2017 július 8.-a óta írom ezt a blogot, akik követtek végig azt hiszem mindent tudnak Kopár Istvánról és hogy hogyan újította és készítette fel a hajóját, hogyan lett a kert végében rohadó roncsból jobb hajó mint ami újkorában a gyárból kikerült és hogyan ölt bele bele hősünk három évi éjt nappallá tévő munkát, minden erejét és energiáját és hogyan csinált tervszerűen, előre megfontolt szándékkal magából, a biztos egzisztenciával, szép floridai házzal rendelkező mintapolgárból, elszegényedett, munkanélküli, quasi hajléktalant. Mindezt egy álomért, hogy életében még egyszer utoljára megméresse magát ebben az életveszélyes kalandban.
Miután nagyon régen volt, hogy a tulajdonképpeni versenyről beszéltem, új hír meg nincs ( ami jó hír, mert azt jelenti, hogy baj sincs) kicsit felelevenítem, miről is fog szólni István számára az elkövetkező mintegy egy év. Ez a verseny az 50 évvel ezelőtti Sunday Times által rendezett verseny utánzata akar lenni mindenben. Ezért a mostani kiagyalója, az ausztrál Don McIntyre (akinek az élete mostanra semmi másról nem szól mint erről https://www.facebook.com/don.mcintyre.777?ref=br_rs), amikor elhatározta hogy is fog lezajlani a verseny, alighanem az 1968-69-es buktatók jártak az eszében. Azon kilencen indultak, de csak egy futott be a célba. A többiekről, a kívülről teljesen kontrollálatlan versenyen, szinte végig nem lehetett tudni ki merre jár, mikor adta fel, vagy süllyedt el. Jellemző volt, hogy a "majdnemgyőztes" francia Bernard Moitessier ( azért csak majdnem, mert miután már a Horn fokot is megkerülte nagy valószínűség szerint első helyen, elment a kedve az egésztől, még az elsőnek járó 5000 angol font díj sem motiválta, ismételten átszelte az Atlanti-óceánt, majd az Indiait és végül Tahitin kötött ki teljesen hátat fordítva a civilizációnak ) úgy adott hírt magáról, hogy ha nagynéha találkozott teherhajókkal, a leveleit, elfényképezett filmtekercseit csúzlival átlövöldözte azokra, hogy ugyanmár szíveskedjenek továbbítani a Sunday Timesnak. Egy versenyzővel az angol Donald Crowhursttel meg az a szomorú dolog történt, hogy amikor befordult volna az Indiaira, szembe kellett néznie azzal, hogy képtelen megbirkózni az ott rá váró nehézségekkel ( csak röviden, alkalmasint 100 km/h feletti szelek és hajóhosszt meghaladó magasságú hullámok), ezért megpróbált csalni, visszafordulva az Atlanti-óceánra hamis pozíciókat jelentett rádión, mintha folytatta volna az útját. Nem lehet tudni mit remélt, miben bízott, de miután feltehetően mentálisan összeomlott saját tettétől, öngyilkos lett, hajóját Dél-Amerika partjai közelében találták meg. Szóval Don olyan versenyt talált ki ahol a versenyzők ellenőrző pontokat érintenek, bizonyos "kapukon" haladnak át, ahol jelentkezni kötelesek. Ezeken csúzlizás nélkül kiadhatják a felhasznált filmtekercseiket, levelet küldhetnek. Aki kihagyja valamely "kaput", időbüntetéssel fizet érte, mely hozzáadódik a versenyben töltött idejéhez. Az alábbi térképen látszanak a kapuk és a funkcióik.
Van egyetlen kitüntetett kapu, az ausztráliai "Storm Bay Gate" melynek kihagyása viszont a verseny feladásának minősül, szóval a Crowhurst jelenség kizárva.
Mostani ismereteim birtokában azt gondolom, hogy az idő túllépett ezen a koncepción. Miután a verseny rajtja átkerült az eredeti, angliai Falmouthból a franciaországi Les Sables-d’Olonneba ahol a francia vitorlás szövetség megszorongatta a rendezőt egy sereg biztonsági követelmény felállításával, szóval vége az 50 évvel ezelőtti, "indul aki akar, megy ahogy tud" rendszernek, ezért (rengeteg más, nem egykönnyen teljesíthető feltétel és rendkívül költséges előírt extra felszerelés mellett) minden hajó nyomkövetőt hord mellyel pontosan beazonosítható a földrajzi pozíciója. A fénykép és mozifilmek készítése hozzá tartozott a verseny retro megkötéseihez, bár semmi köze a vitorlázás technikai jellegéhez. Sokan tartották ezt (velem együtt) értelmetlennek, ahogy egy barátom fogalmazott, "Akkor a versenyzők kötelesek lesznek trapéz nadrágot és Beatles frizurát is viselni? És aki közbe kopasz lett?", ezért a rendező szinte az utolsó pillanatban engedett a folyamatos nyomásnak, lesznek digitális képrögzítő eszközök, de a kapuk maradtak, egy kivételével, a "Falkland's Gate"-et törölték, a rendező is belátta, hogy kb. 250 nap viszontagságos vitorlázás után, a nagyjából semmiért nem okos dolog bezavarni a versenyzőket egy ott "normális" időjárásnak minősülő folyamatosan viharos tengerszakaszra. Továbbá mindenki úgy fényképez, filmez, ahogy és amivel akar (sőt immáron a rendező ad is sportkamerákat a versenyzőknek), de aki hagyományos "film"-et is használ, az a produkciójának értékelése után külön díjaztatik.
Hát ennyi lett volna a kis emlékeztető miért is van Kopár István e pillanatban ott ahol és mi is fog következni hamarosan. Merthogy már csak 36 nap van a verseny rajtjáig. István a https://my.yb.tl/puffin37 szerint ma reggel (május 24.) már csak 850 tengeri mérföldre jár Southamptontól, ha nem lesz nagyon kedvezőtlen a szél ( van rá esély nézve a széltérképet) még odaérhet a hónap végére, ahogy tervezte. Sajnos nem a pihenés vár rá ott sem, még ha az út alatt nem is derült ki semmi, amit javítani, változtatni kell a Puffinon ( ami csodával határos dolog lenne, nem is tudok olyat elképzelni, hogy egy új hajón minden stimmeljen, ne akadna jobbá tehető az első komoly próbaút után), abban az esetben is rengeteg lesz ott a dolga, kiemelni és alaposan átvizsgálni a hajót, új vitorlákat kipróbálni, készleteket kiegészíteni és akkor még nem számoltam azzal milyen "meglepetésekkel" várja a verseny rendezősége. És június 11.-én már kötelező megjelenés van hajóstul Falmouthban. Nagyon penge a helyzet, itt már semmi időveszteség nem fér bele a naptárba.
Van egy, szerintem szemléletesebb megjelenítés is, további más adatokkal https://yb.tl/ggr2018# Ez utóbbin pár napja már a többi versenyző pozíciója is látszik, illetve nyilván látszani fog amint felszerelik a jeladókat. Egyelőre a Puffinon kívül Marc Sinclair hajója látszik, ami Plymouthban áll, 40 tmf-re Falmouthtól, míg Igor Zaretszkíj az egész hónapot a spanyolországi Alicantében töltötte, csak 23.-án indult útnak. Tekintettel arra, hogy sűrű hajóforgalommal terhelt vizeken kell eljusson Falmouthba, ha egyedül vitorlázik, nem lesz túl pihent amire odaér. Az út kb 1500 tmf, szóval ő se időmilliomos ami a rajthoz érést illeti.
Már takarodót fújtam adománygyűjtés ügyben, de ismét akadt kellemes meglepetés, a héten egy újabb adomány érkezett, régi tengerész rádiós kollégától, így ismét van " támogatók dicső listája". Akinek kedve támad hozzájárulni, a korábbi részekben ismertetett módon még megteheti. Akik eddig megtették:
Bartha Gábor, Rozs Gergely, Huoranszki Máté, Orbán Péter, Jankó György (többször), Kuzsel Tamás, Vadász László, Dzsiki Ferenc, Bartyik Vilmos, Csikós László, Antal Péter, Radics Gyula, Steve Rakoczy & Liz (De hát azért mi tudjuk, hogy ők az Ausztráliában élő sikeres feltaláló mérnök, Rákóczy István és felesége Szepessy Piroska a pearthi egyem kutató professzora) Tóth Mihály, Szecskő Tamás, Ángyás Orsolya, Anonim 50 $, De Chatel András, Szendrey Józsefné, Anonim 50 $, Reisch Richárd, Kóka János, Kocsis Csaba, Csete András, Anonim 20000Ft, Tóth Mihály (mégegyszer), Méder István, Méder Áron, Poller Tamás, Anonim 50$ ( mégegyszer), Kiss Ádám, Cziffra Péter, Giricz Zoltán, Kerényi István, dr Szini István, Rába Zoltán, Geráth János, Schöll Károly, Bagdi Attila, Szendrey Józsefné (mégegyszer), Kovács Krisztián, Székely Zsolt, Lakatos György, Ujhelyi Gáspár, Noll Adolf, Gavallér István, Juhász Tamás, Ganz Danubius Trading Co. Ltd. (ahogy István írja a legrégibb és legbefolyásosabb cég, mely 1989 óta támogatja tengeri vállalkozásait ), Galántai Nándor, Vankó Bence, Varró István, Kurucz Péter (és a gyerekek születési sorrendben, Kata, Norbi, Balázs, Gergő és Árpi), Egri Zoltán, Koncz Ákos, Zimányi András, Anonim 100 $, Tóth József, Szendrey Józsefné (harmadszor), Bárány László, Sótonyi Botond, Illy Gábor, Kiss Tamás, Schopper Tibor, Anonim 100$, Kiss József, Varga Krisztián, Balassai Imre, Szendrey Józsefné (negyedszer), Kurucz Péter ( és persze az 5 gyermek, másodszor), Szendrey Józsefné (ötödször), Nyemcsek Károly
A következő, GGR 2018 42. rész várhatóan május 31.-én jelenik meg.
