(Az állóbetűs kiegészítések tőlem származnak, a dőlt betűs sorok továbbra is idézetek István naplójából, ahonnan a teljes képanyag is származik. Az ehhez a fejezethez szükséges fordítási munkában ismét Veperdi András volt a segítségemre.)
Kitartás.
If...
“…If you can force your heart and nerve and sinew
To serve your turn long after they are gone,
And so hold on when there is nothing in you
Except the Will which says to them: ‘Hold on!’…”
Rudyard Kipling
A vers fordítására nem vállalkoztam, Kosztolányi Dezső szerint így szól magyarul.
Ha...
".. ha paskolod izmod, inad a célhoz
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: „Kitartani...",
(Találtam még Szabó Lőrinc fordítást is a Neten, de nekem a Kosztolányié jobban tetszik. Amúgy meg egykori orosz tanárom jut eszembe aki azt mondta a versfordításra, hogy olyan mint az asszony, ha szép akkor nem hű ha hű akkor nem szép.)
Mielőtt belevágnék István hajó-újjáépítésének következő fejezetébe, egy pár napja kapott Emailből szeretnék Nektek idézni. ( Tehát míg a hajómunkákról szóló megjelenítések fél- egy éves történések, amit most idézek az mostani esemény.
"Szia Vili... eppen foldonfuto lettem, mert a hazunk is rament a versenyre valo felkeszulesre.... 3-4 orat, ha alszom naponta, es jelenleg hontalanul raktarakban lakom , hetfon bekoltozhetunk az uj, de sokkal szerenyebb otthonunkba. ... Kedden mar NY iranyaba vezetek, ha nem megyek az arokba a kormanyra borulva... Sajnos most nincs idom az irasra, sot meg a sirasra sem..."
Az Email további részei magánjellegűek és abban sem vagyok egészen biztos, hogy az hogy ezt is publikáltam István egyetértésével fog találkozni. De én fontosnak tartottam, hogy aki érdeklődéssel néz arra a rendkívüli vállalkozásra aminek ismertetésére törekszem, mindenben átérezze annak összes nehézségét. Miközben a verseny még meg sem kezdődött. Ez a pár sor nagyon is passzol a Kipling vershez. Innen már ismét István hajóépítő naplójáé a szó.
Az első könyvcsemegém, Kipling összes költeményének nyitó sorai, idáig is életem fő irányvonalát képezték. Az utolsó hónapokban viszont kiváltképp a fenti soroké volt a főszerep. A Puffin felújítása, felszerelése során a hajsza mindent felülírt, valamennyi számításomat keresztülhúzta. Nem tudtam „horogra kapni” megfelelő pénzügyi támogatókat, sem egyszemélyes hajóépítésem, sem a pénzügyeim nem tudtak lépést tartani az eredeti terveimmel. Azt tűztem ki célul, hogy ezen az őszön ( 2017-ről van szó, a 2015 júliusán megvásárolt Puffinnnal azóta tart az "egykezes"gigászi küzdelem.) elhajózom az Egyesült Királyságba, ugyanis egy angol barátom egy ingyen sólyát kínált a Puffin számára Southamptonban. A Puffin azonban még kinn áll a parton és távolról sincs készen.
„Nos, júniusban ott leszek a startnál, de nem tudok elindulni a versenyen. De versenyen kívüliként el fogok rajtolni és a flottával párhuzamosan fogok haladni”, mondtam a feleségemnek. „Nincs pénzem mentőtutajra, és ahhoz sem, hogy eleget tegyek a szükséges biztonsági felszerelésekre vonatkozó versenykövetelményeknek.
A feleségem egy nagyon határozott „nemmel” válaszolt: „Ott kell lenned a versenyben. eladjuk a házunkat, hogy ezt lehetővé tegyük, és hivatalosan is benevezel.””
„Micsoda feleség!” mondaná az ember még anélkül is, hogy ismerné az előző férjével szerzett tapasztalatait. Az illető meggyőzte az asszonyt, hogy adja el a fényűző lakását egy 51 láb hosszú Privilege Catamaran megvásárlása érdekében, amellyel a férj a Karib-tengerre vitorlázott, ahol eltűnt. Most pedig egy másik őrült férj miatt kész önként feláldozni a második otthonát. … Nos, az biztos, hogy nagy szerencsém van a FELESÉGEMMEL! Igen, lehetséges, hogy nem lesznek pénzügyi támogatók, de ott van a támogató család, a barátok, és az Úr!
A Puffin projekt útja kanyargós így a haladás kevésbé látható és igen frusztráló. Most már egyáltalán nem egyszerűen az üvegszálas, festési, csőszerelési, vagy elektromos szerelési munkálatokról van szó, hanem több szintű és irányú összetett projektről. Az új és váratlan problémák következtében, folyamatosan két lépést teszek előre, egyet pedig hátra.
A korábbi fekáliatank helyére beépített rozsdamentes acélból méretre készített édesvíz tank miatt megváltozott a padlóborítás szintje. Ettől a változástól nem passzol az eredeti lejárati lépcső. A hajócsavar tengelyem átmérője metrikus (30 mm) de a végén a menet USA Szabvány, így az új hajócsavaromat rögzítő anya nem passzol rá.
A diesel motor adagolójának költséges felújítása után a motor végre működik, de váltakozó áramú generátor nem tölt, és a Bukh kapcsolótábla is viccelődik a műszereivel..
Az akkumulátor tárolótértől az árboc fészekig mindent meg kellett változtatni és új méretre alakítani, a lista pedig naponta bővül . . .
„Kitartás!” mondja Kipling, de már kezdek kimerülni.
De ekkor a feleségem is azt mondja „Kitartás!”, és aztán barátaim is! Az igaz barátok ténylegesen is eljönnek a Puffinon dolgozni, vagy a távolból támogatnak kézzelfogható dolgokkal.
George Ardo 1970 óta barátom, iderepült Calgary-ből Zoli fiával. Mindketten magasan képzett, tapasztalt asztalosok. Megoldották a Puffin összes fával kapcsolatos problémáját, az előbb említett padlóburkolat szintjének változását is beleértve. Egy másik barátom Zsolnay Lajos, megoldotta a Puffin elektromos rejtélyeit, és amíg nálunk tartózkodott, finom magyaros ételekkel traktált.
Sally Moran, a Ft. Lauderdale-i Bayside Canvas tulajdonosa, elkészítette a Puffin kárpitosmunkáit matracait, a mennyezet borítását, és a dodgert, mindezt ingyen.
Szálas János, aki a múlt nyáron a Puffin üvegszálas megerősítésében segített, Sally termékeinek olcsóbb szállítása érdekében, készített Floridában egy UPS áruszállító konténert.
Így aztán ki tudok tartani, és centiről-centire közelebb tolom a hajót a vízhez. Mindnyájatoknak köszönöm, hogy lendületben tartottátok a Puffint.
Szerelés alatt álmaim árboca Seldenben (USA, Dél-Karolina).
…Persze ehhez is extra bekötőpontokat kell szerelni…
…És új árboctalp is kell hozzá.
A dieseladagoló felújítása után a Bukh motor végre működik, de még akadnak hibák a rendszerben….
Könyörgöm, csak csiszolást ne !!! Sajnos az első réteg algagátló festék már egy éves a hajó fenekén.
Így aztán Glen ráfújja a következő rétegeket.
Még mindig csak álom a hajóhoz méltó hajóbelső.
De az USCG (USA Parti Őrség) lajstromszám legalább már a helyén van
Pólók rendelhetők . . . aláírással együtt 25 dollár.
A pót-édesvíztank beillesztése a padlódeszkák alá.
Fúrtam egy lukat dugóval a szondapálca számára.
A Déli Óceánok hidegére készülve, az orrkabint is hőszigetelni kell.
Home Depot nem épp West Marine, de az árai messze jobbak. (Úgy látszik Amerikára is igaz, hogy ha valamit a "jachtosboltban" veszel meg, az csak kicsit jobb {bár még ez se biztos}, de hogy sokkal többe kerül, mintha az építőanyagboltban veszed, az holtbiztos.)
Apa és fia (a kanadai barátaim) éppen úgy burkolták le a szigetelést, ahogyan elképzeltem …
Asztalos barátaim „hajóácsokká” léptek elő, és egy újabb projektbe fogtak,
(Miután megjelent a fenti képaláírással ez a rész, István kiegészítette egy Fb bejegyzésben: Ardo Gyuri baratom valodi hajoacs volt a DETERT-nel , es a M/V Borsod hajoacsakent kozvetlen fonokom volt 1970 nyaran. O es Farkas Gyula fedelzetmester faragott belolem tengereszt...)
ezt a második szakmát gyakorolják épp a Puffin cockpitjében.
Kész a mestermű.
Búcsúvacsora az asztalos barátaimmal.
„Levegő után kapkodva” az új, becsült vízvonal alatt…
Lajos, a másik önkéntes segítőm, a hidrogenerátort tartja oda, ahol majd lennie kell . . .
A képen jól látszanak a cockpit vízkifolyó nyílásai.( A hidrogenerátor egy propellerrel meghajtott áramtermelő egység, melyet a hajó mozgásakor keletkező vízáramlás hajt meg. Versenyben természetesen fékezi a hajót, de az áramellátás esetenként még a sebességnél is fontosabb lehet.)
A villamos rendszer meg egyre komplikáltabb…
Folytatása következik.
