Szitnyai Jenő emlékblog

A felvezető regatta.

2018. június 15. - A Tengerész

_dsc0034_preview.jpeg

_dsc0183_preview.jpeg14-én koradélután indult Falmouthból, befutó Les Sables-d’Olonneban. kaptam egy rakás képet, de sajnos nincs időm kirakni, mert menés van, ezt is csak sebtiben.  A YB-en (https://yb.tl/ggr2018#) látszik a verseny. István a ma reggel 4 órai pozíciója szerint a harmadik-negyedik helyen áll._dsc0268_preview.jpeg

Rajt előtt. ( ez még nem szólóvitorlázás, csak olyan előbuli az IGAZI verseny előtt._dsc0280_preview.jpeg

Elrajtolva.

_dsc0394_preview.jpeg

GGR 2018 44.rész

Kopár István szerencsésen megérkezett Falmouthba. Időben, épen, egészségesen és maximálisan felkészülve. Akik olvasták ezt a blogot az elmúlt évben, tudják, hogy mekkora teljesítmény ez. Két napja hívott telefonon, a hangja vidám volt  és bizakodó. Fizikailag és mentálisan is rendben van, készen áll a megmérettetésre.

Érdekes dolgokat mondott a már ugyancsak megérkezett ellenfelekről. Az elején beszámoltam róla, hogy tilos a nem "korhű", tehát 50 évvel ezelőtt nem létező  dolgok használata. Ehhez képest némelyik ellenfélnél Dynema kötelek és olyan óriás génuák vannak, amik 50 évvel ezelőtt biztos nem léteztek. Viszont van aki kifejezetten "szegényes". Hogy melyik hajó ilyen és melyik olyan azt nem részletezte, de én biztosan be fogok róla számolni. Holnap indulok előbb Évához, a feleségéhez aki ebből az alkalomból hazarepült Magyarországra és napjait élelmiszer bevásárlással tölti. Aztán a készletekkel megpakolunk egy nagyobbacska autót és irány Les Sables-d’Olonne, a rajt színhelye.

Néhány,  falmouthi érkezés utáni kép. István jobb szeretett volna inkább kívülre kötni, de aztán lovagiasan átengedte a helyét  Susie Goodall "DHL Starlight-jának". (Ugyanazt gondolta a kikötőhelyekről mint korábban én, a part mellett elegánsabb, de kívül praktikusabb, mert nem járnak át az ember hajóján, szóval ugyanaz mint a seregben a "felsőágy".)

img_5809.JPG

A "Puffint" meglepték a fotósok.

20180611_112405.jpg

A "Suhaili" Elsőre azt hittem Abilash Tomy replikája, de miután nincs rajta szélkormány, ez alighanem az eredeti. Most látom, hogy ez nem is ketch, hanem yawl. 

20180611_143531.jpg

És aki  50 évvel ezelőtt megnyerte vele a versenyt és ettől lett "Sir", William Robert Patrick "Robin" Knox-Johnston

20180611_115058.jpg

Hát azon az árbocon se egy szokásos tinédzser lóg ( a Balatonon megszoktuk, hogy midig a legfiatalabb mászik árbocot), ha nem csal a szemem ő a verseny legidősebbje, a 73 éves francia, Jean-Luc van den Heede.

20180611_1051441.jpg

Találkozás egy legendával.

20180611_2134031.jpg

 Ezeket a képeket Orbán Péter küldte, ő az aki Istvánnak segített Southamptonban és átvitorlázott vele Falmouthba, de most látom, hogy  Aïda Valceanu  Fb oldalán rengeteg további kép és riportok is találhatók.

Hosszú utat tetettünk meg együtt az elmúlt egy év alatt azokkal akik az elejétől követik ezt a blogfolyamot. Most lesz egy kis szünet, mert Les Sables-d’Olonneban aligha lesz lehetőségem blogot szerkeszteni szóval legközelebb már csak a július elsejei rajt után jelentkezem, így utoljára írom le hány nap van a rajtig : MÁR CSAK 17 NAP !

LAPZÁRTA UTÁN (20:25)  Érkezett néhány friss kép

. A meghívó egy közös ünneplésre.img_8118.JPG

A versenyzői értekezlet..

img_8285.JPG

Bocs, de fogalmam sincs mi van a fazékban, magyarázat nem jött a képekhez.

img_8153.JPG

De valami remek dolog lehet, mert István nagyon örül neki. Majd ha megtudom, utólag megírom.

img_8166.JPG

Interjú készül.

img_82081.JPG Itt van mindenki.

img_8231.JPG

 Vagy mégse?? Az egészségügyi koffer ( "mentődoboznak" kicsit nagy) átvételekor készült képen már csak 18 versenyzőt tudok összeszámolni. Mintha legutóbb még tizenkilencen lettek volna. De már magam se tudom követni.

img_8117.JPG

De nehéz az iskolatáska.... ( egyszer dühösen felkiáltottam: "A vitorlázás csak 10 %-ban sport 90 %-ban cipekedés, pakolás!", mire megjegyezte egy jelen lévő búvár, "PONT mint a búvárkodás!".)

img_8126.JPG

Komoly tanakodás folyik meg nem mondom mi felett.

img_8235.JPG

Amire a versenyrendezőség nyomatékosan felhívta a figyelmet dörgedelmes Emailjei egyikében, az öntapadós izéket nagy óvatossággal tessenek felragasztani a vitorlákra!

img_8238.JPG

Aztán eljön az idő amikor a "tiltott eszköz" bekerül  a lepecsételendő dobozba.

img_8187.JPG

 Kis érdekesség a végére. Apálykor a sekély vízben álló motorosok alól elfogy a tenger.

img_8278.JPG

 

 

Angliában.

Ma rámírt Bond Veronika, idézem:

"Helo Vilmos! Istvan adta meg az imel cimed, hogy elkuldjem neked ide egy Facebook csoport linkjet. Ezt arra hoztam letre, hogy olyan emberek tudjanak egymassal kommunikalni, akik mennek julius elsejen bucsuztatni a versenyzoket a rajtnal. Infocsere, kocsimegosztas stb lehetne a tema. Koszonom, ha kiteszed az oldalra.

Udv:
Veronika"
Tehát aki úgy gondolja, hogy kapcsolatot teremtene másokkal ezen az úton, az használja egészséggel. (Jómagam még belépni se fogok, mert valami átkozott vírussal fertőződtem meg, amit terjesztek, barátaim törölnek miatta a listájukról. Már minden jótanácsot megfogadtam, futtattam nemcsak ingyenes, de fizetős vírusölőt is ismételten, a Google Chrom böngészőt össze-vissza állítottam, ettől mindet elfelejtett a gépem amit eddig jól csinált és én már megszoktam, de nem merek már semmilyen új csoporthoz csatlakozni, úgy érzem magam mint egy leprás.)
 Ha már itt vagyok, ma kaptam pár képet Odor ( Ódor?) Ádámtól, aki tegnap meglátogatta Istvánt.
Sok örömet nem látok a gondoktól barázdált arcra írva, ha egy szóval lehet jellemezni, az az lenne "elszántság".
Ami jó, hogy szemmel láthatóan nincs egyedül a nehézségekkel és ez a rajtig már így is marad.
dsc_0534.JPG
dsc_0540.JPG
dsc_0548.JPG
dsc_0550.JPG
dsc_0562.JPG
dsc_0556.JPG
dsc_0561.JPG
Június 8. 19:25   10 perce hívott Horváth Csaba ( egykori tengerészkollégánk és a "Jachtnavigátor" kötetek szerzője) a Puffin mellől. Átadta Istvánnak a támogatást, beszámolt róla, hogy István jó hangulatban és szemmel láthatóan életerős állapotban van, holnap indulnak a Puffinon az angliai lakos Orbán Péterrel, itteni önkéntes segítőjével Falmouthba, szóval nincs egyedül továbbra sem.

GGR 2018 43.rész

Megjelenés dátuma 2018 június 7.,  most amikor ezt a bekezdést írom  harmadika van. Tegnap felhívott Kopár István Skipeon (a kommunikációnak ennél költségesebb módját mindketten kerüljük). Szóval amit mi innen a műholdakról az "égből" interneten keresztül láttunk az útról, az "odalent" nagyon küzdelmes volt. Hosszasan ecsetelte, miközben megjegyezte, hogy "ezt nehogy leírd!", de aztán rábeszéltem, hogy had számoljak be róla, mert pontosan ez a lényege az egész blognak (legalábbis ahogy én szeretném csinálni) hogy mindenki érezze hogy mi is történik valójában. Már a New Yorkból Bermudára való átkelés se volt incidenstelen. Rendkívül jó ötlet volt, hogy ere a "szűz" útra másodmagával ment, mert akár pórul is járhatott volna, ha Ian Gumprecht ( a team managere, aki a honlapját és Facebook oldalát is kezeli amíg István a tengeren van, illetve mással foglalatoskodik) nincs vele, ugyanis a szélkormány egyik alatrésze mindjárt az elején felmondta a szolgálatot, kézzel kellett végig kormányozni. Mindeközben piszok hideg volt és zavart hullámzó tenger, szembejövő Golf áramlattal. Sokat nem volt idő vacakolni Bermudán, valami provizórikus megoldással sikerült használható állapotba hozni a szélkormányt és megkezdődött az átkelés Angliába, immáron egyedül. Az a helyzet, hogy amit itt mi láttunk útvonalat, az nagyjából egyenes, István megpróbált ortodrómán hajózni ( más néven "gömbi főkör", azaz  gömb felületen két pont közt a legrövidebb távolság, a gömb középpontján átmenő és a gömb két pontját érintő sík metszésvonala ), de komoly akadályokba ütközött. Szél még csak volt, de a tenger erősen hullámzott, a hajó állandóan csellengett emiatt, István azt mondta rá, rosszabb volt mint a "üvöltő negyvenesek" környékén hajózni. Megítélése szerint az elvileg mintegy 3000 mérföldes (mindig tengeri mérföldet kell érteni ezalatt, ami amúgy 1,852 km) úton legalább 500 mérfölddel többet vitorlázott. Sokat fázott, sajnos a ruházata még kiegészítetlen, további beszerzések szükségesek, mert a meglévő vízhatlan ruháji hiába szemre sértetlenek, de miután több mint 20 évesek, az állásban is vízáteresztővé váltak. A helyzet igazán elviselhetetlenné az Angol  (vagy La Manche) csatornába éréskor vált, amikor a szél forgolódott és legyengült, miközben jelentős szembe áramlás közepette kellett a holthullámzással megküzdenie. A csatorna forgalmas közepéből Anglia partjai alá húzódva próbált valamit aludni, a hajó kormányzását egy kicsinyke, amúgy rudas kormányhoz való robotra bízva. Miután neki kerekes kormánya van, ehhez szét kellett szednie a szélkormányt és arra csatlakoztatni a robotot. ( a versenyen ezt persze nem használhatja, de most az első szempont a minél előbbi angliai érkezés volt.) Ja és a kabin beázik egy korlátláb felerősítése mentén, úgy hogy nejlonba kellett csomagolni a kronométert, mint legsérülékenyebb műszerét. A folyamatos fagyoskodás ellenére nem merte beindítani a gázkályhát, mert félt, hogy miután az állandó hánykolódástól minden össze-vissza borult a kabinban, miközben kint áll a kormánynál valami a kályhához ér és kigyullad a hajó. Hogy a dráma még teljesebb legyen, a Solent elé érve (útjának utolsó 15 mérföldje, Southampton bejárata, innen indult a Titanic anno végzetes útjára) olyan köd szállt alá, hogy két hajóhosszra sem lehetett látni. Radarja persze nincs ahogy nincs kézi VHF-je (rádiótelefon) sem, ezért a cockpitban a kormánynál állva nem tudott folyamatosan kapcsolatot tartani az őt radaron észlelő hajókkal, mert ehhez állandóan be kellett volna rohanni a kabinba az ott felszerelt készülékhez otthagyva a kormányt, miközben folyamatosan hívogatták, így egy idő után már nem is próbálkozott rádiókommunikációval, lesz ami lesz, bízott a többiek radarjában, de azért nagyon stresszes volt amikor hajók a ködben radarral száguldottak el mellette kartávolságnyira.

Aztán valahogy mégiscsak leküzdötte az utolsó mérföldeket is és kikötött a Sothampton körzet-beli Royal Cornwal Yacht Club kikötőjében. Sajnos a fellélegzés a megérkezés után sem következett be, bármilyen fáradt is volt nem tudott semmit aludni, mert  egész éjjel izomgörcsök gyötörték, ahogy elmondta sose szed  fájdalomcsillapítót, most kettőt is bevett, de nem használt. Erre a kikötőhelyre, ami  amúgy királyi ( a "Royal", Angliában nagy tiszteletben álló címet csak ez az egy klub viselheti) jachtklub, úgy került, hogy a klub valamelyik jeles vezetőjével korábban hajóstársak voltak és az illető teljes, és ami a fő ingyenes kiszolgálást ajánlott fel neki az itt-tartózkodása idejére. Ha minden a terv szerint megy, akkor ma már ki is emelték a Puffint a vízből, teljes fenékrevízíóra. Szóval a pénz az nagy dolog, de az igazán nagy dolog ha valakinek barátai vannak.  

Ideje, hogy jó hírekről is beszámoljak. Meghozta a vitorlaszabó az új vitorlákat. István elmondása szerint csodálatos munkát végzett. Valamennyi vitorlát felpróbálta a hajóra és remekül állnak.

A spéci grósz  tövig latnizva. img_5754-1.JPG

 És az orrvitorla.

img_5761.JPG

Készültek még egyéb vitorlák is, úgymint viharvitorlák, valamint István idáig titkolt "csodafegyvere", ettől sokat remél, egy olyan, vékony anyagból készült, könnyűszeles nagyvitorla ami a normál grósz lehúzása után, anélkül, hogy azt a bumból ki kellene húzni, az árboc nútjába, a grósz kocsijai fölé helyezett külön kocsikra, valamint a bum hátsó végére erősítve (ez nincs a bumba behúzva) szükség esetén gyorsan fel, illetve lehúzható, komplikált szerelgetés nélkül. A meglévő vitorlákat pedig elvitte a mester és amit csak kell átvarr, megfoltoz és megerősít. Gond a spinakker, mert a versenyszabályok nem engedélyezik a behúzó "harisnyát"(mert 50 éve még nem létezett), viszont István komolyabb szélben szólóvitorlázáshoz enélkül, teljesen jogosan, életveszélyesnek ítéli meg, így alighanem azt a módszert fogja hátszélben alkalmazni amit a Salambón is csinált, hogy két orrvitorlát húz fel pillangóban a dupla forstágra.

Rengeteg a tennivaló, az idő meg most már végképp fogyóban van. A szélkormány megnyugtató javításán kívül, meg kell oldani  hogy ne jöjjön be a víz a kabinba, működjön a rádióállomás, mert ennek még a kipróbálásra sem volt idáig idő, pedig az üzembehelyezést és az alkalmasságot is külön jelenteni kell(ett volna) a rendezőségnek. Ha már itt tartunk, miután Istvánnak lett internetkapcsolata  a versenyigazgató gratulált a sikeres átkeléshez, egyúttal felhívta a figyelmét, hogy jelentős büntetést "szedett össze" az  adminisztrációs  kötelezettségei elmulasztásával. Menteni amit lehet gyorsan feltúrta a hajóban a sürgős indulás és a menet közbeni hánykolódás miatt halomban álló készleteket, hogy AZONNAL jelentse a kötelezően előírt négy darab EPIRB bója (igen, nem félreértés, egy a mentőtutajban, egy a mentőmellényben, egy a "túlélőszatyorban", és egy a konyhában)  lajstromszámát. Nem szerzett még  független szakértőtől írásos nyilatkozatot arról, hogy a hajója tengerálló ( az hogy az USA Coast Guard megfelelő ellenőrzés után kiadta a lajstromszámot kevés a franciáknak), többek közt ez is egy hibapont a büntilistán. Bár szándékában állt megcsinálni az átkelés során az ugyancsak kötelező szükségvitorla tesztet, de valahogy az életben maradás fontosabbnak tűnt, na ezért is büntetve lesz, mert ez is egy pont a NOR listán, mintha bármi jelentősége lenne egy árboc elvesztéssel járó havaria átvészelésében annak, hogy korábban valaki vaj időben olaj tengeren plusz 28 fokban csinált e egy bohóckodást valami vitorlával ami nem az árbocra volt felhúzva. De ezt mégis meg kell csinálni, sőt videón rögzíteni, majd elküldeni a rendezőnek, hogy a kétszázvalahány pontból ezt is ki lehessen pipálni. Kell(ett volna) csinálni még valamilyen szükségkormányt, mert ez is előírás. És amiről idáig nem volt szó, bár értelemszerűen a versenyben maradók nem fognak kikötni Ausztráliában, mégis kitaláltatott, hogy kell minden versenyzőnek rendelkezni érvényes ausztrál vízummal. István annyira berágott, hogy pillanatnyi,  nyugodtnak nem nevezhető lelkiállapotában válaszlevelének végén megírta a versenyigazgatónak, hogy egy fillér büntetést se hajlandó fizetni, ha ragaszkodnak hozzá, akkor visszalép a versenytől, de közli, hogy ott lesz a rajtnál és versenyen kívül megcsinálja a Földkerülést. Idézem, mert annyira szép és lényegretörő a fogalmazás:

"PS. just FYI ,one thing is sure, I will not pay any fine because I am broke but sail on my own along side the race, if I have to. Thank your for your kind understanding. "

Ez hatott, Don a rendező válaszolt, röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy "jól van na, csak küldjed ahogy tudod ami még hiányzik!".

Van egy sokpontos listája a VALÓBAN fontos azonnali elvégzendőkről, egyes szerelvények cseréje, kiegészítők, élelem, ruházat, nem tölt a hidrogenerátor, 4-én hétfőn ki kell emelni a hajót a vízből teljes fenék átvizsgálásra és cserélni kell az anódokat ahol szükséges, a rádióállomás beüzemelését már említettem, valahol csöpög a motorból az olaj, egy ablakban cserélni kell az üveget, beállt a vonszolt sebességmérője, javítani kell (csak ilyen muzeális sebességmérőt szabad használni a verseny során, mert 50 éve nem volt még más), hirtelen ennyi jutott az eszembe, de egészen biztos, hogy nincs még vége a listának.

Hát naná hogy nincs! Mai ( június 5-e) hír, idézem: "Vészhelyzet van, az akkumulátoraim szinte felrobbantak ...az eset a szó szoros értelmében megbénít." A probléma egyrészt az új akkuk költsége, másrészt, hogy ami van Angliában pillanatnyilag, az nem fér be a tönkrement akkuk helyére.

Ma (június 6.) korábbi kérdéseimre lakonikus választ kaptam "Itt 3 csapat dolgozik most a hajon... pisilni nincs idom..." Szóval így állunk ma június 7-én, amikor már csak 23 nap van hátra a verseny rajtjáig,

Lezárult az adományozás. Aki még netalán támogatni akarja  Kopár Istvánt, az csak úgy tudja tenni ahogy Horváth Csabának javasoltam,  kimegy Angliába és annyi Eurót rak a markába amennyit csak tud. Csaba meg is ígérte. Pár napja még érkezett forintadomány de kérem mostantól ne utaljon senki többet. És akkor utoljára a tábla, azok neveivel akik nem csak lélekben támogatták hősünket.

Bartha Gábor,  Rozs Gergely,  Huoranszki Máté,  Orbán Péter,  Jankó György (többször),  Kuzsel Tamás,  Vadász László,  Dzsiki Ferenc,  Bartyik Vilmos,  Csikós László,  Antal Péter,  Radics Gyula, Steve Rakoczy & Liz (De hát azért mi tudjuk, hogy ők az Ausztráliában élő sikeres feltaláló mérnök, Rákóczy István és  felesége Szepessy Piroska  a pearthi egyem kutató professzora) Tóth Mihály, Szecskő Tamás,  Ángyás Orsolya,  Anonim 50 $,   De Chatel András,  Szendrey Józsefné,  Anonim 50 $,  Reisch Richárd, Kóka János,  Kocsis Csaba,  Csete András,  Anonim 20000Ft, Tóth Mihály (mégegyszer),  Méder István,  Méder Áron,  Poller Tamás,  Anonim 50$ ( mégegyszer),  Kiss Ádám, Cziffra Péter,  Giricz Zoltán,  Kerényi István,  dr Szini István, Rába Zoltán,  Geráth János,  Schöll Károly,  Bagdi Attila, Szendrey Józsefné (mégegyszer),  Kovács Krisztián,  Székely Zsolt,  Lakatos György,  Ujhelyi Gáspár,  Noll Adolf,  Gavallér István,  Juhász Tamás,  Ganz Danubius Trading Co. Ltd. (ahogy István írja a legrégibb és legbefolyásosabb  cég, mely 1989 óta támogatja tengeri vállalkozásait ),  Galántai Nándor,  Vankó Bence, Varró István,  Kurucz Péter (és a gyerekek születési sorrendben, Kata, Norbi, Balázs, Gergő és Árpi),  Egri Zoltán,  Koncz Ákos,  Zimányi András,  Anonim 100 $,  Tóth József,  Szendrey Józsefné (harmadszor),  Bárány László,  Sótonyi Botond,  Illy Gábor,  Kiss Tamás, Schopper Tibor,  Anonim 100$,   Kiss József,  Varga Krisztián,  Balassai Imre,  Szendrey Józsefné (negyedszer),  Kurucz Péter ( és persze az 5 gyermek, másodszor),  Szendrey Józsefné (ötödször),  Nyemcsek Károly,  Drevotta József,  Víg Gábor.

A dollárgyűjtésre nincs pontos rálátásom, a  hazai forintadományok végösszege  849 000 Ft köszönet  minden adakozónak!

A következő fejezet megjelenését a szokásos csütörtök helyett 13-a szerdára tervezem, mert 14-én már úton leszek a franciaországi rajt helyszínére.

 

 

GGR 2018 42.rész

Sok új hírem nincs, egész pontosan semmi. Akik követik ezt a  weboldalt, látják, hogy Kopár István szerencsésen áthajózta az Atlanti-óceánt. A https://yb.tl/ggr2018 nyomkövető oldalon látszanak a napi pozíciók. Miután a sűrűsödő hajóforgalom miatt bekapcsolta az AIS-t, itt https://www.marinetraffic.com/en/ais/details/ships/shipid:5533730/mmsi:3680208  is követhető a Puffin útja. ( a "Past Track" feliratra kattintva látható a "csiganyál" )  Látható, hogy az út végére maradt a neheze. A https://yb.tl/ggr2018 főoldal "VESSEL TIMELINE diagramja mutatja az idő függvényében a hajó sebességének gyakori változását és a széltérképre nézve látható volt, hogy a szél nemcsak hogy döglődött, de ráadásul végig szembe fújt idáig a Csatornában. E sorokat 30.-án este írom, bár légvonalban már 100 tengeri mérföldre sincs úticéljától Southamptontól, időben sokkal tovább tart majd leküzdeni ezt a távolságot, mint az óceán közepén kedvezőbb szelekkel. Azzal, hogy  (magyar idő szerint) 10:54-kor irányt váltott a Csatorna közepén és jobbcsapásra  ( jobbcsapás= amikor a hajó jobbról kapja a szelet) áttérve megindult az angol partok felé, két dologban is szerencsésen cselekedett, egyrészt ezzel kikerült a legnagyobb hajóforgalomból, ahol mint az autópályán egymást sűrűn követve száguldanak a nagy teher-  és utasszállítók, másrészt ott volt a legkevesebb szél, az AIS térképen a pillanatnyi sebességadatokból látszik, hogy az akkori 2,7 csomós vánszorgás 19:48-ra 6 csomó ( 11km/h) fölé emelkedett. Bár a hajóforgalom itt sem figyelmen kívül hagyható, de mégsem annyira veszélyes ha elbóbiskol rövid időkre, sajnos  nem lehet mindent az AIS vészjelzéseire bízni, lehetnek számosan a kisebb hajók közül, akik nem használnak ilyen műszert, szóval ha majd befut végre Southamptonba nem lesz túlságosan pihent. E pillanatban azt saccolom, hogy legkorábban június elsején reggel köthet ki, de holnap amikor ezzel a fejezettel kijövök, még pontosítok.

Május 31. csütörtök 7:05. Már csak 30 nap a verseny rajtjáig. Az utolsó 50 mérföld van hátra  Southamptonig. Sajnos a szél gyengült, István ahogy elnézem a  https://www.marinetraffic.com/en/ais/details/ships/shipid:5533730/mmsi:3680208 térképen ismét csak 3 csomó körüli sebességgel  (5,5 km/h) vánszorog Anglia déli partja mentén, de legalább távol az "elefántcsapástól", talán tud valami keveset aludni. A nagy kérdés, hogy ilyen gyenge szélnél ( a széltérképet nézve, nulla és 2-es Beaufort közt van, ami a semmi és a 10 km/h közti szélsebesség tartományt jelenti) mennyire lehet magára hagyni szélkormánnyal a hajót. Szóval ha így marad a szél, ma reggel már aligha jelenthetek be southamptoni kikötést, mindenkire rábízom hogy figyelje a térképeket. A következő, GGR 2018 43. rész várhatóan június 7.-én jelenik meg, addigra talán valamivel több dologról is be tudok majd számolni, ha sikerül Istvánnal felvenni a kapcsolatot és az angliai sűrű programja mellett lesz majd ideje velem kommunikálni.

Június 5.-én lezárul a pénzügyi támogatás, ami a forintadományokat illeti, a jövő heti fejezetben közölni fogom a  végelszámolást. A dollárátutalásokra nincs pontos rálátásom, mert azok több csatornán érkeznek és miután István a tengeren van, nem kapom tőle az adatokat, ezért elnézést kérek azoktól, akik lemaradtak a listáról. Miután ezen a héten is érkezett a számlámra egy forintátutalás, ismét mutatom a "táblát" a támogatók neveivel. Aki még az utolsó pillanatban küldene pénzt az a korábbi fejezetekben ismertetett módon 5.-ig megteheti, azt, hogy milyen hazai élelmiszer beszerzéseket fogunk Évával, István feleségével belőle eszközölni, azt az angliai érkezés után fogjuk vele konkretizálni, ha majd ismét lesz Internetkapcsolatunk. (Valamire ráéreztem, mert mielőtt a forint az utóbbi három hét mélyzuhanásába kezdett volna, beváltottam Euróra a pénz egy részét a Franciaországi rajt előtti költségekre.)

Bartha Gábor,  Rozs Gergely,  Huoranszki Máté,  Orbán Péter,  Jankó György (többször),  Kuzsel Tamás,  Vadász László,  Dzsiki Ferenc,  Bartyik Vilmos,  Csikós László,  Antal Péter,  Radics Gyula, Steve Rakoczy & Liz (De hát azért mi tudjuk, hogy ők az Ausztráliában élő sikeres feltaláló mérnök, Rákóczy István és  felesége Szepessy Piroska  a pearthi egyem kutató professzora) Tóth Mihály, Szecskő Tamás,  Ángyás Orsolya,  Anonim 50 $,   De Chatel András,  Szendrey Józsefné,  Anonim 50 $,  Reisch Richárd, Kóka János,  Kocsis Csaba,  Csete András,  Anonim 20000Ft, Tóth Mihály (mégegyszer),  Méder István,  Méder Áron,  Poller Tamás,  Anonim 50$ ( mégegyszer),  Kiss Ádám, Cziffra Péter,  Giricz Zoltán,  Kerényi István,  dr Szini István, Rába Zoltán,  Geráth János,  Schöll Károly,  Bagdi Attila, Szendrey Józsefné (mégegyszer),  Kovács Krisztián,  Székely Zsolt,  Lakatos György,  Ujhelyi Gáspár,  Noll Adolf,  Gavallér István,  Juhász Tamás,  Ganz Danubius Trading Co. Ltd. (ahogy István írja a legrégibb és legbefolyásosabb  cég, mely 1989 óta támogatja tengeri vállalkozásait ),  Galántai Nándor,  Vankó Bence, Varró István,  Kurucz Péter (és a gyerekek születési sorrendben, Kata, Norbi, Balázs, Gergő és Árpi),  Egri Zoltán,  Koncz Ákos,  Zimányi András,  Anonim 100 $,  Tóth József,  Szendrey Józsefné (harmadszor),  Bárány László,  Sótonyi Botond,  Illy Gábor,  Kiss Tamás, Schopper Tibor,  Anonim 100$,   Kiss József,  Varga Krisztián,  Balassai Imre,  Szendrey Józsefné (negyedszer),  Kurucz Péter ( és persze az 5 gyermek, másodszor),  Szendrey Józsefné (ötödször),  Nyemcsek Károly,  Drevotta József

 

Úton 8.

Kopár István szorgalmasan falja a tengeri mérföldeket. A https://yb.tl/ggr2018 szerint a Kelta Tengeren jár, lassan beér az Angol ( vagy La Manche... mind az angolok, mind a franciák ragaszkodnak a saját elnevezésükhöz) Csatornába, már csak 300 tmf-re van Southamptontól. További négy hajó látszik a térképen, a többieknek ezek szerint még nincs nyomkövetőjük,  Igor Zaretszkij másfél csomóval cammog az aligszélben (ráadásul kreuzban, hát nem irigylem) épen csak elhagyva a gibraltári "csövet", Nabil Amra valamilyen okból áthajózta a csatornát és megállt a Guernsey szigeten, Jean-Luc Van Den Heede úgy tűnik jól elvan otthon Les Sablesban, ahogy Marc Sinclair se mozdult Plymouthból, mióta jeladója van. Egy biztos, István már bemelegített a versenyre. (Kis magyarázat nemtengerészeknek, az "UTC" az magyar nyári idő mínusz két óra, "kreuz" a széllel szemben haladni cikk-cakkban vitorlázva a széltengelyre kb. 45°-os szögben.)

Kiegészítés. Fentieket tegnap május 28.-án írtam, ma megnyitom a Fb-ot, egy üzenet érkezett ..."a végére az a zárójeles rész tényleg kellett?" Nos nem először és nem másodszor kapok ilyen visszajelzést. Tudomásul kell vegyem, hogy aki kilép bármivel a közönség elé gyakran kap kritikát, az elismerést meg  inkább csak mindenki maga előtt mormogja a bajsza alá, de hát nem örülök neki. Néhányan az expertek közül sértőnek érzik a magyarázataimat. Nem győzöm hangsúlyozni, folyamatosan elnézést kérve a "szakolvasóktól", hogy kitüntetett célom Kopár István és tágabb értelemben a vitorlázás, meg különösen ennek a kalandnak emberközelségbe hozása azok számára is akik mindezidáig egyáltalában nem olvastak ilyeneket, az érdeklődési körükből teljesen kiesett a vitorlázás. És nagy örömömre szolgál, ha ebből a körből is kapok néha (igaz csak néha) pozitív visszajelzést. Sajnos elmarasztalást többet kapok. Hát...elnézést!