Jaj, akkor névvel vagy név nélkül közlendő?". Nekem egyszer sikerült is publikálni valaki nevét aki nem akarta, utólag kellett leszedi, szóval van nekünk elég nyűgünk enélkül is. Én a forintadományoknál le is egyszerűsítettem úgy, hogy aki nem kéri külön a névtelenséget, azt kirakom névvel. De István nálam disztingváltabb úriember, ő nem tesz ilyet, ő igyekszik odafigyelni, ami nem könnyű ebben a zaklatott időszakában.

A következő, GGR 2018 28. fejezet várhatóan február 22.-én jelenik meg.

 

 

Szolgálati közlemény 2018 02 08

Miután a versenyszabályok csak az 50 évvel ezelőtti technikai eszközök használatát engedélyezik ez vonatkozik a szórakoztató elektronikára is. Kopár Istvánnak szüksége lenne a Puffinra jó minőségű, működőképes kazettás magnóra. Kint nem talál már ilyesmit, amije meg van öreg készülék, javítást igényelne amihez meg már nincs szakember.  Ha valakinek van elfekvőben amit neki ajándékozna, akkor valahogy érte megyek, vagy ha eljuttatja nekem külön megköszönöm és kiviszem neki a rajt előtt Franciaországba. ( Kapcsolat a vilmosbartyikkukachotmailpontcom  -on {a kéretlen reklámok miatt így})

GGR 2018 26.rész

Ahogy az előző részben írtam, István New Yorkból hazautazott Floridába, nem utolsó sorban ritkánlátott felesége Éva szülinapjára, de beszerzéseket is intézni (pl sajnos a hajó korlátköteleit újra kellett szabni, mert az első verziót a profik elmérték), de a fő ok egy frissítő csillagászati navigációs kurzus volt. Erről és a közeljövő teendőiről ezt írja:

 Egy barátom ( nyugdíjas Navy Commander ( ezt ugye Veperdi Banditól tudjuk, hogy fregattkapitány),  https://youtu.be/OrJAeYUFuHY) adott nekem egy 3 napos gyorsított tanfolyamot, ami nagyon szükséges volt hiszen a Salammbo óta nem számoltam/ plottoltam  kézzel és fejjel... Sajnos ennyi kihagyás után ez több időt vesz igénybe, mint  biciklizés esetében... 

Februári programom fő eleme lesz a Puffin elektromos hálózatának ellenőrzése és korrekciója , bővítve a hálózatot egy töltésszabályzoval, napelemekkel, szélgenerátorral, amely a nap, szél és víz energiát megfelelően osztja el.

A palackos gaz főzési-fűtesi rendszerének kialakítása a következő fontos munka, amely magába foglalja majd a megfelelő palackok, szelepek, szivárgásérzékelők beszerzését és beépítését.

A következő feladat a a mentőtutaj, rakéták, túlélő ruha és egyéb túlélő cucc beszerzése, amelyhez persze ( és a fentiekhez is) pénzt kell szerezni.

Ehhez itteni kis csapatommal "fundraising" (parlagian fordítva "pénzgyűjtő" ) estet szervezünk a Seawanhaka Klubban ( marcius 9) és online (GoFundme) kampányt indítunk a napokban.

Kis magyarázat a fentiekhez.  A hajó villamos energiával való ellátására, magyarul az akkumulátorok töltésére napelem(ek), szél által hajtott generátor és a menetben lévő hajó alatt eláramló víz által hajtott generátor áll majd rendelkezésre. Ezeket nem lehet csak úgy ukk-mukk-fukk rákötni az akkumulátorra, mindegyiknek saját szabályzó, töltő egysége van, melyeket egy automatikus rendszer mindig az optimális módon csatlakoztat az akkumulátortelepre. Ha nem így lenne akkor előfordulhatna, hogy valamelyikük akár nem termelőként, hanem fogyasztóként működik, esetleg károsodva, de mindenféleképpen merítve az akkumulátort. Márpedig a villany rendkívül fontos, elsősorban a rádiózás szempontjából. Nem akarom túldramatizálni a dolgot, de petróleumlámpával el lehet lenni ha csak a világításra gondolunk, de a szárazfölddel való kontaktus létfontosságú a biztonság szempontjából. (Meg persze azért is, hogy itt hetente hírekkel, netán rádió hangfelvételekkel szolgálhassak a hölgyi és úri olvasóközönségnek.)

Palackos gáz... A főtt, meleg étel fontosságát nem kell hangsúlyoznom, de Istvánnak lesz egy  gázkályhája is, hogy valamelyest melegedni tudjon "odalent délen", nem messze a jéghegyek birodalmától. A nagy  kérdés, hogy hány palack és mekkorák. Én mint hajón rendszeresen  gázt használó, minél több palack berámolására biztattam,  mert a súly ugyan nagyon fontos ( mármint hogy versenyszempontból minél kisebb legyen ) de kockáztatni, hogy  kifogy a meleg ételből, vagy a teste kihűl, sokkal fontosabban elkerülendő, mint plusz 25 kiló teher cipelése. De persze az is bosszantó lenne ha tele palackokkal futna be a célba ( mondjuk ha elsőnek akkor egye fene). Szóval ilyen dilemmákkal szembesül István naponta. Továbbá. A gáz rendkívül veszélyes üzem. A propán nehezebb a levegőnél, ha szivárgás van, leszáll a hajófenékbe és ott a legkisebb szikrától robban. Tehát a megfelelő tömített szerelés, a biztonságos csővezetés ( az állandó rezgések valami éles dologgal érintkezve a legellenállóbb flexibilis csövet is kilyukaszthatják) mellett szükség van biztonságos gázkoncentráció érzékelőre, mely riaszt ha szivárog valahol a gáz.

A túlélő felszerelések nagyrészt az utóbbi 50 év termékei, ezeket nem a verseny retro jellege indokolja, hanem az azóta életbe lépett kötelező biztonsági előírások. Ezekben nincs pardon. Még így is nagy kérdés mennyit enged majd a francia szövetség azok közül a kötelezők közül (pl 2 db hatszemélyes mentőtutaj) melyek betarthatatlanok, mert fizikailag nem férnek el ekkora hajókon. 

Amiket fent István felsorolt, a beépítés nehézségei és időigényes voltán túl mellbevágóan költséges dolgok. Nem akarok belemerülni a számmisztikába, de azt hiszem röpködnek majd az ezerdollárosok ebben az utolsó fázisban. Nagyon is indokolt tehát a holnapra  (február 9.-e) tervezett pénzgyűjtő est klubjában a  http://www.seawanhaka.org/ sportklubban!

Az úti készletek beszerzésével István még igazából sehol se tart. Hogy az árról kis fogalmunk legyen, ez

img_4890.JPG

egy kész élelmiszeradag, igaz nem a legolcsóbb helyen a reptéri boltban, viszont  kevesebb mint 10 deka, aligha elég egy napra egy embernek. Tehát még ha netán negyedennyiért kapja is meg valahol, akkor is négyszer ennyi kell belőle.

István megrendelte a korábbi részben mutatott árajánlat alapján a rádióállomást a tartozékokkal, megérkezését a napokban várja, a beépítés újabb feladat, ez nem olyan mint egy otthoni készülék, hogy csak úgy odatesszük a nachkasztlira. Hogy még fájdalmasabb legyen, ezt írja: "A hajó hivatalos regisztrációja is folyamatban van a Coast Guardnál, az eddigi engedélyezési eljárásokra mar több, mint $800-t fizettem ki."

És van még és van még és van még... " Florida előtt tovább növeltem az algagátló rétegek számat a megemelt vizvonalon, de most túl hideg van további külső munkákra."

puffin_uj_vizvonal.JPG

 De legalább a hó elolvadt...

 A hidrogenerátor talpa ezek szerint, ahogy korábban tippeltem, mégiscsak lejjebb és nem feljebb került,

puffin_hidrogenerator.jpg

 és véglegesedett a "kétéltű" hajókonyha, ami vagy konyha-hűtőláda-munkapult,  OFF  Ki emlékszik melyik Verne könyvben van a "szék-ernyő-pipa"? ON

img_4904.JPG

vagy térképasztal.

img_4907.JPG

 Ez utóbbi rendkívül fontos funkció, mert a "normális" jachtokon amik ugye  rövdecske utacskákat teszegetnek meg, kicsi, A3-as térképeket használnak, illetve használtak amikor még nem mindenki chartplotterrel hajózott (olyan navigációs eszköz ahol képernyőn jelenik meg a térkép és rajta  a hajó helyzete, szóval semmiféle munkát nem igényel sem a helymeghatározás, sem annak a térképen való megjelölése). Itt viszont ahogy a szép régi magyar kifejezés utal rá, igazi "Földabroszokat"kell majd hősünknek teregetni és rajta körzővel, vonalzóval szerkesztgetni a "rottát", számolni a megtett utat, lapozgatni a csillagászati táblázatokat végezni a matematikai számításokat, pont ahogy a régi szép időkben  tették tengerészek generációi. Az imént rákérdeztem milyen térképek és egyéb dolgok hiányoznak még ide. A válasz gyorsan jött, ezek szerint sikerült Istvánt "elkapnom", ami egyáltalán nem egyszerű, pörög szegény mint a búgócsiga. "igen, nagy térképeket viszek, és többnyire a régieket (az újak nagyon drágák). Újat csak az utolsó pillantban veszek a part közeli térségekre. Valószínűleg Angliában....Igen , kell Nautical Almanac, amelyet csak 2018-ra tudok megvenni, mert a 2019-es csak július-augusztusban jön ki ....Kellenek Sight Reduction táblázatok, csillagazonositók és persze a térkép plottoláshoz szükséges eszközök, amelyekkel persze rendelkezem. Nagyon sok régi cuccot kell átfésülnom, ami persze nagyon időigényes, így most búcsúzom:-)"  Szóval erre a hétre abbahagyom István hírekért való szekírozását, elégedjünk meg ennyivel!

 Végezem a konkrét beszámolót egy linkkel, mely a párizsi hajókiállítás alkalmából készült poster a résztvevőkkel, akinek nem jutott a budapesti találkozón és kíváncsi rá, esetleg letöltené, kinyomtatná, íme:

És folytatom a versenytársak bemutatását  a brit ( hogy mi a különbség a "brit" és az "Egyesült Királyságbeli" közt, arról fogalmam sincs, egyszer Cardiffban megkérdeztem egy helybélit, hogy ő most épp angol, vagy walesi, azt válaszolta, I'm British!) 

                                                 Ertan Beskardessel


ertan-beskardes-profile.jpg

57 éves  és körülbelül annyira brit amennyire Kopár István amerikai, ő Isztambulban született és a Boszporusz hullámain kezdett hajózni egy evezős csónakkal, szóval török. Aminek persze az égvilágon semmi jelentősége nincs sem a vitorlázás, sem a verseny szempontjából. Mint nyilatkozta, egész életében önálló volt, most is saját vállalkozásából, a "Mess Dress Limited"-ből  finanszírozza magát és a felkészülését. Ahogy nézem a cég katonai kitüntetések, érmek, medálok, plakettek és díszek kereskedésével biztosítja, hogy Ertan minden energiáit a vitorlázásra fordíthassa. Talán az lehet ennek az alapja, hogy számunkra bármilyen szokatlan is, léteznek olyan országok ahol negyed évszázadonként nem dobálják a kukába a korábbi érdemérmeket és a korábban szerzett érdemek nem válnak néhány évtized múltával titkolnivaló szégyenné.

Bár már nem fiatal, mégsem mondható igazán  "öreg vitorlázónak",  nyílttengeri vitorlázással  1998-óta foglalkozik.  Eredetileg a 2022-es GGR versenyre tervezte az indulást, de annyian léptek vissza az idei versenytől, hogy felismerve a lehetőséget tavaly vásárolt Szardínián egy Rustler 36-ot a "Lazy Otter"-t ( magyarul Lusta Vidra) és hozzálátott a felkészítéséhez. ertan_beskardes_hajoja.jpgAlighanem most is azon dolgozik, mert a fellelhető kevés információ alapján a verseny indulási feltételei közül az április 30.-áig előírt 2000 tengeri mérföldes szólóvitorlás kvalifikáció megszerzésére a jövő hónapban akar indulni Szardíniából Angliába. Nos nem fogja nagyon túlteljesíteni a távot, ahogy most méricskélem a térképen, ez szinte pont annyi. Szívesen szolgálnék róla ennél több indformációval, de Ertan Beskardesről semmi egyebet nem találok az Interneten.

 A következő versenyző az olasz

                                                         Francesco Cappelletti

francesco-cappelletti_profil2.jpg

40 éves toszkánai illetőségű hivatásos vitorlázó. Különféle jachtokat navigált a Földközi-tengeren, Nyugat-Európa vizein és az Atlanti-óceánon át megrendelőknek, valamint  charterskipperként  (bér-hajókormányos) és vitorlás oktatóként működött, szóval alighanem szokva van a változatos viszonyokhoz. Ifjúkori hajózási gyakorlatot egy aprócska, mindössze 20 lábas (6m) hajócskában szerzett, mellyel a Toszkán partok és a szigetek közt hajózott, mindenféle elektronikus navigációs eszköz és robot(szél)kormány használata nélkül. Ezt a verseny honlapja, mely elég kevés információt közöl úgy tűnik fontosnak tartja megemlíteni, nos a tenger persze más mint a Balaton, de arrafelé a leghosszabb nyílttengeri  táv Elba szigete és Korzika közt 60 km, emlékeim szerint elég sokszor megtettük a Balatonon akár 6 m-nél rövidebb hajókkal is, robotkormány és GPS nélkül, márcsak azért is, mert még nem voltak feltalálva. Ezzel persze nem akarom egy cseppet se lebecsülni az olasz fiút, mert "nagykorában" már a hosszútávú nyílttengeri hajózásokkal alighanem alaposan bizonyított, csak azt gondoltam kicsit túltengőnek amit a GGR honlapja a bemutatásakor megemlített. Ahogy a versenyről nyilatkozik abban is az ragadta meg, hogy nincsenek modern eszközök, a navigáció olyan ahogy tanították akkor amikor még egyetlen viharlámpával felvértezve indult kis hajójával tengeri utakra. A Föld körbevitorlázása élete egyik fő célja volt és most ez a verseny alkalmat ad annak megvalósítására.

 A versenyre egy 1975-ben épített  Endurance 35 ketch-et választott ( kétárbocos vitorlás, melynél a hátsó árboc alacsonyabb az elsőnél, ilyen volt az 50 évvel ezelőtti győztes Robin Knox hajója is), szóval ez a hajó se egy fiatal darab, ráadásul eléggé romos állapotban lehetett amikor Francesco rátalált, például az  árbocai is hiányoztak minden hozzátartozó résszel egyetemben. Reméli, hogy ez az egyszerű építésű, robusztus hajó jól fog vizsgázni mind a könnyűszeles, egyenlítő környéki, mind a viharos déltengeri szakaszokon. A modell kiválasztásakor döntően esett latba a kényelmes belsőtér, a tágas fedélzet és a biztonságos cockpit, A  felújítást  baráti segítséggel maga végezte, a hajó a keresztségben a "OO7" nevet kapta. Ezen a filmen látható a munka és eredménye, meg természetesen ahogy valamennyi versenyző a bemutatkozásakor  ő is részletezi a verseny sajátosságait is, úgy hogy ha valaki olaszul is hallani akarja itt megteheti. ( a szöveg ikonra kattintva beállítható az angol fordítás, magyar sajnos nincs) A film címe "Kevesebb mint 200 nap az indulásig."  https://www.youtube.com/watch?time_continue=165&v=iPQ4FKQKfQM Korábban Are Wiig kapcsán említettem az elfogultságomat az északiakkal kapcsolatban, nos ezzel a kedves vidám olasz fiúval az anyanyelve miatt vagyok elfogult, amit itt elmesél ugyanezzel a szöveggel gitárkísérettel is meghallgatnám.( Egyszer Triesztben hallottam ahogy egy rendőr, olyan százhúsz kilós Bud Spencer forma leállított egy autóst valamiért és elkezdett neki magyarázni. Alighanem a carabinierik kórusában ő volt a basszista, mert ahogy beszélt az maga a zene volt, "g" kulcsban valahol az alsó harmadik, negyedik pótvonal környékén. Bár az autós nem úgy tűnt hogy élvezi...)

Mindenesetre a hajó szemmel láthatóan készen van és elég meggyőzőnek látszik. A széles kabintető terjedelmes belteret sejtet, ami az egy évre szolgáló készletek elraktározása és  mellette a férőhely szempontjából nem mellékes. https://www.youtube.com/watch?v=npoXzqik6X8  A többi kiderül a rajt után. Tehát ő volt a verseny egyetlen olasz résztvevője Francesco Cappelletti.

 

A  pénztámogatás egyre fontosabb, ha lehet egyáltalán fokozni a nagyon fontosat. Megismétlem, "kétszer ad aki gyorsan ad", most kell a pénz, nem akkor amikor már folyik a verseny, most jönnek a végső nagy kiadások.  István így ír erről, amikor rákérdeztem mikor indul át az Atlantin és meddig tartanak még ezek a nagy pénzköltések: "Legjobb esetben március legvégén, április elején indulhatok, de lesz egy Bermuda megálló és az sem lesz ingyen. Utána Angliában lesz  minimum 3 hét tartózkodas, ahol a hiányosságokat kell pótolni, javítani, ami persze további pénz. A race village (versenyzői falu) Franciaországban ugyancsak nyeli majd a pénzt, így a Július 1-ig minden fillér jól jön... Nos ehhez nincs mit hozzáfűzzek. Aki nemcsak szenvtelen külső szemlélője akar lenni a kalandnak, hanem valamelyest résztvevője is, az Kopár Istvánt kétféle módon támogathatja. Vagy ITT  http://koparsailing.com/donate/ PayPal -on kleresztül dollárátutalással, vagy az alanti hazai számlára forintátutalással itt

Számlatulajdonos:  BARTYIK VILMOS ISTVÁN

                                Budapest Bank

Számlaszám:       10103104-66444700-01003009

A "Közlemény" rovatba kéretik beírni " Kopár", valamint az adományozó nevét, amennyiben egyetért annak nyilvánosságra hozatalával! Az összeg ( ha csak külön nem kéri az adományozó) nem fog szerepelni sehol.

A támogatók listájának mai állása : 

Bartha Gábor,  Rozs Gergely,  Huoranszki Máté,  Orbán Péter,  Jankó György (többször),  Kuzsel Tamás,  Vadász László,  Dzsiki Ferenc,  Bartyik Vilmos,  Csikós László,  Antal Péter,  Radics Gyula, Steve Rakoczy & Liz (De hát azért mi tudjuk, hogy ők az Ausztráliában élő sikeres feltaláló mérnök, Rákóczy István és  felesége Szepessy Piroska  a pearthi egyem kutató professzora) Tóth Mihály, Szecskő Tamás,  Ángyás Orsolya,  Anonim 50 $,   De Chatel András,  Szendrey Józsefné,  Anonim 50 $,  Reisch Richárd, Kóka János,  Kocsis Csaba,  Csete András,  Anonim 20000Ft, Tóth Mihály (mégegyszer),  Méder István,  Méder Áron,  Poller Tamás

A következő, GGR 2018 27. fejezet várhatóan február 15.-én jelenik meg.

 

 

GGR 2018 25.rész

149 nap a rajtig 

Ismételten excuse moi, bizonyára feltűnt, hogy reklám lett a blogban. Nem szeretem a reklámokat és nem is volt szándékomban a blogba reklámot rakni, de egy olvasóm felhívta a figyelmemet rá, hogy ha ezt a "blog.hu"ingyenes formátumot továbbra is úgy használom, hogy letiltom, hogy a szolgáltató reklámokat rakjon rá,  az automatikusan kizárja, hogy az anyag az internetes média szerkesztőinek látókörébe kerüljön. Pedig ha esetleg bekerülne az ott címlapra kerülő blogpostok közé, az jelentősen megnövelné az olvasottságot. A saját hajónaplómnál ez különösebben nem izgat, pénzt nem akarok reklámból csinálni és az olvasottságomat se akarom ezúton növelni, de ez a "kopárblog" más. Igenis az a célom, hogy minél többen tudjanak erről a vállalkozásról, minél többen ismerjék meg Kopár Istvánt, minél többen érezzenek nemzeti büszkeséget a teljesítménye nyomán ( tudom, nem foci, de akkor is) és minél többen érezzék az új kaland ízét.  És persze segíteni is szeretnék neki a támogatók toborzásban, bár mégegyszer ismétlem, nem ez a blog fő célja. Persze saját reklám itt se lesz, de azt, hogy a szolgáltatóm rátesz, remélhetően nem annyit amennyivel élvezhetetlenné teszi az olvasást, azt mostantól el kell viselni a cél érdekében. 

A héten nem tudok új eseményről  beszámolni, István New Yorkból ( ahol a Puffin áll a parton behavazva ) hazament Floridába az otthoni beszerzéseket intézni, így visszatérek a versenyzőtársak bemutatására. A következő a sorban a norvég

                                                  Are Wiigare-wiig-profile.jpg

Oslóból. 59 éves, 17 éves korától hivatásos kereskedelmi tengerész, hajómérnök, hajóminősítő,  tíz éven át volt műszaki vezetője Norvégia legnagyobb hajókereskedő cégének, egyszóval minden a tengerhez, a hajózáshoz köti. Több mint negyven éve vitorlázik, több jeles verseny helyezettje, győztese az északi vizeken egy és többtestű hajókkal, szóval alighanem nem lesz neki meglepetés a téli hidegben vitorlázni odalent délen sem. Több mint 30000 tmf nyílttengeri vitorlázás áll mögötte, de Földet nem került még ő sem. Nem tehetek róla elfogult vagyok az északiakkal szemben, egyszer Svédországban láttam ahogy Karácsony táján amikor amúgy minden normális ember vitorlás magazinokat lapozgat a kandalló előtt, ezek kint vitorláztak a tengeren. Még a disszidens  magyarra is, akivel Malmőben ismerkedtem össze a kikötőben, ráragadt a vkingség, mert mondta, hogy ők bizony nem szeretnek a Földközin vitorlázni, ott nekik túl meleg van.

Hajója a neves Olle Enderlein által, kifejezetten nyílttengeri vitorlázásra tervezett, klasszikus skandináv megjelenésű ( nincs fartükör, a tat is hegyes, Enderlein annyira megszerette a saját munkáját, hogy magának is épített egyet) OE 32. A hajó neve "Olleanna", 32,45 láb (9,89 m) hosszát tekintve az alsó határa közelében van a versenykiírásban megjelölt 32-36 lábnak, Are Wiig ezek szerint nem tulajdonít olyan nagy jelentőséget a vízvonalsebességnek, valami másban bízik. Mindenesetre a skandinávok az évszázadok alatt megtanultak tengerálló hajókat építeni, technikailag jó kilátásai lehetnek a déli tengereken való helytállásra. Az 1975-ben  (!!) épült hajót 2015-ben vásárolta meg és kezdte felújítani, a versenyre felkészíteni, szóval sokban hasonlít a Puffin restaurálásához a történet, mert bár a norvégokról hajlandó vagyok feltételezni, hogy remekül tartják karban a hajóikat, de azért egy 40 éves, a zord északi viszonyok közt használt hajót felkészíteni Földkerülésre, nem kis feladat lehet. Ez a kép azt mutatja, ahogy az első vízmentes válaszfal kerül be a hajóorrba.are_wig_hajoja_1.jpg

Ez meg a szalont ahogy alakul. (az a Dickinson olajkályha az nagyon "ott van", a déli 50-es szélességek környékén úgy tervezi napi két óra fűtés elég lesz a komfortérzethez)are_wig_hajoja_2.jpg

Ezen a videón mutatkozik be a a verseny honlapján, https://www.youtube.com/watch?time_continue=43&v=2NSMVHeOxmE   bár sokat nem tudunk meg belőle, nekem valahogy olyan nagyon nyugodt embernek tűnik, akinél "odabent" rendben vannak a dolgok..

A Skandinavian Mariner Magazine   újságírója megkérdezte tőle, amit mindenki megkérdezne egy közel 60 éves embertől, hogy mi vitte rá, "legszebb életkorában",  hogy jelentkezzen a versenyre. Ezt válaszolta: " Hát még korai a nyugdíjról beszélni, Mindig is vágytam a Földkerülésre, egyszer egészen közel jutottam a Vendee Globe-hoz , majd a BOC-hoz is ( ezek különféle korábbi Földkerülő versenyek). Nos ez és még sok utam Skandinávia körül és a Spitzbergákon, tartotta életben az álmot. Amikor megtudtam, hogy Mr. McIntyre elindította a GGR projektet, megbeszétem a feleségemmel és azonnal jelentkeztem. A fogadtatás fantasztikus volt ez a nagyszerű projekt, mindenkit motivált."

A riporter rákérdezett arra is, hogy miből finanszírozza a felkészülést, nos ez is kísértetiesen hasonló Kopár Istvánéhoz, elsősorban a családja segíti, a felesége javaslatára eladták a házukat és egy kisebbe költöztek. Támogatják a skandináv hajófelszerelés gyártók, a  barátai pedig gyűjtést indítottak a javára.

Arra a kérdésre, hogy milyen pótalkatrészeket visz magával a versenyre, legfontosabbnak a szélkormányhoz szükséges alkatrészeket jelölte meg, miután a Spitzbergákon tett próbaútja során (eléggé autentikus felkészülés az Antarktisz dermesztő partjaitól  15-20 szélességi fokkal északabbra való versenyzésre) a kormány szélkakasát sikerült puskával átlőni, de ahogy a riporter megjegyezte, lent délen legalább lőfegyverre nem lesz szüksége a jegesmedvék ellen. ( és csakugyan ott van a golyóverte lyuk a kormány széllapátján)bullet_holes_vind_vane.jpg

Are Wiignek nagyon tetszik az, hogy ez a verseny a fiatalságát idézi fel az 50 év előtti technikai megkötésekkel, csak azzal nem ért egyet, hogy nem lehet digitális kamerákat használni, de reméli, hogy ezen még a rendező elgondolkodik. (nem véletlenül tetszett meg nekem ez az ember első ránézésre, ugyanezen morogtam amikor elolvastam a versenyszabályokat)

Végignéztem egy hosszabb videót is, amiben a versenyzőket kérdezik a miértről és hogyanról, arra a kérdésre, hogy voltaképpen miért is vállalkozik erre a versenyre, nevetve válaszolja, hogy azon kívül, hogy veszélyes és költséges a dolog, igazából nem tud rá racionális választ adni, de megszokta a téli vitorlázást mely számára sokkal vonzóbb mint meleg szobában a TV-t bámulni.olleanna.jpg

Szóval ő volt Are Wiig és az ő Olleannája.

 A következő versenyző az Amerikai Egyesült Államok-beli Carl Huber.

carl-huber-profil1.jpg

Mint a mellékelt színes ábra mutatja ő se tartozik a csikókorosztályba, 58 éves. Az ötgyermekes családapa, bár kora fiatalsága óta szeretett volna vitorlázni, de  közel 50 éves volt amikor elhatározta, hogy belevág. Amikor fiatalon emlegette, hogy vitorlázni szeretne, a barátai azt mondták, hogy "Hát fogj egy Sunfisht ( pici egyszemélyes vitorlás strandeszköz) és vitorlázd körbe a tavat!" Nem értették meg, hogy igazából mire gondol, a végtelen vizek végtelen szabadságára, mely nem hasonlítható össze a hegycsúcsok körbezárta kis tavon való hajózgatással. De hát addigi élete, mely szokásos módon a család, a munkája ( ahogy meséli egy interjúban "egész nap ültem a monitor előtt"), a ház, az autó, meg a kutya körül forgott, nem engedte a vágyat megvalósulni. Aztán  egycsapásra megváltoztatta az életét. Intenzív vitorlás tanfolyamokon vett részt Chesapeake és  a Karib-térségben és rájött, hogy sokminden amiről az ember csak álmodozik, igazából megvalósítható.  Miközben sorra tette le a vizsgákat az egymásra épülő  tanfolyamokon, egyre nőtt az önbizalma, míg eljutott odáig, hogy saját hajója legyen. A mostani versenyről olvasott valahol és csak úgy megemlítette a feleségének, hogy "mi lenne ha..." És meglepetésre az asszony azt válaszolta, hogy "miért ne?". Ezen rágódott egy darabig, de aztán ő is azt mondta, "Miért ne!" És az elhatározást tett követte, jelentkezett a versenyre. Úgy érzi végre kilép abba a világba amit idáig még az irodája ablakából se látott. "Még el tudnék  mondjuk tíz évet tölteni a dobozban, majd kényelmesen visszavonulni,  csak ez már nem tetszik nekem. Többet akarok tenni az életben. Jelentősebb módon szeretnék hozzájárulni a bolygóhoz, és valami fontosabbat akarok tenni, mielőtt elmegyek. Vitorlázni a világban valami, ami mindig is ott volt előttem, de az idő múlásával egyre frusztráltabbá tesz hogy tudom, ahogy öregszem egyre kevésbé leszek képes megtenni, most kell tehát megtegyem." Magáról, életéről és a versenyről itt beszél   https://www.youtube.com/watch?time_continue=15&v=cPT_KkjGd98

Hajója egy a  taiwani Ta Shing cég által épített, Bob Perry tervezte Babe 35,  a hajó nevét nem sikerült kiderítenem. A hajót a Karib-tengeren vásárolta és az első útján hazafelé Marylandbe azonnal megismertette a halálfélelemmel. Rettenetes időt fogott ki " Azt hittem a hajó megpróbál megölni." nyilatkozta, de ami bebizonyosodott, a hajó erős, bírja a megpróbáltatásokat, persze rengeteg munka van rajta, hogy a Földkerülésre is alkalmas legyen.

carl-huber-boat.jpg

Carl Huber végkövetkeztetése, mely a versenyre inspirálja. "Nem kapcsolódunk szimbiotikus szervezetünkhöz a bolygónkhoz. Ellenséges szervezetként viszonyulunk mi, az emberiség a bolygóhoz. A földet kihasználjuk ahelyett, hogy harmóniában élnénk vele ... Azt hiszem, alapvetően meg kell változtatnunk a bolygónkkal való kapcsolatunkat."

 

 

A  végére a szokásos tarhálás. Megismétlem, "kétszer ad aki gyorsan ad", most kell a pénz, nem akkor amikor már folyik a verseny, most jönnek a végső nagy kiadások. Nagyon jól jön minden adomány melytől István anyagi helyzete a reménytelenről legalábbis kétségbeejtőre javul. Aki nemcsak szenvtelen külső szemlélője akar lenni a kalandnak, hanem valamelyest résztvevője is, az Kopár Istvánt kétféle módon támogathatja. Vagy

 ITT  http://koparsailing.com/donate/ PayPal -on kleresztül dollárátutalással, vagy az alanti hazai számlára forintátutalással itt

Számlatulajdonos:  BARTYIK VILMOS ISTVÁN

                                Budapest Bank

Számlaszám:       10103104-66444700-01003009

A "Közlemény" rovatba kéretik beírni " Kopár", valamint az adományozó nevét, amennyiben egyetért annak nyilvánosságra hozatalával! Az összeg ( ha csak külön nem kéri az adományozó) nem fog szerepelni sehol.

A támogatók listájának mai állása

Bartha Gábor,  Rozs Gergely,  Huoranszki Máté,  Orbán Péter,  Jankó György (többször),  Kuzsel Tamás,  Vadász László,  Dzsiki Ferenc,  Bartyik Vilmos,  Csikós László,  Antal Péter,  Radics Gyula, Steve Rakoczy & Liz (De hát azért mi tudjuk, hogy ők az Ausztráliában élő sikeres feltaláló mérnök, Rákóczy István és  felesége Szepessy Piroska  a pearthi egyem kutató professzora) Tóth Mihály, Szecskő Tamás,  Ángyás Orsolya,  Anonim 50 $,   De Chatel András,  Szendrey Józsefné,  Anonim 50 $,  Reisch Richárd, Kóka János,  Kocsis Csaba,  Csete András,  Anonim 20000Ft, Tóth Mihály (mégegyszer),  

A következő, GGR 2018 26. fejezet várhatóan február 8.-án jelenik meg.

GGR 2018 24.rész

Bevezetésként mentegetőzéssel kezdem. Alapvető ismereteim hiányoznak a számtalan helyről összeollózott anyag tördelőszerkesztéséhez.  A copy-paste, a control-C, control-V alkalmazásán túl megáll a tudományom. Így aztán összevissza lógnak a sorvégek, bekezdések meg vagy vannak vagy nincsenek, aszerint, hogy az eredeti, a világhálóról vett, anyag (pl egy kép) milyen formázási tulajdonságokat hoz magával. Az előző részben pl az indiai versenyző anyagát egyszerűen képtelen voltam új bekezdéssel megkülönböztetni az előtte írt anyagtól. Nézzétek el nekem, ha a tartalmat megbocsájtjátok a külalak vonatkozásában is legyetek elnézőek.

Más téma. Valamelyik fórumon fellángolni látom a "Ki a nagyobb Földkerülő, ki a korábbi Földkerülő, kié a nagyobb érdem stb., Fa Nándor kontra Kopár István" témát. A magam részéről mindkettőjük teljesítményét kiemelkedőnek tartom és csak azonos pályán, egyszerre induló  versenyzőket tartok összehasonlíthatónak. Ráadásul itt alapvetően más különbségek is vannak, hajóméretben, típusban és versenyzési formában. Szóval mint a tojást a krumplival. Azt meg, hogy ki kit szeret jobban a magánügye, nekiállni a kevésbé szeretettet a fórumokon farigcsálni olyan csúnyán magyaros, én messze kerülöm az ilyet olvasni is. Amennyiben  a világon bárkinek a volt, vagy jövőbeli  Földkerülő teljesítménye arra ingerel valakit, hogy összemérje ezzel a mostani versennyel, gondoljon arra, hogy ez a verseny kizárólag az 50 évvel ezelőttivel vethető össze. Mert az, hogy  erre épített mai hajóval, mai technikai háttérrel,  már 42 nap alatt  képes volt a francia François Gabart körbevitorlázni a Földet, azaz 27 csomó átlagsebességgel ( 50 km/h !! ) vágtatni, óriási teljesítmény, de körülbelül annyiban összevetető azzal a versennyel amin most Kopár István indulni fog, mint mondjuk a Forma 1 körátlagát azzal hogy ugyanazon a távon mennyit megy csúcsforgalomban akár egy világbajnok autóversenyző az M0-son. Hogy érthetőbb legyek, csak egy jelentős tényezőt említek, egy másfél hónapos Földkerülést lehet úgy időzíteni, hogy minden szakaszán az útnak a legkedvezőbbek legyenek az időjárási viszonyok. Tehát a szélcsendövezetet az év legélénkebb szeles időszakában, míg a tomboló viharaival pusztító dél-Indiai óceánt meg a legjámborabb időszakában átszelni. De egy 9-10 hónapos versenynél, az 50 éve épült,  hagyományos, lassú hajókkal ez lehetetlen. Tehát a versenyzők a nyári start miatt pont a legkegyetlenebb téli időszakban fognak valahol az antarktiszi úszó jéghatártól északra megküzdeni az " üvöltő 40-esekkel és a vijjogó 50-esekkel" ( Kettős értelmű kifejezés, egyrészt a déli szélesség 40. és 50. körére, másrészt az ott alapban uralkodó 40-50 tmf/h sebességű {80-100 km/h} szelekre utal. Csak a rend kedvéért, a rettegett Horn fok a déli szélesség 55° 58′ 48″ körön fekszik). Szóval az a verseny amire most pillanatnyilag 23 versenyző készül, a jelenleg elképzelhető leghosszabb és legkeményebb vitorlás verseny lesz, de más sportágban se nagyon tudok elképzelni nehezebbet. A hajózás amúgy sem szűkölködik legendás teljesítményekben, ifjúkorom egyik meghatározó könyvélménye volt Sir Ernest Shackleton útleírása, magyar címe emlékeim szerint " A Déli sark hajótöröttjei" volt. Régi, háború előtti Franklin kiadás azokból az időkből, amikor a könyvek kinézete ( dombornyomású fedlap, félbőr kötés stb) is utalt valahogy a nemes beltartalomra. 60 év után is vissza tudok emlékezni arra a hősies kalandra, melyben Sir Ernest miután a jég összeroppantotta vitorlás hajóját az "Endurence"-ot a  embereivel olyan hosszú utat tett meg jégtáblákon, gyalog, a készleteket, csónakokat szánon vontatva, evezős csónakban  jégtáblák közt  és behavazott sziklás hegyeket megmászva, -20. -40 C°-os hidegben, mint a Budapest-Moszkva távolság. Szóval korunk bár szinte mindenben túlszárnyalja a megelőzőket, az embert az egyre komfortosabb világ, a mindent kiszolgáló gépek, elkényelmesítették, bizony puhányok lettünk, a jó közérzetet csak légkondival és Wi-Fivel tudjuk elképzelni. Hát ez a verseny a résztvevőknek régifajta megpróbáltatás, nekünk szurkolóknak megy egy kis kitekintés lesz a kényelmes foteljainkon túli világra.

Nézzük mi történt az elmúlt hét napban! István felpróbálta a hajóra a dodgert ( magyar neve nincs, bár felénk a sprayhood talán járatosabb kifejezés, szóval az a ponyva szélvédő ami az elölről jövő permettől védi a hajóst) és sajnos nem passzolt. Egy  ponyvaszabó barátja csinálta Floridában ingyen, de sajnos az, hogy a hajó New Yorkban van így nem lehetett pontos szabásmintát csinálni azt eredményezte, hogy nem passzolt, helyben kellett egy újat csináltatni, ez már tökéletes, de sajnos 1600 $ -ba került. De más baj is volt. István így ír erről:

"A dodger is új, de sajnos az utolsó rögzítési pontjánál a rozsdamentes keret alapeleme összeomlott ( velem együtt)...Most az egészet szét kell szedni darabjaira ( beleértve az előtte szorosan fekvő travelert), hogy az elhajlott darabokat le tudjam cserélni erősebbre. Ehhez persze plusz hőmérséklet kell , mert a a dodger plexi üvege megtörik, ha dermedt. A szokásos két lépést előre hármat hátra táncjáték, de összességében nagyon örülök, hogy ez most történt és nem egy hullám pofonjától később..."

Ez görbült el.img_4883_1.JPG

Traveler leszerelve dodger kijavítva.

dodger_2.JPG

dodger_3.JPG

És  újra visszaszerelve minden. Helyükre kerültek azok a spécik, amik arra hivatottak, hogy a kötelek elakadását megakadályozzák a traveler sín végeiben. ( nagyon drukkolok, hogy beváljanak, nekem ugyanerre, mint már korábban említettem semmi jó megoldást nem sikerült kitalálnom)

img_4875_1.JPG

Az 50 évvel ezelőtti "műszerpark" is készen áll a használatra.

( Ugye, hogy mennyivel egyszerűbb volt akkor  egy hajó műszerfala? Egy óra és egy barométer, a legmegbízhatóbb világítással.) img_4876.JPG

A"hajóműhely" ( nyugi, van egy nagyobb satu is)img_4878.JPG

Úgy tűnik megjött a legkedvezőbb árajánlat a hajó rádió-állomásra.( Figyelem ez volt a legkedvezőbb!)

Sajnos ezt ki kell pengetni. A rádiónak működnie kell a hamarosan bekövetkező New York- Falmouth Atlanti-óceáni átkelésen, hogy tesztelni lehessen a Magyarországgal való rádiókapcsolatot. NAGYON izgalmas. Ha sikerülne itt a rádióbeszélgetéseket bejátszani, az egészen tökéletes lenne.

Még egy dologról tudok a különféle levelezésekből, hogy vitorlaszámokkal és a nagyvitorlák felső csücskére ragasztható rikító-világító narancsvörös megkülönböztető jelekkel foglalatoskodott a hét közepén. ( Ez Peter Sanders  barátjának hajója, aki ebben is segít neki)piros_jel.png

Hát nagyjából ezek a hét történései, most visszatérek az ellenfelekre.

A következő versenyző akit  bemutatok,  a francia Antoine Cousot

antoine_coushot.jpg

47 éves, nős három gyermek apja. A verseny honlapján annyit tudunk meg róla, hogy hivatásos vitorlázó, annyit vitorlázott már amivel háromszor megkerülhette volna a Földet, ami egyúttal azt is jelenti, hogy még egyszer se kerülte meg. Nagy luxusjachtokon bérkormányoskodott, több mint 15 óceánátkelése van, melyek során komoly tapasztalatot szerzett a nyílttengeri vitorlázásban. Példaképe az a Bernard Moitessier aki eséllyel nyerhette volna meg az 50 évvel ezelőtti Földkerülő versenyt, mert a Horn fokot a későbbi győztes Robin Knox-Johnston előtt kerülte meg, de elment a kedve a versenyzéstől, nem vágyott visszatérni a civilizációba és egyáltalán nem érdekelte az első helyezettnek járó jelentős pénzdíj sem, hanem megtoldotta az utat még egy fél Föld-kerülettel, átszelte az Atlanti-óceánt ismét megkerülve a Jóreménység-fokát, át a dél- Indiain, majd Ausztráliát balról elhagyva végülis a Csendes-óceáni Tahitin volt csak kedve abbahagyni a magányos vitorlázást.

Coushot a versenyre megvásárolt egy Alan Hill tervezte a Biscay 36-ot, amelyet a The Falmouth Boat Co 1975-ben épített. A hajót visszavitte az eredeti  műhelybe, ahol  9 hónap alatt teljesen felújították. Miután ismét vízre került "Goldstar" néven újrakeresztelték és  Antoine a tervek szerint 2017-ben indult vele Falmouthból a 2000 mérföldes szólóvitorlázásra, mely feltétele a versenyen való indulásnak. Ezeket az adatokat a verseny honlapjáról vettem, ahol mindezekről jövőidőben beszélnek, tehát, hogy a hajója 2017-ben fog vízre kerülni és a próbavitorlázás során át fogja szelni az Atlanti-óceánt, érinti a Karib-tengert, Floridát és  New-York, Newport, Rhode Island érintésével ( szóval az USA keleti partját végigjárva ) az Atlantin ismét átkelve tér vissza a rajthoz Európába. De hát ez ma 2018 januárjában feltehetően  már múltidő, viszont ennek semmi jele az elérhető fórumokon, hogy megtörtént e és ha igen akkor hogy sikerült, nekem gyanús, hogy ekkora a csend, szóval igazából nem lehet tudni hol tart a felkészülésben. A bemutatkozó videója elég semmitmondó, https://www.antoine-cousot.com/en/home-2/    (és ez is csak 2017 december 8.-án került ki a YouTubera) ennek fényében nagyon megértem azt a dörgedelmes levelet amiben a verseny rendezője minden versenyzőt felszólított, hogy méltóztassék a felkészülésének dokumentálását komolyan venni. Ennek a filmnek alapján  https://www.youtube.com/watch?v=lASsHwOvSrY  annyi bizonyosnak látszik, hogy a hajója ki volt állítva a tavaly novemberi párizsi Boat Show-n, de hogy előtte mit és hogyan teljesített, teljes a homály. Hajója a Biscay 36 típus azon kívül, hogy egy lábbal hosszabb mint az a Tradewind 35 amivel Kopár István indul, tehát matematikailag néhány százalékkal gyorsabb, keskenyebb is valamivel, így feltehetően a gyenge szeles szakaszokon gyorsabb lesz a Puffinnál. A nagy kérdés az, hogy a várhatóan viharos és  bőszeles Indiai- óceánon a Tradewind mennyivel fog több vitorlát elbírni és ezáltal gyorsabban haladni. Mindenesetre az indulók közül  többen bíznak a Biscay-ben, így a palesztin lobogó alatt induló, amúgy Amerikai Egyesült Államok-beli

Nabil Amra is,nabil-amra.jpg

aki 43 éves tőzsdeügynök. Talán ami a legjellemzőbb rá, hogy szinte semmit nem lehet tudni a korábbi vitorlázó múltjáról az Interneten keresgélve. Nagyjából azt mondja el magáról, hogy most kínálkozik számára a megfelelő alkalom hogy kiteljesedjen a tengerimádata ( ez nekem  így egy helyből  Földkerüléssel kicsit nagy ugrásnak tűnik) és szeretne dicsőséget szerezni a palesztin lobogónak. A verseny honlapján rögzített írásos bemutatkozásából főképpen a palesztin nemzeti büszkeség sugárzik. Saját meghatározása szerint "lelkes vitorlázó", ebbe a kategóriába szinte mindenki bele tartozik aki valaha hajóba ült, szóval sokat ez se mond el róla. 

Antoine Cousot-val való közös filmjük az azonos hajótípusukkal a háttérben itt látható. https://www.youtube.com/watch?v=voAiFDAqRHo  . Az érdekesség benne az, hogy Cousot az elsőnek, míg Amra az utolsónak épült hajót vásárolta mag az angol hajógyár Biscay 36-os sorozatbából. A videó akkor készült, amikor mindkettőjük hajóját egyszerre újították fel az eredeti gyártó falmouthi műhelyében. Elmondása szerint ugyanazt a próbautat szándékozik megcsinálni mint Antoine Cousot. Azt, hogy ebből mi az ami megvalósult nem sikerült kiderítenem.

A végére a piszkos anyagiak.

 Rákérdeztem hogy áll hősünk a fizetési köztelezettségekkel, mert emlékeztem, hogy a startpénznek csak az egyik felét fizette még ki, nos megnyugtatott, hogy kiköhögte szeptemberben a második részletet is, mert ez feltétele volt annak, hogy véglegesítsék a jelentkezését. Persze kérdés, mi marad  a hátralevő komoly beszerzésekre. 

 Támogatni lehet ITT  http://koparsailing.com/donate/

ÚJ

Kopár István felesége Éva egy autórakomány magyar élelmiszerrel indul a franciaországi rajthoz, tehát ez forintbeszerzés lesz. Értesültem róla, hogy vannak akik szívesen támogatnák Istvánt, de gondot okoz nekik a PayPal rendszer alkalmazása, akár informatikai, akár egyéb okokból ( pl. nem mindenki beszél angolul). Ezért itthoni gyűjtést indítok.

Aki szívesen adományozna bármely csekély forint összeget ( azért 1 Ft-ot ne küldjetek balhéból) banki átutalással, ami nyilván megszokottabb itt az országban, mint a valutaátutalás a PayPallal, azok számára itt van a lehetőség.

Számlatulajdonos:  BARTYIK VILMOS ISTVÁN

                                Budapest Bank

Számlaszám:       10103104-66444700-01003009

A "Közlemény" rovatba kéretik beírni " Kopár", valamint az adományozó nevét, amennyiben egyetért annak nyilvánosságra hozatalával! Az összeg ( ha csak külön nem kéri az adományozó) nem fog szerepelni sehol.

Nagyon jól jön minden adomány melytől várhatóan István anyagi helyzete a reménytelenről legalábbis kétségbeejtőre javul.

A Kopár Istvánt idáig  pénzzel, munkával támogatók listájának mai állása.

Bartha Gábor,  Rozs Gergely,  Huoranszki Máté,  Orbán Péter,  Jankó György,  Kuzsel Tamás,  Vadász László,  Dzsiki Ferenc,  Bartyik Vilmos,  Csikós László,  Antal Péter,  Radics Gyula, Steve Rakoczy & Liz (De hát azért mi tudjuk, hogy ők az Ausztráliában élő sikeres feltaláló mérnök, Rákóczy István és  felesége Szepessy Piroska  a pearthi egyem kutató professzora) Tóth Mihály, Szecskő Tamás,  Ángyás Orsolya,  Anonim 50 $,   De Chatel András,  Szendrey Józsefné, Kovács István

A következő, GGR 2018 25.rész várhatóan február 1-én, csütörtökön jelenik meg. 

 

 

GGR 2018 23.rész

Akik hozzászoktak, hogy idáig nagyobb lépésekben ismertetem Kopár István felkészülését a Golden Globe Racingre, azok kicsit csalódottak lesznek, miután  percre utolértem ezzel a bloggal a "mát", mostantól egy-egy heti fejezetben csak az elmúlt hét eseményeiről számolhatok be, azok meg a korlátozott idő miatt nem lehetnek nagyléptékűek. Ráadásul miután az idő szorít, István a feladatokra koncentrál és nem az én folyamatos információéhségem kielégítésre. Mindenesetre jó ha az eszünkbe véssük, hogy amikor ez a részlet kikerül a netre január 18.-án csütörtökön, akkor már csak 163 nap lesz hátra a rajtig. A műsor a következő:  Az "igazi" versenyt megelőzi egy előfutam, mely a korábbi rajthely Plymouth helyett Falmouthból indul, szóval Anglia legdélibb csücskéből, június 14.-én. Ennek a versenynek a befutója a Golden Globe Racing starthelye  Les Sables d'Ologneban. A hírverésen túl cél lehet az is, hogy ezzel is hű legyen a fél évszázaddal ezelőtti versenyhez a rendezés, hiszen akkor Angliából indult a futam. Az előzetes hírek szerint ezen az előfutamon részt venne az 50 évvel ezelőtti verseny győztese Sir William Robert Patrick "Robin" Knox-Johnston, aki 79 éves kora ellenére még aktív vitorlázó, két éve még részt vett egy szóló Földkerülő versenyen és eredményesen be is futott. Mindenesetre Istvánnak a tél végével el kell dobnia a köteleit New Yorkban és át kell vitorláznia az észak- Atlanti óceánon Falmouthba, hogy legyen ideje felkészülni ott a startra, az átkelés közben esetlegesen kiderülő problémákat kezelni, esetleg a hajót még egyszer kiemelni a fenék megtisztításához, a készleteket beszerezni, vagy kiegészíteni stb, tehát ha idáig feszes volt a menetrend, a "helyzet" csak fokozódik, a versenyóra könyörtelenül zabálja a másodperceket.

 "Mindenek felett az idő az úr." Mondta valamelyik ókori bölcs és nagyon igaza volt. Akárhogy késleltetnénk, vagy épp siettetnénk, nincs hatalmunk felette. Hogy a verseny startja itt van a nyakunkon, ezt egy friss közlemény is mutatja. A verseny rendezője 2018-ra mindenkinek sikereket kíván és egy körlevélben közli az alábbiakat.

Megkezdődött a GGR 24 órás orvosi felügyeletének szervezése, ami bármilyen konkrétumot is takar, alapvetően jó hír, csak mindjárt utána közli a rendező, hogy ennek a fejenkénti 1500 angol fontos költségét ( több mint félmillió Ft) minden versenyző köteles legkésőbb február végéig befizetni a verseny kasszájába. Cserébe mindenesetre mindenki kap egy koffert Falmouthban a legszükségesebb egészségügyi felszerelésekkel és gyógyszerekkel, valamint egy irkát amibe  fontos dolgok vannak leírva hogy olvasgassa a verseny előtt.

Február végéig várhatón kiderül, hogy a hajók hogy lesznek követhetők műholdon keresztül. Persze ez nem azt jelenti, hogy a versenyzők is tudni fogják belőle merre járnak, csak mi tudjuk őket követni a neten, ahogy azt a korábbi Földkerülő versenyeken is tettük. 

 A közlemény felhívja a figyelmét minden versenyzőnek, hogy ha a szponzora a rajt helyszínén igényel standot akkor azt 3 napon belül(!!) jelezze, mert folyik a versenyzői falu tervezése, a 3 x 3 illetve  5 x 5 m-es  kutricákra nagy az érdeklődés és aki későn ébred már nem kap helyet. Nekünk magyaroknak, akiknek az érdeklődése még egy fél pavilont se tölt meg a Hungexpo hajókiállításán, talán kicsit szokatlan ez, de hát a start Franciaországban lesz, ahol egész más a helyzet. De azért eszembe jut, hogy én aki fennállásom óta kifejezetten kerülök minden reklámot és dafke nem veszek semmit aminek a reklámja mégis áttöri az érdektelenségem tűzfalát, amikor Francis Chichester 1966-67-ben egy megállással megkerülte vitorlásával a Földet ( amiért a királynő Francis Drake kardjával ütötte lovaggá) és láttam a híradókban, hogy legfőbb támogatója a Woolmark volt, sovány műszaki gyakornoki fizetésemből vettem egy Woolmark öltönyt.

 Végezetül dörgedelmes hangon figyelmeztet a rendezőség mindenkit, hogy "akinek nem inge ne vegye magára", de aki még nem küldött a felkészüléséről a versenyutasításoknak megfelelő anyagokat, az haladéktalanul pótolja. Mert "idáig türelmesek voltunk" ( " We have been very patient, but time is up.... We will be very strict with all... deadlines...  There will be no exceptions. ") de most ennek vége, aki nem tartja a határidőket annak jaj lesz, nem tesznek kivételt,  stb, stb. A komité  tekintetbe veszi, hogy lehetnek  olyanok akiknek a hajója még nincs vízen, de a vízretétel után a videobeszámolók megküldendők. Mivel ezeknek alapján fogják a rendezvényt követő millióknak bemutatni az indulókat, kéretik maximálisan segíteni a rendezőség munkáját, hogy a rendezők segíthessék a versenyzőket az ismertté válásban. A versenyzői faluban bemutatók lesznek a résztvevőkről, melyekhez legkésőbb március 30.-ig kell megküldeni az összes anyagot, a hajók tervrajzait, a versenyzők kép és filmanyagát és minden vonatkoztatható promóciós anyagot. Ezt követően egy sereg azonnal megválaszolandó kérdés szól a versenyzőkhöz részletes bemutatási határidőkkel, a személyes adatokra, a hajóra, a pénzügyi teljesítendőkre, a biztosításra, a rádióállomásra, kapcsolattartókra, a szponzorokra, mentőfelszerelésekre vonatkozóan  és  mindenre kép, dokumentum, bizonylat és hatósági bizonyítvány, szóval még a papírról is papír! Nos a feszültség tapinthatóan fokozódik, felpörögnek az események az előkészületek vonatkozásában, ha valaki nem értené István miért nem áraszt el minket bővebben információkkal ( és miért nem prostituálja magát lelkesebben reménybeli szponzoroknak, ezen még mindig ki vagyok akadva), itt a válasz, lélegzetet venni nincs ideje. És ez nemcsak munka, de pénz, pénz és még egyszer pénz. Tehát támogatók továbbra is kerestetnek. Többször  váltottam Emailt valakivel, nevezzük X-nek, a történet olyan gyönyörű, hogy ismertetem. Ezzel kezdődött:

"Szervusz Vilmos! Segítségedet kérem, szeretnék pénzt küldeni Kopár Istvánnak, de a kártyáról történő utalást mindig visszadobja a rendszer azzal, hogy lépjek be a fiókomba. Létezik az hogy nem lehet csak Pay Pall-lel utalni? Amúgy kezd az agyamra menni ez a digitális világ!"

Sajnos a digitális világgal én is örökös hadilábon állok, de sikerült megoldást találni. Az illető 1100 $ -t küldött, az akció ezzel a levelezéssel zárult:

"Ez remekül működött! Elküldtem az összeget, a bankom már megküldte a leemelésről az SMS-t, gondolom hétfőn a munkakezdésnél át is megy a pénz.Vilmos, köszönöm a segítségedet! A bank már hívott is telefonon, hogy szerintük ez illetéktelen tranzakció... Azért ez megnyugtat, hogy ütre-püfre nem utalgatnak a számlákról. Legalább is az én bankom. Mindent tisztáztunk, megy a pénz.

Más:

Kopár István nekem is szívügyem! Engem lenyűgözött a története. Különösen az, hogy semmiképpen nem adja fel! Tulajdonképpen most is ezt teszi,és nagyon örülök, hogy egy nagyobbacska téglát bele tehettem a cocpit-ba. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a Te hajó építési történeted sem "szokványos". A blogodból értesültem István tervéről és a problémáiról, és ekkor határoztam el, hogy megpróbálok lehetőségeimhez képest segíteni...Most kimegyek a tornácra, pipára gyújtok, és felpattintok egy Pilseni típusú sört. Most nagyon jól érzem magam..."

Nos meg kell mondjam én is így éreztem a levelet olvasván.

X barátunk Istvánnak a köszönő Emailjére és ajándékkönyv ajánlatára ezt válaszolta:

" Nagyon köszönöm a tisztelet példányt, de évekkel ezelőtt a Budapest Boat Show-n vettem magamnak egy példányt, a DVD melléklettel. Amikor befejeztem a könyved, arra gondoltam, jó lenne ezzel a Pasival leülni a diófa alá, egy-egy pohár borral. Egy lépéssel közelebb kerültem ehhez, már levelezünk... Nagyjából ennyivel tartozol :-)Én nem csinálok mást, csak teszem a dolgom, és Tőled is ezt várják el a drukkereid! Talán Vass Albertnél olvastam a gondolatot, "nagyon szerethet Téged az Úr, mert igen kemény kézzel nevel".
Türelem, és kitartás!"
És most elkezdem amire már régen készülök, megpróbálom a verseny résztvevőit, Kopár István ellenfeleit kicsit körbejárni. Ismerkedjünk meg azokkal, akik pillanatnyilag úgy tűnik, hogy elszánták magukat a világ minden bizonnyal leghosszabb és valószínűleg legnehezebb versenyére. Közülük  legtöbben francia lobogó alatt indulnak, ők öten vannak.  A britek  és az USA egyaránt három versenyzővel szerepel, közülük egyik Kopár István, mint kettős állampolgár. Itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy szeretett volna magyar lobogó alatt indulni, de minden állami támogatás kérelme kitérő, semmitmondó válaszokra talált, így, miután az Amerikai Egyesült Államok-beli  klubjától kapta a legtöbb támogatást, maradt a csillagos sávos lobogó.  Ketten vannak az ausztrálok, a többiek egy olasz,  egy brazil, egy indiai, egy norvég, egy palesztin, egy ír, egy észt, egy orosz,  egy finn és  egy holland. Ez 23 fő ebben a pillanatban. Csak megjegyzem, hogy a verseny honlapján
http://goldengloberace.com/skippers/már csak az itt felsorolt nemzetek 23 versenyzőjének képe található, míg az induló nemzetek felsorolása még 30 főt részletez( szóval a verseny profi honlapszerkesztője a kiesettek képeit már törölte, de a fölé írt listát nem módosította)  és a verseny múlt év december 8.-i párizsi Boat Show alkalmából kibocsájtott plakátján még 24 résztvevő arcképe található, de azóta a versen legfiatalabbja, a svájci aspiráns  Nérée Cornuz már visszalépett. Szóval sorra hullanak ki már az indulás előtt a versenyzők. Ha ez a tempó folytatódik, a július 1.-i rajtnál már 20 alatt lesz az indulók száma. Az, hogy István "ne fogyjon el" rajtunk támogatókon is múlik.
ABC sorrendben első az indiai Abhilash Tomy.abhilash-tomy_2_1.jpg
39 éves, az indiai haditengerészet aktív tagja, rendfokozata  fregattkapitány.( az eredeti angol szövegben "commander" amit az összes szótár "parancsnok"-nak fordít, de szerencsére nekünk itt van a Veperdi András tengerész barátunk, NATO szakfordító, akitől tudom, hogy minden amerikai film magyar szinkronja hibás, mert tengeren a "commamder" az fregattkapitányt, szárazföldi hadseregnél meg alezredest jelent) Egyike annak az öt versenyzőnek, akik külön névreszóló meghívást kaptak a GGR rendezőjétől. 52000 tengeri mérföld ( a továbbiakban tmf) vitorlázás áll mögötte, benne egy megállás nélküli  szóló Földkerülés, melyet 2012-13-ban teljesített Mumbai-ból indulva és oda befutva. Ez a videoösszeállítás erről és a gondolatairól szól.

https://www.youtube.com/watch?time_continue=35&v=XPt5R3Xb9AI

Csak, hogy érezzük mi áll most is mögötte támogatóként, ez a kép a korábbi Földkerülése befutóján készült.insv_mhadei-2_1419451g.jpg
( ehhez képest dobáljuk itt mi az aprópénzt Kopár István kalapjába, egészen szürreálisan gyönyörű, mint a népmesében ahol a legkisebb fiú hajt a fele királylányra és az egész királyságra... vagy valami ilyesmi)
Ő képviselte hazáját kormányosként a 2011-es  dél-Atlanti óceánt átszelő "Cap Town-Rio Race" 3600 tmf-es versenyen résztvevő indiai hajón, akárcsak a "Spanish Copa del Rey Race"-en, valamint a 2014-es Korea Kupán. Eredményei tehát fiatalok, ahogy ő maga is az, bár az elért helyezésekről nem találok információt. Ami biztos, hogy az általam korában gyakran emlegetett liofilizált élelemmel már van tapasztalata, tengeri útjain a haditengerészet megbízásából tesztelte az indiai katonai élelmiszer laboratórium hűtveszárított élelmiszereit, várhatóan ezen a versenyen sem lesznek élelmezési problémái. ( Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy a franciaországi rajthoz egy személyautó-rakománnyi élelemmel váltósofőrként kísérem Évát, Kopár István  feleségét, szóval az örök és megbonthatatlan  magyar Globus májkrémmel vesszük fel a versenyt az Indian Navy szuperkajáival.) Tehát ha verseny szempontból mérlegeljük mint ellenfelet, fiatal, tapasztalt, mögötte áll egy középhatalom haditengerészete és minőségi ellátmányának köszönhetően várhatóan jó fizikai  kondícióban lesz a verseny során. Amikor megkérdezték tőle hogyan  regenerálódik a magányos vitorlázás során, azt válaszolta meditációval. Egy hindunál ez gondolom alap, szóval mentálisan is ott lehet a tízpontos tartományban, komoly ellenfél.
Hajója az 50 évvel ezelőtti győztes Robin Knox -Johnston "Suhaili" nevű ketchének  ( kétárbocos vitorlás melynek az első árboca magasabb a hátsónál) replikája. Az  apropó az, hogy fél évszázada a Suhaili  a Bombay Shipyardban épült, ( szóval Indiában, amikor Mumbait még Bombaynek hívták)  bár annyiban eltér tőle, hogy modern építési technológiával készült, nem deszkákból kézzel fűrészelve és csapolva, hanem számítógépes tervezéssel és CNC gépekkel, az eredetinél sokkal könnyebb és erősebb, laminált fa-epoxi kompozitból. Itt egy videó az építésről, a végén Sir Robin Knox -Johnston gratulációjával és jókívánságaival. 

https://www.youtube.com/watch?v=at0p21AHRJQ

Egy másik videón látható, hogy a hajó teljesen készen van  https://www.youtube.com/watch?v=umaYgl68jus&feature=youtu.be    neve "Thuriya"  és elég látványosra sikeredett.  A filmet nézve nekem a hajó egy kicsit "hempergősnek"tűnik, szóval a szemmel láthatóan könnyű szélben is már erősen dől ( öreg balatoni vitorlázók ismerik ezt a "Tramontana" effektust). A kecses kenu farának és a nyilvánvalóan könnyű súlyának köszönhetően alighanem nagyon gyors lesz a könnyű szelekben, a nagy kérdés, hogy fogja bírni az "üvöltő 40-eseket" és a "vijjogó 50-eseket"a készletek legalább még kétharmadával leterhelve. Ami szembetűnő különbség István "Puffin"-jához képest az eggyel több árboc és a rudas kormány a "Puffin" kormánykerekével szemben. Mindennek megvan az előnye és a hátránya, két árboc több, de kisebb vitorla, talán kisebb erő kell a kevésbé súlyos vitorlák szélerő-változáskori csereberéléséhez, viszont többet kell vele dolgozni. A kormánykereket István egyértelműen előnyben részesíti a kormányrúddal szemben, mert állva kormányzásnál kevésbé alszik el az ember  és kevésbé satnyulnak el a lábai a hosszú út alatt. Tomy hajójával "bemelegítésként" 4500 tmf-et vitorlázva  átszeli az Indiai-óceánt, majd Fokvárosból hajóját szállítóhajó fogja a verseny színhelyére vinni.  Nos, nem tűnik pénz-  és támogatásszűkében lenni a projektje. A

https://www.facebook.com/abhilashtomysailing/ Facebook oldalán barangolva feltűnik Kopár István "Kihívás" című könyve angol kiadásának ajánlása , szóval hősünk nem kerülte el Abhilash Tomy ( jegyezzük meg mostantól jól a nevét)  fregattkapitány figyelmét.

Lapzárta előtt egy gyors ugrás vissza a Pufinra. Kaptam pár képet a végleges árboc alátámasztásról.img_4847.jpg

img_4848.jpg

img_4849.jpg

 

A Kopár Istvánt idáig  pénzzel, munkával támogatók listájának mai állása.

Bartha Gábor,  Rozs Gergely,  Huoranszki Máté,  Orbán Péter,  Jankó György,  Kuzsel Tamás,  Vadász László,  Dzsiki Ferenc,  Bartyik Vilmos,  Csikós László,  Antal Péter,  Radics Gyula, Steve Rakoczy & Liz (De hát azért mi tudjuk, hogy ők az Ausztráliában élő sikeres feltaláló mérnök, Rákóczy István és  felesége Szepessy Piroska  a pearthi egyem kutató professzora) Tóth Mihály, Szecskő Tamás,  Ángyás Orsolya,  Anonim 50 $,   De Chatel András,  Szendrey Józsefné

Kis megjegyzés a végére, egyik támogató felajánlotta, hogy folyamatosan küldene kisebb összegeket, ami nemes gondolat. Csak sajnos a támogatásra most van szükség, amikor a rajt előtti mellbevágó utolsó kiadások jelentkeznek ( tudomásom szerint hősünk még "lóg" a startpénz nagyobbik részével), a rajt után semmit se ér az adománnyal. Szóval akiben megvan a hajlandóság ( "kétszer ad aki gyorsan ad"), szépen kéretik most a zsebébe nyúlni.

 

 Támogatni lehet ITT  http://koparsailing.com/donate/

Folytatása következik.

GGR 2018 22.rész

Hogy kép is legyen ebben a "képtelen" fejezetben, közkívánatra egy a Puffinról, mármint nem a hajóról, hanem a madárról "akiről" a hajó a nevét kapta. ( ezt a mondatot még tegnapelőtt írtam, de szerda este megjöttek az árboctalp alátámasztás beépítésének képei, szóval már nem is annyira képtelen ez a fejezet, de most már nem változtatok a szövegen, érezze mindenki, hogy ezt a blogot az élet írja)puffin_a_madar.pngIstvánnak nincs szerencséje az időjárással. Rákérdeztem mivel foglalkozik éppen, azt írta leginkább hólapátolással.

Lenézve a Puffinról, hát bizony itt igazi tél van hóval.lenezve_a_hoba.jpgAz a kegyetlen időjárás az USA keleti partján, hóviharral, -30 °C -al, az utcán jégbe fagyott autókkal, amiről második hete  szólnak a híradások  szerencsére úgy tűnik nem okozott kárt a Puffinon.

Odabent a villanykályha tart elfogadható hőmérsékletet.villanykalyha_a_puffinban_1.jpg

Dolgozik a rezgőfűrész, itt ( a bizonyos head ajtó felett), lesz az árboctalp, nyomását kiváltó konzol az ajtófélfa külső és belső oldalán. A mennyezeten az árboctalp csavarjai, balra az árbocra menő kábelek nyílása.img_4819_1.JPG

img_4822.JPG

Ez a másik oldal.

img_4818.JPG

img_4820.JPG

A hajón kedden meglátogatta barátja Ian Gumprecht, aki a PB gázhoz segít neki alkatrész beszerzésben.  Istvánnak szüksége van gázszivárgás, gázkoncentráció, kabinhőmérséklet érzékelőkre, melyek automatikusan elzárják a cockpit ládában elhelyezett palackból a gáznak a hajóba jutását bármiféle rendellenesség esetén. Itthon (mármint Magyarországon, tehát nem otthon Floridában) Németh Tibi segítségével megoldódni látszik a magyar rádió hívójel kérdése, szóval szorgos segítők mindenfelé. Mondjuk vannak hátramozdítók is, közéjük tartozom én is aki állandóan kérdésekkel gyötröm, de  egy hajós újságírótól  is kapott számtalan kérdést tartalmazó Emailt, amit ha jól látom a verseny valamennyi résztvevőjének elküldött, nos a kérdések ( nagyrészéről szólt ez a hónapok óta tartó blogfolyam, aki végigolvasta tudna akár válaszolni is) és válaszok közül csak párat idézek:

 - Hogy tervezed az alvást? Képes vagy húsz percenként felébredni, vagy hosszabb alvásokat tervezel?

- Éber szunyókálásokat tervezek. ( legalábbis én így fordítottam a "cat nap"-et)

- Mitől félsz a legjobban ezen a versenyen?

- Hogy rosszul teljesítek.

- Mi a fő célod, az első hely megszerzése, vagy a rendkívül nehéz verseny során szerzett élmény? Mi a legfontosabb neked?

- Első, hogy befejezzem a versenyt, a második, hogy megtegyem a legtöbbet amire a Puffin és én képes vagyok.

-Mi az a valami ami a legjobban fog hiányozni?

- Hát az biztos, hogy nem az autó, vagy a repülő!  És nem is "valami" hanem valakik, a családom. De ha mindenáron ragaszkodsz a kategóriához, akkor  egy száraz és mozdulatlan ágy.

 

Amíg nem szolgálhatok új infókkal, visszatérek a régiekhez.

Korábban kitértem az élelmezésre, melynek a Földkörüli, legalább kilenc hónapig tartó magányos vitorlázás során nyilvánvalóan kitüntetett jelentősége lesz. Sok bölcsesség testesül meg a mondásban " az vagy amit eszel". Annakidején amikor a MAHART tengerjárókon dolgoztunk, pedig ott nem volt az ember egyedül ( pedig néha milyen jól esett volna) mégis egyik fő napi téma volt a "Mi lesz a mai ebéd?", "Mi ma a vacsora?". Sajnos nem tolonganak a szponzorok, akik amúgy komoly pénzeket költenek az általuk előállított, forgalmazott termékek reklámjára. Ennek a versenynek a reklámértékét kevés országban becsülik nagyra, talán legkevésbé Magyarországon, legalábbis nem kaptam visszajelzést pozitív változásokról a magyar hűtveszárított élelmiszer előállítóval való tárgyalásokról, ha egy-két Emailváltást egyáltalán annak lehet nevezni. Sajnos egyelőre amerikai cég sincs amelyik ingyen adná az élelmet reklám fejében, tehát ez sokba fog kerülni hősünknek. Miután a liofilizált élelem drága, István nem akarja az egész úti készletét ilyenből összeállítani, szóval alighanem nagyrészt hagyományos konzervekkel készülne. Én erre ezt írtam neki: 

"Tegyük fel, hogy hagyományos konzerveket viszel, amikhez nem kell vizet adni  ahhoz hogy fogyasztható legyen mint a modern liofilizált (  freeze dry  food) kajákhoz.  Miért is nem igényel vizet? Mert benne van. Még nem kísérleteztem ki, hogy egy nap hány kilót eszek meg, Judit azt mondja, egy ember, pláne ha erős fizikai munkát végez, szerinte napi 3 kg -ot elfogyaszt. Namármost ez a fogyasztáskész élelem, tehát leves, főétel körettel, nasi, stb. 300 napra ez 900 kg. DE ennek a szárazanyag tartalma csak 500 kg ( de lehet, hogy kevesebb  ki kéne kísérletezni, a  freeze dry gyártója biztos tudja, bár ő meg a reklámban érdekelt...  ),  a többi víz, csak benne van az ételben. Ha viszel 500 kg  freeze dry  foodot és 400 liter vizet ugyanott vagy súlyban. Viszont nem eszel a konzervekkel tartósítóanyagokat, nem cipelsz nehezebb, rozsdásodó konzervdobozokat, hanem könnyű, jól pakolható ( és a gyűjtött esővíz tárolására remekül felhasználható) kannákat, a vized meg szabadon használod fel, mert nincs az élelembe keverve. Ha esővizet tudsz épp gyűjteni, akkor szabadon el tudod dönteni, az ételhez  használod azt vagy tisztálkodásra.  Az esővízzel ugye az  a fő baj, hogy sokáig tart amíg az eső lemossa a sót a vitorláról, sokszor van, hogy a gyűjtött víz enyhén sós. Ez inni rossz lehet, de a liofilizált kajához tán nem annyira. Aztán. Nyilván főzöl rizst, meg tésztát. Ezek főzővize nem épp a leggusztusosabb meginni, de a szárazélelemből ehetőt csinálni kifogástalan. "

 De hát a szükség nagy úr (megint egy régi mondás jut eszembe " eszi, nem eszi, nem kap mást"), István pénztárcája, hacsak nem talál bőkezűbb szponzorokat, aligha fogja a minőség irányába jelentősen eltolni az élelmezést. Persze nem minden versenyző lesz ilyen szorult helyzetben. A franciák alighanem jóltápláltan fognak befutni a célba ( én kívánom nekik, hogy így legyen, Isten tartsa meg őket erőben egészségben, ahogy valamennyi többi indulót is, azzal az apró kiegészítéssel élnék csak, hogy mind István célbaérése UTÁN tegyék ezt), mert abban az országban hatalmas támogatottsága van a vitorlázásnak és benne különösen a szólóvitorlázóknak. Büszke nép, akárcsak a magyar, még akkor is, ha a fociban nem olyan jók mint mi ( hogy elvertük a napokban is az angolokat 6:3-ra, naugye), biztos nem költenek rá annyit. Még a britek azok, akik várhatóan számíthatnak komolyabb szponzorációra, a többiek azt hiszem Istvánhoz nagyjából hasonló "gyalogkakukkok", nem véletlen, hogy a verseny meghirdetése óta a jelentkezők száma nőttön fogy. Mindenki számára "sötét ló"(és ennek senki ne tulajdonítson pejoratív értelmet) az orosz versenyző Igor Zaretzkiy, akiről a verseny honlapján a legrövidebb leírás szerepel, szóval igazából semmit nem lehet róla tudni, ahogy arról sem, az orosz birodalom mögé állt e jelentősebb pénzekkel. De a versenyzőkről, az ellenfelekről még fogok bővebben írni. Visszatérve a "rottára"  ( magyarázat a nem tengerészeknek, a "rotta" a hajónak a térképre bejelölt útirány-vonala), tehát nagyon nagy kérdés az élelmiszer beszerzése, továbbá  Istvánnak nincs még rádióállomása, ez is jelentős összeg, nincs egyetlen(vízbedobáskor automatikusan felfújódó) mentőtutaja sem, pedig a francia előírások szerint kettő is kellene, ahogy  semmiféle hagyományos kamerája sincs amivel a verseny eseményeit megörökíthetné. Ez a kamera dolog az egyetlen aminél (legalábbis véleményem szerint) túlzás ragaszkodni a verseny klasszikus múltidéző jellegéhez, attól, hogy csak hagyományos filmanyaggal működő kamerák használata engedélyezett, nem lesz a verseny korhűbb, viszont ha a versenyzők használhatnák az események dokumentálásra sokkal praktikusabb mai eszközöket, azzal semmiféle versenyelőnyt nem szerezhetnének az 50 évvel ezelőtt indultakhoz képest. (Ha már ennyire ragaszkodunk a retróhoz, a versenyzőknek meg kellene tiltani a mai vitorlás ruházatot is, és csak a fél évszázaddal ezelőtti "ölcájgokban" szabadna versenyezniük.) Az egyetlen ok ami miatt logikát találok a digitális képrögzítő eszközök tiltásában, hogy ezek  jelzik a dátumot, de gyakran a pontos időt is, így a navigációban segédeszközként szolgálhatnak. De talán lehetne valami, ezen a téren "butább" kamerákat találni, mert én pl. azt se tudom szuper 8-as filmkamera, hozzá film és labortechnika létezik e még egyáltalán. A fent szemlézett újságírói kérdésre, mely azt firtatta milyen komolyabb tételek hiányoznak még a beszerzésben, felkészülésben, István megemlítette még a biztosítási fedezetet, szóval lenne még mire költeni a támogatásokat, ha jönnének minél nagyobb számban.

Ennek kapcsán spekuláltam egy darabig, említsem e a folytatását annak, amit az előző rész utóiratában megpendítettem, de aztán úgy döntöttem, hogy nem hagyom a levegőben lebegni a témát befejezetlenül. Ugye nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire fontos lenne, ha minél többen támogatnánk Kopár Istvánt Magyarországról akár kisebb összegekkel is, mert "sok kicsi sokra megy" ( sajnos a "sok"-tól még mérhetetlenül messze vagyunk). De hát akadt persze magyar vitorlázó, akinek meggyőződése, hogy ha István kicsit jobban kelletné magát  a reménybeli magyar szponzoroknak, akkor egy fillérébe se kerülne a verseny, amit persze lehet így gondolni, de ő ennek hangot is adott rosszallólag és egy pletykával próbálta állítást  igazolni. Amikor bátorkodtam feltételezni annak hamisságát azt a frappáns választ adta:  " úgysem tudod megcáfolni, innentől meg kár pörögni rajta" ( mint operakedvelőnek ez jut róla eszembe https://www.youtube.com/watch?v=WKiFyxgIQnM).  Az esetet  tisztázandó jószándékú próbálkozásomra azóta is mélységes csend a beszédes válasz. ( aki az egészre kíváncsi az itt  https://www.facebook.com/groups/1441358829453529/permalink/1996250110631062/?comment_id=2012349185687821&reply_comment_id=2015798332009573¬if_id=1515012231074047¬if_t=group_comment_mention  megtalálja)

Engem továbbra is bosszant ez az érthetetlen inszinuáció ( ha okát keresem, legfeljebb a jólértesültség gyerekes fitogtatása jut eszembe), ami ráadásul kártékony is lehet, mert ezen a héten például csak egyetlen támogató járult hozzá a költségekhez, míg korábban ha nem is bőven de azért hetente ennél többen jelentkeztek. Miután István is olvassa ezt a blogfolyamot, pár napja az alábbi szövegű Emailt kaptam tőle. (Annyira fontosnak tartom, hogy minden esetleges félreértést tisztázó levelét pontosan idézzem, hogy semmit, még az ékezeteket se javítottam bele)

"Szia Vili,

csak most jutottam hozza a blogod atfutasahoz es vesztemre rakattintottam a zaro linkre. Nagyon szukosen allok az idovel is es tobbe ezt a hibat nem kovetem el, mert elkepeszto, hogy miket irnak a hozzaszolok, tisztelet a kivetelnek.

Lasd alabbi masolatot;

Damokos Kristóf Pl a BME felajánlotta, hogy szerveznének neki egy előadást egy olyan konferencia keretében, ahol rengeteg potenciális támogató cég lenne jelen, csak egy feltétele van, hogy mivel a polimer tanszék a szervező ne felejtsen el a hajó építéséről is szót ejteni, hogy kapcsolható legyen a polimerekhez azt mondta, hogy márpedig neki nem mondhatja meg senki hogy miről beszéljen.

1/Nem tudom ki ez a ficko, de nem is akarom megismerni, mert hazudik.

 Egy Nagy Laci nevu BME tanszeki mernok keresett meg a FB-on es ajanlotta fel a segitseget egy eloadas szervezeseben a BME-en. Amit orommel fogadtam hiszen elso diplomamat ott szereztem. Viszont jelezte, hogy a teremert fizetni kell, es erre felkaptam a vizet, mert eloadoi dijat soha sehol nem kertem, viszont nekem se szamoltak fel teremberleti dijat. Egyertelmuen teremberleti dij miatt utasitottam vissza a "meghivast", bar jeleztem, hogy ez a verseny nem a modern hajoepitesrol szol.

Tanulsagos volt eset es tobbe nem fordulhat elo, mert a jovoben messzirol kerulom az ilyen forumokat..termeszetesen ez nem a Te hibad!

Udv.

Istvan"

Nos ahogy jeleztem a támogatók listája ezen a héten csak eggyel szaporodott, ő a nevét nem kívánta megjeleníteni, ilyenkor csak a támogatás összegét teszem közzé.

Bartha Gábor

Rozs Gergely

Huoranszki Máté

Orbán Péter

Jankó György

Kuzsel Tamás

Vadász László

Dzsiki Ferenc

Bartyik Vilmos

Csikós László

Antal Péter

Radics Gyula

Steve Rakoczy & Liz (De hát azért mi tudjuk, hogy ők az Ausztráliában élő sikeres feltaláló mérnök, Rákóczy István és  felesége Szepessy Piroska  a pearthi egyem kutató professzora)

Tóth Mihály

Szecskő Tamás

Ángyás Orsolya

Anonim 50 $ 

( Ilyen 50 dollárosból elkelne még vagy kétezer darab, szóval csak tessék, csak tessék) Támogatni lehet ITT  http://koparsailing.com/donate/

Folytatása következik.

GGR 2018 21.rész

István Moszkván keresztül tért haza New Yorkba. Ezt írja december 30.-i Emailjében: " I got back to NY last night after a hectic flight via Moscow..."( Hogy miközben folyamatosan le-fel szállnak  a repülők Ferihegyen  a Malév mégis tönkre tudott menni, arra nyilván ugyanaz a magyarázat mint arra, hogy a Dunán le fel mennek a hajók és  a Mahart mégis tönkrement. Ez a nép csak abban erős, hogy a legtehetségesebbjeit elűzze az országból. )

Első dolga természetesen a Puffin volt, megnyugodva állapította meg, hogy a hajón minden rendben van. A képen látszik, hogy mennyivel került feljebb a vízvonal.img_4803.JPG Az éppen különlegesen enyhe magyar téllel ellentétben New York államnak pechje van, jelenleg, a hőmérséklet -10°C (azóta az időjárás még rosszabbra fordult, a ma esti TV híradóban {jan. 3.} külön említették, hogy az egész keleti parton hóvihar tombol), a hajóban egy elektromos hősugárzó tart  ennél magasabb hőmérsékletet, bár István kivételesen nem a hajóban munkálkodik, hanem igyekszik pénzt, szponzorokat gyűjteni.   Sajnos ez az "egy fenékkel n számú lovat  megülni" tipikus este amikor n>1. Fizikailag dolgozni egy projekt megvalósításán, miközben azt pénzügyileg menedzselni nem egyemberes feladat és bár István gyakorta dicséri a csapatát, de igazából sokszor marad kettesben a "kásaheggyel". Külön gond, hogy a feladat informatikai oldalról való támogatására nincs igazán szakembere, pedig a szükséges anyagok naprakészen tartása, a megcélzott szponzorok felkutatása, adekvát megszólítása, a kapcsolatkeresés és annak fenntartása  ma már jelentős részben elektronikus úton zajlik. Kemény marketingmunka ez és itt István sajnos eléggé magára maradt.

December 31.-én röviddel éjfél körül szedte le őt Floridában a repülőről Éva a felesége, hogy legalább a Szilvesztert együtt töltsék, de január első hetében már lázas tevékenység folyik. Begyűjti a floridai barátai által időközben készített, beszerzett alkatrészeket, elvégzi az azokon még szükséges munkákat. Írtam róla, a budapesti előadásán is említette, hogy az előbbre helyezett árboc deformálta a kabintetőt és ez csak a head ajtó behelyezésekor derült ki. A hibát kiküszöbölendő változtatni kell az árboc belső alátámasztásán, ehhez készült két konzol.img_4810.JPG

A szélgenerátornak fel kell szereljen  egy csőoszlopot a deckre. Ennek a tartói is elkészültek.img_4811.JPGA bowden korlátok véglegesítendők, a traweller ( "magyarul" gleitwagen szóval az a sínes csúszka amihez a nagyvitorla bumját a csigasorral behúzzák) sín végeire ilyen praktikus burkolatok készültek, img_4809.JPGmert minden kötél beleakad ( a probléma ismerős, csak drukkolni tudok Istvánnak, hogy beváljanak a "spécik", én hasonló probléma ellen mindenfélét kitaláltam, de akármit is szereltem fel, akkor is gyakran elakadtak az épp laza kötelek, ez egyedül való vitorlázásnál legalábbis bosszantó, kellemetlen, kiszámított manővereknél súlyosan  havariaveszélyes).

A hidrogenerátort másképp és elsősorban  feljebb (és a korábbi tippemmel ellentétben nem lejjebb) kell szerelni, mert a hajó a becsültnél mélyebbre fog merülni a készletek bepakolása után. Ehhez a "Cimbi" ( Cittel Lajos jeles vitorlázó, egy korábbi részben írtam róla mint István korábbi versenylegénységéről) méretre vágott egy csövet amit a fináncok az Amerikába vezető összes átszállás során, talán lőfegyverre emlékeztető röntgenképe miatt megkülönböztetett figyelmükkel tüntettek ki.

Kicsit visszatérve még az itthoni dolgokra. Sikeres tárgyalás folyt István és Németh Tibor (http://ha7tm.hu/magamrol.htm ) közt a rádiókapcsolat megoldhatóságáról. Istvánnak azon túl, hogy annakidején a  MAHART tengerjárókon rádiós tiszt volt, tehát rendelkezik a szükséges jogosítványokkal, magyar amatőr rádiós vizsgája is van, miután a Salammbô-val való Földkerülése során amatőr állomást használt, amatőr sávon forgalmazott és amatőr hívójele volt, ezeket csak meg kell újítani, ezt Németh Tibor intézi. Tekintettel a honlapján olvasható felkészültségre, bízhatunk benne, hogy a rajt után sem maradunk hírek nélkül hősünk személyes sorsát illetően és nem kell kizárólag a verseny honlapjáról megpróbálkozni kiókumlálni mi is történik éppen a Puffinon.

 Végül idézek István újévi köszöntőjéből: " Keményen dolgozom azon, hogy  a 2015-óta folyó maratonnak továbbra is résztvevője maradjak..."  Mi is van emögött és mi volt idáig?  Nos ahogy a budapesti előadáson elhangzott a verseny rendezője az indulók számát  harminc főben maximálta. Ez a létszám hamar betelt, a később jelentkezők várólistára kerültek, bízva abban, hogy a felkészülés során majd néhányan elkedvetlenednek és beférnek a harmincba. Mára a várakozólista elolvadt, sőt a 30-as keret sincs már betöltve, pillanatnyilag a potenciális indulók huszonnégyen maradtak (!!) és nagyon könnyen elképzelhető, hogy további fogyás is bekövetkezik a rajtig. Pedig ők nem akárkik, mind jeles vitorlázók, de nem feltétlen kell hogy a kurázsi elfogyjon, elég ha csak a pénz fogy el. Szóval drukkoljunk, hogy hősünk bent maradjon a keretben, hogy utána azért drukkolhassunk, hogy győzzön! Ehhez kellenek az adományok.

Az Istvánt pénzadománnyal támogatók listája az elmúlt héten is örvendetesen szaporodott, ami így a pénztárcamegcsapoló Karácsony idején különösen dicséretes.

Bartha Gábor

Rozs Gergely

Huoranszki Máté

Orbán Péter

Jankó György

Kuzsel Tamás

Vadász László

Dzsiki Ferenc

Bartyik Vilmos

Csikós László

Antal Péter

Radics Gyula

Steve Rakoczy & Liz (De hát azért mi tudjuk, hogy ők az Ausztráliában élő sikeres feltaláló mérnök, Rákóczy István és  felesége Szepessy Piroska  a pearthi egyem kutató professzora)

Tóth Mihály

Szecskő Tamás

Ángyás Orsolya

Támogatni lehet ITT  http://koparsailing.com/donate/

Folytatása következik. (Remélem a támogatói listának is, még egy kis adomány is jelenthet Istvánnak a verseny során egy újabb napra erőt {és mindent lebíró akaratot}adó étkezést. Ha már a hajója neve Puffin mint annak a bizonyos filmbélinek https://www.youtube.com/watch?v=RVZsYTNFYiI

Ui. Elmesélek egy szomorú viccet, biztos sokaknak ismerős.

 A pokolban Belzebub ellenőrzést tart. A különböző üstökben különböző nemzetek bűnösei rotyognak. Az első üst körül szögesdrót és ördögök vasvillákkal. 

- Ezek kicsodák?

-Ők az oroszok. Ha valaki ki akar mászni, visszatartja a szögesdrót, ha azon is átmászna visszalökik az őrök.

A következő üst körül se szögesdrót, se őrök, mindössze egy tábla, "Az üstből kimászni szigorúan TILOS"

- Ezek kik?

- Ezek a németek, fegyelmezett népség, betartják a szabályt.

- A harmadik üstnél se szögesdrót, se őrök, se tábla.

-Hát ezek?

- Ezek a magyarok, ha valamelyik kimászna, a többi visszahúzza.

Hogy mért meséltem ezt el? A válasz itt van a D K monogramú hozzászólással kezdődően.

https://www.facebook.com/groups/1441358829453529/permalink/1996250110631062/?comment_id=2012349185687821&reply_comment_id=2015798332009573¬if_id=1515012231074047¬if_t=group_comment_mention

Nagyon szépen  kérek mindenkit ne szóljon hozzá, se pro, se kontra, nem kívánom a történet elburjánzását, pláne eldurvulását. A magam részéről felajánlottam az esetleges félreértést tisztázó közreműködésemet, majd kiderül mekkora sikerrel.

Újévi köszöntő


Dear Friends, Fans & Supporters,

Let me express my greatest appreciation regarding your support for the Golden Globe Race, 2018.

I have been working hard to stay one of the confirmed entrants in this Global Ocean Marathon since 2015 and thanks to your support I am on track. The start of this historic and truly international competition is less than 190 days away but race preparation has not been completed, yet.

I wish you an exciting and prosperous New Year on behalf of my team members, as well!

Let your dreams set sail in 2018!


Istvan Kopar
Solo Circumnavigator
Entrant in Golden Globe Race 2018

 

(Kedves Barátaim, Szurkolóim és Támogatóim!

Hadd fejezzem ki legmélyebb köszönetemet a 2018-as Golden Globe Race-hez nyújtott  támogatásotokért!

Keményen dolgozom azon, hogy  a 2015-óta folyó maratonnak továbbra is résztvevője maradjak és támogatásotoknak köszönhetően jó úton haladok. A történelemidéző és igazi nemzetközi verseny rajtjáig kevesebb, mint 190 nap van hátra, de a felkészülés még nem fejeződött be.

Valamennyieteknek izgalmas és sikeres új évet kívánok a csapattagok nevében is!

Álmaid váljanak valóra  2018-ban!

Kopár István
Földkerülő vitorlázó
 A 2018-as Golden Globe Race résztvevője)

2017 szilveszteri különkiadás

Szilveszter még csak holnap van, de egyéb teendőim okán én már ma búcsúzom az évtől.

Emlékeztetek e blog fő alcímére " SZITNYAI JENŐ EMLÉKBLOG".  Idén nyár elején hunyt el a nagyszerű riporter, szerkesztő, újságíró, médiaszemélyiség. Az ő lábnyomain botladozva próbáltam és próbálom ezután is betölteni azt az űrt mely halálával Kopár István legújabb kalandjának  hazai promotálásában keletkezett. A visszajelzések szerint ( melyeket nagyon köszönök ) nem sikertelenül, biztos  nem pont úgy ahogy ő tette volna, én csak a magam módján tudok működni. Ő a szó legjobb értelmében vett tanult profi volt én autodidakta amatőr. Igazából szégyen, hogy egy ilyen jelentős magyar vonatkozású projekt és Kopár István szerény felkínálkozása, hogy a Haza lobogóját dicsőségesem körbehordozza a Föld körül, a magát úton-útfélen "nemzeti" jelzővel fényező, sőt hangsúlyozottan minden elődjétől ezzel a fennkölt címmel megkülönbözető  hivatalnál  süket fülekre talált, médiavisszhangra Szitnyai Jenő halálával esély se maradt, a magyar érdeklődők számára mindössze én maradtam tájékoztatónak,

Annak kapcsán jutott ez eszembe, hogy visszatekintve az évre olvasgattam azt az anyagot, melyet Szitnyai Jenő gyűjtögetett össze halála előtt Kopár István mostani vállalkozásának általa publikálni szándékozott anyagához. Leánya Krisztina küldte el nekem, hogy használjam fel belőle amit célszerűnek gondolok. Bevallom idáig nem sokat foglalkoztam vele, egyrészt megvolt a magam elképzelése hogy fogjak hozzá és hogy folytassam, másrészt nem akartam "idegen tollakkal ékeskedni". Most örömmel látom, hogy nincs olyasmi amit kihagytam, a hangsúly ugyanott van és ha nem is úgy, de nagyjából ugyanazt publikáltam amit a mester is fontosnak tartott. Egyetlen részt idéznék most évzárónak Szitnyai Jenő írásos hagyatékából, címe 

 AZ ELSŐ VIHAR 

"Hatalmas szélviharral érkezett a havazás USA északkeleti államaiba. A Stella 100 kilométer/órás sebességgel söpört végig a Pennsylvania, New Jersey, New York és Connecticut államok határolta területen, 50 millió amerikai épségét veszélyeztetve. A Puffin és kapitánya máris viharba került, jóllehet a Golden Globe Race Földkörüli vitorlásverseny rajtjáig még több mint egy év van hátra...A hajó és Kopár István jól állta az első vihart, igaz, a 100 km-es szelet kergető Stella nem tornyos hullámokkal, hanem térdig érő hóval támadt az USA keleti partvidékére. New York-ra is, ahol a kapitány a márciusi téllel dacolva készíti fel hajóját a 9 hónapos versenyre. New York-ban leállt a közlekedés, 6800 repülőjáratot töröltek, ám Puffin akkor is épül, szépül, ha esik, ha fúj. Kívánjuk, hasonlóképpen vészeljen át minden vihart hajó és gazdája, ha majd az óceáni szelekbe kapaszkodnak a vitorlák.".. 

Nos az ő stílusa tálán csiszoltabb  mint az enyém, én így az újévi jókívánságok idején csak csatlakozni tudok az elhunyt mester utolsó mondatához, ha megengeditek minden olvasó nevében is, Isten nyugtasson Jenő, amit leírtál nem maradt pusztába kiáltott szó.

 Boldog újévet valamennyi olvasónak!