Hogy kép is legyen ebben a "képtelen" fejezetben, közkívánatra egy a Puffinról, mármint nem a hajóról, hanem a madárról "akiről" a hajó a nevét kapta. ( ezt a mondatot még tegnapelőtt írtam, de szerda este megjöttek az árboctalp alátámasztás beépítésének képei, szóval már nem is annyira képtelen ez a fejezet, de most már nem változtatok a szövegen, érezze mindenki, hogy ezt a blogot az élet írja)Istvánnak nincs szerencséje az időjárással. Rákérdeztem mivel foglalkozik éppen, azt írta leginkább hólapátolással.

Lenézve a Puffinról, hát bizony itt igazi tél van hóval.Az a kegyetlen időjárás az USA keleti partján, hóviharral, -30 °C -al, az utcán jégbe fagyott autókkal, amiről második hete  szólnak a híradások  szerencsére úgy tűnik nem okozott kárt a Puffinon.

Odabent a villanykályha tart elfogadható hőmérsékletet.

Dolgozik a rezgőfűrész, itt ( a bizonyos head ajtó felett), lesz az árboctalp, nyomását kiváltó konzol az ajtófélfa külső és belső oldalán. A mennyezeten az árboctalp csavarjai, balra az árbocra menő kábelek nyílása.

Ez a másik oldal.

A hajón kedden meglátogatta barátja Ian Gumprecht, aki a PB gázhoz segít neki alkatrész beszerzésben.  Istvánnak szüksége van gázszivárgás, gázkoncentráció, kabinhőmérséklet érzékelőkre, melyek automatikusan elzárják a cockpit ládában elhelyezett palackból a gáznak a hajóba jutását bármiféle rendellenesség esetén. Itthon (mármint Magyarországon, tehát nem otthon Floridában) Németh Tibi segítségével megoldódni látszik a magyar rádió hívójel kérdése, szóval szorgos segítők mindenfelé. Mondjuk vannak hátramozdítók is, közéjük tartozom én is aki állandóan kérdésekkel gyötröm, de  egy hajós újságírótól  is kapott számtalan kérdést tartalmazó Emailt, amit ha jól látom a verseny valamennyi résztvevőjének elküldött, nos a kérdések ( nagyrészéről szólt ez a hónapok óta tartó blogfolyam, aki végigolvasta tudna akár válaszolni is) és válaszok közül csak párat idézek:

 - Hogy tervezed az alvást? Képes vagy húsz percenként felébredni, vagy hosszabb alvásokat tervezel?

- Éber szunyókálásokat tervezek. ( legalábbis én így fordítottam a "cat nap"-et)

- Mitől félsz a legjobban ezen a versenyen?

- Hogy rosszul teljesítek.

- Mi a fő célod, az első hely megszerzése, vagy a rendkívül nehéz verseny során szerzett élmény? Mi a legfontosabb neked?

- Első, hogy befejezzem a versenyt, a második, hogy megtegyem a legtöbbet amire a Puffin és én képes vagyok.

-Mi az a valami ami a legjobban fog hiányozni?

- Hát az biztos, hogy nem az autó, vagy a repülő!  És nem is "valami" hanem valakik, a családom. De ha mindenáron ragaszkodsz a kategóriához, akkor  egy száraz és mozdulatlan ágy.

Amíg nem szolgálhatok új infókkal, visszatérek a régiekhez.

Korábban kitértem az élelmezésre, melynek a Földkörüli, legalább kilenc hónapig tartó magányos vitorlázás során nyilvánvalóan kitüntetett jelentősége lesz. Sok bölcsesség testesül meg a mondásban " az vagy amit eszel". Annakidején amikor a MAHART tengerjárókon dolgoztunk, pedig ott nem volt az ember egyedül ( pedig néha milyen jól esett volna) mégis egyik fő napi téma volt a "Mi lesz a mai ebéd?", "Mi ma a vacsora?". Sajnos nem tolonganak a szponzorok, akik amúgy komoly pénzeket költenek az általuk előállított, forgalmazott termékek reklámjára. Ennek a versenynek a reklámértékét kevés országban becsülik nagyra, talán legkevésbé Magyarországon, legalábbis nem kaptam visszajelzést pozitív változásokról a magyar hűtveszárított élelmiszer előállítóval való tárgyalásokról, ha egy-két Emailváltást egyáltalán annak lehet nevezni. Sajnos egyelőre amerikai cég sincs amelyik ingyen adná az élelmet reklám fejében, tehát ez sokba fog kerülni hősünknek. Miután a liofilizált élelem drága, István nem akarja az egész úti készletét ilyenből összeállítani, szóval alighanem nagyrészt hagyományos konzervekkel készülne. Én erre ezt írtam neki: 

"Tegyük fel, hogy hagyományos konzerveket viszel, amikhez nem kell vizet adni  ahhoz hogy fogyasztható legyen mint a modern liofilizált (  freeze dry  food) kajákhoz.  Miért is nem igényel vizet? Mert benne van. Még nem kísérleteztem ki, hogy egy nap hány kilót eszek meg, Judit azt mondja, egy ember, pláne ha erős fizikai munkát végez, szerinte napi 3 kg -ot elfogyaszt. Namármost ez a fogyasztáskész élelem, tehát leves, főétel körettel, nasi, stb. 300 napra ez 900 kg. DE ennek a szárazanyag tartalma csak 500 kg ( de lehet, hogy kevesebb  ki kéne kísérletezni, a  freeze dry gyártója biztos tudja, bár ő meg a reklámban érdekelt...  ),  a többi víz, csak benne van az ételben. Ha viszel 500 kg  freeze dry  foodot és 400 liter vizet ugyanott vagy súlyban. Viszont nem eszel a konzervekkel tartósítóanyagokat, nem cipelsz nehezebb, rozsdásodó konzervdobozokat, hanem könnyű, jól pakolható ( és a gyűjtött esővíz tárolására remekül felhasználható) kannákat, a vized meg szabadon használod fel, mert nincs az élelembe keverve. Ha esővizet tudsz épp gyűjteni, akkor szabadon el tudod dönteni, az ételhez  használod azt vagy tisztálkodásra.  Az esővízzel ugye az  a fő baj, hogy sokáig tart amíg az eső lemossa a sót a vitorláról, sokszor van, hogy a gyűjtött víz enyhén sós. Ez inni rossz lehet, de a liofilizált kajához tán nem annyira. Aztán. Nyilván főzöl rizst, meg tésztát. Ezek főzővize nem épp a leggusztusosabb meginni, de a szárazélelemből ehetőt csinálni kifogástalan. "

 De hát a szükség nagy úr (megint egy régi mondás jut eszembe " eszi, nem eszi, nem kap mást"), István pénztárcája, hacsak nem talál bőkezűbb szponzorokat, aligha fogja a minőség irányába jelentősen eltolni az élelmezést. Persze nem minden versenyző lesz ilyen szorult helyzetben. A franciák alighanem jóltápláltan fognak befutni a célba ( én kívánom nekik, hogy így legyen, Isten tartsa meg őket erőben egészségben, ahogy valamennyi többi indulót is, azzal az apró kiegészítéssel élnék csak, hogy mind István célbaérése UTÁN tegyék ezt), mert abban az országban hatalmas támogatottsága van a vitorlázásnak és benne különösen a szólóvitorlázóknak. Büszke nép, akárcsak a magyar, még akkor is, ha a fociban nem olyan jók mint mi ( hogy elvertük a napokban is az angolokat 6:3-ra, naugye), biztos nem költenek rá annyit. Még a britek azok, akik várhatóan számíthatnak komolyabb szponzorációra, a többiek azt hiszem Istvánhoz nagyjából hasonló "gyalogkakukkok", nem véletlen, hogy a verseny meghirdetése óta a jelentkezők száma nőttön fogy. Mindenki számára "sötét ló"(és ennek senki ne tulajdonítson pejoratív értelmet) az orosz versenyző Igor Zaretzkiy, akiről a verseny honlapján a legrövidebb leírás szerepel, szóval igazából semmit nem lehet róla tudni, ahogy arról sem, az orosz birodalom mögé állt e jelentősebb pénzekkel. De a versenyzőkről, az ellenfelekről még fogok bővebben írni. Visszatérve a "rottára"  ( magyarázat a nem tengerészeknek, a "rotta" a hajónak a térképre bejelölt útirány-vonala), tehát nagyon nagy kérdés az élelmiszer beszerzése, továbbá  Istvánnak nincs még rádióállomása, ez is jelentős összeg, nincs egyetlen(vízbedobáskor automatikusan felfújódó) mentőtutaja sem, pedig a francia előírások szerint kettő is kellene, ahogy  semmiféle hagyományos kamerája sincs amivel a verseny eseményeit megörökíthetné. Ez a kamera dolog az egyetlen aminél (legalábbis véleményem szerint) túlzás ragaszkodni a verseny klasszikus múltidéző jellegéhez, attól, hogy csak hagyományos filmanyaggal működő kamerák használata engedélyezett, nem lesz a verseny korhűbb, viszont ha a versenyzők használhatnák az események dokumentálásra sokkal praktikusabb mai eszközöket, azzal semmiféle versenyelőnyt nem szerezhetnének az 50 évvel ezelőtt indultakhoz képest. (Ha már ennyire ragaszkodunk a retróhoz, a versenyzőknek meg kellene tiltani a mai vitorlás ruházatot is, és csak a fél évszázaddal ezelőtti "ölcájgokban" szabadna versenyezniük.) Az egyetlen ok ami miatt logikát találok a digitális képrögzítő eszközök tiltásában, hogy ezek  jelzik a dátumot, de gyakran a pontos időt is, így a navigációban segédeszközként szolgálhatnak. De talán lehetne valami, ezen a téren "butább" kamerákat találni, mert én pl. azt se tudom szuper 8-as filmkamera, hozzá film és labortechnika létezik e még egyáltalán. A fent szemlézett újságírói kérdésre, mely azt firtatta milyen komolyabb tételek hiányoznak még a beszerzésben, felkészülésben, István megemlítette még a biztosítási fedezetet, szóval lenne még mire költeni a támogatásokat, ha jönnének minél nagyobb számban.

Ennek kapcsán spekuláltam egy darabig, említsem e a folytatását annak, amit az előző rész utóiratában megpendítettem, de aztán úgy döntöttem, hogy nem hagyom a levegőben lebegni a témát befejezetlenül. Ugye nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire fontos lenne, ha minél többen támogatnánk Kopár Istvánt Magyarországról akár kisebb összegekkel is, mert "sok kicsi sokra megy" ( sajnos a "sok"-tól még mérhetetlenül messze vagyunk). De hát akadt persze magyar vitorlázó, akinek meggyőződése, hogy ha István kicsit jobban kelletné magát  a reménybeli magyar szponzoroknak, akkor egy fillérébe se kerülne a verseny, amit persze lehet így gondolni, de ő ennek hangot is adott rosszallólag és egy pletykával próbálta állítást  igazolni. Amikor bátorkodtam feltételezni annak hamisságát azt a frappáns választ adta:  " úgysem tudod megcáfolni, innentől meg kár pörögni rajta" ( mint operakedvelőnek ez jut róla eszembe https://www.youtube.com/watch?v=WKiFyxgIQnM).  Az esetet  tisztázandó jószándékú próbálkozásomra azóta is mélységes csend a beszédes válasz. ( aki az egészre kíváncsi az itt  https://www.facebook.com/groups/1441358829453529/permalink/1996250110631062/?comment_id=2012349185687821&reply_comment_id=2015798332009573¬if_id=1515012231074047¬if_t=group_comment_mention  megtalálja)

Engem továbbra is bosszant ez az érthetetlen inszinuáció ( ha okát keresem, legfeljebb a jólértesültség gyerekes fitogtatása jut eszembe), ami ráadásul kártékony is lehet, mert ezen a héten például csak egyetlen támogató járult hozzá a költségekhez, míg korábban ha nem is bőven de azért hetente ennél többen jelentkeztek. Miután István is olvassa ezt a blogfolyamot, pár napja az alábbi szövegű Emailt kaptam tőle. (Annyira fontosnak tartom, hogy minden esetleges félreértést tisztázó levelét pontosan idézzem, hogy semmit, még az ékezeteket se javítottam bele)

"Szia Vili,

csak most jutottam hozza a blogod atfutasahoz es vesztemre rakattintottam a zaro linkre. Nagyon szukosen allok az idovel is es tobbe ezt a hibat nem kovetem el, mert elkepeszto, hogy miket irnak a hozzaszolok, tisztelet a kivetelnek.

Lasd alabbi masolatot;

1/Nem tudom ki ez a ficko, de nem is akarom megismerni, mert hazudik.

 Egy Nagy Laci nevu BME tanszeki mernok keresett meg a FB-on es ajanlotta fel a segitseget egy eloadas szervezeseben a BME-en. Amit orommel fogadtam hiszen elso diplomamat ott szereztem. Viszont jelezte, hogy a teremert fizetni kell, es erre felkaptam a vizet, mert eloadoi dijat soha sehol nem kertem, viszont nekem se szamoltak fel teremberleti dijat. Egyertelmuen teremberleti dij miatt utasitottam vissza a "meghivast", bar jeleztem, hogy ez a verseny nem a modern hajoepitesrol szol.

Tanulsagos volt eset es tobbe nem fordulhat elo, mert a jovoben messzirol kerulom az ilyen forumokat..termeszetesen ez nem a Te hibad!

Udv.

Istvan"

Nos ahogy jeleztem a támogatók listája ezen a héten csak eggyel szaporodott, ő a nevét nem kívánta megjeleníteni, ilyenkor csak a támogatás összegét teszem közzé.

Bartha Gábor

Rozs Gergely

Huoranszki Máté

Orbán Péter

Jankó György

Kuzsel Tamás

Vadász László

Dzsiki Ferenc

Bartyik Vilmos

Csikós László

Antal Péter

Radics Gyula

Steve Rakoczy & Liz (De hát azért mi tudjuk, hogy ők az Ausztráliában élő sikeres feltaláló mérnök, Rákóczy István és  felesége Szepessy Piroska  a pearthi egyem kutató professzora)

Tóth Mihály

Szecskő Tamás

Ángyás Orsolya

Anonim 50 $ 

( Ilyen 50 dollárosból elkelne még vagy kétezer darab, szóval csak tessék, csak tessék) Támogatni lehet ITT  http://koparsailing.com/donate/

Folytatása következik.